A skót nemzeti büszkeség és identitás egyik legjellemzőbb eleme a skót szoknya, vagyis ahogyan ők nevezik, a kilt. Hagyományos formájában csakis férfiak viselik. Az elmúlt századokban a mindennapos viselet része volt a szoknya, és annak őse a csatos övvel felerősített “pléd” (plaid), egy szabatlan több méter hosszú gyapjúszövet. Manapság már csak ünnepélyes alkalmakkor öltik magukra a szoknyát: esküvőkön, diplomaosztókon vagy focimeccsen viselik  a szurkolók , ha Skócia játszik. Híres skótok, David Coulthard a Forma -1-es autóversenyző, az első James Bond, Sean Connery is kiltben jelenik meg neves eseményeken, de a walesi herceg, Charles is viseli , aki nagyanyja révén negyedrészben skót származású.

Ragadjuk meg az alkalmat, és tisztázzunk egy kérdést, ami mindig megmozgatta az emberek fantáziáját: a skótok valóban semmit sem viselnek a szoknya alatt? Valóban semmit… Például az ez iránt érdeklődő orosz cárnak,  a waterloo-i győzelem után Párizsban állomásozó felföldi (highlander) katonák (akik az angolok oldalán harcoltak a franciák ellen) minden további nélkül meg is mutatták a nyers valóságot…A 60-as években az edinburghi közlekedési vállalat megtiltotta a skót szoknyát viselő úriembereknek, hogy az emeletes buszok felső részén utazzanak, nehogy a látvány elrettentse az alsó traktusban utazókat.

Az angolok mindig is úgy tekintettek erre a viseletre, mint az ellenük készülő felkelés szimbólumára. Ezért 1746-ban, az általuk megnyert cullodeni csata után be is tiltották a viseletet, kivételt csupán a felföldi ezredben szolgálókkal tettek, mivel nekik ez volt az egyenruhájuk. Aki a tilalmat  megszegte, azt először hat hónapi börtönbüntetésre ítélték, visszaesőként pedig hét évre a gyarmatokra száműzték. Az angoloknak más okuk is volt erre a döntésre. A renitens és csakis a skót klán-főnököknek engedelmeskedő felföldiek betörését csak úgy látták lehetségesnek, ha identitásuktól is megfosztják őket - eltiltva jelképeik megtestesítőjének, a kiltnek viseletétől. Ugyanakkor a skót dudát is elnémították, mert harci eszköznek tekintették. (A skót dudások mindig a csapatok előtt vonultak - így bíztatva a katonákat.) A tiltó törvények ellenére a szoknya egyre népszerűbb lett. 1782. július 1-je óta ismét szabaddá vált a viselése, ahogy a felföldiek fogalmaztak: “többé nem kell embertelen alföldi ruhában (értsd: nadrágban) járnunk”. Újabb lendületet adott a skót szoknya sikerének, amikor IV. György 1822-ben, -- negyven évvel a szoknyaviselési tilalom feloldása után -- maga is skótkockás ruhában jelent meg Edinburgh-ban. (Igaz, egy kicsit rontotta a hatást, hogy rózsaszínû harisnyát vett fel hozzá.) György király tiszteletére egyébként a fogadást az író, Sir Walter Scott szervezte, akinek egy híressé vált szlogenje is segítette a skót szoknya divatját: “Minden skót viselje klánja színeit és tartánját”.

Csupán egy dolog akad, amiben mindenki egyetért: a skót szoknya őse az úgynevezett csatos pléd volt. Ez egy csaknem 12 méter hosszú, és körülbelül 60 centiméter széles gyapjúból készült szövet, melyet viselőik különleges technikával csavarták magukra, és egy csatos övvel rögzítették. Türelemre és sok gyakorlásra volt szükségük, hogy ezt a nagy mennyiségû szövetet megfelelően tekerjék magukra. A fele a szoknyarészt tette ki, a maradék a vállon átvetve lógott és esetleg csattal erősítették a szoknyához. Az egész öltözéket a derékon díszes öv tartotta, a vállon is melltű szolgált biztosítékul. Ehhez csak inget viseltek.

Egyes történészek úgy vélik, hogy a skótok Írországból hozták magukkal ezt a viseletet.

Sok előnye volt a felföldi rideg és zord éghajlatban. Szabadon lehetett benne mozogni, meleg volt, a felső testet is befedte, és igen hamar megszáradt – ne felejtsük el, e tájon szinte mindennap esik az eső, akár napokig megállás nélkül, és igen erős viharos szél fúj a hegyekben.  Éjjelre takaróként is funkcionált, elég volt csak az övet levenni és szétteríteni. Olyannyira meleget tudott adni, hogy még a hóban is megvédte a vele takarózót. Még egy fontos funkciója volt a viseletnek: olyan terepszíneket választottak hozzá, amelyek az igen kopár felföldi tájon is módot adott a rejtőzködésre.