| Books : Joss Stirling - Lélektársak (Sky) |
Joss Stirling - Lélektársak (Sky)
 Sorozat: Lélektársak 1.
Eredeti cím:
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Manó könyvek
"A tizenhat éves Sky Bright Londonból érkezik az Egyesült Államokba. Nem csoda, hogy utálja az újrakezdést, már túl sokszor veszítette el a gyökereit az életben. A lelkesedése ezért bizonyos határok között mozog, amikor a nevelőszüleivel Coloradóba költöznek. Sky túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Minden várakozása ellenére a beilleszkedés könnyen megy a Wrickenridge High-ba, a suliban mindenki szívesen fogadja. Majdnem mindenki. Csak egy valaki marad számára megközelíthetetlen. Első nap megpillantja Zedet az iskola folyosóján, és onnantól el van veszve, nem tudja kiverni őt a fejéből. De Zed Benedictet sötét titok veszi körül. Arrogáns, megközelíthetetlen, és mindenkire dühös, így Sky is csak titokban vonzódik a szemtelenül jóképű sráchoz. Aztán egyszer csak egy hangot hall a fejében. Az Ő hangját. És Zed is érti a lány még ki sem mondott válaszait. Amikor mindezek tetejébe Zed határozottan azt állítja, hogy Sky a lélektársa, akit egész életében szeretni fog, valamint, hogy hozzá hasonlóan savant, és természetfeletti képességei vannak, Sky egy szavát sem hiszi el. És soha nem is hinné el, ha belül mélyen nem mozdulna meg egy képesség, amitől Sky már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt. A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál."
Értékelés: 
Kivételesen, a „hogyan választottam ezt a könyvet?” bevezető helyett azonnal belevágnék a közepébe, mert ennek a műnek nincs története, megláttam, tetszett, kész. Ránézésre nem vártam, hogy lenyűgöz, valami meglepően újat és nagyszerűt fogok olvasni, és talán pontosan ezért volt rám olyan hatással ahogyan. Na, de nem húzom el megint, inkább belecsapok a lecsóba. :D
Nézzük először a borítót, jó? Nincs rajta semmi extra, egyszerű, fekete-fehér, amire pirossal ráírták a címet és az írót. Akkor mégis mi az, amiért megakadhat rajta a szemünk? Szerintem pontosan az, hogy nincsenek rajta alakok, sem semmilyen központi motívum, hanem egy érdekes növényzet szövi át a kötetet. Ha képen nézi az ember, előbb láthatja túlzásnak, de élőben egészen más hatást kelt. Különbözik minden borítótól, ami hirtelen eszembe jut, abszolút egyedinek tartom. Az a szív alakú fonat csupán egy grátisz, nem emelkedik ki, nem vonja magára a tekintetet, csak kifejezi, hogy ebben a könyvben bizony romantikáról van szó, szerelemről.
A külföldi borítók, amiket találtam, hasonlóak, létezik belőle a mi változatunk, illetve egy fehér alapon fekete mintás verzió is, ez utóbbi egy hajszálnyival jobban elnyerte a tetszésem, bár alapjába véve mindkét megoldás bejön. Ami viszont borzasztó, főként a sötétebbiken, az az angol cím. Durván el van túlozva, sokkal nagyobb, mint kellene. A magyar ilyen szempontból a legszimpatikusabb mind közül.
A lentiek közül a harmadik az egyetlen, ami nem ugyanolyannak készült, de szerintem felesleges volt rá az arc, nem kell, az egyszerűség jobban áll ennek a könyvnek, pont.
  
A tartalmi részről: Lényegében minden romantikus történet a lelki társ megtalálásáról szól. Ott van Edward és Bella, Rómeó és Júlia, Elena és Raphael (Angyali vadász sorozat) vagy Áron és Anna (Oni sorozat). Nehéz úton mennek végig, rele van veszéllyel, meg persze gonoszokkal. Ó, velük aztán bőven! Nem lehetnek együtt, legalábbis az egyik fél mindig így gondolja, de végül úgyis összejönnek, mert milyen történet lenne az, amiben a két főszereplő nem talál egymásra? Hol maradna az a bizonyos „happy end”?
Most azt hiszem, tömören megfogalmaztam a mai szórakoztató irodalom nagy részét, meg néhány sorozatot, plusz az összes valamire való szappanoperát. Mint már említettem, nehéz újat alkotni, maximum a körítés más, és valljuk be őszintén, amíg ekkora kereslet van rá, addig ilyen sablonos regények fogják ellepni a könyvesboltok polcait. Na, nem ítélkezem, mert én is zömmel ilyesmiket olvasok.
A savant-világ ennek a sorozatban a nagy különlegessége. Olyanok ők, mint valami szuperhősök, de mégsem tekintettem őket az első perctől az utolsóig annak. Ők a világ furcsa szülöttei, akiket nem lehet akárhová besorolni, teljesen új csoportot képviselnek. A lélektársi kapcsolat amolyan „hab a tortán”, a feltételek elég egyszerűek, mégis, amint a könyvből kiderül, egymásra találni a két félnek nagyon nehéz.
Ez a könyv lassú drog, szépen bekúszik az életedbe, aztán hirtelen azon kapod magad, eltelt x óra és te a könyv háromnegyedén is túl vagy. Minden kiszámíthatóság és a karakterek megszokott jelleme ellenére a mű maga lenyűgöző. Vannak benne fordulatok, nyugodtabb részek, aztán felpörögnek az események.
Sajnos a vége számomra nagyjából a könyv felétől teljesen világos volt, szintre pontról pontra megegyezett az elképzeléseimmel, ez kicsit visszavett a lelkesedésemből. Viszont, ami meglepő: A bénácska főszereplő lány nem ment az idegeimre, pedig tipikusan az a csendes szerencsétlenség, akitől hosszú távon a hajam tépem. Sky-al ellenben elvoltunk. Bármennyire fiúsnak is találom a nevét. Tuti nem így neveztem volna el, ha nekem jutott volna e nemes feladat.
Kedvenc karakter: A Benedicht család valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a megismerés soraitól a szívemhez nőtt. Közülük is kiemelném Victort, mert magabiztos, kemény férfi, aki határozott és mindent megtesz a családjáért. Plusz, ő az egyetlen szereplő, akit tökéletesen meg tudtam formálni a fejemben, és annyit elárulhatok az eredményről: Ó, te jó ég! *.*
Kedvenc jelenet: Amikor Zed „süt”. Szegény pizza…
Összegzés: Ajánlom. Ja, hogy ezt ki is kéne fejteni? Oké, bocsi, kicsik elkalandoztam (képzeletbeli Victor, te aztán hű!). Szóval, amit tudni kell róla: természetfeletti, romantikus, cselekmény dús, érzelmekre ható, felkavaró, nevettető, bosszantó és ezt így mind összegyúrva megkapjuk, hogy szerethető. A jövőben a második rész is terítékre kerü
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés