|
Témaindító hozzászólás
|
2014.06.09. 17:19 - |
Rosenbergen ő az első tanár karim, kicsit őrült, de jóképű és talpig úriember, aki mellé még a szavakkal is jól bánik. :)
Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)
 |
[4-1]
2014.06.07. Lovagterem (végző s bál)
Damian & Rose & Andy
Damian: Bál, az emberi élet egyik legjobb eseménye, buli, zene, nők és minden, ami kell. Az egyetlen hátránya az, hogy ki kell öltözni. Az ing és ateljes harci dísz nem nekem való a cél viszont szentesíti az eszközt.
Nem akartam az elsők között érkezni, mégis valahogy úgy sikerült, mert "megkértek rá". Sebaj, legalább szemmel tudtam tartani az utánam jövőket, és szemmel tartani nem olyan rossz dolog. Hm...
Rose: Tartom a szakkörömet erre beront az igazgató és közli, hogy öltözzek ki, mert megyek felügyelni a bálra.Majd kilögdös.Öm...oké, hogy kell pár felügyelő tanár de mért nem lehet azokat oda vinni akik szabadok és akiknek nincs szakkörük vagy órájuk.Végül is felrohantam majd felvettem az egyedüli ilyen alkalomra megtartott ruhámat.Megcsináltam a hajmat majd lesiettem a lovagterembe.Mikor beléptem láttam, hogy alig vannak még így az egyik számomra ismeretlen kollégámhoz léptem aki ugyan arra a sorsra jutott mint én.-Helló!-köszöntem neki mosolyogva és megálltam melette egy méterre.
Damian: Még nem indult be a buli, az emberek csak úgy szállingóztak befelé, én meg kezdtem beképzelni, hogy hallom a legyeket zümmögni a fejünk felett. Széles mosollyal, jókedvűen sétálgattam körbe-körbe, köszöntem és megdícsértem a hölgyeket, milyen csinosak ma este, ahogy azt kell. Aztán megálltam nem messze az ajtótól, és épp csak elragadta figyelmem "valami érdekes", amikor valaki megszólalt mellettem. Reflexszerű oldalra intézett pillantásom azonnal leragadt a nőn, aki igazán figelemreméltó volt.
- Jó estét - Köszöntem neki az alkalomhoz illő formasággal.
- És megérkezett az est fénylő csillaga - Tekintetét kerestem szememmel, amiben a jól megszokott csillogás pontosan illett játékos mosolyomhoz.
Rose: -Öhm...köszönöm de szerintem vannak itt sokkal szebbek is!-mondtam mosolyogva majd éreztem ahogy vörösödik a fejem így inkább lehajtottam azt és a magassarkúm oráát figyeltem mintha érdekes lenne majd felpillantottam.ELmosolyodva figyeltem ahogy a diákok egyre csak áramlanak befelé.Fura érzés volt, hogy még magas sarkúban is alacsonyabb vagyok a legtöbbnél.Öszzehúztam magam és összefontam a karjaimat magam előtt.-Rossz érzés mikor a diákok magasabbak nálad és rajtad még magassarkú is van.-mondtam heherészve és nézelődtem, hogy kezdődik a buli része a bálnak.
Damian: - Az én szemem sosem csap be - Fűztem tovább az előbbi bókot, és elégedetten nyugtáztam, hogy a megfelelő hatással volt a nőre. Észrevétlenül mértem fel adottságait, s magamban elégedetten füttyentettem a látványhoz. Nem elég, hogy szőke hajú, ami a gyengém, a külseje minden tekintetben a toppon van. Talán, ha nem tanári pozícióban lennék itt lecsapnék az esetleges lehetőségekre, de jelen helyzetemben jobban át kell gondolnom a dolgokat.
- Igen, ez tényleg szörnyű érzés, abszolút megértem - Drámaibb énemmel reagáltam magasságát firtató megszólalására. Persze mindez hitelességét vesztette azzal, hogy megállás nélkül mosolyogtam, látszik, hogy nem színészetet tanítok, abból elég pocsékul teljesítenék.
- Nem tudom ismered-e azt a mondást, de jóból kicsit adnak. - Jegyeztem még meg, mintha komolyabbra akarnám fordítani a szót, holott ilyesmi meg se fordult a fejemben.
Rose: -Najó...hagyjuk!-mondtam elnevetve magam.Még egyszer körbe néztem majd inkább beletörődtem, hogy törpe vagyok ezek között az óriás "fenyők" közt.Egy pillanatra eszembe jutott Andy és, hogy nála is jó egy fejjel alacsonyabb vagyok pedig eddig észre se vettem.A férfira néztem majd beugrott, hogy be kéne mutatkoznom.-AMúgy Elisabeth Rose Harnois vagyok de inkább csak a Roset használom!-mondtam msoolyogva, hogy a nevébn tudjam szólítani őt.Mondatára újra apír jelent meg az arcomon de közben vészjelző is volt a fejemben, hogy ott van Andy nem szabad hagynom neki, hogy bármi történjen is.-Rosszúl színészkedsz de szívesen tartok neked továbbképzést!-mondtam mosolyogva majd belül bokán rúgtam magamat, hogy inkább fogjam be.
Damian: - Á, szóval te vagy az a csodás színészképzős tanár, akiről már annyit hallottam. Most már látom, a hírek nagyon is igazak. - Ha egyszer elkezdi az ember, nehéz abbahagyni, főleg, ha látja, milyen hatást gyakorol vele a másik félre. Furcsa, hogy pont őt nem ismertem meg az elmúlt hónapban, de tény, az iskola nagy, az emberekből rengeteg van, időbe tellik mire megismerem, akiket meg kell. Rose pontosan ilyen.
- Damian Marek Eichel - nyújtottam felé a kezem, és ha elfogadta, finoman megfogtam egy lovagias kézcsók erejéig, aztán elengedtem természetesen, igaz ez a második része a folyamatnak részemről valamivel lassabban zajlott volna, mint ez eleje. - Örülök a találkozásnak.
Rose: -Igen...-mondtam bólintva egyet miközben inkább lehajtottam a fejemet.Andy képe volt folyamatosan a szemem előtt de nem akartam őt sem megbántani azzal, hogy durván ellököm magamtól.-Én is örvendek!-mondtam egyet mosolyogva bólintva.-AMúgy lehet hülyének fogsz nézni lehet nem is az a kimenetele a dolgoknak de csak szólni szeretnék, hogy van barátom és nem szeretném, hogy összevesszetek amiatt ,mert te kikezdtél velem.Nem is megyek el szívesen barátkozok de kérlek...az ilyeneket hagyjuk hisz mindketten tudjuk nem menne így!-mondtam elhúzott szájjal és felnéztem rá.
Damian: Őszinte szavaitól elnevettem magam. Kevésbé tetszettek az új információk, de elfogadtam, beelőztek. Ettől függetlenül még nem kell fadarabként ácsorognunk egymás mellett, az nekem amúgy sem menne.
- Rendben, tiszteletben tartom a magánszférád - Emeltem fel a kezem megadóan, s közben rendületlenül mosolyogtam, mert a kedvemet nem lehet ennyivel elrontani.
- Bár a feltételezés nagyon tetszett, komolyan - Nem bírtam kihagyni, hogy ezt ne tegyem hozzá. Tekintetem végighordoztam a termen, a bent lévőkön, az érkezőkön, minden a legnagyobb rendben volt, akár ki is léphetnék a munkakörömből, hogy végre elkezdhessem élvezni a bál, báli részét. Egyelőre azonban a helyemen maradtam, két kezem nadrágom zsebébe csúsztattam és csak megfigyeltem, egyszerűen, simán.
Rose: -Köszönöm...-mondtam mosolyogva és már nyugodtabban emeltem fel tekintetemet rá.FElszabadultabb lettem, hogy ezt tudattam vele.-Istenem...inkább hagyjuk!-mondtam lenevetve magam majd összefontam a karomat magam előtt és úgy néztem fel Damianre.-Néha isegesít, hopgy csak úgy kirángatnak a szakkörömről de ezért megérte.-néztem körbe a feldíszített teremben és a mulatozó diák seregen akik kezdték nagyon jól érezni magukat.-Viszont ilyenkor sajnálom, hogy tanár vagyok és nem élvezhetem a bál báli részét.-húztam el a számat majd tekintetemet újra vissza vezettem rá majd mellé álltam. |
Damian: - Számíthattál volna rá, hogy ide kell jönnöd. Én ezért halasztottam el a mai foglalkozást, nincs is jobb, mint egy bálon felügyelőként részt venni. - Hangomban csengett némi irónia, de egyébként tényleg élveztem a helyzetem. A következő szavai hallatán mosolyom kiszélesedett.
- Szerintem a diákok az elkövetkezendő tíz percben semmi törvénybe ütközőt nem fognak csinálni. A barátod haragudna, ha felkérnélek egy táncra? Szigorúan csak munkatársai, ismerősi alapon. - Karom nyújtottam felé, ha elfogadta a táncparkett felé indultunk, ha nem akkor vállvonva feladtam a dolgot.
Rose: -Nem hiszem...főleg ha úgyse történik semmi!-mondtam mosolyogva és elfogadtam a kezét.Megfogtam a ruhám szélét és picitmegemeltem mivel nem akartam mindenki előtt hasra esni mert ráléptem.Mikor beértünk a tömeg közepére szembe álltam vele ajd egy picit közelebb húzódtam hozzá.AZt mondták az elején lassú számok lesznek majd fokozatosan gyorsítanak de most még simán benne vagyunk a lassú részben és bár óckodok tőle hisz falábú vagyok de egy próbát megér.
Damian: Újabb bizonyíték arra, hogy a tekintetünkkel bármit elérhetünk, még, ha konkért hátsó szándékunk nincs az egésszel. Elfogadta a felé nyújtott jobbom, és együtt sétáltunk nagyjából a táncolókból alkotott halmaz közepéig. Ahogy körbenéztem, egyből az ugrott be, anno mi se csíptük a táncot, főleg ilyen alkalmakon nem, de manapság a fiatalok még kevésbé rajonganak a szereplését, vagy legalábbis még nem csempésztek be valamit, amivel könnyebben lekűzdhetik a gátlásaikat.
A lassúzás nem tartozik a kedvenc tánctípusaim közé, de ha most ennek van ideje, akkor meghajlok a sors akarata előtt. Lágyan Rose derekára tettem a kezem, közelebb kerültünk egymáshoz, aminek hatását igyekeztem felfedezni az arcán, miközben én változatlanul mosolygó arckifejezéssel szorítottam meg finoman a kezembe került kezét.
- Így már kevésbé hivatalos az ittlétünk, nem gondolod? Egész... kellemes
Rose: - Igen...sokkal kellemesebb!-mondtam egy mosolyt csalva arcomra majd mikor derekamra tette a kezét picit megborzongtam.EZ nem ilyen rossz borzongás volt hanem jó.Márha van ilyen, hogy rossz vagy jó borzongás.Kezemet az övébe csúsztattam majd el is kezdtük.Nagyon rég óta táncoltam bárkivel is.Utoljára talán az egyik filmem forgatása utána after partyn ami inkább bál volt de mi így hívtuk, hogy ne legyen annyira elegáns dolog.Jó érzés volt újra ezt csinálni hisz alapból nagyon szeretek áncolni csak időm nincs rá.
Damian: - Remekül táncolsz. Csak nem titokban másik szakon is tanítasz? - Tettem egy enyhe célzást, aminek egy részét egészen komolyan gondoltam. Szeretem, ha egy nő csinos, kedves és még táncolni is tud. Már csak a konyhai tehetségére lennék kíváncsi, de azt hiszem arra nem fog sor kerülni.
- Most már tényleg szeretnék találni valamit, amitől nem az a szó jut eszembe rólad, hogy "különleges", és ezt ne értsd félre, de ritka az olyan nő, mint te. - Nehéz úgy beszélgetni egy ilyen nővel, hogy az ne legyen félreérthető, főleg, ha az imént rakott ki maga elé egy Stop táblát, mert foglalt. De nincs is kedvem vigyázni arra, mit mondok neki, vagy mit nem, ha nem mozdulok rá, akkor ebben semmi rossz nincs, és természetesen nem fogok, mivel ezt kérte.
Rose: -Nem...csak a forgatások utána after partykon szoktam táncolni...bár az is régen volt és már nagyon hiányzott!-mondtam amjd mikor vége lett a számnak megtapsoltuk a kis zenekart aki elő adta majd kiljebb lépkedtem és megálltam a falnál újra felvéve a figyelő tanári helyzetet.-Azért azt őszintén mondom, hogy sajnálom, hogy nem téged ismertelek meg előbb...-mondtam elhúzva a számat majd gyorsan egy tincset feltűztem egy hullámcsattal mert a szemembe lógott és zavart.Megigazítottam a ruhámat és Damianra figyeltem, hogy mi lesz a reakciója.
Damian: - Nehezen, de elhiszem - Röviden felnevettem, miközben kicsit eltoltam magamtól, hogy megforgathassam*, aztán visszahúztam, de a számnak így is vége lett és ő elhúzódott. Csalódottan néztem rá, miközben megtapsoltuk a zenekart. Követtem kifelé a táncolók közül, és megálltam mellette a falnál. Épp a diákokat figyeltem, amikor megszólalt mellettem, s szavaitól őszinte meglepettség ült ki arcomra, aztán ismét az a macskás vigyor, ami előtte volt.
- Ezt most bóknak veszem. - Ez volt az első gondolatom, amit nem haboztam szavakban kifejezni neki. - Biztos vagyok benne, hogy a barátod is remek ember, különben hogy talált volna magának egy ilyen rendkívüli nőt, mint te? Mázlista.
Andy: Úgy volt, hogy a bálon két tanítványom is fellép. Így úgy gondoltam, azért ha már jó pár hete dolgozunk, megnézem. Sima utcai ruhában besétáltam a terembe. Láttam hogy ők még nem jönnek, így körbenéztem. Megláttam Roset meg egy másik tanárt, így feléjük vettem az irányt. Mikor Rose mögé értem, hátulról átkaroltam a derekát majd köszöntem. - Hello... - köszöntem nekik, majd Rose fejebúbjára adtam egy puszit.
Rose: Pont megszólaltam volna mikor valaki csak úgy átölelt nekem pedig kihagyott egy ütemet a szíve majd helyre állt.Megéreztem azt az ismerős férfi parfűmöt és mosolyogva húnytam le szemeimet egy pillanatra majd fejemet hátra fordítottam és megláttam Andyt.Kezeimet az övéire vezettem majd megfogtam.-Nos...ANdy bemutatom Damiant...Damian Andy!-mutattam be őket egymásnak, hogy ne álljunk olyan csöndbe.
Damian: Az egész kellemes hangulatot egy váratlan fordulat szakította félbe. Láttam az érkező férfit, de rezzenéstelen arccal néztem tovább Rose-ra, nehogy megsejtse, mi készül éppen. Aztán úgy csináltam, mint, akit annyira érdekel, mi történik a terem többi részén körbenéztem.
- Gitár, ugye? - Valami rémlett, de így estére a memóriám általában alaphelyzetbe áll, csak a fontos információkat tartja készenlétben, azt nem, ki kicsoda és milyen tárgyat tanít. Azért így, hogy láttam is teljes egészében, már jobban rémlett a dolog.
- Örülök a találkozásnak - Kezem felé nyújtottam, ha elfogadta egy erős, de nem ropogós kézszorításban részesült, olyan sima egyszerű férfiasban, mint amilyet általában adni szoktam.
Andy: - Gitár, ének... - mondtam, közben félszemmel figyeltem a színpad szerűségre is. - Viszont..- fogadtam el kezfogását egyik kezemmel majd visszahelyeztem azt is Rose derekára. - Műveészet? - kérdeztem szintén, mert nem sok művészet szakos tanár van. Közben hallottam, hogy felmentek, így félszemmel oda néztem. Egy duó, aztán mindketten szólóznak. Azért az nem kevés. Közben ha beszéltek, arra is odafigyeltem.
Rose: Örültem, hogy jól fogadták egymást.Bevallom féltem, hogy hogyan fog Andy reagálni és, hogy Damian hogyan fog Andyre. - Szép volt tánc! - szólt oda mosolyogva az egyik színjátszó szakos kollégám én pedig lepillantottam a földre.Na ha most nem esik le neki semmi akkor nem kell félnem de ha rákérdez nekem annyi.vagyis nem biztso, hogy azonnal annyi de már az, hogy valaki mással táncoltam nekem ok lenne, hogy onnantól ha nem is teljesen de veszítsen egy kicsit a hitelességéből a személy. |
Damian: - Az - Bólintottam helyeslően. Nem volt nehéz kitalálni, eléggé hiány volt belőlünk a szakon, ha valaki egy hónapja érkezett, annak könnyen híre megy.
Mikor az egyik kollégánk megdícsérte az előbbi produkciónk, röviden felnevettem és széles vigyorran intettem neki jelezve, "Kösz". Nem beszélgettem olyan rég Rose-sal, de el tudtam képzelni, milyen kényelmetlenül érezheti magát ettől, de elnézve Andyt, nem tűnik olyannak, aki kiakad egy egyszerű tánc miatt, én legalábbis a helyében nem tenném. Ha azt is tudnám, mi volt az előzmény, már lehet jobban érdekelne a dolog.
Andy: Csak bólintottam, mikor eltaláltam a művészetet. Mikor az egyik tanár megszólalt, összeráncoltam a homlokom és lenéztem Rosera. - Milyen tánc? - kérdeztem tőlük. Még oké a tánc. De ha valami olyan előzménye is volt, azt már nem szeressem. Közben elkezdődött a két tanitvány előadása is. Mondhatni, ügyesek. Közben halgattam őket is mert kívancsi vagyok. Közben azért pasiból vagyok így egy kicsit féltékeny is.
Rose: - Damian felkért egy táncra én meg belementem... - mondtam el felszínesen és felé fordultam majd felnéztem rá.Kersgéltem a tekintetében próbáltam kiolvasni belőle, hogy sejt-e valamit és, hogy érdeklie vagy csak simán megkérdezte, hogy képben legyen.Nem találtam semmit...vagy ól leplezi magát vagy nincs is itt velünk teljesen.
Damian: - Ha tudom, hogy jössz, meghagytam volna az első tánc jogát - Mondtam egészen egyszerűen, de szavaim valóságalapja elég csekély volt. Szerintem akkor is felkértem volna, maximum az eleje alakult volna másként, amiben egyébként továbbra sem találok semmi rosszat, bár lehet Andy másképp látná a dolgokat, ha Rose beszámolóba kezdene, ami úgysem történik meg, ő annál ravaszabb. Hm...tetszenek a ravasz lányok.
Andy: -Be is veszem..- néztem Damianra, majd vissza Rose-ra. Láttam hogy a tekintetem fürkészi. Most perpillanat én nemtom mit látnak benne. - Biztos az? - kérdeztem egy pár pillanat után Rose-tól. Most egy cseppett kételkedtem benne. És ez nem jó. Közben a féltékenység is bennem keringett. Reménykedtem abban hogy Rose mond valamit. Mert ha titkol előlem valamit akkor az rossz. Vagyis legalábbis nekem rosszul esik.
Rose: Nyeltem egyet és közben lepillantottam a cipőm orrára de utánaa visszafúrtam tekintetemet Andyébe. - Igen...biztos! - mondtam ki az akkori legnagyobb hazugságot. Tudtam mire érti.Arra, hogy csk tánc volt e én pedig a képébe hazudtam. Ez az Rose! Fejlődsz! Rúgtam bele a saját lábamba a szoknyám alatt de közben arcomon csak egy hamis mosoly ült amit a forgatások eredménye képpen mindenki ereditenik hisz mivel nagyon jól játszom meg.
Damian: - Ahogy gondolod - Tártam szét a karom megadóan. Nem fogok magyarázkodni vagy hosszas meggyőzésbe kezdeni, mert Andy féltékeny típus. Ha egy ilyen apróság miatt kiborul akkor nem is érdemli meg Rose-t, bizalom nulla.
- Tudjátok mit? Én inkább járok egyet, ti meg addig megbeszélhetitek négyszemközt, ezt a "ki-mire gondol" dolgot. - Kezemmel is mutogattam, ha a szavak nem lennének elegendőek önmagukban. Intettem nekik csak úgy elköszönés gyanánt, aztán ha minden igaz mentem új társaságot keresni, a drámázástól írtózom.
Andy: - Ha akarod, hiszek neked... nem akarok veszekedni, se drámázni. - mondtam majd adtam egy puszit Rose- nak. - Nem kell menni, de ha gondolod nem akadályozunk... - mondtam barátságosan Damiannak. Nem akarok egy tánc miatt veszekedni. De ha több volt az nekem tényleg nem jobb. És Rose-t szeretem és nem akarok vele összeveszni.
Rose: -Köszönöm! - mosolyogtam rá pedig belül üvöltöttem magammal amiért hazudtam neki. Egyszer majd úgyis kibukik belőlem és megtudja. Sose tudtam megtartani a titkokat hisz ha voltam valakivel és nagyon jól megvoltunk biztos voltam benne, hogy egyszer elszólom magam és ez meg is szokott történni. - Amúgy...hogy-hogy nem öltöztél ki? Hisz ez egy bál...- néztem körbe és mindenhol szép ruhákba öltözött lányokat, és pingvin jelmezt viselő fiúkat láttam majd tekintetemet visszavezettem Andyre aki pedig egy sima pólóban és farmerben állt elöttem, vagyis hétköznapi ruhában.
Damian: - Ó, nincs szükség harmadik kerékre, elvagytok ti nélkülem is - Erősítettem meg távozási szándékom, és már el is indultam céltalan körutamra, valamerre, mondjuk jobbra a színpad irányába. Új társaságra van szükségem, mert az eddigi lepattintott.
Kiszúrtam az ételes asztalnál ácsorgó diákjaim egy kisebb csoportját, kiszélesedett mosollyal indultam feléjük, nem hiszem, hogy bánni fogják. Annyira már ismernek, nem vagyok az az égő, lejáratós, hivatalos típus, főleg, ha ilyen alkalmakról van szó. Szóval hozzájuk csapódtam egy kis időre, aztán mentem tovább, amíg csak tartott a hangulat, meg a bál.
2014.06.09. |
Rosenbergen ő az első tanár karim, kicsit őrült, de jóképű és talpig úriember, aki mellé még a szavakkal is jól bánik. :)
Az adott játékokat a legelején jelzi a dátum és alatta a szereplők nevei. Sorrendben vannak, fentről lefelé kell őket olvasni, a végén jelzem, hogy mikor fejeztük be. :) Maguk a különálló játékok viszont lentről kezdődnek, ott vannak a legkorábbi irományok. A helyesírási hibákért felelősséget nem vállalunk, igyekeztünk kerülni, de, mint tudjuk az elég nehéz, ha belelendül az ember az írásba. :)
|
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
