FrissítésSúgó

L

2014.06.09. 17:05 -

Rosenbergben a legújabb karim, egy igazi őrült szépfiú, aki főként a nők társaságát élvezi, de nem zárom ki a fiús játékokat sem. Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)

[9-1]

L	Előzmény | 2015.04.22. 16:47 - #10

2014.09.11 Tengerpart Clarie & Valentin Valentin: Hideg a víz. Annyira untam a fejem, hogy ezen is képes voltam hosszú percekig töprengeni és újra meg újra megállapítani, miközbe ütem a parton és néha egy-egy nagyobb hullám elérte a lábfejem. Két lábam felhúztam, térdemre támasztottam a kezem és csak bámultam magam elé, a vizet néztem, vagy csak úgy a semmit, végülis oly' mindegy. Ha azt vesszük mennyi mindent csináltam az elmúlt két napban, egyáltalán nincs ok meglepettségre, mert a lista valahol az első ponttal keződik, s ha csak az érdemlegeset emeljük ki, akkor ott is ér nagyjából véget. Bae a sulira koncentrál, meg valami csajra, akit titkol előlem? Ez is milyen már?! Előlem titkol egy csajt! Talán nem valami szép... Á, nem, Bae-nek jó az ízlése, rám hasonlít, én meg sose tévedek.. legalábbis külsőre nem. Akkor mégis miért nem mutatja be? Legalább a nevét elárulhatná! A keresztnevét... meg a vezetéknevét. Kinyomoznám én, kicsoda, de nem hagyja. Kezd a fejemre nőni... Ilyen és ehez hasonló dolgokon töprengtem kora délután a parton ücsörögve, valahol a távolban még a mások által keltett zajok is elutottak hozzám, de tényleg, mintha valhol atom-messze történne. Ilen, ha egyedül van az ember, külvilág off, és jön az agyalás. A víz meg hideg. Clarie: A mai nap úgy voltam vele, hogy ha már sikeresen végigszenvedtem az egész napot, ideje lenne egy kicsit pihenni is, így megfogtam Future kantárszárát és felpattanva a szergébe indultam meg. Igazából először nem volt semmi tervem, így csak lépésre fogtam a lovat, ajd hagytam, hogy vigyen. Mondjuk ezt Future (a mostani edzések miatti fáradsága révén) nyugodt természete mellett nem lehetett sokáig tartani, mivel elvitt egészen a legelő karámjáig, és ott szépen megállt. Sejtettem, hogy valami hasonló helyre fogunk menni, viszont én úgy gondoltam, hogy nem Hawaii dizsi van a legelőn, így újra kézbe vettem az irányítást, és elvezettem onnan a lovat. Míg visszafelé tertottunk az istállókhoz, eldöntöttem, hogy lemegyek a parta. Igaz, picit messze van, de lépésben kellemes levezetés lehet, és van időm gondolkodni is. Teljesen elengedtem magam, és a szárakat hagytam kicsit lógni, miközben egy kézzel fogtam a csattot a végén. A tájat kémleltem, hogy azért biztonságban legyünk Futurerel, miközben a gondolataim a suli, meg leginkább Taylor körül forogtak. Mit csinálhat, milyen volt a napja, milyen volt, mikor a családjánál nyaraltunk, ecetera ecetera... Már közeledtünk a vízhaz, mikor lovam egyszer csak megvetette a lábait. Mivel eddig, én az eget figyeltem magam fölött, így leeresztettem a fejem és abba az irányba néztem, ahova lovacskám is. Valentin: Bármire számít az ember, főleg, amikor totál máshol van, mint a Föld nevű bolygó, persze csak szellemileg, testileg nehéz lenne csak úgy kiruccanni valahova a világűr egy zugába. Rosszat tesz nekem ez a sok egyedüllét, nagyon rosszat. Egy pillanat alatt visszatértem a valóságba, de a drámai, rémült ugrás nem az én stílusom. Ellenben szúrós szemekkel lassan fordultam a prüszkölő négylábú irányába, aki tőlem néhány lépésnyire horgonyzott le és nagy szemekkel nézett. - Kössz. haver - Szólaltam meg, egyenesen rá nézve. Tuti röhögött rajam, belül tuti fetrengett. Egyszerűen leköpött és ez nagyon szórakoztató lehetett, neki. Nekem kevébé jött be az ismerkedési szokása. Miután túltettem magam a dolgon, fogjuk rá, feljebb emeltem a tekintetem a ló nyergében lévőre, aki tökéletes tanúja volt a jelenetnek. Gondolom, nem ő parancsolta meg a lovának, hogy "ébresszen fel". - Üdv! - Nem egészen láttam a lányt, már, ha nem fordult úgy, hogy mégis sikerüljön, de azt meg tudtam állapítani, hogy  jobban szemügyre kéne vennem. Felkeltem a földről, hanyagul leporoltam magam és továbbra is a lányt néztem. Clarie: Egy férfi ült ott, hosszabb, fekete hajjal. Bevallom, először nőnek gondoltam, de még így hátulról is ki lehetett venni a férfias vonásit, mint széles váll, izmos hát és a többi. Nem okvetlen akartam megzavarni, így csak két perc után határoztam el, hogy inkább odébb megyek, mivel egyenlőre nem vette észre, hogy mögötte vagyok, így gondolom elbóbiskolt, vagy valami. Ezt a tervemet viszont lovacskám meghiúsítottam, mivel magától elindult, majd pár lépés múlva megállt, kinyújtotta a nyakát, majd miután tisztes távolságból megszagolta a "jövevényt" beleprüszkölt a hajába. Engem is kicsit hirtelen ért, nem hogy még a tulajdonost. Miután az illető fölállt, ránéztem, miután a lovamat oldalvást fordítottam, hogy lássuk egymást. - Jó napot! Elnézést Future viselkedése miatt, nem tudtam, hogy meg fogja ijeszteni. - Próbáltam szabadkozni az előttem álló férfinak, mivel kicsit kínos volt a helyzet. Valentin: - Mindent megbocsátok, ha a magázódást elfelejtjük - Egyszerűen sérti a fülemet, ha valaki, főleg, ha ilyen fiatal, csinos és nem utolsó sorban még a helyzet se kívánja, tegeződés helyett hivatalos hangnemre vált. Miért?! Ennyire öregnek tűnnék? Biztos a fekete nadrág teszi. Vagy a fehér ing. Nem, a kettő kombinációjában lesz a hiba, legközelebb nem választom így össze a kettőt. Tényleg nagyon sokat vagyok egyedül! Majdnem megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle az őrült gondolatokat, de időben leállítottam magam. Jól nézne ki, ha fél perc után valami idegbajos, rángatózó pasasnak nézne. - A Rosenbergbe jársz, ugye? - Van nála egy ló és köztudottan errefelé nem rohangászik mindenki lovon csak a diákok, hülye kérdés volt, mindegy. Clarie: - Jó, rendben. - Mosolyodtam el kényelmesen a férfi mondatára. Igazából nem tudom, ez hogyan fog nekem menni, mivel én az idősebbeket mindig magázom, és tiszeteletlenségnek érzem, ha nem így cselekszem. Ez valami berögződés, ami nagyon nehezen múlik el, és lehet, hogy el se fog múlni. Megpaskoltam lovam nyakát, mivel egy újabb prüszköléssel jelezte, hogy indulna vágtatni a sekély vízben, viszont ezzel jeleztem, hogy az idő nem éppen a legalkalmasabb. Gondolom, most afféle dolgok járhatnak a fejében, hogy az eberek milyen furcsák, hogy nem rögtön szaladgálnak a tengerben, amint meglátják. Jelemre Future csak lemondóan lehajtotta a fejét, majd még egyet kapált az első lábával, és inkább a homok vizslatásába temetkezett. A gondolataimból megint csak a férfi hangja szakított ki, mire feleszméltem. - Igen. És ön, vagyis te, a közelben laksz? Csak eddig a kollégium környékén nem nagyon láttalak. - Mondtam, viszont olyan nehezen jöttek ki a szavak a számon, a tegeződés miatt. Egyszerűen nem éreztem helyesnek, így csak kínosan elmosolyodtam majd megint beszédbe kezdtem. - Bocsánat, de nem térhetnénk vissza a magázódásra. Úgy érzem, mintha nem tisztelném meg. - Nyúltam ösztönösen a hajamhoz zavaromban, amit végig is szántottam az ujjaimmal, majd visszaeresztettem az ölembe és inkább a kantárba kapaszkodtam.

L	Előzmény | 2015.04.22. 16:47 - #9

Valentin: - Az öcsém is oda jár, meg szoktam fordulni arra néha - Nem egészen a kérdésére válaszoltam, de így volt kerek a dolog. Az meg, hogy nem látott még arra, ch, sértés. Engem nem lehet nem észrevenni. Jó, ez azért túlzás, de mióta itt vagyunk a fél sulit megismertem, bár főként a szebbik nemet, de Bae haverjaival sincs különösebb bajom, leszámítva, hogy lehúzzák a lustaságba az öcsémet, de ezért vagyok én itt, hogy kineveljem belőle. Már ha hagyja... - Minden egyes hivatalos megszólítással öregítesz rajtam legalább tíz évet, de ha ettől jobban érzed magad, pontosabban, ha jobban érzi magát, maradjunk a magázódásnál, nem bánom. - Na, ez megint bántotta a fülem, de visszafogtam magam. Mindent egy szép lány megismeréséért, ez azért megint túlzás. Nem számít. - Volna esetleg kedve leszállni a lóról és megtisztelni a társaságával egy rövid sétán a parton? - Menni fog ez, elő a másik oldalammal és simán megy a magázódás. Csak a karomon áll fel tőle a szőr. Kiestem a megszokott ritmusomból, kezdek elpuhulni Bae mellett... vagy inkább nélkül. Ezen sürgősen változtatni kell. Legszebb mosolyom elővarázsolva néztem fel a lányra és vártam a válaszát. Clarie: Csak bólogattam válaszára. Észerevettem, hogy neki a magázódás nem megy, így ez kicsit nehéz lesz köztünk, de végén úgy döntöttem, inkább engedek neki, hoszen mégis csak ő az idősebb. Persze, ha ezt nyíltan kimondtam volna, tutifix, hogy rég el lennék ásva, de hát nincs mit tenni. Amint megkért, hogy szálljak le, hirtelen a fejemhez kaptam. Milyen bunkó vagyok! - Ó! Bocsánat. Meg is felejtkeztem róla. - Mondtam, majd kivettem a lábaim a kengyelből, és az egyiket a ló farjához vezettem, mire ő fölemelte a fejét. Tudja, hogy most dolgoznia kell egy kicsit. Megnyomtam az oldalát a lábammal, minek köszönhetően "kifarolt", azaz távolabb kerültem a lovam mellett álló férfitól. Mikor elegendő helyem volt a leszállásra, leugrottam, majd a szárakat átvezettem a ló nyakán, és megtartottam a kezemben. Future csak figyelmesen követte tetteimet, majd egy sirály jobban megtetszett neki, és elvonta rólam a figyelmét. Mitán kihúzva magam megálltam a férfi előtt, csak akkor vettem észre, hogy milyen törpike vagyo az ő magasságához képest. Bár a lóról nem látszott annyira, most mégis eléggé kirajzolódik köztünk a külömbség. Még a mellkasáig se nagyon érek fel, köszönhetően annak, hogy én nagyon alacsony vagyok, ő pedig elég magas. ezt sikeresen összehoztuk. nem tudom, hogy mit fog így szólni hozzám, mivel elég nevetséges lehetek, hogy szó szerint le kell hozzám hajolnia. Valentin: Megvártam, míg leszáll a lóról, még hátrébb is léptem, de úgy tűnt, megoldja ő nélkülem is. Közben volt alkalmam észrevétlenül megfigyelni és magamban elismerően füttyentettem. Amíg a nyeregben ült, nehezebb volt normálisan szemügyre venni, de így már határozottan jobban láttam mindent. Arányos, formás test, minden a helyén, pont a gyengém. Ha még szőke is lenne... nem, ne legyen, az nem állna jól neki, így tökéletes. Miközben ezt végigpörgettem fejemben, már-már rutinszerűen, ő megérkezett a földi halandók közé, s nehezemre esett nem nevetni. Nem, nem őt akartam kinevetni természetesen, hanem azt az érzéki csalódást, amit a lovon ülve képzeltem róla. Látszott ugyan, hogy nem két méter magas, de így előttem állva határozottan alacsonyabb volt, mint gondoltam. Ami nem baj, jobban szeretem, ha alacsonyabb a lány, mintha magas. - Megtudhatom a neved? Én Valentin vagyok. - Felé nyújtottam a kezem és, ha elfogadta egészen finoman szorítottam meg, s ha rajtam múlt lassabban engedtem el, mint "hivatalosan" kellett volna, közben végig a szemébe néztem. Közelebbről még jobban tetszett az írisze. Volt valami a tekintetében, valami különleges, tetszett, határozottan lenyűgözött. Clarie: Egy mosoly kíséreteében fogadtam el gesztusát és egészen lenyűgözött azzal, amilyen gyengéden ért hozzám. Mondjuk már eddig is gondoltam, de most bebizonyosodott, hogy egy igazi úriemberrel van dolgom, ami nagyon tetszett. Még nem igazán találkoztam ilyennel, és kifejezetten érdekes és kellemes volt számomra. - Claire. - Mondtam én is a keresztnevem, majd beugrott, hogy mi van akkor, ha valami mutogatós bácsi, vagy valami, így a vezetéknevem már nem is igazán akartam elárulni, tehát örültem, hogy ő sem közölte ezt velem. Jobban belegondolva úgy véltem, hogy amíg Future velem van, nem eshet bajom, mivel vagy felugrom a hátára, vagy fejberúgja Valentint, ha bármi is rosszra fordul. Jobban megnézve, a férfi nagyon is férfias volt, izmok, vonások, minden a helyén, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ilyen kinézettel és modorral tuti, hogy van felesége. Mondjuk elég szabad szelleműnek látszik, mármint én a hosszabb hajból ezeket a következtetéseket szoktam levonni, amik általában be is jönnek. Valentin: - Hm, igazán találó név. Tiszta és fényes... - Egy név azon kevesek közül, amiknek megjegyeztem a jelentését. Ha valami kevésbé gyakori nevet mond, valószínűleg nem sikerült volna ilyen szépen reagálnom rá, a nők értékelik az ilyesmit. - Álmodozó és művészlélek. - Fűztem tovább a dolgokat, közben kezemmel intettem a part felé, előre, hogy indulhatunk, ha gondolja. A mosolyom továbbra is kitartóan ott virított az arcomon, igyekeztem szemkontaktust teremteni akárhányszor ránéztem és, ha ő is úgy gondolta, egy lazább, könnyed sétálós tempóban elindultunk. - Várj, kitalálom milyen szakra jársz! - Volt néhány tippem, főleg, ha az előbbire felcsillant a szeme. Művészlélek, akkor vagy zenész vagy színész... vagy festő, vagy valami hasonló. Nem kéne mellé lőni. - Mondjuk... színész? - Elég ránézni, és minden férfi azonnal rábólint, filmvászonra való. Vagy legalább egy fotós kamerája elé. A kamera biztos, a többi már alakulhat többféleképpen is. Clarie: Valentin brillírozott. Megcsillogtatta tudását, ami valljuk be, mindenkit levenne a lábáról, így nekem sem volt nehéz belebonyolódni a dolgokba. Egy apróbb bólintással jeleztem, hogy mehetünk, így mellette elindultam a parton, miközben Future fölemelve a fejét követett bennünket. Mikor mondta, hogy ki fogja találni, melyik szakon vagyok, csak elmosolyodtam próbálkozására, majd mikor kiejtette a helyes megoldást, az állam a talpam alatt lévő homokot súrolta, majd rá néztem. - Honnan tudod? - Nehéz volt tegezni, de remélem értékeli az igyekezetem. Viszont ezen nem volt sok időm gondolkodni, mivel még mindig nem bírtam felfognii, hogyan sikerült neki kikövetkeztetni a szakomat. Valentin: Az első benyomás alapján pozitív hatással kellett, hogy legyen a kis mondókám a lányra, és így is lett, bár igazán akkor lepődött meg, mikor eltaláltam a szakját elsőre. Ez azért engem is meglepett kicsit, azt hittem kinevet és elmondja, mellé lőttem. Az arcára volt írva, hogy "Úgy sem találod ki." erre mégis sikerült. Mégsem vagyok teljesen reménytelen eset. - Megérzés. - Feleltem egyszerűen. A fejemben lejátszódó kis harcokról nem szóltam, amiben végül a kimondott győzött, elég hülyén is hangzott volna. Főleg hülyén hangzott volna. - Ilyen különleges kisugárzású lányt, nem tudnék elképzelni máshol, csak közönség és kamerák előtt. Főként, ha így mosolyogsz. - Nagyon jól állt neki a mosoly, határozottan megváltoztatta amúgy is szép arcát, már ha lehet még tovább fokozi. Vajon hány éves lehet? Mivel erre nem illik rákérdezni, egyelőre megtartottam magamnak a kérdést, külső alapján próbáltam megsaccolni, lesz még alkalmam kideríteni, ebben biztos vagyok.

L	Előzmény | 2015.04.22. 16:47 - #8

Clarie: Future csak nyugodtan lépkedett mellettem, amiről arra következtettem, hogy ő is nyugodt, és talán a megérzései alapján Valentin sem egy rosszakaró valaki. Mondjuk az is igaz, hogy nem ő jött oda hozzánk, hanem lovacskám ébresztette fel, és lehet, ha nem avatkozunk közbe, még jó ideig ott ült volna, ahol az előbb. Igazából nem tudtam, hogy a lovak megérzik-e a rosszindulatot, de egyenlőre, amíg semmi olyan nem lesz, úgy döntöttem hanyagolom a témát. - Oh. - Csak ennyi jött ki a számon, bókjára, majd kicsit szégyenlősen kezdtem nézni magam alatt a homokot. - Köszönöm. - Mondtam még gyorsan, megköszönve a bókját, majd újra rá emeltem a tekintetem. Az egyszer fix, hogy spanyol,  mivel teljesen úgy néz ki, ami egyáltalán nem is rossz, mivel én például szeretem azt a népet, és a spanyol pasik is kifogástalanok. Ennek ékes bizonyítéka például Valentin, aki minden adott jellemvonást magával hordoz, ezzel tökéletessé téve az összképet. Valentin: Csendes és könnyű avarba hozni. Nem kellett tovább gondolkodnom ezen, hiszen az első pár mondatom utáni reakciója tökéletesen igazolja mindezt. Valamiért most jobban vágytam egy pimasz, nagyszájú lány társaságára, de nem lehet véletlen, hogy a lova pont engem talált meg ezen a hatalmas parton, meg egyébként sem tudom, hol találhatnék jelenleg valamivel pörgősebb lányt. Mindent összevetve azért Claire társasága sem volt rossz, sőt, egyáltalán nem. Egy ilyen lány társaságában lenni mindig öröm, jobb esetben. - És mióta jársz ide? - Elég sablonos, megszokott kérdést tettem fel, gondoltam ettől azért hátha megered a nyelve egy kicsit jobban, plusz ebből ki tudtam következtetni nagyjából mennyi idős lehet. Ez még mindig érdekelt. Clarie: - Ez a második évem itt. - Válaszoltam, majd egy kicsit előre estem, mivel Future hátulról meglökött. Megálltam, majd szembe fordultam vele, ő pedig csak bárgyún néztem rá. Égettem a tekintetemmel, minek következtében oldalra fordította a fejét, és inkább a tengert kezdte kémlelni, majd fújtatott egyet. Tudtam, hogy még mindig a vízbe vágyik, de azt még úgysem fogja megkapni egy ideig. Elégedetten nyugtáztam, hogy értette szúrós tekintetem célját, így csak méltóságteljesen megfordultam, és indultam tovább. - Bocsi, csak ezt az öszvért néha rendre kell utasítani. - Paskoltam meg a csirkefogó nyakát mellettem, miközben beszédpartneremre pillantottam. - És te itt születtél, vagy valahonnan jöttél ide? - Kérdeztem meg, mivel nagyon látszott rajta a származása, de attól még bármi megeshet. Valentin: - Az nem rossz - Nem jutottam közelebb az igazsághoz, de legalább valamivel többet tudok. Mire bármi egyebet reagálhattam volna Calire egy természetesnek aligha nevezhető mozdulattal lépett előrrébb. Nem akartam beleszólni a kettejük közt zajló dologba, így csendben vártam, míg eldöntik, ki nyer. Elég egyértelmű jelzések érkeztek a lótól a víz irányába, de nem ő döntött, hanem a lány és mehettünk is tovább. - Semmi baj, az öcsém lova is elég nehéz természetű - Utólag belegondolva, nem biztos, hogy ez volt a helyes kifejezés, amit alkalmaznom kellett volna, de tény, hogy Azazel nem egyszerű ló, nem is értem, mit eszik rajta Bae annyira. Igaz, én tanítottam, hogy keresse a kihívásokat, de én a lányokra és az élethelyzetekre gondoltam, nem egy lóra. - Ausztráliából költöztünk át ide, mikor Bae-t felvették az iskolába. Nem ez volt a legközelebb, de egyikünk sem bánta meg, hogy ide jöttünk. Sőt, egyre jobban örülök neki. - Volt valami célzás-szerű az utolsó mondatomban, de mégsem akartam nyíltan kimondani, amire gondoltam. Meg aztán, ha az unalmat leszámítjuk, tényleg megvan ennek a helynek az előnye. Mondjuk, hogy messzebb vagyok Newcastle-től. Clarie: - Igazából egy kezesbárány, de szeret csintalankodni. - "Védtem meg lovam becsületét", mivel Futuret nem mondanám nehéz természetűnek, inkább olyan játékos, pláne ha arról van szó, hogy mások előtt ugrasson. Bezzeg mikor a legelőn van fittyet hány rám és nem vesz tudomásul. Mikor válaszolt a kérdésemre, csak bólogattam, jelezvén hogy értem amit mond. - Én ausztrál vagyok! - Csapott meg a felismerés a kiejtett mondatára. - Mondjuk ide Walesből költöztem, de alapjában ott éltem. Milyen kicsi a világ! - Magyaráztam még mindig. Ez a férfi egyre furcsább lesz nekem. Tudja a nevem jelentését, hogy hova és melyik szakra járok és ráadásul még egy helyről is jöttünk. Viszont, ha onnan jött, akkor tévedtem, mivel nem spanyol. Mondjuk a bőrszínét ezzel is lehet magyarázni, az tény. Nem tudom, hogy nem ismertem fel a "népemet", de mondjuk azt, hogy ez a szórakozottságomnak és az itt töltött, viszonylag sok, időnek köszönhető. Valentin: Gondoltam, hogy mellé lövök, amikor a lovára tettem egy elhamarkodott kijelentést, de egészen jól fogadta, meg is lepett volna, ha hevesebben kel a védelmére, Claire abszolút nem olyan lánynak tűnik, bár ki tudja... - Tényleg? Hát ez nagyszerű, végre valaki, aki onnan származik! - Akikkel itt beszéltem vagy németek, vagy angolok voltak, meg egy-két más országból a környékről, de eddig senki sem mondta, hogy "Tudom hol laksz, én is onnan jöttem". Szám akaratanul is szélesebb mosolyra húzódott, nem bántam. - Melyik részen? - Ez nem a legizgalmasabb téma volt, viszont legalább tényleg elkezdett hosszabban beszélni, meg aztán, ez legalább közös pont. Szeretek új embereket megismerni. Az a kijelentésem viszont, amit eddig mindig hangoztattam, ezennel érvényét vesztette, nálunk is vannak szép lányok. Clarie: - Úgy az északi részről. Közel a tengerparthoz. - Válaszoltam kérdésére egy mosoly keretében. Tök jó, hogy van aki onnan jött, mint én. Persze nem azt mondom, hogy akik mondjuk Londonból jöttek, nem kedvesek, vagy ilyesmi, de azért mégis csak jobb egy olyan, aki tudja, honnan származol, milyen kötülmények közül. - Őszintén, először azt hittem, hogy spanyol vagy. - Mondtam ki, ami a fejemben volt, mivel nem tudtam túllépni rajta, hogy rosszul ítéltem meg, miközben ő tök sok mindent "tud" rólam így magától. Viszont senki sem vethet meg érte, mivel tényleg eléggé spanyolos volt. Sőt. Szinte le merném fogadni, hogy a felmenői között volt spanyol is. Vagy legalább olasz. Valentin: - Az északi részen talán egyszer jártam, a déli részt jobban ismerem - Nagyjából, mint a tenyeremet, némi túlzással. Csoda, hogy Bae nem ismeri, vagy lehet ismeri, csak nekem nem mondta el. Lehet, hogy ő a titokzatos lány, akiről nem szabad tudnom? Ezt ki kéne deríteni. Míg azon agyaltam, milyen kérdessel tudhatnám meg a legtöbbet, Calire elkanyarodott egy meghökkentő kijelentés irányába. Spanyol? Én? - Nem tudok róla, hogy lenne spanyol felmenőm, de még nem mélyültem bele a családfámba ennyire. - Őszintén szólva, egyáltalán nem érdekelt, ki kicsoda, a közvetlen rokonaim ismerem és ők is bőven soknak számítanak, az összes családi összejövetelle és elképesztő szokásokkal együtt. - És, ha nem kérdezek túl személyeset, miért éppen Wales? Elég távol van a kettő egymástól. - Szerettem volna, ha ő beszél, a lányok amúgy is szeretik hallatni a hangjukat, nekem meg jó alapot szolgálna néhány bókra, megjegyzésre, bármire. A hosszabb monológokban sosem voltam jó, ezzel így belegondolva nem biztos, hogy egyedül vagyok.

L	Előzmény | 2015.04.22. 16:47 - #7

Clarie: Hát, bele kell törődnöm, hogy nem jött be az első meglátásom, de attól még gondolhatom, hogy hasonlít a spanyolokra, nem? De. Akkor meg semmi probléma, mivel nekem meglehet a saját véleményem, de ezt okvetlen nem hangoztatom. - A szüleim elváltak, így otthagytam a testvérem és az apukámat miközben anyuval ugye Angliánál döntöttünk. Úgy két év után pedig már jöttem is a Rosenbergbe. - Válaszoltam a kérdésére viszonylag semleges hangnemben. Nem nagyon izgatott a dolog, beletörődtem abba, hogy a szüleim nem akarnak együtt lenni, és ez így jó. Ahhoz képest mindkettejükkel tartom a kapcsolatot természetesen és egyáltalán nincs problémám, ami nagyon jó. Valentin: - Ó, értem. Ne haragudj, hogy rákérdeztem, az ilyen nem egyszerű helyzet, tudom. - Mit mondhattam volna erre? Azt hittem a megszokott, munkahely váltás vagy valami hasonló lesz a válasza, pedig ez is elég logikus érv, főleg manapság. Néha én is eltöprengek azon, a szüleim, hogyan tudnak ennyi idő után is együtt élni, mikor köztük sincs minden rendben. Talán pont ez tartja őket együtt. Én nem bírnám. - És, hogy tetszik Rosenberg? - Ezzel a kérdéssel akartam könnyedebb vizekre evezni, messzire kerülve az előbbit. Azért legalább ezt is megtudtam, kezdek rá kapni erre a "figyelmesen hallgat, könnyeden beszélget" dologra. Ez vagy az öregedés jele vagy kezdek tényleg elpuhulni. Egyik rosszabb lenne, mint a másik. Clarie: - Semmi probléma. - Mosolyogtam rá kedvesen. Nem tudhatta engem meg nem különösebben zaklatott fel, úgy hogy senkinek sem származott rossz a dologból. Mikor feltette a következő kérdését, teljesen belelkesültem, imádom ezt a helyet, beszélni róla meg főképp szeretek. - Ú... Egyszerűen mesés. Itt minden meg van, amire vágytam. Kedves emberek, lovak és gyönyörű körülmények, természet. Imádom. - Válaszoltam, miközben a kezemmel hevesebben kezdtem gesztikulálni. Future már fel se vette, ugyan olyan nyugodt, lehajtott fejjel sétált mögöttem. Eleinte, mikor ismerkedtünk, még zavarta a dolog, és felemelte a fejét, de mostanra hozzászokott a gesztusaimhoz. Valentin: Sokkal lelkesebbé vált attól, hogy erről a helyről beszélhetett és én nem szóltam közbe, míg be nem fejezte, hagytam, had áradozzon róla, hátha ezt a lelkesedést átragasztja rám, mert én fele ennyi pozitívumot nem látok benne. Ha én választhattam volna, valami nagyobb városra teszem le a voksom, em egy pár főt számláló falura, ahol semmi változatosság, felpezsdült élet vagy hasonló nincs egy magamfajta számára. Típikus nyugodt, otthon ücsörgős, kertet gondozós embereknek találták ki. Azért a kocsmája nem rossz. - Ezzel csak egyetérteni tudok. Valóban nagyon szép hely, de főként azt szeretem benne a legjobban, hogy minden napra tartogat valamit. Ma például kivételesen szerencsésnek érzem magam, mert találkozhattam egy különleges lánnyal, akinek a társaságában nagyon jól érzem magam. - Az eddigiektől eltérő, de egyáltalán nem a "felszedős" mosolyommal néztem rá, inkább olyan kettő közöttivel, amire Bae mindig azt mondja "Így vigyorogsz, ha akarsz valamit a csajtól.", lehet benne valami, bár még mindig nem tudtam túllépni azon a kérdésen, mennyi idős is lehet... Az már biztos, hogy fiatal, de ez nem teljesen elégíti ki a kíváncsiságom. Clarie: Monológom közben egy kicsit bele is merültem az emlékeimbe. Mit csináltam eddig, milyen volt megismerkedni az emberekkel, meg persze Futurerel. Bár pacim eleinte visszakozó volt egy picit, nagyon hamar megkedveltük egymást és erőszeretettel voltunk egymás társaságában. Gondolom, mineki így gondolja, de én is iszonyta örülök, hogy pont őt kaptam, és nem is lehetett volna jobb lovat kiszabni rám. Temperamentumunk egy kicsit különbözik, de így kölcsönösen kiegészítjük egymást, és ez így tökéletes. Rossz lesz majd elválni tőle. Szerintem iskola végére túlságosan is össze fogunk nőni. - Ú! Tényleg? És ki az? Csak nem róla gondolkoztál a parton? - Lelkesültem be kijelentésére. Akkor nem is biztos, hogy van felesége, sőt, ahogy viselkedik, szinte tuti hogy nincs. Lehet, hogy a sulinkba dolgozik, vagy valami. Akkor lehet, tudnék segíteni, hogy összejöjjenek. Valentin: Nem tudtam eldönteni, komolyan gondolja-e a kérdést vagy csak viccel. Ennyi burkoltan céloztam volna rá, hogy lazán félre lehetett érteni? Neem, biztos, nem, azért ennyire nem lehettem béna. - Nem egészen, inkább mondanám, hogy ő volt az, aki visszahozott a valóságba, amit most sokkal jobban élvezek, mint előtte gondoltam volna. - Ha a bolondozni akar akkor bolondozzunk, nem terveztem amúgy sem konkrétan elé állni és megmondani, hogy róla beszélek, így viszont akad még lehetőségem tovább fűzni az előbbieket. Az már fel se merül bennem, mi van, ha tényleg nem értette a célzást. Clarie: Először kicsit furcsa volt, amit mondott. Nem értettem, ki lehet az, és elméletben Future "ébresztette föl". Ó! Ekkor esett le, hogy rólam beszél. Nagyot koppant bennem a felismerés, és eleinte el sem akartam hinni. Tényleg ennyire jó társaság lennék? Nem. Szerintem csaki túl udvarias. - Ó. Értem. - Mondtam sejtelmes, viccelődő hangnemben, majd körülnéztem a parton. A tenger hullámai finoman nyaldosták a partot, és hirtelen én is vágyat éreztem, hogy bele mehessek. Tudtam, hogy lovam is vágyik már rá, és eddig Valentin sem tűnt tűl komornak, így összeszedtem a bátorságom egy kérdéshez. - Nem szeretnél bejönni a vízbe? Future is várja már, és szerintem minden ideális. - Néztem fel, nagyon fel, a mellettem haladóra. Remélem igent fog mondani, hisz elve a partban az az egyik legjobb, hogy pár lépés és lehet fürdeni, meg ha már így itt vagyunk, milrt is ne. Valentin: Mégis a furcsábbnak tűnő megérzésem győzött, nem jött rá első szavaimból, hogy róla beszélek, de így második nekifutásra sikerült. Igaz, tulajdonképpen, nem ő, hanem a lova segített "felébredni", viszont, mivel ő ül rajta, így közvetve neki köszönhetem, hogy ott sétálhatok mellette. Megint túl sokat agyalok. A kérdésre pár másodperc kellett, hogy reagálni tudjak. Bemehetek a hideg vízbe, amit vagy megszokom vagy megfagyok benne Vagy mondhatom, hogy hideg és lazán lepattinthat, hogy ez csak a gyengéknek az vagy hasonló. - Ha nem érzed hűvösnek a vizet hozzá, akkor miért ne? - Az északiak is be tudnak menni a jeges vízbe, én is álltam már be olyan zuhany alá, amiben nem volt melegvíz... igaz, akkor részeg voltam, de ez nem számít.

L	Előzmény | 2015.04.22. 16:43 - #6

Clarie: - Oké. - Megálltam egy időre, majd a vaz felé tettem néhány lépést, leguggoltam, majd a kezemet beletettem, hogy megnézzem a hőmérsékletet. Nem volt olyan hideg, amit így az ősz közeledtével kicsit furcsáltam, viszont egyenlőre inkább nem mennék bele teljesen. Fölálltam, majd Valentinhez fordultam. - Még megmutatom Futurenek is a vizet. Lehet, hogy csak egy pár kört vágátzunk benne. Remélem nem bánnád, mivel szemmel láthatólag nagyon ebe van izgulva miatta. - Bötkem a fejemmel táltosom irányába, aki csak hegyezett fülekkel figyelte a vizet a mellső lábával pedig picit kapált, türelmetlensége jeléül. Oda mentem hozzá, majd megfogva a szárát vezettem a vízhez, amihez egy picit lehajolt. Belefújt és ezek után pár lépést előrébb ment, majd belerúgott egyet, minek következtében ő is és én is kapunk egy adag vízpermetet. Nem hátrált el, tehát nem érzi hidegnek. Valentin: - Dehogy, menjetek csak - Megkönnyebbültem a felvillanó reménytől, talán elkerülöm a vizet, ami nekem a "túl hideg" kategóriába került, talán egy melegebb, nyáriasabb napon egészen másképp látnám és szívesen rohannék bele, úsznék egy nagyot és minden remek lenne. De jelen helyzetben az, hogy én boldogan belegyalogoljak elképzelhetetlennek tűnt. Ezért is hagytam Claire-t a lovával együtt kettesben, utána még úgyis lesz alkalmam beszélni vele. - Nem szököm meg - Tettem még hozzá egy kacsintás kíséretében és leheveredtem a parton ott ahol épp álltam, tökéletes lesz, megvárom és minden rendben lesz. Legalább a ló sem fogja nyúzni a vízért. Tehát megvártam, míg ők kiélvezték a víz adta lehetőségeket, aztán, mikor kifelé jöttek felálltam, leporoltam magam. Legszebb mosolyom villantottam a lányra, akit egész végig szemmel tartottam. Megkérdeztem, milyen volt, ejtettem néhány bókot, a megszokott dolgokat zongoráztam végig, amik mégis mindig egy kicsit mások, emiatt megunhatatlan taktika, ha meg akarok ismerni egy lányt. Tovább sétáltunk, míg arra nem jutottunk, ideje elindulni visszafelé. Felajánlottam, hogy elkísérem, bár ez egy ló mellett elég érdekesen néz ki, de ha elfogadta, visszasétáltunk az iskoláig. Ha nem, elbúcsúztam tőle, játékos ígéretet kértem tőle egy újboli találkozóra és elváltak útjaink. Máris több kedvem lett elmenni az iskolához, nincs szükségem Bae-re ahhoz, hogy oda menjek, találok nála jobb társaságot is. 2014.09.26.

L	Előzmény | 2014.06.09. 17:14 - #5

2014.06.09.. Lovagterem (végzős bál) Valentin & Virginia (Kastélykert folytatása) Valentin: - Próbálom nevelni, de elég önfejű - Mondtam a hasonlóságunkra tett megjegyzésére egy rövid nevetés kíséretében. Azért ennyire talán nem drasztikus a helyzet, mint amilyennek most lefestettem, de van hová fejlődnie a kisöcsinek, ha valamire is vinni akarja az életben. Mekkora bakikat tud lőni, te jó ég! A gondolattól is késztetésem támadt a szemforgatásra, amit Virginia valószínűleg nem értett volna, szóval inkább kihagytam, helyette mosolyogva vettem tudomásul, közelebb fogok kerülni a bulihoz, méghozzá egy ilyen dögös nővel, szuper. - Ha a zavar szól és ígérem visszafogom magam - Drámai hangsúlyomtól az egész talán még komolynak is hangzott volna, ha mellé nem vigyorgok olyan nagyon. Közben elindultunk a zene irányába, megközelítettük a helyszínt, belőtük a buli koordinátáit, stb...stb... Belépve mellbe vágott a nyitott ablakok ellenére is fülledt levegő, több fokkal eltérhetett a hőmérséklet a kintihez képest. - Nem gondoltam volna, hogy ezen a héten még szaunába is eljutok - Jegyeztem meg, mint gyenge poént, ami azért több igazságot tartalmazott, mint kellett volna. Azért még lehetett bírni, főleg, ha hideg sört kínáltak volna mellé, de ahogy szétnéztem, semmilyen alkohol tartalmú dolgot nem talált a radarom, máris visszább eset a bulihangulatom. Virginia: - Az öcsik már csak ilyenek – sóhajtottam fel egy grimasszal, már kezdtem azt hinni, hogy egyedül én vagyok képtelen megnevelni a tizenéves testvéremet. Akkor talán mégsem akkora kudarc. - Hát persze – nevettem el magam. – Sokkal jobban szeretném, ha mindenféle sértéseket vágnál a fejemhez, de komolyan – néztem rá. – Tudod, sajnos van egy kis mazochista hajlamom – biggyesztettem le az alsó ajkam aztán elvigyorodtam, persze egy cseppet sem volt igaz. Inkább akkor már szadistának mondanám magam… A kinti kellemes időhöz képest bent meg lehetett sülni, a bálozó diáksereg az összes friss levegőt kiszorította a teremből és megtöltötte olcsó, erős szagú parfümöknek és a saját izzadtságuknak a szagával. - Én sem, de ha én mindjárt megsülök, nem irigyellek – vigyorogtam rá. Ha pántos, vékony anyagú ruhában melegnek találtam a helyet, Valentin úgy érezhette magát, mint egy nyársra húzott malac, amit a tűz fölött forgatnak szép lassan, hogy ropogósra süljön. – Na, elégedett vagy a bállal?  Valentin: - Sajnálom, de a nők sértegetésében nem vagyok túl jó... - tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet, mielőtt folytattam volna. Hatásszünetnek nevezik, ha jól emlékszem. - ... amíg nem iszom eleget. - Megint egy lapos poén, a meleg ráment a máskor olyan frappáns szófordulatokat alkotó agyrészemre. Beletúrtam a hajamba, hogy kevésbé lógjon a szemembe, miközben áldottam a sorsot, hogy ma a fehér pólóm vettem fel, fekete farmerral, így nem lógok ki annyira a bálozók közül, mint mondjuk az a csávó ott a falnál, aki még csak meg se próbált kiöltözni, holott tiszta tanár feje van. Nekem van mentségem, nem ide tartozom... csak egy halvány értelemben. - Vannak hiányosságok, de annyira nem rossz. Még a zene is tűrhető. - Ilyet hallani tőlem, amikor színpadi zene szól zenekarral meg mindennel, ritka. Jobban csípem az elektronikus zenét, DJ-vel meg a pult mellett táncoló félmeztelen csajokkal, de itt egyikre se számítottam, nem volt nagy csalódás a hiányuk. - Azért egy after partyt össze lehetne hozni utána, egy kicsit felpörgetve a dolgokat - Fejben el is kezdtem megtervezni, hogy alakítanám át az egészet valami menő klub feelingre, fények, mélynyomók, stroboszkóp, hm... Na, az már valami lenne! Virginia: - Hát, itt bármit megtalálsz a pián kívül… hacsak nem kapunk el egy diákot egy üveggel és nem kobozzuk el tőle – kezdtem vigyorogni, azt hiszem, én tényleg nagyon rossz tanár vagyok. De miért is ne használnám ki? Legalább egy kicsi hasznot húzzak ebből az egészből. És ha ez a haszon ingyen pia valamelyik diák kezéből kivéve, hát nekem az is tökéletesen megfelel. - Régen valahogy jobban bejött ez a bálozós dolog, mint most – vontam vállat. Ma tényleg nem vagyok valami lelkes kedvemben, azt hiszem, ez már így is marad. - Össze lehetne, ha ki akarnám magam rúgatni azzal a szörnyeteggel – vigyorogtam Valentinre. Nem lett volna ellenemre a dolog, de azt hiszem, az igazgatónő annyira nem örült volna egy alapos tombolásnak ebben a „szent és sérthetetlen” iskolában.  Valentin: - Így elnézve őket, nem hiszem, hogy bármelyik rejtegetne egy üveggel a ruhája alatt, de te jobban ismered őket, előbb kiszúrod az ilyesmit. - Volt abban valami, amit mondott, plusz eszembe jutott a saját végzős bálom, amikor felturbóztuk a puncsot meg még néhány dolgot. Annál nagyobb bulit középiskolások álmodni sem mernek, az a pár szerencsétlen, akit aztán elkaptak csak járulékos veszteség, jó áldozati alanyok voltak már első látásra is. Idióták. - Mert régen még éretlenek voltunk és nem tudtuk, milyen az igazi buli. Akik megtapasztalnak egy olyat azoknak ez felér egy babazsúrral. - A színpadra pillantottam, ahol elhallgatott a zene, helyettük két diáknak látszó alkat jelent meg, előre féltem a produkciótól. Ha rákezdenek valami klasszikus macskanyervogásra elhúzok. - Amit nem tud az nem fáj - Vontam vállat pajkos mosollyal, majd megragadtam Virginia kezét és az italokkal megpakolt asztal felé indultam, nem akartam magammal vonszolni, gondoltam az irányból rájön, mik a terveim, kivételesen, semmi hátsó szándék nélkül. Még élt a remény, hogy vannak hozzám hasonlóan tettre kész srácok az iskolában, legalább egy kis vodka vagy valami. MESÉLŐ A bál lassan véget ér, az igazgatónő búcsúbeszéde zárja a rendezvényt, és ezzel a 12. évfolyamosok hivatalosan is elballagtak. Miután a beszéd véget ért, a diákság lassan elhagyja a termet. Az ott maradt önkéntesek, valamint a tanári kar rendezi vissza a helyiséget eredeti állapotába, illetve a takarítók is megérkeznek, hogy rendet rakjanak. Így hát véget ért a 2014-es végzősök bálja! 2014.06.09.

L	Előzmény | 2014.06.09. 17:11 - #4

2014. 06.08. Kastélykert Valentin & Virginia Virginia: - Nem, James, nem érdekel, akkor is ide jössz – sóhajtottam fel türelmetlenül, semmi kedvem nem volt egy újabb vitához az én drága kis öcsikémmel. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy azok után, ami anyáékkal történt, azt is figyelembe véve, hogy itt gürizek, miközben koncentrálhatnék másra is, az én édes pici öcsém képes még mindig megállás nélkül valami balhéba keveredni. - Nem érdekel – emeltem meg a hangom egy kicsit, mikor megpróbált újabb idióta indokot felhozni. – Szépen összepakolod a kis cuccaidat, felrakod az elkényeztetett seggedet arra a rohadt gépre és iderepülsz, vagy pedig elmehetsz dolgozni, de akkor ne keress többet – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd kinyomtam, mielőtt folytatná. - Nem hiszem el – motyogtam az orrom alatt, majd fáradt sóhajjal ledobtam magam az egyik padra, az arcom a tenyerembe temettem. Mindig is képes voltam a kezemben tartani a dolgokat, irányítani és mindent, mindent rendben tartani, de egyre inkább úgy éreztem, hogy ez az egész most kicsúszik a kezemből. Alig fél éve lett vége egy több éves kapcsolatomnak, hogy elmeneküljek az emlékek elől, ideköltöztem és kénytelen voltam rájönni, hogy nem szívesen tanítok, egy hónapja a szüleimnek autóbalesete volt és még James sem képes kontrollálni magát, hol verekedésbe, hol valami kétes ügyletbe keveredik, vagy éppen az igazgatónál köt ki az iskolájában. Már csak egy éve van, de arra az egy évre ide fog járni, ha még akarja, hogy segítsek neki, nem fogom hagyni, hogy teljesen elzülljön egy másik kontinensen. Valentin: Ha hegy nem megy Mohamedhez... Bae nem reagált a hívásomra egész délután. A jobbik eset az, hogy becsajozott és valahol épp "action" van, amiért talán még büszke is lennék rá, a másik eset az, hogy megint értelmetlen baromságokkal tölti az idejét. Előbbiben reménykedtem, mióta elindultam a lakásból és most, hogy ideértem már úgy gondolom, ha tényleg így van, nem kéne megzavarni. Azért megpróbáltam még egyszer felhívni, kikerestem a számát, rámentem a hívás kezdésre, aztán kinyomtam. Már nem is a kijelzőt figyeltem, hanem egyenesen előre, ahol egy védtelen, kifejlett, gyönyörű őzike ácsorgott. Felöltöttem megszokott mosolyom és megközelítettem, csak úgy lazán, mint mindig. Egyszer csak megtorpantam, láttam, ő is a telefonjába beszél, aztán elég ideges arcot vágva elveszi a fülétől. Ha a krapekjával beszélt, sajnálom szegény csókát, ha nem, akkor csak jól jártam, talán szingli. - Szép estét - Szólítottam meg nemes egyszerűséggel. Ebből lehet a legjobbakat kihozni, ha nincs túlbonyolítva és nem támadod le azonnal a nőt a hülyeségeiddel, amiba csak belezavarodsz, aztán leégsz. Ha elhajt, legalább nem tépted hiába a szád. Virginia: Éppen közel álltam hozzá, hogy teljesen elveszítsem az egészet és megadjam magam a vállamat nyomó súlyoknak, mikor valaki nagy eséllyel nekem célzottan köszönt. Felegyenesedtem előző görnyedt helyzetemből, az egyik kezemmel hátrasimítottam a hajam. Futólag végigmértem a megmentőmet, a parkban felállított lámpák adtak némi esélyt rá, hogy felismerhető legyen még így, hogy egyébként sötét volt kint. - Ennél már nem igazán lehetne szebb – fintorogtam egyet, már tényleg elegem volt az egészből. Elméletileg felügyelőként ott kellene lennem a bálon, éppen ezért egy fehér pántos, elöl mélyen dekoltált, térd felé érő ruhában voltam egy csinosabb magassarkúval, és bár szerettem ruhában lenni, most nem nagyon örültem, hogy így kell illegetnem magam. Az időt nézve nem volt baj, végre a német időjárás is úgy döntött, hogy kellemessé teszi az estét ruhában is, az ég áldja. Valentin: - Jól hallottam az iróniát? - Nyíltan rákérdeztem, mintha nem lett volna elég egyértelmű, főleg azokból a félszavakból, amiket elcsíptem a telefonjába intézett szavakból. - Pedig egy ilyen szép estén nem szabad rosszkedvűnek lenni. Még az ég is csillagos, sehol egy felhő. - Néztem fel egy pillanatra, aztán újra a nőt fürkésztem. Be kell valljam a világítás elég gyérre sikeredett, igazán fektethetnének több pénzt az ilyen dolgokba, akár biztonsági okokból is. Ezen a félhomályos, árnyékokkal teli részen simán történhetnének csúnya dolgok. Vagyis... ha jobban belegondolok, néhány esetben kivételesen tökéletes lenne ez a szegényes megvilágítás. Hm... Meghallottam a zenét a kastély irányából, volt valami sejtésem a dologról, amitől Bae eltűnése is értelmet kezdett nyerni. Mintha mondott volna valamit egy bálról, de az most van? Azt hiszem, kicsit elhagyott az időérzékem. - Ha nem tudnám, hogy az ünnepség miatt öltözött ki így, simán el tudnám képzelni, hogy egy angyal áll előttem. Ez a ruha... remek választás volt. - Közelebb léptem hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem, meg azért félárnyékban állni, vadidegenként nem a legjobb választás, ha nőből lennék lehet bizalmatlanul fogadnék egy ismeretlen jövevényt. Virginia: Csendben néztem a fickóra, készen álltam rá, hogy újabb csípős megjegyzéssel örökre elüldözzem a közelemből, aztán úgy döntöttem, James újabb gyerekes hülyesége nem érdemli meg, hogy valaki máson vezessem le. A végén csak még jobban felidegesíteném magam, és az nagyon nem jó ötlet. Inkább nem válaszoltam a kérdésre, úgyis olyan egyértelmű volt, hogy gondolom leesett már neki, ha van egy kevés esze. - Egy pont Németországnak - sóhajtottam fel és bólintottam egyet, legalább ez az egy biztos volt a mai estéről. - Lehet, hogy holnap már megint beborul és zuhogni fog, szóval igazából most le kellene venni a cipőm és mezítláb örömtáncot járnom a füvön - tettem hozzá halál komolyan, igyekeztem már nem olyan fapofát vágni, mint egy-két perce, de még nem igazán ment. Mikor a zene újból jobban hallhatóvá vált, felpillantottam arra a gyönyörű, felhőtlen, sötét égre, semmi kedvem nem volt ma ehhez. Gimis koromban nagyon szerettem bálozni, valószínűleg azért, mert mindig volt elég sok választási lehetőségem a partnert illetően és mindig szerencsés voltam ruhaválasztás terén is. Halkan elnevettem magam a megjegyzésén, ez tényleg már a ma estéhez. - Ezt sem mondták még, de köszönöm, azt hiszem - vettem alaposabban szemügyre a vonásait, ahogy közelebb lépett. - Még biztosan nem találkoztunk, igaz? - tettem fel végül a kissé kínosan is elsülhető kérdést. Annyira össze-vissza volt az elmúlt pár hét, hogy még a tanári kar felére sem emlékszem, nem hogy a diákjaimra vagy a többi dolgozóra. Valentin: - Amíg nem vált át esőtáncra addig támogatom az ötletet - Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy "és kamerázom", mert valószínűleg ez lett volna az est legbunkóbb kijelentése, mert egyelőre nem tűnt úgy, hogy túlzottan humoros kedvében lenne, bár a jég kezdett megtörni, vagy olvadni, ha azt vesszük, milyen kellemes nyári meleg esténk van ma. - Nehéz lenne elfelejteni egy ilyen angyali arcot, szóval valószínűleg még nem találkoztunk. - Felé nyújtottam a kezem és ha elfogadta akkor kézfejére egy lágy csókot adtam. - Valentin Charo, örülök, hogy megismerhetem. - elengedtem a kezét, de rendületlenül mosolyogva néztem egyenesen a szemébe. - Vagy megismerhetlek? Ne haragudj, de irtózom a magázódástól, szerintem még nem vagyunk elég öregek hozzá, hogy ilyen hivatalosak legyünk.

L	Előzmény | 2014.06.09. 17:10 - #3

Virginia: - Csak esőt ne – nyögtem fel elkínzottan a gondolattól, már épp elég volt belőle. Mindig Londont emlegetik, ha esőről van szó, de Németország valahol a sarkában lohol. Az ég szinte mindig szürke, a legelőkön dús, zöld fű nő, amit vagy milliónyi tehén legel le, és ez az egész valami csodálatosan harmonikus, egyedül én nem érzem át a varázsát. Magam sem értem, miért nem utazok inkább haza, talán azért, mert így lovak közelében lehetek. Venni is akarok magamnak egyet, de sosem sikerült eljutnom addig, hogy tényleg keressek egyet. Szórakozottan nyújtottam neki a kezemet, el kell, hogy ismerjem, nem folytat rossz taktikát ezzel az úriemberhez méltó viselkedéssel, ritkán tapasztal már ilyent az ember, és sikerült is egy apró mosolyt csalnia az arcomra. Nem is tudom, mióta nem próbálkoztam újabb kapcsolatba kezdeni azóta a bizonyos szakítás óta, de az biztos, hogy már rég kezelt valaki ténylegesen nőként, nem pedig kolléga vagy tanárként. - Tegeződjünk, utálok magázódni – bólogattam. – Virginia Hopkins – tettem hozzá a nevem, mielőtt megfeledkeznék a bemutatkozásról. Manapság eszméletlenül szétszórt tudok lenni, szóval már meg sem lepődtem volna a dolgon. – És én is örvendek – egészítettem ki még egy kicsivel. - Szóval, mi járatban errefelé? – vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm, az itt eltöltött idő után már tényleg kíváncsi lettem volna, mi vonz ide valakit egyáltalán. Mondjuk én is ide jöttem és itt vagyok… szóval ki tudja, talán még normális embereket is találok, ha keresek.  Valentin: - Akkor ezt megbeszéltük - Nyugtáztam el magamban a "tegeződős-magázódós" kérdés eredményét. Meglepett volna, ha ragaszkodik a hivatalos hangnemhez, nem tűnik olyan lánynak, akit a formaságok különösebben lázba hoznak. Azért mégis egy nővel beszélek, valamennyire mégis tartanom kell az illemet, ha elengedném magam szerintem egy piros kéznyom díszelegne az arcomon tíz percen belül. - Az öcsém ide jár, lovas szakra - "asszem", tettem még mellé ismét gondolatban, mert nem vetne rám túl jó fényt, ha a saját öcsém dolgaival ne lennék legalább ennyire tisztában. Ha már én vagyok, aki vigyáz rá, elméletben. A gyakorlat néha inkább a fordítottjának tűnik, de az egy másik téma. Virginia: - Értem – bólogattam, közben gyorsan végiggondoltam, van-e olyan tanítványom, akinek Valentinhoz hasonló vonásai vannak, de jelen pillanatban egyetlen tanítványom arca sem jutott eszembe. Nem nekem való ez a szakma… ha őszinte akarok lenni, én tényleg csak a szünetek miatt készültem tanárnak… na meg amiatt, mert nem tudtam, mit akarok magammal kezdeni. - Hát, mondanám, hogy tanítom, de nem igazán emlékszek még egy diákomra sem – túrtam a hajamba. – Mondjuk, már itt vagyok három hónapja, de még nemhogy a neveket, de az arcokat sem tudom megjegyezni, egyszerűen katasztrófa – húztam el a szám. Valentin: - Gondolom, hogy nem egyszerű ennyi embert fejben tartani. Bae egyébként sem egy központi jelenség, olyan mint egy csiga, aki elfelejtett kijönni a házából - Fura hasonlat volt, ami mégis valahogy illet rá. Az egyész egyébként egy gondolatnak indult, csak hangosan csúszott ki a számon, no sebaj. Legalább megmutatom, hogy mennyire közvetlen vagyok, ha eddig nem jött volna rá magától. - Nincs kedved beljebb menni? Ez a zene egész jónak tűnik, és talán nem is dobnak ki egyből, ha egy ilyen hihetetlenül szép nővel mutatkozom, akiről bátran merem feltételezni, csodásan táncol. - Az elejét nem gondoltam át rendesen, de szerintem a végével jól korrigáltam a hibát, azért talán nem tűnik fel neki, hogy elég kétértelmű lett a dolog, akaratlanul, és a rosszabbik értelme nélkül. Virginia: - Mindigis borzalmas voltam a nevekkel – bólintottam. Még mikor gimis voltam, a saját osztálytársaim nevét is legalább két hónap alatt tudtam csak megjegyezni, erre most több, mint száz név+arc párosítást kellene. Ahhoz képest egészen jól kezelem a helyzetet. Az öccsére vonatkozó hasonlításon elmosolyodtam. - Akkor nem nagyon hasonlítotok egymásra, igaz? – mosolyogtam. James sajnos hasonlított rám, mikor annyi idős voltam, mint ő. Még mindig megvolt bennem néha a vágy, hogy valami bajt okozzak, de most tényleg kénytelen voltam felnőttként viselkedni… kár, hogy még mindig nem érzem magam annak. - Hát, ha már ilyen szépen kerítetted, nincs ellenvetésem – egyeztem bele egy vigyorral. – Nagyon megy neked ez a bókolás – tettem hozzá csipkelődve, de egyáltalán nem bántó szándékkal, kiegészítve egy mosollyal, miközben lassan elindultam a hatalmas épület felé.   //Folyt. köv. Lovagterem// 2014.06.09.

L	Előzmény | 2014.06.09. 17:05 - #1

Rosenbergben a legújabb karim, egy igazi őrült szépfiú, aki főként a nők társaságát élvezi, de nem zárom ki a fiús játékokat sem. Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)

[9-1]