Mostanában totálisan hullámzó a hangulatom. Egyik pillanatban madarat lehetne velem a fogatni, a következőben a világ összes kincse kevés lenne egyetlen mosoly kicsalásáért. Na, jó, nem mintha aranyért bármit meg lehetne venni, de értitek gondolom, mire utaltam ezzel az amúgy elég béna hasonlattal. Mindegy...
  Először Eliffém vett rá a játékra, aztán nézelődtem csak úgy, és kitaláltam, hogy kinézetet kellene változtatnom itt is. Ezzel együtt beugrott a fejléc ötlete, ami a végén más lett, mint terveztem, de csak a képek mások, az elerendezés ilyennek lett "megálmodva". Az első Svédország, a második Szerbia, harmadik Montenegró és a negyedik Magyarország. Ez egyébként rá is van írva a képekre, tehát meg lehet találni. A többi fejleményről egyenlőre annyit, hogy holnap, holnap után, illetve a hónap végén még van 1-1 vizsgám, ezeken túl kéne lenni szépen, aztán jöhet a többi. Az "Ezüst angyal"-lal haladtam valamennyit, megvan, miként fogom zárni, s kb. amaradék pár történés is összeállt, ha lesz időm megalkotom szépen.

Tömören összefoglalva: a szívem visszahúzott, a kedvem változó, de egyenlőre nem tervezem, hogy eltűnnék véglegesen. A hónbap végéig még ritkásan fordulok meg itt, meg máshol is, ám utána kitalálom, mi lesz a következő lépés. 

Addig tessék gyönyörködni a kedvenc országaimban! :)

  Azt a bizonyos pontot sikerült elérnem, amikor már rohadtul semmi nem érdekel, amikor végképp kiakatam és belefáradtam az egészbe. Hangozhat ez bármilyen hülyén, és mondhatják azt az idősebbek, hogy "Ejj, de fiatal még, azt se tudja, mit beszél!", de, aki ismer, s nem csak úgy futólag, az tudja, mennyire nem semmiség miatt vagyok olyan, amilyen. Eltúlzom? Aligha. Eljutottam odáig, hogy a minden mindegy, lecsúsztam a létra negatív részének is a legaljára, s azt látom, tök mindegy, mennyire törekszem jó lenni, ügyes lenni, okos lenni, vagy csak egyszerűen boldog ember lenni, aki élvezi az életet, a Sors azonnal ugrik, hogy akkorát belém rúgjon, amivel még a Holdat is túlrepülöm. 
  Rájöttem arra, hogy totálisan értelmetlenül strapálom magam, mert semmi haszna nincs. Emberek, barátok, Ő, célok, felesleges gondolatmenetek, amikből úgysem lesz semmi. Az egyetemet muszáj végigcsinálnom, legalább diplomáig, ami kemény lesz, lehetetlen, de hetven éves koromig csak összehozok valamit, habár nem szeretnék addig "élni", ebből a valamiből elég a fele is, bőven. 
  Az írás meg a szerepjáték... Úgy döntöttem, befejezem a szerepjátékot, legalábbis egy jó időre biztosan, ahogy az irományokat is félre teszem, vagyis leáll az egész. Pocsék írónak tartom magam, akinek nincs egy normálisan kitalált műve sem, ami meg van, az tele hibákkal, szóismétlések tömegével, meg mindennel, amivel mikor újra belenéztem az egyikbe, totálisan el tudtam venni a kedvem az írástól. A szerepjáték hasonló szinten mozog, igaz ott inkább az játszik közre, hogy eltűnt az ihletem, illetve elég elkezdenem a reagot, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy szívem szerint kidobnám az egész gépet az ablakon. Ezért nincs kedvem írni, ezért zárok, ahol van mit, s most elbúcsúzom ettől is, míg valami csoda folytán az aktuális állapotom nem változik.

Akinek nem tetszik, amit olvasott... annak nem tudok mit mondani, ez van, ezt kellene elfogadni, ha nem megy akkor nem megy, kész.

Itt nem tudom, mikor lesz friss, vagy lesz-e még egyáltalán, az idő még eldönti. Addig is, sziasztok!

  Mióta az előző bejegyzést írtam, azóta rengeteget szorgoskodtam, olyannyira sokat, hogy a fő menü lényegében kész, és lesz benne egy új rész, ami majd később kerül fel. Most még lehet rakok be bevezetőket hozzájuk, de a komoly tartalomhoz idő kell, nekem pedig az letelt, hiszen a tegnap délutánom szántam rá. Azért szerintem elég jól helyreráztam mindent, büszke is vagyok magamra, meg mérges is, amiért eddig elhanyagoltam a dolgokat. 
Frissült a...
- gp-s oldalaimat érintő menüpontok
- a musicales, színpados részleg
- létrejött a "Beszélsz-e...?" c. nagy rész, aminek három almenünpontja vár felöltésre
- könyvespolcon törlődött a Hayfield krónikák, a szösszenet bekerült a novellál és szösszenetek közé

Ennyi lenne, jövök előreláthatólag január végén, addig ne nagyon számítsatok rám, bocsi!
Vizsgák: január 15.,21.,22.,23.,28. O.o Ez egyre rosszabbul néz ki!

Na, sziasztok!

  Ma túlvagyok a sokadik vizsgán, és még van egy csomó, de nem érdekel. Ez a délután és este a pihenésé, szóval jöttem és melóztam itt is egy sort, mert az nekem a kikapcsolódás. Fura, de na! :D
  Szóval megcsináltam a karikat, jöttek új leírások, meg elrendezésben is változott, szerintem nem lett rossz, de még alakítgatok rajta, mert olyan fura.
   Ezen kívül most megyek és megcsinálom most a többi oldalam leírását, mert ott is vannak változások, és ráfér a pofozgatás. 
  Ami pedig nem az oldalhoz kapcsolódik (annyira): elkészült Domii oldalára a design, kék verzió, szerintem egész jó lett, és illik is az oldalához, amit amúgy ITT elérhettek, és megnézhetitek egy újabb munkámat. :)

  Kicsit megint (vagy még mindig) eluralkodott rajtam a szerb mániám, ennek nyomait láthatjátok itt-ott, nem vészesen, és szerintem totálisan érthető minden ettől függetlenül is. Persze, megint tanulnom kellene, mert kilencedikén vizsgázom, de nagyon nem jön össze...
  Holnap Szolnokon lépünk fel a kórussal, ha valaki arra jár kukkantson be, Naphimnusz koncert... ez így talán mond valakinek valamit, aki ott lakik mondjuk. :D Szóval ott leszek, és örülök, ha hazajutok valahogy, mert éjszaka kijutni Bp.-ről ide, az szinte lehetetlen. Drukkoljatok, hogy sikerüljön, vagy az utcán alszom! XD