Első fejezet

Első fejezet

 

   - Hé, most hova mész? Gyere vissza azonnal! mérgesen mentem utána. Jacob, a rohadt életbe, neked kiabálok! megtorpantam. Tudod mit? Utállak!

- Mi történt, az angyalkának piszkálja valami azt a picurka orrát? teljes erővel a hasába boxoltam. Jót nevetett rajtam.

- Embry, befogod vagy kérsz még egyet? előztem meg, mielőtt szólni akart volna. Lenyelte a szavakat, s hátrébb húzódott. Pufogva kerültem ki, s a következő pillanatban a bejárati ajtó csapódott mögöttem. Hihetetlenül dühös voltam, elsősorban a közelemben lévőkre, másodrészt az egész nyomorult világra, amiért képes volt pont ebbe az elátkozott rezervátumba kényszeríteni. Utálok itt lenni! Dühtől izzó szemekkel vágtam földhöz minden kezem ügyébe eső tárgyat, amik között számtalan könyv, díszpárna és plüsselefánt leledzett.

- Te meg mi a jó eget csinálsz?! hüledezett apám.

- Elegem van! Korlátok közt kell élnem, mások szabályait követve, akár egy rab! Mit követtem el, amiért ezt érdemlem?

- Még mindig ezen a témán rágódsz? Rakj rendet és csináld meg a leckéd! kivett egy sört a hűtőből, leült a kanapéra és bekapcsolta a Tv-t. Morogva álltam neki eltakarítani hisztim romjait. Főzz valami vacsorát, estére vendégeket várunk!

- Csak te várod javítottam ki. Mikorra jönnek?

- Billyéket ismerve hatra itt lesznek. Charliet hétre hívtam, a lánya egy évvel idősebb nálad, biztos jól kijöttök majd egymással.

- De minek? Úgysem találkozhatok vele többet. Jacobot pedig jó darabig látni se akarom!

- Csúnyán bánsz vele, annak ellenére, mennyit segít neked.

- Segít felhúzni, és parancsokat osztogat Apa felemelte a kezét, jelezve, a meccs fontosabb.
   Tényleg pontban hatkor, az ajtón lévő kopogtató háromszor nekiütődött a kemény fának.

Apa kikapcsolta a Tv-t, de nem mozdult, a cseléd, vagyis én, ment kinyitni. Egy essünk túl rajta sóhajjal szélesre tártam az ajtót.

- Jó estét! felfestettem legangyalibb mosolyom, míg Billy be nem gurult a szobába, aztán minden eltűnt és szikrákat lövellő tekintettel köszöntöttem a fiát. Csönd! sziszegtem mérgesen, amint kinyitotta a száját. Tovább fokozta dühöm a nemtörődömsége, amit vigyorgásával adott tudtomra. Had fojtsam meg, léci!

- Micsoda illatok! jött ki mégis hang a torkán.

- A te kedvedért direkt kevertem bele egy kis patkánymérget.

- Milyen rendes vagy megsimogatta a fejem, mint valami kutyának.

- Ne érj hozzám, mert esküszöm, eltöröm! A háromlábú farkas nem túl hősies! fintorogtam.

- Charliék később jönnek válaszolt apa jó hangosan, hogy észrevegyem végre, lassan kiabáltam Jacobbal. Érdekes este lesz, előre látom.

   Hála az égnek, sikerült leráznom Jaket, így tovább csiszolgathattam főzés közben kiagyalt tervemet. Hónapok óta nyavalygom érte, túl sok próbálkozásom volt már, ennek sikerülnie kellett! Mondjuk, tegyük hozzá, a többi is eredményesebb lett volna, ha nincs Jacob vagy az apja, ugyanis ők beszélték le apámat róla, különböző hülyeségekre hivatkozva. Míg a sportrajongók rátapadtak a képernyőre, befejeztem a csirkét és a specialitásom, a különleges salátát. Bármilyen húsételt megfőzök vagy megsütök, de sohasem enném meg. Az egésznek egy videó az oka, amit úgy három éve láttam, borzasztó!

- Szép estét Mr. Swan! Ismeretségi körünkben mindenki a pontosság mintaképe, csak én kések el folyton, hiába indulok időben. Szia, Essie vagyok Az est első őszinte mosolya, haladok.

- Szia, Bella elég bizalmatlanul fogadta el udvarias kéznyújtásom, de sebaj, fogjuk az ismeretlenségre.

   Tűkön ültem az izgalomtól, bólogatva fogadtam az étel ízére utaló bókokat, aztán a pár percnyi csönd megfelelőnek ígérkezett, a téma meg, ami lezárult a sütemény érkezésekor még jól is jött az enyémhez.

- Nem nagyon volt lehetőségem idáig jobban szemügyre venni a várost, kíváncsi lennék, vannak-e jó helyek, ahol úgy el lehetne tölteni az időt. Bocsánat, ha butaságot kérdezek, de kíváncsi típus vagyok.  direkt úgy kezdtem bele, hogy a mellettem ülő Bella hallja, a többiek viszont csak akkor, ha tényleg figyelnek. Jacob így is kiszúrta.

- Öhm... igazából, nem tudom szegény teljesen zavarba jött, pedig esküszöm, nem letámadtam.

- Azért irigyellek, biztos jó lehet Forksban lakni, a suli is másmilyen lehet na, most támadtam le, szerény kivitelben.

- Azon kívül, hogy többen vannak, teljesen ugyanilyen.

- Téged ki kérdezett Mr. Mindentudó? néztem rá ingerülten. Bella tekintete kettőnk közt cikázott.

Szuper, totálisan összezavartuk. Hosszú történet. foglaltam össze tömören, tudomást sem véve Jacobról. Szóval, nagy kérés lenne, hogy mesélj egy kicsit Forksról?

- Nem nagyon tudom, mit mesélhetnék. Egyszerűbb lenne saját szemeddel látnod.

- Ha elmehetnék, akkor biztosan emeltem feljebb a hangom, a többieknek is hallania kellett.  Teljesen ártatlan, egynapos kirándulás, tök jó lenne!

- Gondoltam, ezt a témát nem tudod kihagyni forgatta a szemeit apa. Billyék felé magyarázott tovább. Essie fejében vette, hogy átiratkozik a városi gimnáziumba, mert az sokkal érdekesebb, mint az itteni. Tanulni mindenhol kell. Az utolsó mondatot nekem címezte.

- Nem tudom, mi a rossz abban, ha kíváncsi vagyok. Te mondod mindig, Egyszer mindent ki kell próbálni. Én most pont ezt szeretném.

- Minek bonyolítani az életet? szólt közbe Billy. Felesleges időpocsékolás.

- Keresem a kihívásokat vontam vállat. Ha lehetőségem lenne rá, szívesen kipróbálnám, milyen ott.

- Biztos meg lehetne beszélni az iskolával, egy hét alatt sok minden kiderül Erre vártam! Igaz, Bellától reméltem az ötletet, de Mr. Swan sem rossz. Természetesen egymást érték a negatív vélemények, Jacob kezdte, aztán apa, és Billy, majd a sorrend kezdődött előröl. Közbe-közbeszóltunk Bella apjával, ám a lánya bőszen hallgatott. Kettő a három ellen, pocsék arány, nagyon pocsék!

- Ácsi! szóltam rájuk, elég hangosan a cél eléréséhez. Egy okot mondj, ami olyan szörnyen veszélyes lenne abban a suliban! néztem farkasszemet apámmal. Tudtam, hogy itt megfogtam, mivel nyíltan a vámpírokról tilos beszélni, ha valaki tudatlan a társaságban.

- Nincs benne semmi ilyen, de...

- Na, erről beszéltem! vágtam közbe villámsebességgel. Jó, hagyjuk, látom, mennyire ellenem vagytok. Felálltam, összeszedtem a tányérokat és a mosogatóba tettem. A többiek kettéosztódtak, a nagyok átvonultak a nappaliba, mi hárman a konyhában maradtunk. Mivel hallottam már Belláról, jól tudtam, milyen életet él, s az itteniek mennyire elítélik érte. Részemről, nem találkoztam idáig vámpírral, nincs velük bajom, bár utálnom kellene őket. Róluk nem is esett szó, sőt igazán semmiről, mert harag uralkodott közöttünk, kivéve Bellát és engem, mi szimplán hallgatagok vagyunk. Nagyjából kilenc után járhatott, mikor a vendégek haza indultak.

- Verd ki a butaságokat a fejedből búcsúzott Jake. Teljes erőmmel löktem ki az ajtón, röhögött. Jó éjszakát angyalka!

- Menj a fenébe Jake! becsaptam mögötte.

   Másnap reggel, a hétvége első napján csontropogtató nyújtózással sétáltam át a házon. Álmosságtól összeszűkült szemekkel léptem be a konyhába, ám ott azonnal felébredtem.

- Apa, te mit csinálsz? néztem rá meglepetten. Serpenyővel a kezében állt a tűzhely előtt, mellette nagy tányér roskadásig telítve palacsintával. Isteni illata volt!

- Gondoltam megleplek válaszolt hátra sem fordulva. Mindig te csinálsz reggelit, ideje besegíteni.

- Jól érzed magad? Mármint, nem vagy beteg? - leültem az asztalhoz. Elém varázsolta a kész palacsinták felét, közben nevetett döbbent ábrázatomon. Kétkedve álltam neki, de kellemeset csalódtam.

- Tudod,... leült mellém. - ... gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál. Köhögve küzdöttem a fulladás ellen. Jaj, ne csináld!

- Bocs, azt hiszem, rosszul hallottam felsóhajtott.

- Szóba került később is, és sütés közben is gondolkodtam rajta. Talán tényleg nem rossz ötlet.  Ismét téves útra csúszott az a fránya palacsinta. Hihetetlen vagy! csóválta a fejét mosolyogva.

- Örököltem valakitől mondtam miközben narancsléért indultam a hűtőhöz. Térjünk csak vissza, mit agyaltál ki?

- Charlie felajánlotta a segítségét lélegzetem visszatartva hallgattam. Gondolom Bella is segít majd beilleszkedni.

- Hogy mit csinál? hangom oktávnyit ugrott.

- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, kapsz egy egész hetet kiélvezni lázadó éned, cserébe utána csendben maradsz?

- Két hét? néztem rá a lehető legszebben.

- Alkudozás nincs! Elfogadod vagy hagyjuk?

- Elfogadom! kiáltottam fülig szaladó szájjal. Naná!

- Gondoltam nevetett. Felhívom Charliet, addig rendet rakhatsz.

- Oké turbó üzemmódra kapcsoltam. Jóformán kész lettem, mire bepötyögte a számot. Az egész beszélgetés felőlünk lévő oldalát hallhattam. Izgatottan haraptam alsó ajkamba, nehogy felvisítsak az új információk hatására. Hétfőn reggel nyolckor, Belláéknál találkozom vele, segít eljutni a suliba, bejelent az igazgatónőnél, és ellát néhány hasznos tanáccsal. Apa letette a telefont, hozzám fordult, s találkozott a repülő lányával, akit idejében elkapott.

- Remélem, tudod, hogyan kell viselkedned. Az az iskola más, mint az itteni, nem ismerünk senkit, kivéve Bellát, de őt, ha lehet, ne keverd bajba. Szigorú tekintetét érvénytelenítette mosolyával.

- Apa, komolyan hülyének nézel? Szőke vagyok, de nem bolond! szorongattam boldogan.  Szeretlek! kinevetett. Nyomtam egy puszit az arcára, s kiszaladtam a házból. El kell mondanom valakinek!

- Mi a helyzet Essie? Embry tűnt fel tőlem pár méternyire. Úgy vigyorog, mint, aki megnyerte a lottót.

- Majdnem terveim szerint elsőként rázúdítom örömöm tárgyát. Jövő héten hiányolnotok kell a suliból.

- Miért? Mész valahova? kérdezte meglepetten.

- Igen csitítgattam magam, mert különben visítani kezdek. Elértem, amiről álmodoztam!

- Híres énekes leszel?

- Bolond legyintettem. Öt napig a Forks-i gimnázium diákja leszek! a mondat végére hangom cincogássá vékonyodott. Két kezem boldogan csaptam össze, szám, ha lehet, szélesebb vigyorra húzódott. El se hiszem! Meddig vártam rá türelmesen, megérte!

- Türelmesen, mi? még Jake hangja sem ronthatott a kedvemen. Mivel zsaroltad meg Andrewt hogy beleegyezzen?

- Zöldségeket beszélsz fordultam felé. Ha ennyire tudni akarod, apád is hozzájárult.

- Hülyeség! vágta rá ingerülten.

- Ahogy gondolod vállat vontam. A lényeg, hétfő reggel a savanyú képed helyett rengeteg új arccal találkozom. dühös tekintetét enyémbe fúrta, majd kikerülve berontott a házunkba.

- Nagyon felhúztad tájékoztatott Embry. Nekem sem tetszik túlzottan az ötlet.

- Miért ekkora kérés, hogy velem örüljetek?

- Mert fontos vagy nekünk, főleg neki fejével Jacob irányába intett. Kimész a védelmünkből a vérszívók közé, szörnyen hangzik!

- Sok tényleg ember lakik Forksban, kicsi rá az esély, pont engem szúrnának ki, butaság. Viszont, ha ez számít, megígérem, vigyázni fogok.

- Édes kevés, de remélhetőleg gyorsan eltelik a hét.

- Köszi Embry, te legalább támogatsz gyorsan hozzátettem valamilyen szinten. szája széles vigyorrá változott, ellátott pár (szerinte) hasznos tanáccsal mielőtt dolgára ment volna. Az én utam a partra vezetett, nadrágom térdem fölé tűrtem, cipőm ledobva a jéghideg tengerbe gázoltam. Teljesen fölösleges volt a ruhámmal babrálni, derekamig csöpögött belőle a víz. Tartva a megfázástól, pár percnél többet nem tölthettem benne, nevetve fröcsköltem a vizet százfelé, míg kiértem a száraz homokra. Elterültem, puha szemcséi körém gyűltek, bolond módjára csapkodva karommal angyalt formáltam.

- Túl sok filmet nézel leült mellém. Felpillantottam az arcára, tekintete az enyémet kereste.

- Mi az? ültem fel. Így is alacsonyabb voltam nála, bosszantóan kicsi vagyok.

- Helytelen, amire készülsz. Utálom a gondolatot, hogy azok közé mész! lenyugtatás képp apró puszit nyomtam forrongó arcára.

- Jó leszek, ne aggódj!

- Már mért ne aggódnék, amikor tudom, hol leszel, kik között!  magához rántott, ölelő karjaiba zárt. Kuncogva bújtam hozzá, legalább nem fáztam.

- Bele fogsz bolondulni! Imádlak piszkálni. Ujjai oldalamra csúsztak, és hevesen csiklandozni kezdtek. Szemembe könny szökött a nevetéstől. Eressz el, hallod?! Nagy sokára szabadultam a kínzásból, pihegve dőltem mellkasának, fejemet vállára hajtva igyekeztem visszanyerni belső egyensúlyom, nehéz feladat, de megbirkóztam vele. Ejtettük a feszültséget okozó témát, s mire feleszméltem a falka háromnegyede ült körülöttem. Mióta négy éves koromban apával visszaköltöztünk ide, a nap nagy részét Jacobbal és őrült barátaival töltöttem. Tudok a titkukról, kívülről befelé ismerem a legendát, és ha olyan a helyzet adódik, segítek nekik, szigorúan a háttérből. Ezért vámpírok élőben sosem láttam, róluk azonban rengeteget tudok. Leírás alapján, biztosan felismerem majd őket.