Mi újat lehet mondani egy olyan könyvről, amiről már annyian beszéltek vagy írtak? A történet senki előtt sem titok, sőt, talán már újdonságként sem hat, pedig szerintem bőven több van benne, mint amennyit kiemeltek.
   Bevallom őszintén, az elején azok közé a könyvek közé soroltam, amiket nem akarok elolvasni. Egyrészt, mert annyira felkapottá vált, másrészt a témája sem állt túlzottan közel hozzám. Nővérem mondogatta mindig, hogy neki ez kell, de a végén én olvastam el előbb.
Ana szavaival élve a véleményem: Szentszar! Persze pusztán jó értelemben használva. A könyv ütős, szókimondó, a karakterek kidolgozottak, az írónő stílusa lenyűgöző. Igen, van benne szexualitás, nyersen megfogalmazott erotika, ami abszolút nem a "méhek és virágok" kategória. Ha már eddig őszinte voltam, most sem tehetek másképp: Nekem egy idő után ezek a jelenetek unalmasak voltak. Mind másmilyen, mégsem adott újat a történethez. A szerencsétlenkedő Anastasia karakterével is valahogy így vagyok, az elején aranyos, néha komikus, aztán egyre kevésbé látom annak. Christian az első perctől az, akinek várnád, de a könyv felénél elkezd változni - hála Ananak-, majd a végére már szinte rá sem ismerni. Valahogy ezt előre lehetett sejteni, mégis meglepődtem, mekkora hatással tudott rá lenni egy véletlen találkozás, egy egyszerű lány.
Ana karaktere pont az ellenkező hatással volt rám, míg az elején könnyen tudtam azonosulni vele, addig a könyv második felében inkább bosszantott a viselkedése, az állandó tépelődés és vacillálás. Pontosan ugyanezt éreztem anno az Alkonyat olvasásánál Bellával kapcsolatban. Edwarrdal való kapcsolata több ponton hasonlóságot mutat Anaval és Christiannal. Mindkét női szereplő ügyetlen, visszahúzódó és családi hátterüket tekintve is vannak passzoló dolgok. Mostohaapa, távol él az anyjától, s igen, itt vannak eltérések, de ettől még nem tudtam nem észrevenni a nyilvánvaló jeleket. A kiszemelt férfi is zárkózott, nehezen nyílik meg, s azt is egy különleges lány miatt teszi, aki képes megváltoztatni. Megmutatják, hogy nem is annyira gyengék, ha van kiért, sokkal erősebbek és bátrabbak, ami azért valljuk be eléggé sablonos a mai világban. A szürke ötven árnyalatának írónője mégis képes volt túlszárnyalni ezt, s valami olyat alkotott, amitől egy egyszerű, ábrándozó halandónak leesik az álla. Számomra a letehetetlen könyvek egyike lett, de a folytatástól kicsit félek, az Alkonyatnál is az első volt a legjobb, a többi egy elhúzott maszlag, amit inkább csak a kerek befejezés végéért olvastam el. Még át kell gondolnom...
   Addig is a borítóról kéne még pár szót ejtenem, így a kis véleményem végén. A legtöbb borító megtartotta az eredeti verziót, a magyar sem volt kivétel, ahogy az angol vagy a japán sem. Azért találtam egy másik angol stílust, ami kicsit egyszerűbb, talán egy lehetőség volt, kiinduló pont vagy ilyesmi. A németek változtattak, virágos, színes borítót terveztek, ami nekem nagyon nem tetszik. Ehhez a könyvhöz az eredeti vagy a kezdetleges verzió sokkal jobban illik, még a filmes borítót sem találták el annyira, mint azokat. Igen, jó részlet van kiragadva a filmből, de akárcsak a már annyit emlegetett Alkonyatnál, itt sem látom akkora értelmét a fedőlapra tenni a két főszereplőt. Hozzá tenném megjegyzésként: Nekem az Alkonyatnál is az eredeti terv a kedvenc. Na, de itt most nem arról van szó, hanem a szürke nyakkendős perverz Christianról, akinek eme kiegészítő ruhadarabja elnyerte azt a megtiszteltetést, hogy a könyv borítóján díszeleghet milliónyi példányban. Kívül-belül jó könyv, csak ajánlani tudom. :))

Kedvenc szereplő? Christian, természetesen. Szerintem tikon minden nő vágyik legalább egyszer az életben egy olyan férfira, mint Mr. Grey. Ha különleges szexuális igényétől eltekintünk egy-két pillanatra, akkor is olyan férfi áll előttünk, aki egy hatalmas kihívás, meg kell ismerni, ami nehéz, de pontosan ez az, amiért mégsem tudunk lemondani róla. Külsőre is megakadna rajta a szemünk, na, de belül... a belső az, amitől ő annyira vonzó, szerintem.

Kedvenc jelenet? Több olyan jelenet is volt, amin majdnem hangosan felnevettem. Mosolyogtam, pislogtam, és nevettem, nagyjából ilyen hatásokkal volt rám az egész könyv. Azt hiszem, ha muszáj egyet kiemelnem, akkor a diplomaosztót választom, amikor Christian megismeri Ana apját. Itt egy kis spoiler, a legjobb idézet ebből a részből: "Apa, ő az a férfi, aki elvette a szüzességem, és most egy szadomazo kapcsolatot akar velem... Nincs rajtad futócipő."  Kell ezt tovább magyaráznom? :D

Összesítést nem akarok róla írni, szerintem fentebb pontosan megfogalmaztam mindent, amit ezzel kapcsolatban akartam. Komolyan tetszett, meglepően jó volt és ajánlom is mindenkinek, aki nem a tömör szexualitást látja benne, hanem mögé tud nézni mindennek, mert van még mondanivalója bőven. Nem nevezném könnyed olvasmánynak egy laza hétvégén, de tipikusan az a mű, amitől nehezen tudsz elszakadni, s ha belemerültél a világába, nehezen találod meg a kiutat. Nagyon könnyen a hatása alá lehet kerülni. Ja, és: szingliknek is ajánlom! ;-)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.02.20. 17:55 Domii 10/10-es ajánló, gratulálok, és örülök, hogy te sem ítéled el teljesen a könyvet! ((:  Válasz: Bárki, aki nem azért veszi a kezébe a könyvet, hogy "Na, én most durva pornót fogok itt olvasni!" annak tetszeni fog, szerintem. Észre kell venni, mennyi más mondanivalója van és akkor nagyon is élvezhető könyv. :) Köszönöm, örülök, hogy jónak találod, ez talán az első olyan véleményezésem, ami kezd hasonlítani egy kritika-ajánló közötti átmenetre. <3 :D