Elértem a pontot2013.01.12. 21:46, Fleur
Azt a bizonyos pontot sikerült elérnem, amikor már rohadtul semmi nem érdekel, amikor végképp kiakatam és belefáradtam az egészbe. Hangozhat ez bármilyen hülyén, és mondhatják azt az idősebbek, hogy "Ejj, de fiatal még, azt se tudja, mit beszél!", de, aki ismer, s nem csak úgy futólag, az tudja, mennyire nem semmiség miatt vagyok olyan, amilyen. Eltúlzom? Aligha. Eljutottam odáig, hogy a minden mindegy, lecsúsztam a létra negatív részének is a legaljára, s azt látom, tök mindegy, mennyire törekszem jó lenni, ügyes lenni, okos lenni, vagy csak egyszerűen boldog ember lenni, aki élvezi az életet, a Sors azonnal ugrik, hogy akkorát belém rúgjon, amivel még a Holdat is túlrepülöm.
Rájöttem arra, hogy totálisan értelmetlenül strapálom magam, mert semmi haszna nincs. Emberek, barátok, Ő, célok, felesleges gondolatmenetek, amikből úgysem lesz semmi. Az egyetemet muszáj végigcsinálnom, legalább diplomáig, ami kemény lesz, lehetetlen, de hetven éves koromig csak összehozok valamit, habár nem szeretnék addig "élni", ebből a valamiből elég a fele is, bőven.
Az írás meg a szerepjáték... Úgy döntöttem, befejezem a szerepjátékot, legalábbis egy jó időre biztosan, ahogy az irományokat is félre teszem, vagyis leáll az egész. Pocsék írónak tartom magam, akinek nincs egy normálisan kitalált műve sem, ami meg van, az tele hibákkal, szóismétlések tömegével, meg mindennel, amivel mikor újra belenéztem az egyikbe, totálisan el tudtam venni a kedvem az írástól. A szerepjáték hasonló szinten mozog, igaz ott inkább az játszik közre, hogy eltűnt az ihletem, illetve elég elkezdenem a reagot, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy szívem szerint kidobnám az egész gépet az ablakon. Ezért nincs kedvem írni, ezért zárok, ahol van mit, s most elbúcsúzom ettől is, míg valami csoda folytán az aktuális állapotom nem változik.
Akinek nem tetszik, amit olvasott... annak nem tudok mit mondani, ez van, ezt kellene elfogadni, ha nem megy akkor nem megy, kész.
Itt nem tudom, mikor lesz friss, vagy lesz-e még egyáltalán, az idő még eldönti. Addig is, sziasztok!
|