|
Témaindító hozzászólás
|
2014.06.10. 21:42 - |
Rosenbergen a második diákom, annyiban tér talán csak el az elsőtől, hogy szabadabb, rosszfiúsabb (hála Valentinnek). ^^
Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)
 |
[19-1]
2015.04.22. Kastélykert
Bae & Caroline Ramsey
Caroline:
Ma volt az a nap, mikor egyszerűen kicsattantam az energiától. Persze a reggeli felkelés kivételével. Viszont amint kiléptem a folyosóra, és a hatalmas ablakok átengedték a reggeli nap melengető sugarait, önkénytelen is elmosolyodtam és feltöltődve vágtam bele a napba. Még a lidércként riogató matek óra sem tudta elvenni a kedvemet, és ennek nagyon örültem. A mai nap minden szempontból jónak ígérkezett. És mikor vége volt a tanításnak, és sikerült kijutnom a nagy tömegből a kertbe, jogosan gondoltam, hogy a majd a nap lezárása is olyan csodás lesz, mint az eddig volt. Ráérősen, már-már túl ráérősen sétálgattam és a gyönyörű növényeket és a kert minden szegletét alaposan megvizsgáltam. A tavasz ezért is az egyik kedvenc évszakom. A természet újáéled, jön a jó idő, és nem elfelejtendő, hogy a nyári szünet közeledtét is jelenti. Már egy jó ideje sétálgattam, mikor harmadszorra mentem el egy gyönyörű, tekintélyt parancsoló tölgy előtt. Jobban megnéztem magamnak, és ekkor történt az, hogy elvarázsolt. Felnéztem a tetejére, és megállapítottam, hogy minimum tízszer idősebb lehet nálam és vagy hússzor akkora mint én. Elképedve álltam meg ekőtte. Mondhatnám azt is, hogy gyökeret vetettek a lábaim, annyira lenyűgözött. Éreztem, ahogy a "gyökereim" olyan mélyre érnek, mint az előttem lévő fáé. Elgondolkoztam, hogy vajon mennyi mindent láthatott, mennyi mindennek lehetett szemtanúja, mennyit élhetett... Szerelmek, kiabálások, sebesülések, gyerekzsivaj... Hihhetetlen, hogy mennyi minden olyan dolog van, amit észre sem veszünk, bele sem gonolunk. Ez a fa pedig sokat tudna mesélni ezekről...
Bae:
Az egész napi rohangászás után, a kora délutáni edzés lett a következő program, amit szívesen kihagytam volna. Bár élvezem minden percét, amit nyeregben tölthetek, a mellette, alatt vagy körülötte tartózkodás akkor sem lesz a kedvenc elfoglaltságom, ha Azazel így is szeretné. A hátamban éreztem az egész esés eredményét, a jobb oldalam, amire érkeztem sajgott, s mindent összevetve úgy érzem, jogosan gondoltam azt, mára elég volt a munkából. Azazel persze ördögi tekintettel nyugtázta, ismét fel tudott húzni, de már nem reagáltam rá. Némi túlzással felrohantam a szobámba, lezuhanyoztam, átöltöztem és céltalan bolyongásba kezdtem az iskolában. Semmiképp sem akartam a négy fal között maradni, ezért határoztam el végül, hová megyek. A kastélykert mindig jó hatással volt rám, és általában ide jövök, ha kiakadtam, ez pedig mára duplán igaz, szóval...
A kedvenc padomhoz tartottam, a katély talán legöregebb fája mellé, de megközelítve rá kellett jönnöm, már lestoppolta valaki.
- Addig akarod nézni, míg megmozdul és rád kacsint? - szólítottam le a lányt, akinek puszta látványa is mosolyt varázsolt az arcomra és kicsit elviselhetőbbé tette a napom. Caroline kisugárzása, kedvesség bárkit jobb kedvre tudott deríteni, szeretem a társaságát. - Szia! - Tettem még hozzá, mikor rám nézett, ha egyáltalán észrevett. Megálltam mellette és én is azt a pontot kerestem a fán, amit ő lát, mert biztos nagyon érdekes lehet, ha ennyire elmélyülten figyelte.
Caroline:
Eléggé el voltam mélyülve, a fa teljesen lekötött, így azt sem vettem észre, hogy társaságom érkezett. Egy fiú hang zökkentett ki bámulásomból, így rögtön magam mellé néztem. Baet láttam meg magam felé közeledni. Beszólására csak elmosolyodtam majd visszanéztem a fára, és megint vissza vezettem rá a tekintetem. Testemmel kicsit felé fordultam, majd úgy köszöntem én is neki.
- Neked is szia, Bae! És hogy ha már így kérdezed. Pontosan ez volt a célom. De most megzavartál, szóval kezdhetem előlről a fűzögetését. - Utaltam a kacsintós részére a mondatának. Végig a fát figyeltem. A törzsén is elidőzött a tekintetem. Az egész növény nyugalmat és biztonságot árasztott magából. Gyönyörű volt.
Bae:
- Ó, pardon! - Emeltem fel a kezem megadóan, s közben mosolyom akaratlanul szélesedett ki vigyorrá. Hirtelen támadt ötletemen felbuzdulva sétáltam el mellette és kerültem meg a fát.
- Talán segíthetek - Mondtam, mikor elindultam mellőle, aztán megálltam a fa mögött, és onnan szólaltam meg újra.
- Jól megnézted már? - Majdnem elnevettem a kis tervet, ami egyébként egy hatalmas őrültség volt, olyan, amiért az emberre rásütik a "bolond" jelzőt, de valahogy örültem, hogy végre az lehetek. Már kicsit unom a mindig felelősségteljes diák, lovas, versenyző és férfi szerepeket, kell néha egy kis visszatérés a múlthoz. Legalábbis szerintem elengedhetetlen.
Ha megérkezett a válasz, előrébb léptem, hogy lásson, s ha ez megtörtént egyszerűen rákacsintottam, aztán végleg kitört belőlem a nevetés, és nekitámaszkodtam a fa törzsének.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki, hülye poén volt, elnézést - Próbáltam egybefüggően beszélni, de az elején még elég nehézkesen ment, a végére azonban fogjuk rá, sikerült visszafognom a nevetést, azzá az előbbi vigyorrá, amivel az egész hadműveletet elkezdtem. Még a maradék távot is megtettem, mellé érkeztem vissza, két kezem lazán cipzáros felsőm zsebébe süllyesztettem.
Caroline:
Néztem, mit akar csinálni, de csak egy mosollyal hagytam, hadd tegye, amit megkövetel a haza. Érdeklődve vártam, mi lesz ennek a végkifejlettje. Miután Bae beért a fa mögé és megszólalt, vártam egy kicsit, majd válaszoltam.
- Várj még egy kicsit. - Mondtam, és közben szuggeráltam még egy kicsit a fát.
- Oké. Most már meg vagyok. - Mondtam egy kis szünet után. Ezek után, mikor előjött a fa mögül, és megajándékozott egy kacsintással, egyszerűen elnevettem magam. Borzasztó vicces volt. A hasam fogtam egy ideig, de aztán sikerült nekem is lenyugodnom.
- Szerintem nagyon jó volt. - Mondtam neki nyugtatóan, még mindig a nevetéssel küszködve, de aztán sikerült nekem is visszatérnem a földre. Mikor visszaért mellém, megigazítottam a halvány rózsaszín ingem ujjait, és megint a fát kémleltem. Egy fél perc után viszont a semmiből megint eszembe jutott Bae kacsintós arca, így most jobban kitört belőlem a nevetés, mint eddig. Enyhén hülyén nézhettem ki, hogy a semmiből kezdek el nevetni, és alig kapok levegőt. Ahogy szoktam, előre hajoltam, és az egyik kezemmel kapáltam kicsit, míg megtaláltam Bae karját, majd úgy próbáltam meg lenyugodni.
Bae:
Nehéz volt nyugalmat erőltetni magamra, miközben Caroline nevetett. A viccem legalább talált, még ha kissé bénának is éreztem, ő legalább értékelte én pedig örültem, hogy ezt váltottam ki belőle. Nehézkesen visszataláltam a vigyorgáshoz, mire ő ismét felnevetett és belőlem is kihozta ugyanezt. Ketten nevettünk, ezzel a kert csendjét megtörve, ami egyébként tök pozitív hatással tud lenni az emberre, de ez, amit mi műveltünk most überelte, magasan.
A hátam erősen tiltakozott az ellen, hogy kissé összegörnyedve próbáljam a levegővételt rendszerezni és helyreállítani, majdnem felnyögtem, de sikerült visszatartanom a dolgot. Caroline-t megnevettetni a napom fénypontja volt, jó érzés volt látni, hogy valaki örül nekem, vagy legalábbis egy részemnek, tőle pedig ez különösen jól esett.
- Remélem valamennyire sikerült kiegyenlítenem a dolgot, ha már megzavartalak fa-bűvölés közben. - Jutottam végre szóhoz. Kezemmel a pad felé mutattam, jelezve, esetleg leülhetnénk, ha már itt vagyunk. Jól voltam, nem fájt különösebben nagyon semmim, de azért mégis egyszerűbbnek és kímélőbbnek tűnt, ülve folytatni a társalgást, amit szívesen tettem volna, amúgy sem volt más dolgom és a lánnyal tényleg szívesen lógtam volna együtt. |
Caroline:
Egy ideig azért eltartott, hogy összeszedjem magam, de aztán sikerült, és mikor már nem kapott el minden második másodpercben megint a nevetés, Bae-ra néztem. Igazából szeretem benne, hogy ilyen. Vele tényleg jól el lehet hülyülni, és van humora is. Nekem pedig az eddigi csodás napomba vitt még egy kis színt. Amit eddig nehezen képzeltem el, hogy lehetséges. Hát pedig az. A csodás napomba még pakolt egy kicsit. Tehát, ketten nevettünk a tölgy előtt a kastélykertben, órák után. Ezt egy nagyon jó felállásnak tartottam. Megint megszólaltam vigyorogva.
- Hát bizony, sikerült. - Mosolyogtam, majd bólogattam a felajánlására. Megindultam a pad felé, majd helyet foglaltam rajta. Hátradöntve a fejem, megnéztem innen is a fa lomját, és el kellett ismernem. Ez a fa mindenhonnan gyönyörű. Egy apró szellő pedig enyhe mozgásra késztette a leveleket, amik aztán kellemesen susogtak egy kicsit nekünk. Nagyon szép volt. Elvezettem a tekintetem, majd előrébb dőlve megint a mellettem ülőre néztem.
- Ez így olyan romantikus, nem? - Nevettem fel kicsit. Általában mindenre ezt mondom, bár erre most kivételesen szerintem igaz is volt.
Bae:
A leülés sem volt sokkal egyszerűbb, mint a hajlongás, de tény, amit megtettem, lényeges különbséget éreztem a megszerzett sérülések erősségét nézve. Kinyújtottam a jobb lábam, a bal magam alá húztam. Két oldalt kinyújtva kezeim a padon támaszkodtam, ezzel a hátam olyan ívbe került, amiben egyáltalán nem fájt. Arcom Caroline felé fordítottam, aki megint a fákat fürkészte. Felpillantottam én is és bár tényleg láttam a szépségét, nem tudom eldönteni, mit láthat benne ő, amiért ennyire el tud merülni a figyelésében.
- Lehet benne valami - Meglepett a kérdése, mégis rezzenéstelen arccal, szélesen mosolyogva néztem rá, miközben belül zavar támadt a mátrixban. Erre eddig nem is gondoltam. A lányoknak az ilyesmi annyira természetesen jön, mindenben meglátnak valamit, amit a romantikával tudnak összekötni. Én csupán azt éreztem, milyen jó vele lenni, beszélgetni, nevetni, de most, hogy felhozta ezt a témát, kezdtem kapisgálni mire gondol. - Kicsit olyan filmbe illő, nem? A kert, a csend, és persze elengedhetetlen egy kedves, szép mosolyú lány - Egy pillanatra Val jutott eszembe, de gyorsan elhessegettem a képet. Ez most nem az az időpont, amikor azon kéne filóznom, amiket ő szokott hajtogatni nekem állandóan. - És grátiszként itt jár hozzá egy őrült srác. - Tettem még hozzá.
Caroline:
Végig néztem a kerten. Tényleg nagyon szép volt ez a hely. Nem csodálom, hogy a diákok többsége szeret itt lenni. Mondjuk leginkább lovasokról beszélhetünk, és ugye négylábú barátainkat nem lehet panelban tartani, így mindenkinek van köze a szabad levegőhöz. Én mondjuk kivételesen szeretem a természetet, azon helyekegyike, ahol tényleg el tudom engedni magam, és ahová el lehet rejtőzni egy kicsit az emberiség elől. Persze az is nagyon jó, ha ezt meg tudod osztani valakivel. Jelenleg pedig az a valaki Bae volt, amit egyáltalán nem bántam. Nagyon jó személyiség. Órán sem lehet unatkozni mellette. Mikor egy dícséret hangzott el a szájából, elmosolyodtam, és jobban előre dőltem a padon, és elkezdtem nézelődni, mintha keresnék valakit.
- Mi? Kedves lány? Hol? - Vicceltem, majd újra visszafordultam felé. Az utolsó mondatára pedig megint elmosolyodtam.
- Ha érdekel, én is őrült vagyok. Szobatársam tudna mesélni... - Nevettem el magam, és visszaemlékeztem a dolgokra, amiket együtt csináltunk... Huhh. Vannak történeteim.
Bae:
- Ezek szerint az őrültségnek is vannak szintjei - Reagáltam a szavaira, és letörölhetetlenné vált vigyorommal néztem rá. Annyira hiányzott, hogy valakivel ilyen felszabadultan lehessen beszélni, elhülyéskedni az időt, aki nem kioktat vagy értelmes, hosszas társalgásokba kezd valamilyen iskolai dologról. Val-lal sem tudtam soha normálisan beszélni, ami nem baj, mivel ő a bátyám és úgysem mondanék el neki mindent, de az ilyen pillanatokat különösen élveztem.
- Bár nem vonom kétségbe a határaidat, de erősen kétlem, hogy olyan mesterien űznéd a tébolyultságot, mint szerény személyem - Büszkén kihúztam magam, amiből az lett, hogy az egyenes hát mindössze egyetlen másodpercig volt meg, a maradékban visszagörnyedtem és a szisszenő hangot sem sikerült lenyelni, ami kicsúszott a számon. - És íme egy újabb bizonyíték. - Próbáltam elviccelni a dolgot, elhalványult mosolyom is újult erővel tért vissza, mintha semmi sem történt volna.
Caroline:
Bae minden bizonnyal kellemes beszélgetőpartnernek számított, és ez most nagyon jól jött. A suli gyönyörű kertjében egy kis móka. A mai napra többet nem is kívánhattam volna. A mosolyom már egy jó ideje ott égett az arcomon, de egyáltalán nem fáradtam el benne. Jól esett a vidámság. Mondataira is csak egy még nagyobb teret engedtem a vigyoromnak az arcomon. Viszont aztán, mikor megmozdult, láttam, hogy nincs minden rendben vele. Ekkor megszólaltak bennem az ösztönök, és törődő üzemmódba váltottam.
- Ú. Jól vagy? Mi történt? - Néztem rá aggódva és közelebb húzódtam hozzá. Láttam, hogy fájt valami neki, de még pontosan nem tudom, mi is az.
Bae:
Persze, nem sikerült észrevétlenül bénázva helyrehoznom a rossz mozdulatot, Caroline simán kiszúrta, én pedig tálalhattam ki. Mert mit értem volna vele, ha kamuzok? Na, ez az.
- Azazel a délutáni edzésel kicsit túlpörgött, én meg elbambultam, azt hiszem. - Foglaltam össze tömören, aztán ismét eszembe jutott még egy megjegyzés, amivel elvehettem az egész sztori komolyságát. - Legalább annyit már biztosan tudok, hogy az elmúlt napok esőmentességétől nincs sár a pályán, egészen közelről megbizonyosodtam róla. - Nem volt ez olyan nagy dolog, mint amennyire képes volt tőle sajogni minden porcikám. Annál jobban bosszantott, hogy ez egyre sűrűbben fordult elő. Mintha Azazel a korával együtt hülyülni meg, elszáll az agya és megy minden irányba. Én emg idióta módon megpróbálok bízni benne, elvégre nem most találkoztunk először. Mindegy, túl akartam lépni a történteken, ráérek ezen agyalni, ha egyedül leszek.
Caroline-re fókuszálva emeltem rá a tekintetem ismét.
- Ne nézz így, nem lett semmi komoly bajom, már egész jó vagyok landolásban, komolyan! - Bizonygattam saját hülyeségem, csakhogy újra lássam a lányt mosolyogni, mert nem tetszett, hogy miattam eltűnt az arcáról a jókedv minden jele.
Caroline:
Aggódtam Baeért. Miért ne tettem volna? Azért én is tudom, hogy milyen leesni egy lóról, és azt is, hogy származhatnak belőle komoly gondok is. Bár azért azt el kell ismernem, hogy a fiúk nem olyan törékenyek, viszont elég egy rossz mozdulat, és megvan a baj. Bae próbálta ezt is viccesre fogni, így gondoltam, azért nem lehet olyan nagy baj, de aztán lehet, csak nagyon el akarja terelni a figyelmemet. Vannak, akik nem gondolnak bele a dolgokba, és ha tényleg nagyobb baja esett, nem szerencsés, ha csak átnézünk rajta, és nem vesszük komolyan. Mentegetésére, csak kifújtam a levegőm a tüdőmből.
- De tuti jól vagy? Volt veled valaki? Hol fáj? - Bombáztam meg a kérdéseimmel.
|
Bae:
- Volt velem valaki, a bűnbak, de egyedül is túléltem, nem tört el semmim, normálisan dobog a szívem is - Megfogtam a kezét és a mellkasomhoz tettem, hogy ő is érezze. Ez egy elég váratlan ötlet volt, de legalább meggyőző. Mondjuk, ha két lábon járó hulla lennék, nem hiszem, hogy ilyen békésen ücsörögne mellettem. Főleg, ha ránéznék és azt mondanám: "Add nekem az agyad! Arrgh!" Na, akkor tuti nem lennénk barátok egy ideig, hosszú-hosszú ideig. - Minden a legnagyobb rendben. Kicsit fáj, amire ráestem, de vasból lennék, ha nem így lenne.
Nem győztem bizonygatni az épségem, de annyiszor hangoztattam, már kezdtem elhinni magam is
Caroline:
Kicsit váratlan ért a tette, de már ismertem a fiúkat annyira, hogy normálisan tudjam ezt kezelni. Belegondoltam, hogy mondjuk két évvel ezelőtt mennyire zavarba jöttem volna ettől, de ugye azóta van nekem Josh is, meg valamennyire kiismertem az ellenkező nem viselkedését meg ezeket. Nem nagyon kaptam választ a kérdésemre, de úgy voltam vele, hogy hagyom a dolgot. Csak tudja, hogy mi jó neki, és mi nem, elég idős már hozzá. Bár az ő esetében nem lennék annyira biztos... Na mindegy. Azt meg tudtam, hogy a pasik szeretik magukat erősnek mutani, és nem szívesen mutatják ki a gyenge oldalukat, legalábbis amiről azt hiszik hogy gyengeség. Tehát, a végén úgy döntöttem, hogy ráhagyom.
- Jó. Neked elhiszem. De azért figyelj magadra, nehogy nagyobb legyen a baj, mint gondolod. - Mosolyogtam rá kedvesen, és elvettem a kezem tőle.
Bae:
- Neked megígérem - Kezdtem úgy érezni, kicsit túl sokat beszélünk rólam meg az esésről és ez zavart. Jobban szerettem a kevésbé személyes témákat. Mocorgtam kicsit, tartást váltottam és ismét helyreállt a rend, legalábbis, ami a hátamat illeti, mert már nem is fájt.
Most rajtam volt a sor, hogy felnézzek a fára, mivel hirtelen jobb nem jutott eszembe, így csak körbenéztem, kicsit megropogtattam a nyakam mindkét irányva és hirtelen beugrott valami rettentően sablonos, de használható kérdés.
- És, hogy van Illusion? A tegnapi edzésen kimondottan remekelt. - Bármikor meláttam azt a lovat, elöntött egyfajta irigység. Különleges volt, szép kiállású, remek ló, tökéltesen illett Carolinehoz, remekül kiegészítették egymást. Persze erre az is beugrott, az én szörnyetegem, mennyire nem illik bele ebbe a képbe, főként mostanában. A választ hallgatva néztem ismét a lányra, mosolyogva, mintha nem épp magamban morgolódnék Azazel hülyeségei miatt.
Caroline:
Mikor ígéretet tett nekem, megnyugodtam, majd megint ejtettem felé egy kedves mosolyt. Egy kis csend következett, de én egyáltalán nem találtam fruszrálónak. Élveztem, hogy egy kis nyugalom kerül közénk it a nagy nevetések és aggodalmak után. A szemem elidőzött az egyik bokron, amin apró, rózsaszínes rózsák díszelegtek. A többi növény között volt, de egyenlőre még csak egy bontogatta a bimbóit. Elgondolkodtam egy picit, hogy vajon ő miért virágzott ki, ha még a többi nem. Minden esetre, kellemes és szép látványt nyújtott. Elbambulásomból Bae hangja szakajtott ki, így elkaptam a tekintetem a kert másik végéről, és vissza néztem a fiúra mellettem. Kérdésére csak egy, az előbbinél szélesebb vigyor terült szét az arcomon, ahogy Illusionre terelődöt a szó. Imádtam minden vele kapcsolatos dolgot, és azt is, hogy folyton büszkélkedhettem vele, mert senkit sem zavart. Ha valamiről, róla aztán megállás nélkül tudnék beszélni éjjel-nappal. Felcsigázva fordultam jobban Bae felé a padon.
- Jajj. Örülök, hogy te is észrevetted. Mikor már reggel kimentem hozzá a legelőre, nagyon jó kedvében volt. Aztán ez a nap további részében is megfigyelhető volt. Energikus volt, figyelt rám, mintha egy csikó lenne nagyobb kiadásban, olyan volt teljesen. Imádtam. Az edzés után pedig nem győztem dícsérni, meg mindent összeszedtem neki, amit csak értem az istállóban meg a konyhán. - Meséltem lelkesen. Remélem Baet nem zavarja, hogy ennyit fecsegtem, csak mindig olyan jól esik a lovamról beszélni. Olyan, mintha ő lenne az egész életem egybe véve.
Bae:
Röviden felnevettem, mikor Caroline belefogott az élménybeszámolóba. Mindig túloz és belemerül, ha lovakról van szó, főképp, ha a sajátjáról. Illusion remek ló, ezzel nem vitatkoznék, tehetséges, jó kiállású és remek lovashoz került, ehhez kétség sem férhet. A lány többet beszél róla, mint bármi másról és jó volt hallgatni, még, ha néha kicsit zavarosnak is tűnt a története.
- Megérdemelte a jutalmat. Nagyon jó formában van, a többiek felköthetik a nadrágjukat, ha így álltok rajthoz. - A versenyek gondoaltától akaratlanul szorult el a torkom. Eddig egészen biztosan mertem állítani, hogy jók leszünk, a mostanság történt "balesetek" után azért már kezdtem kérdésessé tenni a dolgot. Ettől függetlenül nem adom fel, nem adjuk fel, csak taktikát kell váltanom azt hiszem.
Caroline:
Lehet, kicsit elragadtattam magam Illusionnel kapcsolatban, de sajnos, vagy nem sajnos ez mindig megesik, mikor rá terelődik a téma. Olyankor megpróbálom minden gondolatomat és érzésemet belesűríteni a mondanivalómba, és ez néha elég érdekes monológokat eredményez. Ezzel nekem is meg kellett barátkoznom, nincs nagyon mit tenni ellene. Viszont úgy láttam, a környezetemet nem zavarja, és van, hogy még szórakoztatónak is találják a túlzott lelkesedésem. Én pedig ennek kifejezetten örülök, mivel szeretem, ha az emberek jól érzik velem magukat, és az elszórakoztatás ennek egy kitűnő biztosítása, még ha én nem is okvetlen készakarva csinálom. Mikor Bae megemlítette a "rajthoz állást" egy pillanatra megálltam. Mi van?
- Uno momento por favor. - Váltottam át egy pillanatra spanyolra. - Milyen rajthoz állás? - Néztem rá értetlenül. Nem tudtam, miről beszél. Bár az is igaz, hogy az én emlékező képességem egyenlő a nullával, szóval lehet, tényleg lesz valami verseny, vagy ilyesmi. Mostmár azért meg kéne tanulnom odafigyelni a dolgokra, hogy ne maradjak le mindig pár lépéssel.
Bae:
- Hát ö... - Nem számítottam rá, hogy visszakérdez, tehát felkészületlenül zavarba jöttem és próbáltam összeszedni magam. - Nagy általánosságban gondoltam. Ilyenkor elég sok verseny szokott kezdődni a környékén, jó pár ugróról is hallottam valakitől tegnap... vagy tegnap előtt, nem is tudom.
Sikerült kihámoznom valami értelmesnek látszó magyarázatot, miközben lekűzdöttem azt a késztetést, hogy egynél többször vakarjam meg zavaromban a tarkómat, ahogy azt rossz szokásként űzöm, ha belebonyolódom a saját mondandómba.
- Persze ettől még komolyan gondoltam - Tettem hozzá a végéhez, ha már így általánosságokra tértem ki, legalább valami személyesebbet is mondjak, ami nem mellesleg még őszinte is. |
Caroline:
Igazából nem tudtam, hogy iről beszél. Lehet, hogy lesz verseny, lehet, hogy nem ,de hogy én egyről sem tudok, az is biztos. Alapjában ugye azért sem, mert nem vagyok olyan jellem, ezáltal sosem nézem a kiírásokat meg ha hallok is valamiről, nem nagyon veszem figyelembe. Viszont most Bae megkavart kicsit. Mondjuk nem hibáztatom érte, ha valakit, akkor engem simán össze lehet zavarni, sőt. Van, hogy saját magam zavarom össze. Régebben azt hittem csak a kamaszkor hozza ezt ki belőlem, de egyenlőre nagyon úgy látszik, hogy ez az egyfajta setesutaság belém van kódolva. Megint csak, ezzel meg kell barátkozni, nincs mese. Bae magyarázatát nem igazán értettem, de annyit sikerült leszűrni, hogy nem egy konkrét versenyről van szó. Ami miatt azért egy méretes kő esett le a szívemről. Bólogattam párszor, miközbe mesélt, majd a végén csak zavartan mosolyogtam rá.
- Most ez még mindeig nem teljesen tiszta, de akkor megnyugodtam, hogy nem lesz verseny. Legalábbis olyan, amin nekem részt kéne venni. - Mondtam, majd egy picit elkuncogtam magam. Kínomba már nem igazán tudtam mit csinálni. Vicces volt ez a helyzet. Bae is elbizonytalanodott és én is.
Bae:
- Összezavartalak. Hát, nem éppen ez volt a tervem, szóval bocsánat. Szokásom össze-vissza beszélni, néha olyan nyelveken, ami értelmesnek hangzik, de mégsem az. - fogtam bele egy kicsit hosszabb magyarázkodásba, aztán, mivel ez is ugyanarra a sorsra akart jutni, abbahagytam. - Látod? Megint kezdem. - Akaratlanul tért vissza a széles mosolyom, feladtam a választ, főleg, hogy értelmesnek sem tűnt, még nekem sem, tehát Caroline-tól sem várhatom el, hogy úgy tegyen, mintha neki úgy hangzana.
- Rossz tulajdonság, egy a sok közül. - Azért ennyi még kiszaladt a számpon, pedig elvileg csak benti gondolatként akartam megtartani magamnak. Elfordítottam a tekintetem és körbenéztem. Most, hogy belesültem saját mondandómba, ismét keresnem kellett egy témát, ami nem sablonos és talán értelmes szinteken tudom tartani vagy legalábbis a lány számára, mert, hogy én mit gondolok annak... Tulajdonképpen semmit, amit kiejtek a számon. És, amikor már saját gondolatomtól és az ebből kifolyólag hangosan is zagyvaságnak ható szavaimtól zavarba jövök, azt már csak tetőzi, hogy mindezt előtte csinálom. Nem tudtam lekönyörögni az arcomról, hogy ne legyen látványos újbóli belső zavarom.
Caroline:
Mikor megint elkezdett beszélni, csak bólogattam egy mosoly kíséretében. Ezt viszont már teljesen értettem, mivel velem is ugyan ez a helyzet, amit ő elmondott. Sőt. Még örültem is, hogy van valaki, aki hasonló dolgokon megy át néha, mint én. Bár magamat ismerve tudom, hogy ez azért egy ember számára nem olyan örvendetes.
- Jajj. Hidd el, megértelek. Velem is ugyan ez a helyzet. Bár ha én össze vagyok zavarva, és te is össze vagy zavarodva, az már nem a legszerencsésebb, mivel ezáltal konkrétan ki lesz lökve alólam a sámli, és azt se fogom tudni, hogy merre állok arccal. De most viszonylag megnyugodtam. Úgy hiszem. - Mondtam én is a viszonylag hosszú magyarázatomat. Furcsa, hogy Bae hasonlít rám. Mármint azért is mert fiú, meg azért is, mert azért eddig is jó volt a kapcsolatunk, de nem gondoltam volna, hogy pont ebben a tulajdonságban fogunk egyezni. Valahogy még sosem láttam ezt az oldalát, és tetszett, hogy most ezt is sikerült felfedezni. Új élmény, új ismeretek. Mikor láttam, hogy még mindig zavarba van, a kezemmel a felkarjához nyúltam, és kicsit megsimogattam.
- Nyugi. Szerintem most már jól vagyunk. - Nevettem fel egy picit, miközben elvettem tőle a kezem.
Bae:
- Hogy jól? Két ember, akik zöldségeket beszélnek és igyekeznek nem olyan szétszórtnak látszani egymás előtt, mint amilyenek. Igen, tényleg jól vagyunk. - Értettem egyet és visszavarázsoltam a mosolyt az arcomra. Meglepő, hogy pont egy ilyen kellemesnek aligha titulálható tulajdonságban hasonlítunk egymásra, de a saját hibáimmal ellentétben, szeretem, hogy Caroline ilyen, jó hallgatni, még, ha néha azt sem értem igazán, miről is kezdett el beszélni, de a végére mindig vannak ötleteim, amik általában bejönnek. De van, hogy nem. Mondjuk az sem szokott különösebben zavarni.
- Mikor voltunk utoljára így? Mármint, hogy ennyit beszéltünk ilyen nyugiban. - Kérdeztem meg hirtelen és persze fűztem hozzá egy elmaradhatatlan kiegészítést is, hogy ne legyen annyira félreérthető a kérdésem, mint amennyire kimondás után gondoltam. Vagy csak nekem tűnt annak? Mindegy, attól még biztosra kellett mennem. Azért azt reméltem, hogy érteni fogja, mert már nem tudom, mit mondok ki zöldségül és mit érthetően. Az arcát fürkészve vártam a válaszára, közben változatlan arccal nyugtáztam a rövid kis rezzenést a zsebem irányából, épp csak megéreztem, de nem foglalkoztam vele. Ha csak sms az ráér később is.
Caroline:
Felnevettem kijelentésére. Végülis igaza volt. Tetszett, hogy kimondta az igazságot. Mondjuk ez az, ami a fiúkban tetszik. Ők általában egyenesek és direktek. Mondjuk, ha már ezeket sorba vesszük, mindent szeretek a fiúkban, amik a lányokban nincsenek meg. Bae pedig egy tökéletes példája volt a férfi nemnek. Mikor kérdezett, egy kicsit elgondolkodtam. Ez egy jó kérdés volt tőle. Ha belegondolok, nem volt még nagyon ilyen beszélgetésünk, együttlétünk, mint most.
- Hát ez egy jó kérdés. Őszintén, nem igazán emlékszem. Mondjuk most nagyon jó így. Tavasz van, kinn vagyunk a kertbe és zagyvaságokat beszélünk. Meglepően meghitt, nem? - Mondtam viccesen, ahogy kényelmesen hátradőltam és a könyököm a pad támlájára helyeztem. Tényleg kellemes kis szituáció volt ez. Zavartalan. Jól esik néha kiszakadni a tanulásból és midnenből, és csak egy kicsit lazítani, jól érezni magunkat.
Bae:
- Meghitt és szokatlan - Egészítettem ki a saját véleményemmel. Általában, amikor valakikkel vagy valakivel vagyok az hangos, vagy be nem áll a szánk vagy egyszerűen sokkal több zajt produkálunk, mint, amit itt most Caroline-al és ez tetszik. Jól esik kint üldögélni, elfelejteni a problémákat, amik persze a puszta gondolatbeli említésüktől flebuzdulva újra támadnak, de valahogy könnyebb volt elhessegetnem őket.
- Te tudsz spanyolul? - Úgy tűnik ez a váratlan kérdések napja, megint egy ilyet intéztem a lány felé, ami eddig tulajdonképpen le sem esett, de most, hogy kimondtam már érdekelni kezdett. Vagy ezt már megbeszéltük volna egyszer? Nem, nem hiszem. Bár valamilyen nyelvi szakkörre mintha járna... vagy nem? Amíg nem derül ki, hogy erről már egyszer beszéltünk addig érdeklődéssel és kitartóan mosolyogva figyeltem a válaszára. |
Caroline:
- Ohh. - Csak ennyit adtam ki még mindig egy nagy mosollyal a számon Bae megjegyzésére. Ami nem mellesleg igaz is volt. Nem volt még ilyen, hogy így lettem volna vele. Úgyhogy mondhatjuk szokatlannak a dolgot, én inkább nevezném újnak. Mikor a fiú kérdezett, csak méginkább kiszélesedett a vigyor a számon. Nem hittem volna, hogy ilyen dolgot nem tud rólam, mondjuk én sem tudom, hogy ő honnan származik, szóval ez mondhatjuk, hogy egálba van.
- Jelentem, kedves Bae, hogy spanyol vagyok. Mexico szerény kis környékéről jöttem ide hozzád. - Mondtam még mindig vigyorogva. Nem zavart, hogy ezt nem tudta rólam, legalább még mindig tudok meglepetést szerezni másoknak.
- Apropó. Te honnan is származol? - Néztem rá érdeklődve. Ha őszinte lennék, azt mondanám, hogy kinézném belőle, hogy onnan jött, ahonnan én. Olyan keveréknek simán elmenne.
Bae
- Tényleg? - Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy zavarba kéne jönnöm, amiért még ennyit se tudok róla vagy egyszerűen csak el kéne képednem, hogy milyen érdekesség derült ki a lányró... Valahol a kettő között maradtam. A meglepettséget le se tagadhattam volna, virított az arcomon az egész, meg persze a zavar is, mert az úgy tűnik állandóan rám tapad a mai nap folyamán. - Azt tudtam, hogy amerikai vagy, de így pontosítva már mindent értek. Éss, nincs több kérdésem bírónő. - Azért felülkerekedve a vegyes érzelemhullámon, visszatalált arcomra a vigyor, mondandóm végén amúgy is akaratlanul megjelent volt, de egy kicsit azért beelőzött.
- Ausztrál vagyok, legalábbis papíron, mert általában mindennek néznek csak annak nem. Eddig az olasz vezet. Tényleg úgy nézek ki, mint a pizzamániás gondolarajongók? - Tettem fel egy kérdést, amire mondjuk őszinte választ is vártam, meg csak úgy érdekelt, mit gondol. Finn és japán nem voltam még, de amúgy tényleg elég sok minden, a nevem miatt meg aztán pláne. Ezek után, jogosan voltam arra kíváncsi, Caroline, mit gondolhat.
Caroline:
Mikor visszakérdezett, csak helyeslően bólogattam, majd figyeltem rá. Látszódott kicsit, hogy megleptem ezzel. Mondjuk tényleg nem igazán nézek ki törzsgyökeres spanyolank. Mondjuk ha törzsgyökeres nem is, az vagyok. Persze onnan fekete hajú, barna szemű, szemérmetes ám kihívó macákat lehetne várni. Hát én nem közéjük tartozom. Viszont büszke vagyok arra, hogy a nyelvet beszélem, mivel rengeteg ember szerint gyönyörű, és ha mondhatom, nekem jobban teszik, mint itt a német. De persze ez a nyelv se rossz. igazából egyik se rossz. Mindegyik szép a maga nemében. Mikor mondta, hogy ausztrál, csak elismerően bólintottam. Nah. Onnan tök jó jönni. Tuti szép hely! Mikor elmodnta a továbbiakat is, megint elmosolyodtam. Olyasz. Hmmm. Szerintem annyira nem olaszos. Persze nézném annak is, de így elsőre nekem az nem igazán jön az eszembe.
- Nyugi, nem. - Nevettem fel egy kicsit a kétségbeesett kérdésére. - Legalábbis. Most nézhetnénk annak, de nekem speciel nem az jutna először eszembe. Szerintem az arcformád sem olyan olaszos. Mármint azok után, amiket én eddig tapasztaltam. Mondjuk én leginkább félvérnek néznélek. Pontosan egy helyre nem sorolnálak csak így ránézésre. - Mondtam el azt, ami a fejemben volt. Igaz, kicsit hosszan fejtettem ki, de reméltem, hogy ez neki nem baj.
Bae:
- Most megnyugodtam, mégsem kell megtanulnom olaszul - Előadtam, mint, akinek olyan méretes kő esett le a szívéről, pedig akkor se tanulnék meg kényszerből semmilyen nyelven, ha papírom lenne róla, hogy márpedig nekem azt tudni kéne. Köszönöm, remekül elvagyok a saját anyanyelvemmel meg a némettel, bár utóbbival még néha eléggé hadilábon állok, főleg, ha fáradt vagyok.
- Ha nem amerikai lennél, tuti valahol Európában tippelnélek, inkább középen vagy esetleg kicsit északabbra, de legalább ettől is különlegesebb vagy. Nem hiszem, hogy sokan azonnal eltalálják az igazságot, és ezt nem sértésnek szánom, csak tök érdekes, hogy ennyire nem illesz bele egy kívülálló mexikóiakról alkotott elképzelésébe. - Lendültem bele, talán a kelleténél kicsit jobban is a beszédbe, aztán az egészről valahogy a tequila jutott eszembe, ami mexikót említve elég logikus gondolat, de Caroline származása akkor is érdekelt, mármint azon túl, hogy megtudtam, nem épp onnan jött, ahová tippeltem volna.
Caroline:
Felnevettem megint kicsit megszólalására, amit direkt túljátszott. És igen hatásos volt, nem mellesleg. Bae tényleg értett a szórakoztatáshoz, és megvolt a maga stílusa, ami még pluszba tett hozzá. Tehát, stílusosan nevettetett. Mikor magyarázott kicsit arról, hogy engem hova gondolt volna, hogy honnan jöttem, csak bólogattam. Igen. Általában nekem meg ezt mondják az emberek. Bár nem is hibáztatom őket. Viszont mondjuk nem szeretem, ha már tudják, hogy honnan jöttem és mégis szivatni akarnak vele. Tessék megjegyezni, hogy milyen származású vagyok, és kész. Kedves dolgokat mondott Bae, amire megint fölfelé görbült a szám széle. Úgy látszik, ez ma nem igazán fog letörlődni az arcomról. Sosem tűnik el hosszabb időre, ha Bae-val vagyok.
- Köszönöm szépen. - Mondtam kihúzva magam, hogy mutassam a büszkeségem.
- Legalább van bennem értékelhető dolog. - Szólalt meg a nem túl önbizalommal teli énem. Mostanában viszonylag sikerült elrejtenem, de persze nem megy ez egyről a kettőre. Viszont mentem tovább.
- Amúgy. Ha számoljuk, ez a második közös bennünk. Tök jó, nem? - Néztem rá vigyorogva, miközben az egyik lábam feltettem a padra és behajlítottam, így mondhatjuk hogy törökülésbe voltam, csak úgy, hogy az egyik lábam lent maradt a földön.
Bae:
- Szerintem benned sok értkékelhető dolog van, csak te nem látod vagy nem akarod látni, de körülötted azért észrevettük páran. - Caroline szerénysége és önbizalomhiánya annyira szokatlan számomra. Vannak olyan lány ismerőseim, akik, ha hasonlóak is, remekül el tudják rejteni, vagy legalábbis jobban, mint ő. Mióta ismerem, mindig ezzel az énjével találkozom, amin rendszerint meglepődöm, aztán rájövök, mennyire tetszik benne mindez. Ettől tényleg különleges, még ha ez neki fel sem tűnik.
- Csak a második? Akkor keressünk még párat. - Tettetett meglepettséggel reagáltam az észrevételére, de nem hagytam annyiban, szeritem kell, hogy legyen még valami, legalább egy. Ha már ilyen könnyen találtunk kettőt.
Caroline:
Kijelentésére csak egy halk "köszit" motyogtam el, nem tudom, hogy mit kéne a megállapítására válaszolnom. Viszont jól esett, hogy ezt mondta. Jó érzés volt, hogy valaki lát bennem valamit. Mert én tényleg úgy érzem, hogy az emberek nagytöbbsége átnéz rajtam. Így nincs túl sok okom arra, hogy teli legyek önbizalommal. Persze, van hogy sikerül elrejtenem, mikor mondjuk a barátaimmal vagyok. Akkor felszabadultabb leszek, és át tudom venni a viselkedésüket, valamit keresek ,maivel azonosulni tudok, és így jobban érzem magam. Az egy másik dolog, hogy ezzel együtt még egy falat húzok magam köré, de azt elég, ha csak én tudom. Viszont Bae megszólalása visszahozott az életbe, így megint mindenemmel rá koncentráltam.
- Ohh. Oki! Akkor... - Elgondolkodtam. - Mi a kedvenc sportod? Ha a lovaglás, azon belül melyik ág. - Tettem fel a kérdéseim, hogy hátha találunk még közös pontot. |
Bae:
Hm, kedvenc sport, nehéz téma. Ki kell emelni egyet azokból, amiket szívesen űzök, űznék vagy nézek, vagy legalábbis kevesebbet, mint, amennyi a kérdés hallatán elárasztotta az agyam. Kellett néhány másodperc, hogy átgondoljam, mielőtt biztosabban ki merek emelni belőlük és a válaszom tényleg igaznak is érzem. Vagy megint túl sokat agyalok valamin, aminek semmi értelme? Valami azért mégis van.
- A lovas sportok egyértelműek, azon belül a galopp és az ugratás, ezek így mindent visznek körülbelül. Ha nem lovas akkor, a futball egyértelmű, ezen kívül úgy átlagban a labdás sportokat is szeretem, igen, tömören ennyi. Te jössz! - Fejeztem be a szövegelést, ami sokkal hosszabbnak tűnt, mint amennyi végül lett, legalábbis visszapörgettem fejben a dolgokat és nem tűnt annyira rizsázósnak, mint mikor épp benne voltam a folyamatban. Bae, ne agyalj annyit! Ha Caroline nincs ott, valószínűleg megrázom a fejem, hogy helyrejöjjek, így azonban ellenálltam a kísértésnek és csak őt néztem a válaszát hallgattam közben.
Caroline:
Láttam, hogy egy kicsit elgondolkozik. Mondjuk igen, ez nehéz kérdés, főleg fiúknál. Nekik több igényük van a testmozgásra meg ilyenekre, szóval ők általában egyszerre szeretnek több sportot. A foci általában alap, nézni és játszani egyaránt, akkor ugye a versenyautók nézése, ping-pong, kézilabda, vízilabda, box, triatlon, mindezek arra vannak, hogy a kamaszkorban levő, energiatúltengéses, hormonokkal teli fiú-férfiakat lenyugtassa, és lekösse egy időre. Például a kézilabda és a kosár vagy a box azért jó, mert ott az agresszójukat is ki tudják élni egy kicsit, miközben jól le is fáradnak. Én úgy alapból nem vagyok sportos alkat, de nekem is megvan a mozgás igényem, néha jobban, néha kevésbé. Bár az alvást senki sem veheti el tőlem. SOHA! Visszatérve a kérdésre, viszont. Meg kéne válaszolnom a saját kérdésemet, bár nekem ez egy kicsit könnyebben megy, mint Bae-nek, úgy hiszem.
- Nekem lovaglásban alap, hogy military, de a galoppal egyetértek, mondjuk én nézni szeretem nagyon. Ha a nézésnél tartunk, akkor síelés, amit a tévében adnak, amúgy nem tudok síelni, és egyszer ki akarom próbálni, de a röhögőgörcsöt azt most tudom garantálni. Még így, rendes cipőben és talajon se tudok normálisan menni, nem hogy lécekkel a talpamon, meg havon. Huhh... - Lelki szemeim előtt láttam a fájdalmas eséseimet. Viszont aztán gyorsan visszatértem a monológomhoz. - Amit én játszok, az pedig a röplabda. Nagyon más labdajáték nem megy nekem. A teniszt ebben az esetben ne is említsük, a ping-pongot úgyszintén... Hmm... Szerintem ennyi elég. Kicsit hosszúra is nyúllott. Bocsi. - Néztem Bae-re mikor rájöttem, hogy már egy ideje beszélek, és lassan abba kéne hagynom.
Bae:
- Még sosem próbáltam ki, de nagyon érdekel. - A galopp típikusan a sportág, amihez megéri alacsonynak lenni és hihetetlenül jó reflexekkel rendelkezni. Nekem max. a második van meg, de az sem teljesen biztosan. Ettől függetlenül szívesen kipróbálnám, ha lehetőségem lenne rá, és Azazelnek is menne, ha épp nem a tomboló napját élné, mert akkor tuti, hogy egyedül érnék célba, méterekkel lehagyva a lovam, aki lazán behúzta a féket a pálya felénél.
- Van egy ismerősöm, a saját lábában elbotlik, de ahogy korcsolya kerül a lábára és jégre lép, kegyetlen egyensúlyérzéke lesz. Szóval a síelés nem lehet olyan nagy ügy neked sem, bár nem vagyok benne tapasztalt szóval csak tudatlanul nyilatkozhatom. - Életemben egyszer volt a lábamon síléc, mikor a suli valami sportágas rendezvényen vett részt, gyerekként sem kötött le túlzottan, felnőttként nagyobb bulinak látom, de attól még nem törném magam túlzottan, hogy eljussak egy síparadicsomba néhány zúzódásért. Mert tuti, hogy legalább kétszer nyomnék egy fejest a hóba, minimum kétszer.
- Nem gáz, szeretem, ha kifejted a véleményed - Vigyorogtam Caroline-ra, aki állítása szerint rengeteget beszélt, nekem fel sem tűnt, pedig tényleg figyeltem rá.
- Tehát akkor... - felemeltem egyik ökölbeszorított kezem, és számolni kezdtem az ujjaimmal. - Volt az alap kettőnk, és most összeszedtünk méd egyet. Haladunk. Most én jövök. - Teljes testtel felé fordultam, egyik lábam átvetettem a padon, és a karomat feltettem a támlájára, így egy kicsit belógott a lány mögé, de nem annyira, hogy az félreérthető legyen.
- Nézzük a zenét. Én szeretem az elektronikus, dallamos, pörgősebb zenéket. Ha rosszabb napom van, akkor valami lightosabbat hallgatok, esetleg egy kis rock is bejátszik, de ahhoz nagyon magam alatt kell lennem. A raptől menekülhetnékem támad, a komoly zenéhez vagy nagyon betegnek kell lennem vagy iszony fáradtnak. Vagy olyan személlyel kell hallgatnom, aki miatt megéri. - Nem tettem fel kérdést, inkább kifejtettem a saját gondolataimat és ismét várakozóan, érdeklődve néztem a lányra, hogy rajta a sor.
Caroline:
Akkor a galopban is egyet értünk. Ez fajin. Bae példájára viszont felelnem kellett. Mivel én korcsolyázni se tudok.
- Hát én a korcsolyázással úgy vagyok, hogy egyszer felmegyek a jégre, előrefele megtanulok menni nehézkesen, majd a következő évben újra kell tanulnom. Viszont a görkori az megy. - Nem tudom, hogy hogy lehet valaki jó koris, ha alapból olyan suta, mint én. Bár az éetben vannak ilyen ellentmondások, és igazából ezt nagyon érdekesnek és szépnek tartom. Annyi minden megmagyarázhatatlan dolog van az életben, ami különlegessé és hitelessé teszi. A zene felsorolását érdeklődve hallgattam. Igen. Abbas sajnos nem igazán egyeztünk, de mondjuk az első mondat nem volt teljesen tiszta, hogy hogy is értelmezzem, így rá kérdeztem, mielőtt bele kezdtem volna a saját felsorolásomba.
- Az elsőben hogy érted? Hogy az elektronikuson belül a dallamosabb, pörgősebb zenéket? - Gondolom, hogy így értette, de aztán ki tudja. Nálam sose, semmi se biztos.
Bae:
- Ezt elég nehéz meghatározni, mert nincs konkrétan egy kedvenc stílus, amire rá merem mondani, hogy ez vagy az bejönne, de a manapság annyira felkapott buli-zenék többségével elvagyok, esetleg egy kis hardstyle vagy hasonlók. - Nehéz volt megmagyarázni valamit, amit még én sem tudtam pontosan beazonosítani. Ha valaki csak úgy rákérdez, általában letudom annyival, hogy mindenevő vagyok, hangulattól függ, de tulajdonképpen akármi jöhet, viszont itt most közös vonásokat kerestünk, amik egyeznek, tehát minél jobban pontosítanom kellett, ez pedig nehezebb feladat, mint gondoltam, ha a jól bevált mondatomból kell kiindulnom. - Avicii, Qlimax, ilyesmik... De tulajdonképpen elég hosszú és tág a lista.
A magyarázkodás kezd napi szintű lenni nálam, lehet, tényleg érhetetlenül beszélek? Az ausztrál akcetusom furcsaságára már többször felhívták a figyelmem, de biztos, hogy nem az a hibás.
- Nagyjából így. Most te jössz. - Adtam vissza neki a szót, miközben igyekeztem elnyomni a késztetést, hogy a fejembe tóduló zenék ritmusát reflexből elkezdjem dobolni a padon. |
Caroline:
Mikor kicsit jobban kifejtette, már értettem, hogy mit mond. Legalábbis egy részét. Mik átadta a szót, és kellőképpen megemésztettem azt, amit mondott, én is beszélni kezdtem.
- Hát... Most a hardstyle, vagy mit azt még hírből se hallottam, szóval arról nem tudok nyilatkozni. A modern zene meg Avicii, azt mondhatjuk hogy klappol. Bár a csak dubstep-et annyira nem szeretem, a remixek inkább jöhetnek. Amúgy bocsi, ha valamit rosszul mondok, ezekben noincs annyira nagy tapasztalatom, csak ha hallom őket, akkor jól van, de youtubeon annyira nem keresek rájuk. DJ-ből David Guetta a menő, őt még régebben egy barátnőm szerettette meg velem, bár hallgatni mostanában nem szoktam. Nos. A personal favouriteket ha számba vesszük, azok eléggé széles skálán mozognak. Először. Michael Jackson mindenek felett. Ezt jó, ha meg is jegyzed rólam. - Mutattam fel az egyik ujjam a számoláshoz. - Akkor még van Pussycat Dolls, Caro Emerald, Bruno Mars. Stílusokban jöhet a swing, jazz, pop, meg úgy minden régebbi zenei stílus, a komoly zenét sem vetem meg. Szóval igen, a klasszikus is jöhet. A metál szinte egyáltalán nincs porondon, de van a Kiss-nek és Bon Jovinak is olyan száma, amit szívesen hallgatok. Akkor, még ami esetleg keményebb, bár nem tudom a műfaját pontosan, az a mostani Fall Out Boy zenekar lenne. Jah, és még bírom a népzenét, meg az acapella éneklést is. A lista pedig még folytatódna, de már így is sokat beszéltem. - Vigyorodtam el a végére, ahogy befejeztem a felsorolást. Megint sikerült kicsit hosszan taglalnom a mondanivalómat, és részek még mindig maradtak ki, de nagyjából összeszedtem a dolgokat.
Bae:
Ő azért jóval bővebben fejtette ki, mint én, amit egyáltalán nem bántam, bár a helyes kis számolási technikám becsődölni látszott. Halvány közös pontok, de inkább mégsem, és ez azért nem volt annyira örömteli hír, mint reméltem. Azért annyira mégsem vette el a kedvem, akadt még más terület, ahol találhattunk még bőven pontokat, amikben egyezhetünk.
- Michael Jacksonnak vannak jó számai, bár, aki jobban rá van kattanva a családból az Amia, de tény, hogy tudott valamit. Nincs olyan ember, aki ne próbálta volna meg utánozni legalább gyerekként. Atom büszke voltam magamra tiznekét évesen, mikor rájöttem, hogy csinálja moon walkot, onnantól állandóan azt csináltam... míg le nem estem a lépcsőn, de az egy másik történet. - Ráztam meg kissé a fejem, hogy az emléknek még a képét is kitöröljem. Gyűlöletes dolog nyáron, a forróságban gipszelt karral mászkáni.
- A többiekhez nem tudok ennyire hozzászólni, hallottam róluk, de nekem ők azok, akikre nem keresek rá csak úgy hirtelen felindulásból sem. Ettől függetlenül bízom az izlésedben, biztos, nem rosszak. - Némelyik típikusan lányos banda vagy énekes, akik egy férfi zenei listáján fel sem merülhetnek vagy, ha mégis, az a férfi... Inkább hagyjuk. - Akkor még mindig háromnál tartunk. Jöhet a kövi. - Nem akartam annyiban hagyni az első kudarc után.
Caroline:
Mikor hallottam a Michael Jacksonos mondatáról, rögtön élénkebb lettem, és elvigyorodtam.
- Nah. Mi volt a moon walkkal? - Fecsigázott, hogy is történhetett az eset, bár gondolom azért olyan jó véget nem érhetett a dolog, ha egy lépcső is szerepel a mesében. Nekem olyan nagyon fájdalmas emlékeim nincsenek, vagy csak nem emlékszem rájuk. Viszont végtelen kínosakra igen. Mondjuk abból a mostanában is kijut bőven... Mikor felajánlotta, hogy menjünk tovább, elgondolkodtam.
- Hm... - Szünet. - Megvan! Kedvenc lófajta? - Igen. Megint visszatértünk a lovas témához. Tudom, kicsit béna próbálkozás, de ezt még nem tudtam, és más sem nagyon jutott az eszembe. Erről pedig én is biztosan tudok beszélni, ami számomra nagy dolog. De még van sok dolog, amiről nem beszéltünk, szóval a végén még az is kiderülhet, hogy lelki társak vagyunk.
Bae:
- Biztos, hogy hallani akarod? - kérdeztem vissza, miközben bevillantak a kellemesnek aligha nevezhető emlékek. Még a karom is belesajdult, ahol anno eltörtem. - Megállás nélkül gyakoroltam, mert tök jó mókának tűnt, persze mindenkinek az agyára mentem vele, de ez egyáltalán nem érdekelt. Otthon emeletes házunk van, és én fent szórakoztam, gondoltam, nem gáz, ha eltrükközöm a lépcsőig, de elszámoltam magam és lebucskáztam x fokot. Az volt életem legrosszabb nyara, több hét gipsz és a kedvem is elment a moon walktól. Szerintem már nem is menne, azóta sem próbáltam. - Vontam vállat és a mosolyommal, meg a közömbösségemmel a dolog iránt, igyekeztem leplezni a kellemetlen emlék okozta hangulatvesztésem.
- Kedvenc lófajta... - ismételtem meg a kérdés egy részét, s közben próbáltam összeszedni a "Top 3"-at. - Angie holland melegvérű, ezt a fajtát nagyon szeretem, erősek, bátrak és hamar ráéreznek arra, mit szeretnének tőlük. Konkrét kedvencem nincs, de szeretem még az angol telivéreket, ők ugye a jéghegy csúcs, állítólag, de nem ezért kedvelem őket, egyszerűen csak túl jók mindenben. Nem tudnék olyan sportágat mondani, amihez ne lenne érzékük. És legyen meg a top 3, a paso finot is kiemelném, ők egyszerűen a megjelnésük miatt tetszenek. Árad belőlüj az elegancia, a vérükben van, hogy a kisugárzásukkal bárkit lenyűgözzenek. Hihetetlenek. - Azt már csak gondolatban tettem hozzá, hogy ezért vagyok oda Illusion-ért is, mert hihetetlen amire képes, energiabomba, aki mellé még elképesztően precíz is. Angie-t sosem cserélném le, de ha egyszer lesz még lovam, az tuti, hogy paso fino lesz.
Caroline:
Mikor visszakérdezett, csak egy nagy bólintás volt a válaszom, majd vártam, hogy elkezdje. Hát igen... Nem lehetett túl kellemes az eset. Mikor mondta, hogy azóta nem próbálta a "trükköt" felötlött bennem, hogy most velem újra próbálja, de aztán úgy döntöttem, hagyom. Majd talán máskor. Nem biztos, hogy én vagyok az, aki "meg tudná törni a jeget" e téren. Miután elmesélte, érdeklődve vártam a kedvenc lófajta beszámolóját. Szépen összeszedte őket, és magamban is elismertem, hogy jó érveket hozott fel. Az utolsó fajtáért pedig pirospontot kapott. Mikor befejezte, csak egy elismerő bólintást intéztem felé, majd én is beszédbe kezdtem.
- Huhh. Hát ugye az én egyik kedvencem a paso fino, mert ugye spanyol ló, meg nem amit te is mondtál, hogy a külseje gyönyörű. Másrészt pedig a jármódja miatt is, ami ultra kényelmessé teszi és ez teszi még különlegesebbé. Na meg nagyon értelmesek is, jó a munka bírásuk. Akkor legelőre viszont az akhal teke lófajtát tenném, ami szintén valami fenséges jelenség. A szőrük valahogy genetikailag csillogó és gyönyörű, atletikus alkatuk van, nem mellesleg egy régi, lófajta, amely a sivatagokat is megjárta. Az arab telivéreket én is szeretem, habár mivel mindenki őket ajnározza, én nem vagyok teljesen oda meg vissza értük. Harmadikként pedig akkor a Shire lovat mondanám. Nagy, elegáns és valami eszméletlen nagy türelmű és kedves. - Fejeztem be a mondandómat egy kis mosollyal. Imádom a shire lófajtát, és nagyon örülnék, ha lenne egy olyan pacim. |
Bae:
Halgattam az ő válaszát és közben bólogattam, mint, akinek parancsba adták, pedig tulajdonképpen tényleg az egyetértés miatt csináltam. A paso fino egy jellem, egy különleges fajta, amihez hasonlót sem tudnék hirtelen mondani, és totálisan egyetértettem Caroline-nal mindabban, amit a fajtáról mondott, bár a lovaglás kényelmességével nem tudtam volna vitába szállni, ha akarok sem, mivel még sosem ültem ilyen lovon, csak hallomásból tudom, hogy jó dolog.
- Akhal teke, szép fajta, biztosan nem utasítanám vissza, ha valaki meg akarna lepni vele, de valamiért sosem éreztem közelebb magamhoz, mint bármelyiket azok közül, akiket én felsoroltam. Az arab telivérek ugyanilyenek, bár nekik a fejformájuk nem nyert meg, pedig nem tartom magam válogatósnak, de mégsem tetszenek. Őket ne kérdezd miért, de valahogy mindig az andalúzokkal említem együtt, pedig ég és föld a kettő. Talán, mert Amia mániája az arab telivér, de a sulitól andalúzt kapott. Remekül egymásra találtak, Rodo állandóan szökik, Amiának ideje sincs unatkozni mellette. - Na, nem mintha úgy ismerném a húgom, mint, aki csak úgy leül és nem csinál semmit, neki állandóan temérdek tennivalója akad, mindig rohan és mióta itt van, a legtöbb délutánját elcsatangolt lova keresésével tölti. Meg néha én is. De miért is hoztam szóba őket? Már nem is tudom. Visszatértem a lényeghez, vagyis ahhoz, amiről Caroline-al beszéltünk, a lovak.
- A shire türelmes az tuti, van itt is egy vagy kettő, már nem is tudom, de találkoztam velük. Ami az én figyelmem leköti az a hatalmas termete, a mieink olyan kis törékenynek tűnnek mellette, pedig Angie nem egy nádszál. - A legelőn találkoztam egyel valamikor tavaly ősszel, azóta annyira nem figyeltem, kik hol vannak, milyen lovak érkeztek vagy mentek el innen, meg ismerőst se tudnék hirtelen mondani, akinek ilyen fajtájú lova van. Nem ők a leggyorsabbak, és általában, akiket ismerek azok mind jó helyen állnak, ha sebességről van szó. Ezt az észrevételem természetesen nem osztottam meg a lánnyal, így is kimondás után jöttem rá, hogy talán nem épp a legjobb szóhasználattal jellemezte egy számára kedves fajtát.
Caroline:
Örültem, hogy Bae egyetértett velem. Igaz, lovak témájában kisebb az esélye, hogy hibázzak, bár nálam sose lehet tudni. Mindemellett jó volt hallani az ő véleményét is. Magamban ezt hobbinak is tudnám mondani, mivel nagyon szeretem a mások véleményét hallgatni, és azt boncolgatni, vagy átgondolni, hogy vajon miért úgy gondolja. És ugye más világnézet, ami nekem alapból nagyon fontos. Amit pedig a shire lovakra mondott, azzal pedig én értettem egyet. Tényleg nagyon nagyok. Mondjuk nekem ez a bekattanásom, hogy ha már én pici vagyok, akkor szeretem a nagy dolgokat magam körül. az már más, hogy a lovaimon ez nem látszik meg. Mondjuk azért hozzám képest persze nagyok.
- Hát igen. Én a shire és shetlandis képeket szeretem. Azok olyan viccesek. - Mondtam miközben beugrott egy kép az elmémben egy olyasmi képről. Az annyira aranyos.
Bae:
- El tudom képzelni - Még nem láttam ilyen képet, sem a valóságban nem volt alkalmam látni a két fajtát együtt, de belegondolva tényleg nem mindennapi látvány. Milyen halálfélelme lehet a kis póninak egy ekkora ló mellett! Nem kicsit tudná földbe döngölni, minden angyobb erőfeszítés nélkül. Tuti, nem lennék nyugott, a tulaj helyében.
Mivel úgy láttam meg fog akadnia beszégetés, ha nem visszük tovább, elkezdtem keresgélni egy következő téma után, de mielőtt bármi érdemleges eszembe juthatott volna, a nadrágom zsebében lévő telefon rezegni kezdett, és nem egyet, mint az előbb, hanem folyamatosan. Fel kellett emelkednem az ülésből ahhoz, hogy kihalásszal onnan. A kijelzőre pillantva megforgattam a szemem, aztán kikászálódtam a padtól.
- Bocsánat, egy pillanat - Néztem Caroline-ra, és megfordulva tettem néhány lépést előre, hogy valamivel arrébb megálljak. Nem azért, mert über titkos beszélgetésre készültem, hanem, nem akartam zavarni a lányt azzal, hogy egy telefonhívást kellejen hallgatni.
- Kitalálom, megint kiszökött - Szóltam bele a telefonba köszönés helyett. Amia a vonal túlvégén szintén hasonlóan illedelmesen szólalt meg, elkezdett hadarni, valami matekról, meg valami srácról, aztán Rodo-ról, de alig értettem valamit belőle. - Várj, lassabban, mert egy szót sem értek. - Szóltam rá, miközben visszafordultam Caroline felé, annyira, hogy láthassam, nem menekült-e el, kihasználva a lehetőséget, hogy nem rá figyelek. Amia közben valamivel lassabban újra nekikezdett a szövegének, így már többet értettem a dologból, bár konkrét értelmét nem láttam a szavainak továbbra sem. - Max, 10-es szoba és fogalmam sincs. Ennyi? - Válaszoltam, amennyire tőlem tellt, vagy legalábbis úgy gondoltam, ennyit tudok tenni érte. Persze Amia bevágta a megszokott hisztit és köszönés nélkül rámcsapta a telefont, ami annyira jellemző volt rá, hogy fel sem tudott már vele húzni. Eltettem a telefont és visszasétáltam Carolinehoz.
Lepillantva a cipőmre útközben, az egyik bokornál egy letört, majdnem kinyúlt, apró fejű rózsát láttam, utolsó szálaival lógott a bokor többi részéről. Egyetlen mozdulattal letéptem és folytattam utam a lányhoz.
A rózsát felé nyújtottam miután előző pozíciómba visszahelyezkedtem és persze járt mellé grátiszként egy mosoly.
- Hozzád szeretett volna jönni - Tettem még hozzá, és ha elvette, visszatettem a kezem a pad háttámlájára, ahogy eddig is volt.
Caroline:
Egy kis csönd telepedett közénk, de még mielőtt elkezdtem volna gondolkodni, hogy mit is hozzak fel, Be fölállt a helyéről. Egy apró mosollyal nyugtáztam a bocsánat kérését, majd figyeltem, ahogy arrébb sétál, ám a pozíciómat nem változtattam meg. Gondolom valaki hozzá közelálló hívhatta, mert a formaságokat el is hagyta, ahogy felvette a telefont. Mikor észrevettem, hogy Bae felém fordult, csak érdeklődve figyeltem továbbra is a beszélgetést. Nem igazán értettem, hogy mi lehet a téma, csak egy fiú nevet értettem leginkább. Miután letette a telefont, azon gondolkodtam, hogy megkérdezhetem-e tőle azt, hogy miről beszélt, de aztán oda jutottam, hogy megteszem, és majd meglátjuk, hogy el szeretné-e mondani. Figyeltem, ahogy egy picit letér az útról, és leszakítja a rózsát. Mivel nagyon más nem volt itt, gondoltam, hogy nekem lesz, ami egy kicsit szégyellőssé tett, de ezt nem mutattam ki, inkább úgy tettem, mintha észre se vettem volna, egészen addig, míg ide nem ért. Nagyon jól esett a gesztusa, így hálásan rámosolyogtam, majd mikor leült, megköszöntem.
- Nagyon szépen köszönöm! Nagyon szép. - Óvatosan fogtam meg a szárát és vizslattam meg, majd megsimítottam egy picit a selymes szirmait és megszagoltam. Általában ilyenkor van az, hogy nincs is szaga a virágnak, viszont ennek mézédes illata volt, mintha egy falatnyi részt kivettek volna az angyalok országából, és azt most én a kezemben tartanám. Tudom. Kicst furcsa asszociációim vannak. Aki megterveze ezt a kertet meg aki ide ültette a növényket, nagyon nagy elismerésem nekik.
- Amúgy. Mi volt végül a probléma? - Néztem föl Bae-re utalva az előbbi beszélgetésére. |
Bae:
Egy mosollyal reagáltam a virághoz fűzött köszönetére. Spontán ötlet volt, és őszintén örültem neki, hogy elnyerte a tetszését, bármennyire sablonosnak nevezné Val, hogy virágot adok egy lánynak, aki... aki kedves és jó fej, kell ennél több? Saját gondolataimtól jöttem zavarba, de mindez kifelé aligha látszott, azért tekintetem mégis elvettem a lányról és a padon lévő kezem néztem, miközben válaszra nyitottam a szám.
- Amia keresett egy srácot, de nem igazán értettem, mit akar mondani, szokása túlpörögni a legapróbb dolokat is, olyankor lelőhetetlen. Tényleg, kipróbáltuk. Csúzlival gyerekkorunkban. - A megrohamozott emlékképek segítettek átbillenni a zavarból a nyugodt állapotba, vagy legalábbis valami hasonlóba, el is feledkeztem róla, miért éreztem magam úgy, ahogy. - Megérte volna a büntetést, ha sikerül, de még ott is dumált. - Akaratlanul vagy sem, elvigyorodtam, pedig annyira nem volt vicces a büntetésünk, mint amilyennek így visszagondolva tűnik.
- Ha jól emlékszem, lefutottuk már egyszer ezt a testvéres kört és neked nincs, ugye? Szerencsés vagy. - Mivel nem beszélünk ennyit túl sűrűn, nem volt nehéz visszakeresni azt az esetet, mikor azt hiszem, szintén Amiáról beszéltem, akkor is volt vele valami, de nem maradt meg azért annyira élesen az emlék, hogy biztosra tudjam, ezért is kérdeztem rá óvatosabban.
Caroline:
Figyelmesen hallgattam a válaszát. Örültem, hogy nem tenyereltem bele, és nem gondolja pofátlanságnak, hogy megkérdeztem, hogy miről is esett szó az előbb. Az utolsó mondatánál viszont kitört belőlem a nevetés. Hm... A mai nap már hanyadszorra is? Eldöntöttem. Több időt fogok tölteni Bae-val, mivel csak jót tesz velem. Már nem mintha alapból nem nevetnék egész nap, de határozottan nem bánom, hogy most ezt vele tehetem meg. Viszont amit mondott, az fergeteges. Elképzeltem a kiskori énjét, ahogy próbálja célba venni a húgát. Közben os mondott dolgokat, ami méginkább nevetésre késztetett.
- Hát ez fergeteges! - Csaptam a térdére kicsit, ami előttem volt, és úgy nevettem. Tudom, kicsit bénán nézhetett ki, de nem tehettem róla. Mikor sikerült lenyugodnom, rá néztem, és válaszoltam a kérdésére.
- Nem. Nincs. Bár most, hogy ezt mondtad, nagyon szívesen elfogadnék egyet. - Mondtam még mindig kicsit kuncsogva. Nem bírtam túllépni az előbbi beszólásán.
- Nem tudnál mesélni még erről a csúzlis dologról? Baromira tetszik. - Próbáltam nem megint elnevetni magam, és a legmeggyőzőbb arcomat felvenni, egyszerre. Hogy mindezek közben, az utóbbi hogy sikerült, azt majd meglátjuk, ha válaszolt.
Bae:
Caroline nemes egyszerűséggel kinevetett, pontosabban a történetet, amiről meséltem. A jókedve ragadós volt, én is nevettem, bár nekem mivel nem nyújtott túl sok újdonságot a sztori, így sikerült hamar visszafognom magam, és szimplán széles vigyorral figyeltem, ahogy a lány lenyugszik előttem.
- Ne akarj, komolyan, ne! A testvérek, főleg a kisebbek borzasztóak. - Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy ez főként a lány tesókra igaz, meg úgy a lányok többségére, de akadnak csodás módon kivételek is, mint például Caroline, akit bármikor szívesen elfogadtam volna testvéremnek. Vagy valami másnak... Újabb zavarbaejtő gondolatmenet következett, amin ismét valahogy túl kellett jutnom, tehát teljesítettem a kérését és bővebben kifejtettem azt az ominózus történetet.
- Fogalmam sincs, mire volt épp rákattanva, de állandóan nyúzott mindenkit, még minket is. Tíz vagy tizenegy évesek lehettünk szóval tuti valami über fontos dologról lehetett szó. Már nagyon elegünk volt belőle Val-lal, mert persze a szüleink lerázták és rá bízták. Igazából az egész Val ötlete volt. Előtte csak fémdobozokra meg hasonlókra céloztunk, aztán került a képbe Amia. Arra már nem emlékszem, hogy a combját vagy a derekánál találtam-e el, de arra igen, hogy olyan kegyetlenül hangos ordításba kezdett, hogy a szomszéd is átjött. Az anyám persze nálam találta meg a csúzlit, plusz Amia is beárult. Egész nap az ágyam mellett térdeltem, se leülni, se semmit nem lehetett. Val meg szobafogságot kapott. Nem tudom, melyikünk járt rosszabbul. - fejeztem be a nosztalgikus sztorit, és a lányról ismét a mögötte lévő kezemre néztem. Ezt még senkinem sem mondtam el eddig. Talán, mert senki sem volt, aki tényleg kíváncsi lett volna rá. Eddig.
Caroline:
- Azt meghiszem. - Válaszoltam a kijelentésére. Sejtettem, hogy a korkülömbség és az ellenkező nembe tartozás miatt lehetnek kissebb-nagyobb külömbségekből származó afférok a testvérek között. Például ugye a lányok barbieznak, míg a fiúk kisautóznak meg mondjuk focit néznek az apukájukkal. Persze a nemi hovatartozás mindig is szerepel a fönnakadásokban, mondjuk egy kapcsolatban is, de ha erre még ráhagyjuk az életkorbeli külömbséget is, akkor vicces szituációkat kaphatunk. Mint például most Bae példája is mutatja. Nagyon élveztem a beszámolóját, és őszintén szólva nem lepődtem meg azon, hogy Val is benne volt a dologban. Eddigi beszélgetéseink során is előkerült néha, így már viszonylag képbe voltam a családi viszonyokkal. Vallal még nem találkoztam, viszont már szívesen megismerném őt is. A sztorikból ítélve, meg abból, hogy Bae testvére, tuti hogy ő is egy nagyon jó ember.
- Hát igazából nem is tudom. Én ezeket a helyzeteket úgy szoktam kezelni, hogy én is örülök vele együtt, és egymás kezét fogva ugrálunk egyszerre. Hidd el. Az nagyon megnyugtató dolog. És ha mindez egy pasi miatt van, azt fangirling-nek szokták hívni. - Mondam, visszaemlékezve, hogy barátnőimmel mit is szoktunk csinálni. És igen. Én is fangirlingeltem már jó sokat, és volt is már ráészem más ilyesfajta "kitöréseiben" onnan tudom ezeket. Bár nem tudom, hogy Amiának ez lett volna akkor a baja, csak azért elmondtam, hátha tudok valami újat mondani Bae-nek. |
Bae:
- Nem tudom, létezett volna-e bármi, amivel rá vehetett volna, hogy együtt örüljek vele, főleg, ha valami ilyen rajongási roham kapta el. Ez amúgy csak a lányokra jellemző tulajdonság nem? Vagy csak én nem tudok olyat, ami hasonlót váltana ki belőlem? - Hangosan gondolkodtam, és tulajdonképpen azon sem lepődtem volna meg, ha Caroline nem válaszol. Persze az én vizuális agyműködésem beindult, láttam valami ugrálós Amia-s pillanatfelvételre emlékeztető képet, ami annyira abszúrd volt és nevetséges, hogy majdnem tényleg elnevettem magam tőlem. Azért visszafogtam magam, maradtam a jóöreg vigyornál és persze a figyelmem sem kalandozott messzebb, sőt visszatalált a valóságba, és egyenesen Caroline-ra összpontosult.
- Téged valószínűleg nem céloztalak volna be, ha őrült ugrálásba kezdesz - Jegyzetem meg így spontán ötletből. Volt benne némi igazság, bár arra az énemre nem emlékszem, tehát biztosra nem mondhattam, mit tettem volna meg tíz évesenés mit nem, főleg ha ismerem már akkor is.
Caroline:
Válaszára csak mosolyogtam. Természetes fiú rekció volt erre a kijelentésemre. Igazából... Ilyenkor jövök mindig rá, hogy konkrétan mindent bírok a pasikban. Mindent, ami bennünk lányokban nincs meg. Alapjában ők az erősebb nem, és igazából én nem is nagyon tudnék összejönni egy ilyen kis finomkodó, piperkőc emberrel. Viszont Bae egyáltalán nem ilyen volt. Őt, ha mondhatjuk úgy, pont ideálisnak találtam. Vicces, kedves, tisztelettudó és még beszélget is velem. Ráadásul hasonlítunk is. Mikor elejtette, hogy engem nem lőtt volna le, csak még jobban elmosolyodtam, majd kicsit elváltozatva kezdtem beszélni hozzá, mint mondjuk egy kisállathoz szoktak.
- Jujjjj. Köszönöööm. - Mondtam viccesen, majd visszatérve a tárgyhoz, normális hanggal válaszoltam neki. - Amúgy igen. Legalábbis általában minden fiú úgy reagál erre a jelenségre, mint te. Mondjuk lehet, hogy a melegek kicsit nagyobb hajlamot mutatnak erre, bár saját szememmel ilyet még nem láttam. - Fejtettem ki kicsit a véleményem.
Bae:
- A melegek egy egészen más lapra tartoznak, szerintem. Ne keverjük őket ide. - Alapjáraton nem volt bajom a saját nemükhöz vonzódó emberekkel, amíg képesek voltak nem vakítóan kitáblázni magukat, hogy ők bizony mások és még azt a pár lépés távolságot is megtartották. Nem ismerek sem meleg férfit, sem lezbikus nőt, de nem is vágyom különösebben egyik társaságára sem, meg vagyok nélkülük.
- De azért róluk is jobban el tudom képzelni, mint rólunk. Szóval nem vagyok sem elfuserált sem maradi, ha nem sikongatok a kezedet fogva, hogy "Milyen szép az idő!"? Ez azért megnyugtató. Ma csupa ilyet mondasz nekem. - Az ugrabugráló Bae képe elképzelhetetlen volt számomra, még Amia-val gyerekkorunkban is. Szeretek sok dolgot, de egyikért sem tudnék ennyire elvetemülten rajongani. Diszkrétebben szeretem azokat a dolgokat, ennyi.
- Mikor volt utoljára ilyen... "kitörésed"? Mindig csak én mesélek magamról sztorikat, most te jössz! - Felkönyököltem a háttámra és kezemmel megtámasztottam oldalt a fejem, így néztem továbbra is Caroline-ra, várva, aztán hallgatva a választ.
Caroline:
Jujj. Nem bírja a melegeket. Mondjuk sejhettem volna. Általában a "rendes" pasik nem igazán szeretik ezt a témát. Mondjuk Bae egész jól kezelte, mármint azt ,hogy felhoztam őket. Vannak nagyon bunkó fiúk, akik azért nem figyelve arra, hogy egy lány van velük, egész szépen megmondják a véleményüket ilyenkor. Az időjárásos példájára csak mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Nem, nem baj. Mondjuk az időjárásért nem szoktunk sikongatni. - Mondtam, majd a kérdése után én is változtattam kicsit a pozitúrámon, és míg gondolkoztam a válaszon, oldalra billentettem a fejem.
- Mmm... - Adtam hangot a töprengésemnek, majd megint Bae-ra irányítottam minden figyelmem.
- Ha nem nevetsz ki, megmondom. Ígéred, hogy nem nevetsz ki? Vagy nem találsz röhejesnek. - Néztem mélyen a szemeibe, és vártam a megerősítést. Nem volt az olyan rég, szóval nem tudtam, mit fog rá reagálni, ha elmondom.
Bae:
Tőlem már hallott cikinek nevezhető történeteket a múltból, de ő még egyet sem mesélt, ezért is adtam át neki a szót, had beszéljen végre ő. Amúgy is jobban szeretem hallgatni, mint magamról fecsegni.
- Nem jobban, mint te engem, megígérem. - kezem szívemre tettem, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondolom. Csak a vigyor ne lett volna mellé az arcomon, amit hiába próbáltam komoly ábrázatra cserélni akkor is ottmaradt, vagy visszatért, aztán feladtam és legalább egy kicsit visszafogva néztem Carolinera, hogy jöhet a sztori, kíváncsi vagyok rá. Lövésem se volt, mit fog mondani, a lányok annyi okból szoktak így viselkedni, kitalálni előre melyikről lehet szó, lehetetlen feladatnak tűnt. Tehát megvártam inkább, miről fog mesélni. |
Caroline:
Mikor válaszolt, lesimítottam a hajam, majd kihúztam a hátam, és már vettem is a levegőt, hogy belekezdjek. Ám mikor a szemébe néztem, hirtelen csúszott ki a levegő a számon, és nevettem egy kicsit. Hát. Ezt elbuktam. Begörnyedt háttal, lehajtott fejjel voltam előtte, és úgy kacagtam. Megpróbáltam fölnézni rá, de csak mégjobban elkapott a nevethetnék, mikor láttam a kissé meglepődött arcát.
- Bocsánat... Mindjárt összeszedem magam. Ez nekem nem megy olyan könnyen. - Próbáltam meg beszélni, míg egy kicsit vissza tudtam fogni magam. Nem hittem volna, hogy ez fog történni, de szerintem Bae se. Sikerült megint kihúznom magam, a hajam belelógott az arcomba, amit én a tenyereimbe temettem. Mikor végre sikeült lenyugodnom, gyorsan kimondtam a választ, mielőtt megint rámtört volna a nevetési kényszer.
- Egy hete. - Mostmár sikerült tényleg visszafogni a nevetésem, és félve vártam a fiú válaszát.
Bae:
Nem tudom, mennyire számítottam erre a reakcióra, de nem lepett meg annyira, amikor elnevette magát. Én is erős késztetéseket szoktam érezni, amikor ilyesmiről beszélek, bár nálam ez elég ritka. Caroline az egyike azon kevés embereknek, akikkel ilyesmit meg mertem osztani eddig. És most azt vártam, hogy ő is nyisson felém. Még ha meglepően nehezen is tudta kezelni az ezzel kapcsolatos zavarát. Megvártam míg lecsillapodott, addigra az én vigyorom is egyszerűbb mosollyá változott vissza.
- Ennyivel nem úszod meg, ugye tudod? Hallani szeretném, mi történt. - Az egy hét nem is tűnt olyan soknak, de a kezdeti hozzáállásából azt hittem, a napokban történt vele ilyesmi, bár a hét nap sem olyan hosszú. Ha azt hitte, egy dátummal beérem, akkor nem ismer még eléggé, kíváncsi voltam, mi váltptta ki belőle, mert voltak elképzeléseim és érdekelt melyikben lesz igazam.
Caroline:
Szerencsére sikerült teljesen lenyugodnom, szóval a következő mondatára már teljesen oda tudtam figyelni. Igazából nem volt olyan nagy dolog, de úgy voltam vele, hogy ha már ennyit elárultam, csak nem lesz olyan nagy változás, ha elmondom miért.
- Hát. Igazából a szobatársammal mentünk épp az óránkra, mikor megláttuk a nagy szerelmét, akibe már vagy két évig bele volt zúgva. A csávesz pedig rávigyorgott, mire barátnőm csak odaintett neki egy félénk mosoly keretében. Mondtam, hogy na itt meg mi történt, utána tennem kellett egy esküt, hogy nem mondom el senkinek... Uhh. És tényleg. Nem mondhatnám el a dolgot... - Jutott eszembe, ahogy meséltem. Hisz némasági fogadalmat tettem.
- Nagyon érdekel? Elfelejted holnapra és tartod a szád, ha elmondom? - Kérdeztem vissza, mivel nem igazán szerettem volna megszegni az ígéretem, bár szerintem Bae már kapiszgálhatta, hogy mi is történt.
//Saját elfoglaltságom miatt itt megszakadt a játék. 2015.05.07.// |
2014.06.06. Kastélykert
Zoe Rhod & Bae
Zoe:
Miután Marcusnak el kellett mennie én újra lefürödtem majd egy kicsit kényelmesebb ruhát vettem fel, azaz rövid ujjú vékony kék ing és egy farmersort egy sima szandálszerű nyitott cipővel.Mikor kész voltam lemásztam újra az kastélykertbe.Mivel mára már úőgy is hulla voltam így csak pihenésre szántam az időmet.Végig nézve magamon rájötem, hogy más emberekhez képest nagyon fehér a bőröm, így minél előbb le kéne barnulnom.Leültem a kis szökőkút féleség mellé a fűbe majd eldöltem hátra.Igazából nem zavart, hogy itt ez egy elég fura jelenség, hogy vaalaki a földön fekszik.Egyik kezemmel eltakartam a szememet, hogy ne zavarjon a napsütés lehunyt szemekkel se zavarjon a másik kezemet pedig a hasamon pihentettm és élveztem ahogy felmelegítenek a napsugarak.
Bae:
Azazelnek agyára ment a meleg, ezt már megállapítottam párszor, de amit ma délután csinált csak még több okot adott arra, hogy ezt feltételezzem. Tiszta por voltam, a karom sajgott és mindezek mellé az a játékra hívó tekintet, amivel a szemembe nézett, miután a padlóra küldött, elég volt.
Csak egy pillantást vetettem a földön heverő lányra, aztán egy másikat körbe, és ismét rá. Volt még üres hely, ahova leülhetett volna, neki mégis a föld tetszet. Vállvonva heveredtem le valamivel arrébb tőle én is fűre.
- Nekem már úgyis mindegy - Szólaltam emg félhangosan, amolyan hangosan kimondott gondolatként, és kényelmesen elterültem a pályához képest sokkal puhább talajon. Egy grimasz futott át arcomon, mikor a jobb karom lekerül magam mellé, de egészen jó állapotban voltam, ahhoz képest mekkorát repültem nemrég.
Zoe:
Nagyon nyugodt volt a könyék vagyis én nem hallottam semmi zajt.A madarak nyugtatóan csiripeltek és már majdnem el is aludtam mikor valaki megszólalt mellettem.Ijedtségemben flvágódtam ülésbe és oldalra kaptam a fejemet ahol megláttam egy fiút.Feljebb toltam a fejemen a napszemüveget, hogy lássak is belőle valamit majd mikor teljes egészében megláttam keresgélni kezdtem az agyamban, hogy ismerem-e.-SZia...öhm...valami baj van?-kédeztem mivel nem értettem a megjegyzését és bár ez nem is kötelező hisz nem volt ismerős.Felhúztam a térdeimet majd karjaimmal átöleltem azokat így is kényelmesebbé téve az ülést a földön.
Bae:
- Bocs, nem akartalak megzavarni - Bal kezem a fejem alá tettem, így kicsit feljebb került és jobban rá tudtam nézni, még ha kényelmetlenebb tartást is kellett felvennem hozzá.
- Miért fekszel a földön? - kérdeztem rá arra, ami az imént kizökkentett rámtörő önsajnálatomból, néhány pillanatra. Mindez teljes nyugalommal hangzott irányomból, mintha tényleg így is érezném magam, leszámítva, hogy a karom továbbra is fáj és a nap a szemembe süt. Megint elhagytam a napszemüvegem.
Zoe:
-Nem zavartál meg!-ráztam meg mosolyogva a fejem és vissza nyomtam az orromra a napszemüveget mivel a nap folyamatosan meg akart vakítani a szemembe tűző napsugaraival.Kérdésére igazából nem tudtam normális választ adni mkivel oké, hogy napozok de azt tehetném a padon is így az ugrott.És ha közlöm, hogy azért, mert nem szeretném, hogy kockás legyen a combom akkor meg cafkának néz.-Öm..normális válaszom nincs de annyi a fő, hogy valahol napozni akartam és ezt találtam!-mondtam megrántva a vállam majd figyeltem.-Amúgy miért lenne neked mindgey?-kérdeztem vissza emlékezve a hangos gondolkozására.
Bae:
Meguntam a fekvést, elég gyorsan. Felültem, felhúztam az egyik lábam és két kezem összekulcsoltam a térdemnél, lazán, sokkal kényelmesebben, mint az előbb. Közben hallgattam és emésztgettem a válaszát. Végülis, logikus, mert a padon kevésbé lehet hatásosan barnulni, plusz nagyobb az esély, hogy foltosan barnul. De miért agyalok én ennyit ezen?
- Az előbb voltam edzésen - vetettem egy futó pillantást továbbra is portól szürkés, foltos fehér rövidujjú ingemre.
- Azazel megint úgy gondolta, jó poén, ha ledob - Elhúztam a szám. Nem vall túl nagy tudásra vagy szakértelemre, ha a lovad folyamatosan a földre dobál, nem is vagyok rá büszke.
- Már nem tudom, mit találjak ki vele, hogy leszokjon erről - Nem vártam tanácsot, egyszerűen csak hangosan mondtam ki azt, amin már hetek óta rágódom.
Zoe:
-Értem...-mondtam rá majd a felhőkre nézve.Mikor megismertem Teent ő is sokszor terített le de aztán összezsoktunk és nem volt több gond.Bár az is idő volt és azt se tudom, hogy Azael a saját lova vagy csak most ismerte meg iskolalovaként de mindegy is.-Azael iskola ló vagy a sajátod?-kérdeztem, hogy világosabb legyen a helyzet és hátha tudok neki segíteni.Hisz ha iskola lova akkor csak össze kell szokniuk és valamivel le kell kenyereznie egy kicsit, hogy ne gonoszkodjon utána már nincs nagy gond.
Bae:
- A sajátom, de néha olyan, mintha akkor találkoznák először, amikor az edzésre felkészítem. - Elmosolyodtam a néhány bevillanó emlékkép hatására. Mennyi mindenen mentünk keresztül együtt, ez azért már valami. Ha néha meg is őrül, azért még egy csapat vagyunk, vagy micsoda.
- Elég... hiperaktív, de május óta, ahogy az idő melegszik ő is egyre bolondabb, remélem kinövi, vagy valami ilyesmi. - Ismét elhúztam a szám, ami elég furán néz ki, ha közben még mosolyogsz is.
- De nem akarlak untatni, biztos van jobb dolgod is. Mondjuk egyenletesen barnulni, vagy hasonló. - Viccelődni próbáltam, elég lapos poén lett, de jobbra hirtelen nem futotta.
Zoe:
-Ja értem...akkor még érthető is a viselkedése.Mindegyik ló kicsit megőrül mikor megjön a nyár...úgy hat rájuk mint akár valami energia ital egy kisgyereknek.-mondtam mosolyogva majd a lapos poénjéra lehajtottam a fejemet és egy enyhe mosoly kúszott az arcomra.-haha...nagyon vicces!-emeltem fel a tekintetem majd egy picike követ felé dobtam jelzésnek nem tetszett annyira a poénja.-És amúgy semmi dolgom...egészen addig míg el nem kezdődik a bál...hisz ha valakinek elígérkezel nem teheted azt, hogy mégse mész el vele!-mondtam és már azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel.~Azt hiszem keresgélnem kell majd a szekrényembe~gondoltam magamban.
Bae:
- Neked elhiszem, én egyedül megyek idén - Azt a részt már nem tettem hozzá, hogy mekkora kudarcok értek az életben emiatt. Először Amber, aztán Lisa, a sors jele volt, hogy ne is próbálkozzak elhívni senkit. Val így is kiröhögött miatta, ez lehet, valami jó testvéri kötelessége volt, nem számít.
- Lehet át kéne öltöznöm? - Lenéztem magamra, a koszos ruhámra, a saras csizmámra, le se tagadhatnám, hol jártam. - Mondjuk ha feltűnést akarnék kelteni, arra tökéletes lennék így.
Zoe:
-Jó ötlet az átöltözés!-mondtam nevetve majd végig néztem rajtad.-Bár igaz, hogy mindenki felfigyelne rád ha így mennél be...-mondtam bólintva így igazat adva neki.Az órára pillantottam és egy pillanatra megrémülétem.-Nekem nagyon gyorsan mnnem kéne...átöltözni...sajnálom de majd még a bál után vagy abálon beszéhgethetnénk!-mondtam msoolyogva és gyorsan felkeltem.Leporpltam magam majd egy elköszönés után felrohantam a szobámba.Először ruhát kezdtem keresni, hisz nemsokára itt lesz értem Marcus. |
Bae: Nevetve néztem az elszaladó lány után, aztán megcsóváltama fejem.Típikus nő. Meglep, hogy nem kezdett el már délben készülődni, de végülis most sincs még olyan késő. Lassan feltápászkodtam magam is, elkezdtem leporolni a ruhám, aztán rájöttem, hogy tök feleslegesen csinálom.
Bementem a kollégiumba, fel Chris szobájához. Még szerencse, hogy előre áthoztam a cuccom, semmi kedvem nem volt hazamenni érte. A szoba üres volt, ezt kihasználva bevettem magam a fürdőbe, aztán felhúztam az új szagú ruháimat és már nagyjából indulhattam is. Ráérősen ballagtam, nem zavart, ha az elejéről esetleg elkések, úgysem vár senki.
2014.06.06. |
2014.05.22. Étkező
Ana & Bae
Ana:
Az óráim után és a szakkörjeim után jöttem megtömni a pocakom, mert már szanaszét korogta magát. Nem csodálom mivel talán ebédkor ettem egy szendvicset. Amit láttam és gondoltam jó lesz pocaknak ráraktam a tálcámra majd leültem egy asztalhoz és neki álltam falatozni persze intelligensen és nem mint egyesek.
Bae:
Bármilyen ehető dolognak szívesen örültem volna, főleg a pizzának. Egy-két szelet pizzát kifejezetten jól esett volna lenyomni a torkomon, amikor beléptem az ebédlőbe és vetettem egy pillantást a kínálatra, már meg is bántam, hogy nem fogadtam el Val ajánlatát, hogy ugorjunk be valahova. Nem, én visszajöttem, mint egy "jókisfiú" és együtt vacsoráztam a többiekkel. Persze, ha nem elsőnek érsz ide, az asztalok többsége már ugrott is a lehetőségek közül.
Tálcámra vadásztam valami tészta és paradicsomszósz keverékének tűnő ételt, egy colát, egy szelet csokitortát, ami lehet, hogy mogyoró, mert inkább olyan illatot éreztem. Az adagokon a konyhások már meg sem lepődnek, nem sajnálom a gyomromtól az ételt, ennek dacára, nem is látszik, mekkora a befogadóképessége.
- Bocs, szabad? - Megálltam egy barna hajú lány mellett. Az arcát pont nem láttam, de ismerősnek tűnt, pillanatokon belül valószínűleg rá is jövök, kihez van szerencsém.
Ana:
Már a kajálás közepe felé jártam mikor valaki megkérdezte, hogy a közelemben levő hely szabad-e.
-Persze!-mosolyogtam majd visszafordultam enni. Éhes vagyok nem vitás az biztos. Mikor ettem korgott egyett a hasam mire összehúztam a szemöldököm.
-Na ne...-motyogtam magamban majd inkább tovább folytattam az evést.
Bae:
Az engedélyt megkaptam, letettem a tálcám és lehuppantam a lány mellé. Mivel az előbb szó szerint egy pillanatra nézett csak fel, megint meg kellett néznem, bár egyre jobban erősödött a gyanúm, ismerem őt, csak a neve nem ugrik be. Biztos azért, mert olyan ritka... Mindenesetre, míg töprengtem, kicsit hosszabban időzött el rajta a tekintetem, amint erre rájöttem a kajámra koncentráltam, de nincs kizárva, hogy lebuktam. Azért úgy csináltam, mint, aki teljesen ártatlan, felvettem a villám és nekiláttam az emberes adag elpusztításához, amit kiszedtem a tányéromra.
- Jó étvágyat - Szólaltam meg illedelmesen, mielőtt az első falatot betoltam volna a számba.
Ana:
Egy pillanatra megálltam az evésben, mert egy kis ideig azt hiszem rajtam maradt a fiú tekintete. Majd miután neki állt enni én is azért illedelmesen válaszoltam.
-Viszont..-mondtam, majd mintha ismertem volna a gyereket.
-Ahm bocsi a kérdésért, de te díjugratsz és te vagy...Bae?- kérdeztem és elhúztam egy kicsit a szám. Totóztam egy cseppet. Ha nem akkor Amen az én arcmemóriámra ha meg igen akkor jól totózok.
Bae:
- Milyen jó a memóriád, igen, én vagyok - Kezdtem cikinek érezni, hogy továbbra sem jut eszembe, kivel beszélgetek, pedig már az arcát is beazonosítottam, sőt, még a lóra is lett volna egy tippem, bár az ő nevét se tudtam volna hirtelen megmondani. Mindegy, úgy csinálok, mint, aki teljesen tisztában van mindennel, és előbb-utóbb be fog ugrani, általában ez van.
Ana:
-Akkor jó,... de fogadok, az én nevem elfelejtetted. Ana vagyok. -mondtam mosolyogva. Az én nevem sokmindenki elfelejti szóval nem ő volt az egyetlen.
Bae:
- Dehogy! - vágtam rá gyanúsan is gyorsan.
- Nem könnyű megjegyezni ennyi nevet, az tény, de vannak olyan arcok, akiket nem lehet elfelejteni. - küldtem felé egy egyszerű mosolyt.
- Mint a tiéd is. - Jó, oké, volt némi hazugság abban, amit mondtam, de mikor meghallottam a nevét, mindjárt összeállt a kép. Egyszerű a beceneve, másra nem tudom fogni a feledékenységem, mint a bőségzavarra, vagyis, hogy mennyi lányismerős vesz körbe. Magamban próbáltam még néhány hasonló becenevet összeszedni, arcokkal társítva felidézni, közben félfüllel hallgattam Ana reakcióját és még enni is tudtam. Még, hogy csak a nők képesek egyszerre több dologra koncentrálni!
Ana:
- Haha... nem leszek mérges. Észre veszem ha nem tudják a nevem. - mosolyogtam továbbra is, de közben ettem. - De tényleg! - mondtam, majd mikor ettem még egy falatot félrenyeltem. Köhögtem és közben elröhögtem magam is.
Bae:
- Hé, azért nem kell megfulladni! - Egészen finoman ütögettem meg a hátát, közben elég furán nézhettem rá, mivel a köhögése kezdett inkább valami nevetés félére hasonlítani, de mégis fuldoklott, még ha nem is annyira vészesen, mint amennyit maga a szó takar.
Ana:
- Nem is akarok! - mondtam majd ittam egy korty vizet és már jobb is volt. Viszont tovább röhögtem. - Bocsi, ugye nem ijesztettelek meg? Ez nálam napi rendszeresség. - mondtam tovább nevetve magamon.
Bae:
- Ó, szóval te is azok közé a szerencsés lányok közé tartozol! - Nem biztos, hogy ez a felismerés hangosan akart kiszáguldani a számon, de ha már egyszer kijutott, nem szívhattam vissza. Szóval vártam a reakciót, ami gyaníthatóan egy kérdő tekintet lesz meg valami ahhoz illő mondat. Amíg ezek megérkeztek arrébb toltam az üres tányért és előre vettem a desszertet. Már alapból azzal kellett volna kezdenem, hát, milyen jól néz már ki!
Ana:
- What? - ennyi csúszott ki a számon. Nem értettem mire gondol ezzel. Ha olyasmire gondol amire én, beverem a képét. - Ezzel most mire céloztál? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
Bae:
- Semmi, semmi, csak úgy tűnik ebben az iskolában sok olyan lány van, aki mellől gyakran elpártol a szerencse - Ahhoz képest, hogy fel voltam készülve a kérdésre, mégsem tudtam normálisan válaszolni, főleg, mivel az első verzióm több, mint valószínűleg sértőbb lett volna, mint ez a második. Azért próbáltam a lehető legkomolytalanabb képet vágni hozzá, hátha ő is meglátja a viccet az egészben, csúsztam már ilyen hibába, de sose tanulok belőle. |
Ana:
Csak dünnyögtem magamban, majd próbáltam úgy enni, hogy ne fulladjak meg.
- Tolem nem partol el a szerencse! - húztam össze a szemöldököm.
Bae:
- Akkor rosszul látom át a dolgokat, bocs - Felemeltem a kezem szinte védekezően, aztán visszaejtettem a tálca másik oldalára és csak úgy random dobolni kezdtem a peremén ujjaimmal. A másik kezemmel továbbra sem hagytam abba a villa tartását, még volt néhány falat a tortámból, amit el kellett pusztítanom,
Ana:
- Nem... én vagyok, bocs, vagyis én bocsi, nem akartam semmi rosszat szólni... - mondtam, majd ittam a vizemből és tovább ettem.
Bae:
- Nem gond, nem mondtál semmi rosszat. Nem vagyok túl jó emberismerő, általában mellé lövök a megérzéseimmel. Szóval én bocs. - Zártam le a témát, meg a torta is elfogyott, szóval "leraktam" a villát és hátradőltem kényelmesen a széken. Előre nyúltam a coláért és egy egyszerű mozdulattal kinyitottam. Nagyot kortyoltam belőle, körülbelül az egyharmadát eltűntettem a palackból. Ez sem lesz hosszú életű.
Míg én kiittam a maradékot sikerült még néhány szót váltanom Ana-val, aztán úgy döntöttem, ideje valamit kezdenem magammal, mert az egyhelyben ücsörgést ki nem állhatom.
- Még összefutunk! - Köszöntem el tőle miközben felkeltem, még intettem neki néhány lépés távolságból, aztán elindultam kifelé. Megnézem Angie-t, hátha szüksége lenne a társaságomra...
2014.05.27.
(Ismét belemásztak a játékunkba, így inkább abbahagytuk.) |
2014.04.23. Tanterem
Bae & Chanel
Chanel: Valószínüleg napközben ez lett volna az utolsó hely ahova menni akarok de így az órák után kifejezetten csendes volt. Így is már egy órája bojongtam mikor végül csak itt kötöttem ki, bár igazából olyan helyet kerestem ahol nem talál meg senki. Pontosabban ahol nem talál meg a bátyám mivel éppen engem keresett de nekem a legkevésbé sem volt hozzá kedvem. Biztos megint valami fejmosást akart tartani arról, hogy viselkedjek rendesen meg a szokásos.. Pedig igazából én tök rendes voltam az utóbbi egy hétben mióta ide kerültem. Na jó magamhoz képest rendes, nem a többi diákhoz de az már más kérdés.
Minden esetre ez tökéletes helynek tűnt a bujkálásraés bár arra is gondoltam, hogy simán bezárom a szoba ajtót az azért még is csak feltünőbb lett volna. Csak kiültem az ablakpárkányra és igyekeztem nem idegeskedni. özben előhúztam ey szál cigit a zsebemből és azt forgattam az ujjaim közt miközben azon gondolkoztam vajon jó ötlet lenne e itt rágyújtani.. Végül is senki nem jár erre, odakint se láttam senkit viszont ha a bátyám megtudja tuti leszedi a fejem. Mondjuk akkor legalább lesz is rá oka.
Bae: Megint elhagytam a könyvem. Hogy hova tettem vagy ki rakta el, az rejtély, de ma, a legzsúfoltabb napon szinte bármelyik teremben lehet, szóval könnyű délutáni programként elindultam és egymás után végignéztem a tegnapi és ami lehetőségeket. Az első nem nyert, a második szintúgy sikeretelen volt, aztán jött a harmadik, ahol meglepő módon üresség és tankönyv helyett egy ismerős arc fogadott. Nem voltam száz százalékig biztos benne, kibe botlottam bele, de biztosra vettem, nem most láttam először.
- Hello - Intettem felé, ha esetleg meghallotta, amikor kinyitottam az ajtót, mert azt itt köztudottan nem lehet halkan csinálni. Küldtem a lány felé egy megszokott mosolyt is, aztán előrébb sétáltam és elkezdtem keresgélni a padokon, alattuk, bennük, ahol esetleg lehetséges a találat.
Chanel: Épp elmerültem a gondolataimban és szórakozottan kattingattam a gyújtómat mikor a kellemes csendet hirtelen megzavarta az ajtó csikorgása és rögtön a hang felé kaptam a fejemet. Igazság szerint fogalmam sem volt kinek juthat eszébe ilyenkor ide jönni, bár végül is én is itt voltam talán más is bújkál? Ahogy megpillantottam az ajtón belépő srácot egészen ismerős volt, vagy is talán már össze futottam vele valamelyik órán. Mondjuk ha így van akkor nem meglepő, hogy nem ugrott be mert órákon általában csak csöndben elveetáltam vagy aludtam.. Na igen a szokásos.
- Hali. -biccentettem felé és közben zsebre vágtam a még meg nem gyújtott cigit viszont az öngyújtóval tovább szórakoztam. Elvileg piromániás voltam legalább is mások ezt állították de végül is lehetett benne valami. Közben tekintetemmel követtem a srácot és kicsit összeráncoltam a szemöldököm.
- Hmm.. pontosan mit is csinálsz ? -billentettem félre a fejem furcsán pislogva a srácra bár egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ez engem mért is érdekel? Valószínüleg már túlságosan unom a bujkálást és már bármi érdekelne. Na jó csak több minden mint átlagban.
Bae: - Engem nem zavar - Böktem tekintetemmel a zsebre vágott cigire, miközben elhaladtam két padsor között egyenesen előre. Ha nem értette volna a célzást, kifejtettem volna, hogy mie gondoltam, de szerintem van annyi esze, hogy rájön, miről beszélek, ha nem... az ciki.
- A matekkönyvem keresem - Vázoltam fel röviden a helyzetet, mivel erre kár volt több szót pazarolni. Nem éreztem gáznak, hogy elhagytam, mivel megesik, ha az ember nem foglalkozik az ilyen jelentéktelen holmikkal annyit, mint elvárnák. Na, meg az vesse rám az első követ, akinek még semmit sem sikerült elhagynia élete során.
Chanel:Kicsit meglepődtem mikor közölte, hogy őt nem zavarja mert igazából azt hittem, hogy sikerült feltünés mentesen eltennem de úgy tűnik mégsem.
- Ó remek, végre valaki. -nem mintha alap esetben különösebben érdekelt volna ki lát meg, de itt kicsit féltem tőle, hogy az első erre járó ember beköp.
- Cigizel ? -néztem kérdően a fiúra közben meggyújtottam a cigit ami most tényleg csak egy sima cigi volt.
- Hát lehet, hogy ez jel, hogy nem kell neked az a könyv. -vigyorodtam el kicsit. Mondjuk lehet ezt csak én gondoltam így, és csak én hagytam el direkt könyveket. Közben viszont egy pilanatra elgondolkoztam majd a terem másik vége felé böktem.
- Bár a sarokban láttam eldobva egy könyvet. -vontam meg a vállam, végül is ki tudja. Annyira nm érdekelt, hogy megnézzem mi az amikor bejöttem de még matek könyv is lehetett.
Bae: - Csak néha - Vallottam be őszintén. Nem vagyok láncdohányos típus, se ellene nem vagyok, társaságtól függ van-e kedvem hozzá vagy nincs. Ennél mélyebbre nem is akarok süllyedni, de ha valakinek sikerült azt sem fogom pont emiatt elítélni. A lányból egyébként is kinéztem volna, hogy dohányzik, ehhez nem kellett túl sok ész, vagy tapasztalat.
- Örülnék, ha tényleg így lenne - Pillantottam fel az egyik pad átnézése közben széles vigyorral arcomon. Kezdtem feladni a dolgot itt is, amikor újra megszólalt. Az említett irányba fordultam, közelebb menten, reménykedtem, hogy nem kell tovább keresgélnem, mert kezdett idegesíteni az egész.
- Biológia kilencedikeseknek - Olvastam fel a borítón lévő kiemelt címet.
- Majdnem ugyanaz - Húztam el a szám, mert tényleg egyforma szinten voltak nálam, ami a hozzállásomat illeti. Feladtam a kutatást, visszamentem a lányhoz és leültem az egyik padra törökülésben.
- És, miért épp itt ücsörögsz? Csak nem bújkálsz valaki elől? - Kérdettem rá az első eszembe jutó ötletre, ami akár a válasz is lehetne, semmin se lepődnék meg.
Chanel: Nem különösebben lepődtem meg a válaszán, sőt valami ilyesmire számítottam. Legalább is így első ránézésre nem tűnt annak a nagy dohányosnak bár manapság azért ezt nem ilyen könnyű megállapítani
- Amugy meg majd meg lesz, legalább is kétlem, hogy valaki ellopna egy matek könyvet. -gondolkoztam el vigyorogva és követtem a tekintetemmel ahogy megnézi a sarokba eldobott könyvet.
- Na jó ez nem jött be... szóval most már tuti felesleges keresned. -jutottam gyors megállapitásra. Nekem tuti elég indok lett volna ennyi idő után, hogy feladjam bár mikor letelepedett az egyik padra úgy tűnt ő is így gondolja.
- Hm te vagy nagyon jól tippelsz, vagy ennyire fltünő, hogy tanitás után itt ücsörgök amikor általában azt sem néznék ki belőlem, hogy egyálltalán bejövök órára. -vigyorodtam el kissé és közben bólintottam. Nem mintha különösebben érdekelt volna mások véleménye de legtöbbször ezt nézték ki belőlem.
- Kérsz egyet? -nyújtottam közben a srác felé a cigis dobozt hátha éppen cigizhetnéke támadt. |
Bae: Úgy tűnik ő is egyetértett velem, szóval már tényleg nem volt kedvem tovább keresgélni, vagy legalábbis egyelőre biztos nem fogok vele szórakozni. Talán valaki bedobta közben a szobámba, hogy megtalálta. A rengeteg firkáról a borító belső oldalán egyébként is könnyű beazonosítani, ebben az iskolában nem szokás a rongálás, vagy legalábbis nem akkora mértékben, mint egy átlagos középiskolában
- Szóval bújkálsz - vontam le a közvetkeztetést szavaiból, habár nem mondta ki konkrétan, hogy igazam van.
- És ki a szerencsés, aki kereshet? - Nem akartam erőltetni a dolgot, de a kíváncsiságot azért nehéz legyűrni, meg hát beszélgetni is kell, talán kiindulópontnak megteszi ez a kérdés is.
- Nem kösz - Emeltem fel a kezem egy rövid időre, amivel nyomatékosítottam, hogy jelenleg nincs szükségem ilyesmire. Ha Val bejön úgysem úszom meg, addig legalább szabadon dönthetek mennyire akarom roncsolni a tüdőmet. Jelenleg nem éhes.
Chanel: Felhúztam a lábaimat és végül én is törökülésben helyezkedtem el az ablakban, nagyjából vele szemben. Közben mélyet szívtam a cigibe és oldalra fordulva lassan kifújtam a füstöt, hogy az lehetőleg kifelé menjen.
- A bátyám.. -sóhajtottam megforgatva a szemeimet, hiszen nem volt titok
- Legalább is remélem csak ő keres és más még nem. Bár tudtommal kivételesen nem is tettem semmi rosszat. - sóhajtottam értetlenül egy kis vigyorral az arcomon. Tényleg fogalmam sem volt mit akarhat de mivel folyton csak basztat igazából nem is érdekelt. Úgy is az lett volna belőle, hogy órákig hallgathatom
- Na és teljesen feladtad a könyved felkutatását ? Mi lessz veled matek könyv nélkül? -vigyorodtam el hallhatóan picit gúnyolódva a sráccal de nem volt rosszindulat a hangomban.
- Ja egyébként Chanel vagyok. -jutott eszembe, hogy akkor talán már be is kéne mutatkoznom.
Bae: - Ismerős helyzet - Csúszott ki a számon véletlenül, pedig igazán azt se tudom, mennyire hasonlít kettőnk helyzete. Én nem konkrétan előle bújkálok, de azért ő is állandóan felbukkan, szóval a lány bújkálása sem lehet alaptalan.
- Szóval ő a típikus "mindent tudni akarok rólad" típus - Állapítottam meg ebből a néhány szóból, amit mondott. Na, Val azért ennyire nem ilyen, vagy csak nekem nem tűnt még fel.
- Majd később még megnézek pár termet, de ha elveszett az se érdekel különösebben - Vontam vállat egyszerűen. Nem volt égető szükségem rá, a házi feladat sem hozott lázba, csak maga a tudat, hogy elhagytam, az piszkált a a csőröm, de rendesen.
- Bae - Ismét egy intés erejéig felemeltem jobb kezem, aztán visszaejtettem az ölembe és az imént, leüléskor kezembe került mobilom kezdtem forgatni ujjaim között, de konkrét szándékom nem volt vele, csak, hogy csináljak is valamit.
Chanel: Picit felvontam a szemöldököm de aztán csak elmosolyodtam a dolgon
- Úú akkor bujkálhatunk közösen. -nevettem el magam, mondjuk azt tényleg nem bántam, hogy csatlakozott legalább nem unatkozok annyira. Folyton azt vágtam Alex fejéhez, hogy itt nem lehet semmit csinálni és halálra unom magam mire azzal jött, hogy vegyek fel valami külön órát de én már csak azért sem! Persze csak, hogy ne legyen igaza.
- Az még nem is lenne akkora probléma de valahogy általában mindent tud is. Na jó szerencsére nem mindent azért. -húztam el a számat miközben elnyomtam a cigit valahogy úgy, hogy ne látszódjon majd vissza pillantottam Baere.
- Bár a legnagyobb probléma, hogy ő az egyik edző. -tettem hozzá a legremekebb dolgot majd picit elgondolkoztam.
- Na és a te bátyád? Ő is ilyesmi ? -billentettem félre a fejemet.
Bae: - Az én bátyám... Nevezzük életművésznek. - Amikor mondta, hogy a testvére edző a kép összeállt, igaz a nevét eddig nem tudtam, de most már mindent "tudok". Viszont legalább ő el tudja mondani, hogy a testvére edző, dolgozik, míg Val leginkább a semmittevéshez ért.
- Sosem csinál semmit és mégis van pénze - Foglaltam össze röviden, mit is csinál, mivel ennél pontosabban nem lehet behatárolni a szakterületét. Aztán mikor ezt így végiggondoltam eszembe jutott, hogy ez mennyire furcsán hangozhat, simán félre lehet érteni, szóval kötelességemnek éreztem kiegészíteni az elmondottakat, mielőtt bárki rosszabbat feltételezne róla, mint amilyen.
- De nem csinál semmi törvénytelent, vagyis semmi komolyat, csak könnyen épít ki jó kapcsolatokat és mindenben meglátja a lehetőséget. Vagy egyszerűen mázlista, nem tudom. - Vontam meg a vállam ismét, mert az igazság az, még én magam sem tudom, mit csinál, amikor nem velem lóg, de abban egészen biztos vagyok, hogy semmi olyat, amit esetleg kinézne belőle bárki. Nem annyira hülye, vagy jól játsza az ellenkezőjét.
Chanel: Amikor életművésznek nevezte a bátyát kissé felvontam a szemöldökömet és érdeklődve hallgattam amit a bátyáról mesél. Na igen az ilyesmi az rögtön felkelti az érdeklődésemet, végül is nem hangzott rosszul. Igazából én is remekül elvoltam ilyesmivel ugyan is már jó ideje nem kaptam semmi pénzt a szüleimtől mielőtt közölték, hogy akkor most ide leszek paterolva.
- Pedig nekem egész más dolgok ugrottak be erre. -mosolyodtam el ahogy hozzá tette, hogy semmi rosszat nem tett. Mondjuk ki tudja nem lehet egy szent a srác. Bár én aztán nem ítéltem el senkit ha valami az távol állt tőlem. Főleg, hogy én is csináltam na meg csinálok nem kevés hülyeséget.
- Valószínűleg mindkettő. -gondolkoztam el végül. Én is ismertem pár ilyen embert és ami azt illeti elég jól csinálták a dolgaikat.
- Jó érzéke lehet az emberekhez és a bizniszeléshez ennyi. -túrtam a hajamba miközben megcsörrent a telefonom de nem vettem tudomást róla majd inkább csak kinyomtam.
Bae: - Gondoltam - Vigyorgtam rá, mikor elárulta, hogy megérzésem nem csalt, megint nem jól fejezetem ki magam Val-t illetően.
- Amia szerint egy csaló, de ha azt nézzük milyen jól csinálja... Neki megéri. - Kezdtem úgy érezni, túl van tárgyava a bátyám esete, helyzete, nem is tudtam, mit mondhatnék róla. Meg hát, a mondás is úgy tartja, ha sokat emlegetsz valakit az megjelenik, most pedig kivételesen nem éreztem azt, hogy a társaságára vágyom. Este úgy is találkozunk, ha máshol nem, akkor otthon.
- Van másik testvéred is vagy csak a bátyád? - Jobb téma hirtelen nem ugrott be, de talán ez is megteszi ideiglenesen.
Chanel: Csak elvigyorodtam rajta mondjuk az igaz, hogy én szívesen elfogadtam volna egy olyan bátyát mint az övé. Igaz régen nagyon jóban voltam Alexel de ez most már eléggé megromlott, mióta úgy fenn hordja az orrát és azt hiszi, hogy ő a világ közepe... Na meg, hogy majd biztos azt csinálom amit ő akar. Azt nézheti.
- Nem, csak ketten vagyunk bár szerintem épp elég. -vigyorodtam el picit. Valószínűleg az csak még több veszekedéssel járna.
- Te régóta jársz ide ? -néztem vissza rá. Még az is lehet, hogy közös óráink is vannak majd talán legközelebb jobban odafigyelek. |
Bae: - Jóból is megárt a sok - Kontráztam rá a testvérek számára tett megjegyzésére. Hasonlóan gondolom én is, ők ketten nekem pont elegek, nem kell több húg vagy öccs, még szerencse, hogy a szüleink is így gondolják.
- Ez a második évem - Nem kell túlzottan számolgatnom, hogy válaszolni tudjak. Az évfolyamtársaim nagy része előbb jött, mint én, de ez szinte meg se látszik rajtuk. - Te mikor kezdted?
Bae: Beszélgetésünk a kezemben megcsörrenő mobilom vetett véget. Annyira váratlanul ért, hogy kis híján eldobtam a szerencsétlent, de azért idáig nem fajult a dolog. Ránéztem a kijelzőre, pedig anélkül is tisztában voltam vele, ki kereshet ilyenkor.
- Ne haragudj, de Val keres. Azt hiszem jobb, ha megkeresem. - Kinyomtam a hívást és zsebembe süllyesztettem a telefont.
- Örülök, hogy találkoztunk. - Mondtam még neki, aztán már csak az ajtóból intettem neki vissza és eltűntem mögötte. Kicsit hangosabban sikerült becsuknom, mint akartam, az üres folyosón visszhangzott a csapódás. Gyorsabb léptekkel indultam el kifelé, hátha nem kapok fejmosást emiatt. Mikor már a lépcsőhöz értem szembejött velem egy ismerős alak. Neki is lazán intettem, de szinte rám se hederített. Vajon a testvéreknek van egy ilyen x. érzéke, amivel kitalálják, hol keressenek? Bárhogy is van, a srác jó helyen keresgél. De ez már nem rám tartozik. Mentem is tovább Valentint keresni.
2014.04.29. |
Rosenbergen a második diákom, annyiban tér talán csak el az elsőtől, hogy szabadabb, rosszfiúsabb (hála Valentinnek). ^^
Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
