2014.06.06. Beltéri medence
Dean & Ashlyn
Dean: Péntek van, a hét vége és az iskolai kötelezettségektől megszabadulva egy ilyen meleg napon nem is tudtam hirtelen, mit kezdjek magammal. Aztán bevillant a medence képe, s fogtam magam, a törölközőmmel, az úszónadrágommal és egy papuccsal felszerelkezve elindultam a benti medencéhez. Őszintén meglepett a hely kihaltsága, sehol senki, mintha nem ez lenne az egyik legjobb módszer arra, hogy elmeneküljünk a nyár kellemetlenségei elől. Pillanatok alatt végeztem az öltözőben, aztán visszatértem a medencéhez, leültem a szélére. Belelógattam a lábam a kellemesen hűvös vízbe, terveim szerint egy ideig csak így ücsörgök, ráérek úszni, és egyelőre úgy tűnik, senkit se zavarok.
Ashlyn: Mivel pihenőnapot adtam Monarch-nek, úgy gondoltam lejövök kicsit úszni, hiszen nem hagyhattam ki én se az edzést. Az edzőm szerint sokat kell edzenem a felsőtestemre és a combjaimra, és a lovaglás után egyből az úszás ugrott be. Kontyba kötöttem hosszú, gesztenyebarna hajamat, majd a bikinim, a törölközőm és a papucsom társaságában elindultam a medence felé. Egy srácon kívül mást nem láttam a helységben. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd halk, de határozott lépésekkel az öltöző felé indultam. Mivel a srác háttal volt nekem, hosszan elidőztem rajta a tekintetemmel. Ismerősnek tűnt, mintha láttam volna az istállóban. Kidolgozott felsőteste volt (hála az égnek), ezért pár másodpercig gyönyörködtem az izmos hátában és kirajzolódó lapockáin. Majdnem nekimentem az öltöző üvegajtajának, ezért utolsó pillanatban visszafordítottam a tekintetemet az öltöző felé, és zavartan beslisszoltam. Átöltöztem, majd a papucsomba bújva kiléptem a meleg és klórszagú medenceterembe. Ledobtam a törölközőt, majd mikor összetalálkozott a tekintetem a srácéval üdvözlésül egy mosolyt küldtem felé. Fejest ugrottam a medencébe, majd gyorsúszni kezdtem. Hirtelen rádöbbentem, milyen régen is úsztam utoljára, és valamelyest megkönnyebbülést érzett a lelkem hogy a nyár folyamán egyre többször kerül majd rá alkalom.
Dean: Az, hogy "észre se vettem az érkező lányt", elég sablonosan hangozna tőlem, de tény, hogy amíg nem került a látóterembe meg voltam győződve róla, hogy kukk egyedül vagyok. Tévedtem.
Némi fáziskéséssel viszonoztam a mosolyt, megtoldottam egy köszönést jelentő intéssel, amit valószínűleg nem látott, mert egy egészen kecsesnek mondható fejessel a vízbe ugrott. Néztem, ahogy úszik, próbáltam észrevétlenül figyelni, de amilyen mázlista vagyok, úgyis le fogok bukni, a magyarázkodást meg egyszerűen utálom.
Amikor láttam, hogy akár le is fülelhet gyorsan elfordítottam a fejem, vagy a lábaimat bámultak, amik a vízben kis köröket írtak le unalmukban. Kissé zavarban voltam, amit nem tudtam hova tenni, de ez mostanság általános hangulatjelző nálam, ami ellen tenni akartam valamit. Beletúrtam a hajamba, aztán ellöktem magam a medence szélétől, bele a vízbe. ha már itt vagyok, legalább valami hasznosat is csinálhatnék.
Ashlyn: Csobbanást hallottam, és a nagy vízmozgás is a fiú vízbe érkezését igazolta. Vacilláltam, megszólítsam-e, végül döntöttem. Pár hossz után kiültem a medence szélére, és kicsavartam a vizes hajamat. Úgy gondoltam, ma én is pihenhetek kicsit. Kihúztam a hajgumit, és hajamat óvatosan bontogatva a vállamra ejtettem. Óvatosan kicsavartam, majd a fülem mögé igazítottam a szemem előtt rakoncátlankodó tincseket. Felhúztam a lábaimat, és vártam hogy előbukkanjon a srác. Ezaz! Megvan, azt hiszem.. A neve Dylan.. Vagy Dean..?
Dean: Csak annyit foglalkoztam a lánnyal, hogy figyeltem rá, össze ne ütközzünk a vízben, mert úszás közben az ember elfelejti, hogy más is lehet körülötte nem csak a víz. Aminek a morajlása, ahogy kezemmel és lábammal összhangban kapálóztam benne egy furcsa távoli hangnak tűnt, ez zavart, most valamiért jobban, mint máskor. Felbuktam a felszínre, kezemmel letöröltem arcomról a vizet aztán körbenéztem.
Kint ült a medence szélén és engem nézett, láttam rajta, hogy meg akar szólalni, de jelen helyzetemben aligha tudtam volna kivenni, mit mond.
- Egy pillanat - Szólaltam meg hangosabban, aztán lebuktam újra és egészen a medence széléig úsztam, mellette bukkantam fel, megkapaszkodtam a peremben és megint ránéztem. - Hello. - Jobban ment volna a mosolygás, ha nem piszkálja szemem a klór.
Ashlyn: Hál' Istennek a srác előbb köszönt mint én, így ettől a 'nehézségtől' is megszabadultam.
- Hali - virítottam egy széles mosolyt - Dean, ugye?
Nem tudtam, hogy rákérdezzek-e, de mivel úgy gondoltam, hogy valószínűleg így hívják akár szerezhetek is pár pontot ezzel. A vigyort nem tudtam letörölni a képemről, igazából nem is akartam, mert külső vélemények alapján így jobban szimpatizálnak velem az emberek. Időközben észrevétlenül végigpásztáztam a srácot. Nem sokat láttam belőle így, de több volt mint a semmi.
- Ashlyn vagyok, lehet hogy találkoztunk már valahol, ismerősnek tűnsz - tűnődtem el - Melyik évfolyamba jársz?
Dean: Egészen addig akadt lehetőségem az arca többi részét nézni, amíg meg nem láttam, hogy a szája mozdulni készül. Egyből arra fókuszáltam, a kérdésére csak bólintottam és új kapaszkodó után tapogatóztam, mert az eddigi valahogy nem tűnt elég jónak. Végül megkapaszkodtam a medence szélén lévő vízelvezető rácsba, vagy hogy is nevezik azokat.
- Ashlyn, igen, már be is ugrott. Szabadidomító vagy ugye? És a lovad neve... - A felismerésen túl voltam, a memóriám viszont lassabban akart reagálni, mint a nyelvem, kellett néhány perc mire beugrott a ló képe, mellette a nevével. Vagy legalábbis reméltem, hogy jó lóra gondolok, mert elég ciki lenne, ha nagyon mellé lőnék.
- ... Monarch, ha jól emlékszem. Ha nem akkor bocsi, a memóriám nem a legjobb.
Ashlyn:
Dean:
Ashlyn:
Dean:
Ashlyn:
Dean:
Ashlyn:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
