A könyvtárunkban ezt a könyvet a "12+"-os polcon találtam. Igen, ott is szoktam nézelődni, mert néha egészen jó olvasmányokat lehet találni, mint például ezt is. Nem bonyolítják túl, nem kell túl sokat várni tőle, mert ez már az a "nagyoknak szóló mű" és pontosan ezt szeretem benne. A kis naivitást, az életet, az egyszerű életfelfogást és a könnyed bonyodalmakat. Pontosan ezt találtam a Száz óra sötétségben is.
     Már a borítójáról látszik, hogy hol játszódik a történet, a cím is érzékelteti a maga súlyát, s kiszűrhető belőle, hogy a szereplők egytől egyik kívülállók ebben a világban, mások, többek vagy éppen nem tartják magukat annak, pedig azok. Négy különböző világot ismerünk emg általuk, plusz a hurrikán sújtotta New Yorkot, ahol amúgy sem könnyű élni, a katasztrófa után meg aztán pláne nem.
A kis nyilak és zárójeles magyarázatok külön tetszenek, a magyar változaton a cím is kiemelkedőbb, nekem nagyon bejött. Az eredeti kicsit világosabb, ami inkább a fényárban úszó várost szemlélteti, a miénk pedig valahol az elsötétült és a fényes között mozog, sejtelmes, de nem az a zord sötét, amiért külön plusz pont jár. :)

     Emilia élete nem egyszerű, ezt sejtjük a rövid idézetből, s abból a számtalan utalásból, amivel a műben haladva találkozunk. Felkerekedik, elmegy New Yorkba, átutazza a világot és megérkezik a vadidegen városba, ami lenyűgözi. A baktériumoktól való iszonyodása engem megnevettetett, elgondolkodtatott és tetszett, mert annyira részletesen, annyi átéléssel mesélt róla, ahogy még sehol sem olvastam. Nem mondom, hogy megértem, mert el sem tudom képzelni, milyen lehet az ilyesfajta félelem, de a végére határozottan javul az állapota, ami azért jó, mert az állandó viszolygása az érintéstől, a különböző dolgoktól, kicsit kezdett sok lenni, pedig az elején tényleg tetszett ez a különös fóbia. Egyébként maga a lány átlagos teremtés, kiakasztó szülőkkel, mármint úgy értem, Tényleg Kiakasztó szülőkkel, így nagy kezdőbetűkkel. Irigylem a bátorságát, amiért az ismeretlent választotta a saját kis pokla helyett. A szerencse persze mellé állt, nehezen, de talált barátokat, szállást, bunkert a készülő vihar elől, amit a csapat összetartásnak hála remekül átvészeltek. A Jim-féle tökéletesség kihangsúlyozása számomra a túlzás szintjét súrolta, ellenben Seth névvel és személyiséggel együtt is megfogott. Nem, nem úgy, ahogy a "tökéletes pasi-karakter" a regényekben, hanem az a fajta barát, akire mindenkinek szüksége lenne. Abby meg... Őt csak azért nem akarom részletezni, mert engem felidegesített a tipikus gyerekes viselkedésével, ami annak tudható be, hogy kiakadok a gyerekektől, nem szeretem őket, Abby pedig abszolút beleillik a korával járó hajtépős időszakba.
Mindenki korban, személyiségben, mindenben hiteles karakter volt, mondhatnám úgy, szimpatikus csapat állt össze, az egyetlen, aki számomra meginogtatta ezt az érzést, Emilia volt. Nem tudom elhinni, hogy csak 14 éves! Sokkal inkább mondanám érettsége, felfogása alapján 16-17 évesnek, plusz azzal, hogy egy repülőúton is túl van, nem tudom 14 évesnek tekinteni. Nekem ő bárki bármit mond 16 éves és kész.
A repülőútra visszatérve, nekem annyira hihetetlen. Oké, vannak papírjai, pénze, tud hazudni, de 14 évesen nem hiszem el, hogy ennyire simán felengedik, ehhez túl nagy mázli kell. Itt vesztett némi valóság-érzetet nálam a történet, de minden mást nézve, oda vagyok érte!

Kedvenc karakter: Mint már fentebb is említettem, Seth számomra egy nagyon jó barátot formál meg, akiben megbíznék, akivel szívesen lógnék együtt suli után. Az már csak hab a tortán, hogy külsőre is megnyerő, nem tökéletes, hanem egyszerű, kedves srác, akivel szívesen tölteném a szabadidőm. Még az idegesítő Abby sem zavarva... :D

Kedvenc jelenet: Emilia és Jim első találkozása. Pontosabban, amikor Emilia felrángatja a lakásba, amiről ábrándozik, majd szembesül a valósággal. Az tetszett, meg, hogy nem adta fel olyan könnyen, és rájött, New York a bacijaival együtt túlélhető már az első éjszakán is. Bátor kiscsaj!

Összegzés: Elgondolkodtató témákat is boncolgat a könyv, hurrikán-helyzetet, családi problémákat és összetartást a bajban, ami miatt nem csak egy 12-14 éves olvasó tudja élvezni. Tetszik, hogy van benne szerelmi szál, de nem azon van a hangsúly, csupán leheletnyi utalás van rá, majd jön a vége, ami nekem kicsit túl szép lett. Nem vártam sem halált, sem szomorú elszakadást, valamilyen szinten reménykedtem, hogy hasonlóan zárja le az írónő. Szórakoztató, érdekes, tele van apróbb dolgokkal, amik felkeltik a figyelmünket, nem untam egyetlen részletét sem.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés