|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.24. 19:09 - |
Debbie egy elég kiszámíthatatlan lány, nem tudni, mikor van épp határtalanul jó kedve, és mikor ajánlatos inkább messzire kerülni, mert keresztben lenyelné az illetőt. Egyesek őrültnek tartják, és talán az is, hiszen szinte teljes hiányában van a józanésznek, megy, ahova akar, csinálja, amit akar, nem igazán lehet neki gátat szabni. Ehhez társul a makacssága, nehéz megváltoztatni a véleményét bármiről is legyen szó, de, azért nem lehetetlen. Igaz, hogy kiszámíthatatlan, de ettől függetlenül rettentő okos, ha több figyelmet szentelne eme kiemelkedő tulajdonságának, még sokra vihetné, ám ő ehelyett örök gyerekként, néha durcásan, néha kicsattanó jókedvvel éli mindennapjait, és csodák csodájára, boldogul a világban.
(A játékokat mindig lentről felfelé kell olvasni!) |
[26-7] [6-1]
Deb: - Hát az úgy volt,... hogy ez egy rettentő hosszú sztori, de a lényeg, hogy nekik nem megy ez a mágikus dolog annyira, plusz szerintük jobban járok, ha szép lassan haladok. Talán túl jól ismernek. - Mutató ujjával dobol a száján, mikzöben töprengő arcot vág, de nem sokáig megy neki ez a "gondolkodó ember" imitálása, szóval inkább feladja és koncentrál a következő témájukra.
- Azokkal eléggé hadilábon állok, de elég sokszor sikerül kidumálnom magam a vészes helyzetekből. Kezdetben a szüleiden gyakorlod, később, ha elég ügyes vagy, nincs olyan, akire ne lenne hatással. - Kuncog a saját szavain. Rengeteg emlék jutott most így hirtelen eszébe. Mint például a múltkori, ami talán egy hete történt, és kissé magára haragított egy nőt a könyvtárban. Majdnem otthagyta a fejét, de az említett módszer akkor is működött. Míg ezt röviden, és gyorsan felelevenítette elméjében, szépen átsiklottak a következő beszédponthoz, a becenevekhez.
- Nem zavar, sőt, kimondottam tetszik. Neked mától Deb vagyok, te pedig nekem Nico. Volt egy Nico nevű ismerősöm odahaza, és most, hogy így jobban megnézlek... még hasonlítasz is rá. Azért remélem te nem vagy annyira elmebeteg, mert ő még nekem is fájdalmas volt néha. - Nem akarta kimondani, de neki a Nicky névről egyből egy lány ugrott be, ciki, vagy sem, de számára ehhez a nemhez illik, és mivel kimondottan cukinak találja Nicot, inkább elhallgatja ezt az észrevételt.
- Ha szememmel kellene ennem, akkor még vagy huszat be tudnék nyomni mindkét sütiből, de a hasam azt mondja egyenlőre jó neki így. Viszont tényeg jönni fogok még, sőt, bűtran fogom ajánlani másoknak. Amúgy véletlen volt, abszolút véletlen, hogy ide jöttem, mert az igazat megvallva már kezdtem feladni a reményt, hogy találok egy jó helyet, ahol igazán különleges finomságot ehetek. Elindultam haza és az utamba álltál a cukrászdáddal, így kötöttem ki itt, röviden, tömören, ennyi. - Az már valószínűleg kiderült, hogy, ami Debbie számára rövid, az másoknak egy bőven kifejtett reakció, de ki róná fel ezt hibának egy ilyen csillogó szemű, szép arcú, angyalian mosolygó lánynak? Hát ez az...
Ray: - Értem. Hát minden családnak megvan a maga furcsasága.
Vágja rá derűsen,ha Debnek van kedve kifejteni,akkor mesél,ha nem akkor meg nem. Nem erőszak a disznótor.
A családi furcsaságok terén pedig neki is lenne mit mesélnie.
- Pedig nem ártana. A jó beszélőke nagy segítség,de éjszaka egy kiéhezett vámpírral szemben vagy egy átalakult vérfarkassal,nem hiszem,hogy segítene.
Nem szeretné zaklatni a lányt,de aggódik,ahogy általában mások iránt szokott,főleg,hogy diákkorú.
- Majd a suliban biztos lesz csatamágia,de előtte sem ártana otthon gyakorolni. Ha segítség kell,hozzám fordulhatsz.
Ajálja fel készségesen,oldalra biccentve a fejét. Ez a környék tényleg veszélyes,még ha nem is néz ki annak.
- Az jó,ha tetszik. A becenév csak akkor jó,ha a viselője is elégedett vele. Rendben,akkor megegyeztünk: Te Deb,én Nico.
Nem tudom milyen alak lehetett a te Nicod,de azthiszem én nem vagyok kóros eset. Minden esetre itt mindenki különös,az egész város,a lakók. Senki sem hétköznapi,de szerintem ez tök jó.
Bólint rá a dologra,így közvetlenebb és kedvesebb.
- Akkor eméssz nyugodtan. Ücsörögj csak. És szavadon foglak.
Nevet is egy jóízűet,egy cukrász nem is hallhat ennél nagyobb dícséretet.
- Direkt csináltam.- Köpi be viccelődve,mármint,hogy beállt az út közepére a cukrászdával.
- Na és város? Valójában arra céloztam...hogy Namless Town-ba hogy fújt a szél.
Pislog érdeklődő tekintettel az egzotikus lánykára.
Deb: Remekül elnevetgél, hol saját bolondságain, hol Nico szavain. Remekül érzi magát, mondjuk ez nála általános hangulat, mert eszetlenségéhez ez passzol a leginkább.
- Ő az itteniekhez képest is lökött, sőt, néha hozzám képest is, szóval szerintem lehetetlen felérni hozzá ilyen téren. Másrészről... - Pislog párat, szép nagy barna szemeit a vele szemben ülőébe fúrja. - ...külsőleg azért neked mégis sikerült.
Nem hagy fel a szép szavakkal, a legcsábítóbb nézését sem teszi el egyenlőre túl mélyre, a mosolyával együtt. Nevetve dől hátra, lopva körbepillant, majd tekintete újfent Nicon állapodik meg. Élvezi, hogy ilyen jóhumorú ember társaságában lehet, és még nem nyilvánította őrültnek, mint általában szokták, főleg ennyi, együtt töltött idő után, mert általában két perc után ez fogalmazódik meg a társalgópartner fejében. Külön pirospont jár ezért neki.
- Valahogyan mindig visszakanyarodsz ehhez a témához. Tömören összefoglalva a dolgot, a családomban már jó ideje nem volt ilyen különleges lány, mint én, se srác, természetesen. És mivel a szüleim nem tudták, hogyan is kellene ezt nekik kezelni, inkább elhoztak ide, mert ez állítólag jó hatással van rám, mármint a környezet. Nem tudom, mit értek el vele, de minden esetre, nekem nagyom bejött az ötlet. Csak azt bánom, nem jöhettünk hamarabb. Ez van, én ilyen későn érő típus vagyok. - Széles mosollyal von vállat. Nem hozza túlzottan lázba a történet elmesélése, mert neki már teljesen természetesen hat az egész, noha ismer még jópár sztorit, amik unalmasabbnak tűnnek ennél. Azért Niconak, mégis mesél, ha szeretné persze.
Ray: Örül,hogy jó a hangulat,merthogy szemmel láthatóan az. Mosolyog,Deb nevetgél.
- Igazán? Akkor ezt most bóknak vegyem?
Nevet ő is,nem sértődős meg úgy tűnik nem is sértésnek szánta a lány. Vagy de.
Jól érzi magát,szeret az emberekkel ellenni,és vele aztán igazán nehéz rosszaban lenni.
- Elnézést,nem akartam személyeskedni. Csak tudod ez nekem annyira kölönös.
Reméli nem sértette meg Debet vagy ilyesmi,bár nem úgy tűnik. A hely tetszése pedig jó,meg nyilvánvaló. Mondjuk nem mindenkinek jön be,de inkáb igen.
- Na és mit vársz ettől a helytől és a sulitól? Ötletek,tervek?
Deb: - Apa ehhez mindig hozzáteszi, "És tőled mit vár el a hely?", mert az sem utolsó szempont, szerinte. - Az idézésnél próbálta apja mélyebb hangját utánozni, hogy élethű legyen. A válaszon még gondolkodnia kell egy picit, közben kavargatja a jegeskávét, amiből már alig van, és nem sokára el is fogy, mert miközben beszél azért lopkod belőle pár kortyot.
- Nekem meg te vagy különös, mármint, csak, amit az előbb mondtál, szóval azt hiszem kvittek vagyunk. - Az előbb említett kávé szürcsölés történik, mielőtt folytatná. - Itt vagyok már lassan öt éve, szóval igazán, olyan nagyon nagy újdonságot már nem hiszem, hogy adhatna, de a kisebbekkel is teljesen meg vagyok elégedve. Az iskolával nem tudom, vagyis valószínűleg semmi, mert nem hiszem, hogy nekem ott lenne a helyem, el vagyok a bácsikámmal, itt nagyobb a szabadság, mint ott bent. Igaz, ott bent meg buli van, de erősen kétlem, hogy sokáig bírnám. Ilyen fura lény vagyok. Terveim pedig még nincsenek, rábíztam magam a Sorsra, és csak élvezem az életem, amíg lehet. - Odatolja az üres poharat a tányérok mellé, és az asztalra támaszkodik jobb kezével, utána rá is támaszkodik, hajába túrva, fülénél talál támasztékot a tenyeréhez. Így szemléli továbbra is kitartóan mosolyogva a szemben ülő férfit.
- És, neked vannak még terveid a jövőre nézve? - Passzolja vissza a kérdést kíváncsian. |
Deb: Sokszor kérdez butaságokat, vagy vág értetlen arcot olyanok miatt, ami még a egy kisgyereknek is érthető, ám az ezekre érkező reakciókat másoktól, legtöbbször nem veszi magára, csak jót nevet a saját tudatlanságán. Amit most megtudott, az azonban már tényleg cikinek tekinthető, hogy nem tudta, hiszen a bácsikájának nevezett illető, aki érkezésük óta rengeteg dolgot tanított neki, erről is beszélt. Valószínűleg akkor is bpolondozott, gondolatban máshol jár, s elengedte füle mellett a hasznos információkat.
- Oh, értem - Kissé elpirulva bólint, majd az utolsó falatokért nyúl villájával, és eltűnteti őket szép sorjában.
- Mit meg nem adtam volna érte, ha ilyen suliba járhattam volna! Sokkal bulisabb lehetett, mint az átlagos, ülünk a padba és szívunk a matekkal félék. - Lekönyököl a z asztalra, eltöpreng a hallottakon, s összeveti az eddig tudottakkal, amik igen csekély mennyiségben fordulnak elő elméjében, szóval hamar végez.
- Mindenki itt végzi valahogyan. Lehet ez is a város egyik különlegessége, mint valami mágnes. Ha akarod, ha nem itt kötsz ki. - Belelendül a témába, de szerencsére még időben észbekap és befejezi a megszokott nevetésével.
- Azért a maga összes furcsaságával együtt, szerintem nagyon klassz hely, lehetne sokkal rosszabb is. Nem tudom milyen volt ott a Bermudákon, te jó ég, ezt még most is olyan fura kimondani, szóval nemt udom, milyen volt ott élni, de itt annyi minden történik, amire nem is számítanál, hogy ettől nem folynak össze a napok, nem válnak egyhangúvá, és ezt iszonyatosan élvezem! - Elhallgat, s eltolja magától az egymásra rakott üres tányérokat, hogy helyükre a jegeskávét húzza.
Ray: Mesél a lánynak,aki kicsit belepirul,amit mondjuk nem ért,azért folytatja. Deborah pedig el is tünteti a sütiket, Nicolas nagy örömére.
- Ízlett? Jól esett?- Kérdez rá ismét csillogó szemmel,ahogy az elején is megkérdezte,így a végén is érdekelné. Hiába,ez a foglalkozása. Aztán Deb hozzáfűzi a saját mondandóját ahhoz,amit Nicolas elmondott. Meglepetten pislog párat.
- Te nem mágusakadémiára jártál? - Ez itt a kérdés,merthogy ott nem tanítanak matekot. Általánosban igen,az szinte hétköznapi,de a közép és emelt oktatásban nem.
- Van benne valami. Velem együtt pár ismerős arc is átköltözött ide,pedig nem is beszéltünk össze. Nekem is tetszik a város. A Bermudák se volt hétköznapi,az biztos. Több faj,zárt közösség,valahol hasonló volt ehhez,még is egészen más. Ott minden az iskola körül forgott,a legtöbb lakos diák volt,kevés városlakó volt rajtuk kívül. Itt más. Itt ez egy kisváros,de nyílik majd akadémia is,fejlődik,még sem modernizálódik túl azthiszem. Több faj él együtt és hogy őszinte legyek,szerintem nagyon érdekes,hogy a Grimm fivérek leszármazottja is itt élnek és hogy talán errefelé élhettek azok a lények és személyek,akik a Grimm meséket ihlették.
Azért mondjuk nem árt vigyázni,a farkasok és vámpírok a saját területükön szabadon vadászhatnak és a Kirekesztettek vidékére sem vetődnék.
Ecseteli nagy lelkesen majd elnézi ahogy a lány a kávét kezdi iszogatni.
- Mellesleg szólíthatlak Deb-nek? - Biccenti oldalra a fejét,szereti az embereket beceneveken szólítani,az olyan közvetlenebb.
Deb: - Erre most majdnem mondtam valamit, de maradjunk annyiban, hogy megvolt a napom három fénypontja,... vagyis négy, mert téged is mindenképp bele kell számolni. Akkor viszont már inkább úgy kellene mondani, hogy megvan, nem? Mert a sütik lehet elfogytak, de te még itt vagy például, szóval helyesbítenék: Megvan a napom négy fénypontja. - Az egyszerű "Finom volt." verzió számára nem játszik, inkább körülírta a tőle tellő legbonyolultabb módon, ami neki mégis valahogy logikus.
Ezután áttérnek egy másik témára, vagy inkább visszatérnek egy már szóba kerülthöz. Sokan furcsán néznek rá, mikor erről beszélnek vele, mert ő totálisan eltér az átlagos mágiát ismerő emberektől ezen a téren.
- Sima, egyszerű, átlagos suliba jártam, de persze egy csomó mindent tanított nekem a bácsikám, szóval tudok egy-két dolgot.Azért szívesen kipróbáltam volna, ott miylen lehet tanulni. - Azt már csak magában teszi hozzá, hogy akkor biztos jobban menne neki, mert így hajlamos ellógni a gyakorlásokat, és néha az órákat is, amiért elég nagy letolást kap.
A városról alkotott véleményére kapott reakciót szépen, angyali mosollyal hallgatja végig,nem szól közbe, majd a végén beszél.
- Lehet, hogy veszélyes, de nekem az a rész is tetszik, jókat lehet sétálni ebben a városban, sok izgis hely van. - Belekortyol a kávéba, majd a kérdést hallva ismét a férfira emeli a tekintetét, közben tovább kavargatja az italt.
- Deb, hm... ezt se sűrűn hallottam még. A legtöbben Debbienek, vagy "Hé, lökött lány!", de a Deb... így Görögországban hívtak utoljára. Szóval most te leszel itt az első. Cserébe, én is szeretném elhagyni a hivatalos megszólítást. Valami ötlet? - Felajánlja neki, hogy válasszon, hátha többet is felajánl esetleg, amiből Deb választhat.
Ray: Hallgatja a lányt,kissé túlbonyolítja a dolgokat,de kedvesnek találja. Nicolas szinte soha senkiről nem gondol semmi rosszat,még a kevésbé pozitív dolgokban is talál valami jót,szóval ez a barokk körmondat sem zökkenti ki vidám nyugalmából.
- Örülök,ha ennyire jó volt. - Még is csak jó hallani,ennyire nagy feneket se sűrűn kerítenek neki a vendégek. Szóval ez kimondottan pozitívum.
- Milyen érdekes...de mágus vagy akkor. A szüleid hogyhogy nem mágus-suliba irattak? Ha nem kellemetlen a kérdésem... - Rákérdez,mert érdekelné,de lehet,hogy ez személyes téma,Debnek nem kell felelnie,ha nem szeretne.
- Az izgalmasság az jó,de tényleg nem árt vigyázni. Jó ha tudsz erősebb védő varázslatokat. Rúnákat vagy pajzsot,védúburkot,hasonlókat. - Mindig is lelkiismeretes volt,úgy általában is,na meg utoljára csatamágiát tanított és szívén viseli az ilyesmit.
- A Debbie is aranyos, de nekem valahogy a "Deb" jutott eszembe így rólad. Kinek hogy. Ha zavar,mert otthon hívtak így,akkor maradhatunk a Debbinél is.
Nem szeretne kellemetlenséget ebből,de ha Debet nem zavarja,hogy Deb,akkor rendben van. Megtámassza közben az egyik kezével az állát.
- Hát,ami tetszik...ahogy hívni szoktak általában az a Nicolas, Nico, Nic, Nicky.
Sorolja majd elmosolyodik.
- Kérsz még esetleg valamit,vagy elég volt? - Két süti és egy kávé elég tömény,de az udvariasság kedvéért rákérdez.
- Na és hogy keveredtél ide, hallotál a helyről vagy csak úgy mentél a nagyvilágban?
|
Deb: Nevethetnékje támad, amikor Nicolas visszakérdez származását illetően. Olyan sűrűn találja magát ebben a helyzetben, hogy az már már tényleg mókás, és nem lenne önmaga, ha ezen nem kacagna egy jót.
- Lenne esetleg valami tipped? - Kérdez vissza, mert olyan könnyen ő nem adja az információkat, habár nem lenne az akkora titok, viszont ez is betudható egy furcsaságnak a sok közül. Haját egyik oldalon egy laza mozdulattal hátra dobja, és villájával újabb falatot ügyeskedik az epres tortából. Közben természetesen hallgatja a férfit, és, ha netán eltalálja, akkor bólint, majd mikor megszólalni is képes, illendően a falat lenyelése után, akkor szavakkal is helyes, vagy esetleg megmondja, hogy más irányba kellene tapogatóznia a típikus "hideg, langyos, melegszik..."-féle játékkal. Roppantul élvezi a helyzetet, finomságokat ehet és még társasága is akad hozzá. A múltkor is valahogy így járt az egyik büfénél, igaz ott alapból egy ismerős arcot látott, és hozzá csatlakozott, de a lényeg ugyanaz. Valahonnan mindig kerít magának unaloműző személyt, mint most is ugye.
- Furcsa egy görög lányt, itt látni, nemde? Még én se találkoztam hasonló környékről érkezővel, szóval ritkaságnak számítok. - Örömteli mosolyt villant felé. Ha Nick elég közel ért a megoldáshoz, vagy esetleg még ki is mondja, akkor végre kimondja az előbbi szavakat, nagy büszkén és boldogan.
Ray: Békés arccal tűri ahogy a lány körberöhögi,biztosan jogos és ő a tudatlan,ezért tűri. Deb abba is hagyja pár perc múlva és tippet kér,nah,ez már nehezebb. Szemmel láthatóan elgondolkodik,felillant a sarokba egy kicsit aztán vissza a vendégre.
- Fogalmam sincs. Hát nem Észak-európai,az biztos. Talán valami szláv-féle?
Biztosra veszi,hogy nagy butaságot mond amiért ismét körberöhögik,de nem zavarná,szívesen elvan ám meg beszélget. Barátkozó típus. Mivel brit,ezért ki tudja zárni EU északi részét,na de a többi? Meglátszik,hogy délebbre nem igen ment. Inkább csak jobbra meg balra.
- Szóval görög.
Leesik neki,igen,valahol messze még dereng is,bólint egy nagyot. A Bazi Nagy Görög Lagzi jut az eszébe,az tipikusan görög. Meg a joghurt. A balga asszociációitól inkább megkíméli Deborah-t.
- Igen,valóban ritkaság. Még sosem voltam Görögországban,egyszer el kéne mennem. Mondjuk én sem lakom olyan régóta itt,sok a furcsa lakó,de vérbeli göröggel még nem találkoztam.
Helyesel a lány szavaira,továbbra is széles mosollyal.
- Amint látom ízlik,melyik a legkedvedrevalóbb? Na és a kávé?
Azért ezt is megkérdezi,még is csak üzlet az üzlet,persze érdekli is egyben. Ha nem érdekelnék mások,nem cukit nyitott volna.
Deb: - Oh, szóval tartsunk zártkörű szavazást? - Egyik sütiről a másikra néz, mert közben azért megkóstolta ám mindkettőt, sőt, az epresből alig maradt talán egy-másfél falatnyi. Most, hogy így Nicolas mondja, bele is kortyol a kávéba, na, az aztán fenomenálisra sikeredett, persze a többit sem szabad elhanyagolni, mert minden ízlik neki, amit eddig itt kóstolt.
- Hm... - Töpeng el, mire voksoljon. Megnyalja ajkait, amolyan önkéntelen mozdulatként, míg gondolkodik, aztán néhány pillanat múltán, mely mégis olyan hosszúnak tűnt valamiért, újra a férfire néz, és elmosolyodik.
- Ez nagyon gonosz dolog. Nem tudok egyet kiemelni, mert mind isteni! Komolyan, θεϊκός ("theďkós"). - Annyira el van telve a finomságok okozta örömmel, hogy még görögül is megszólal (isteni-t jelent amúgy), amit mostanában elég ritkán tesz meg, szóval Nick megtisztelve érezheti magát emiatt. Újabb kortyot nyel le a kávéból, és kényelmesen hátradől, pihennie kell, mert most nem fér több a hasába.
- Te honnan jöttél? Mivel említetted, hogy nem rég költöztél ide... - Viszakanyarodik az előbbi témához, ha már alkalma van kérdezősködni, meg is teszi, ettől sosem riadt vissza. Mire nem jó az a hatalmas kíváncsiság, ami ebbe a csöpp lányba szorult!
Ray: Boldogan nézi,ahogy Daborah,a vendég habzsol,hol egyik sütiből,hol a másikból. Mindenkinek megvannak a maga sütievési szokásai,ha valaki,akkor egy cukrász ezt tudja és tapasztalja nap mint nap. Még így is szereti elnézni a már-már rituális szertartáshoz hasonló sütievéseket,persze csak diszkréten.
- Örülök,ha mind ízlik,bár nem tudom mit jelent amit a végén mondtál. Remélem ez azt jelenti,hogy visszanézel majd ha erre jársz.
Oldalra biccenti a fejét kedvesen,minél több törzsvásárló,annál jobb,nem csak anyagilag,hanem amúgy is,annál több boldog és vidám városlakó,na meg társaság a cukrászdában dolgozóknak,így neki is.
- Brit vagyok,de nem onnan költöztem most ide. Namless Town előtt a Bermuda-háromszögben laktam. Na és te,mi szél hozott egy görög lányt egy ilyen különös helyre?
Már évek óta nem lakik a szülőhelyén,most másodszorra költözött,lehet,hogy meglepő lesz,hogy hol lakott eddig. A Bermudák után viszont ez a kisváros annyira nem is tűnik abszurdnak,na de a verőfényes Görögország után ez a titokzatos kis városka annál inkább.
Deb: Mosolya még szélesebbé válik, mikor rájön, hogy görögül szólalt meg, ami annyira természetesnek tűnt, mintha minden nap megtenné, pedig az igazság, mint már említve is lett, elég ritkán beszél nem angolul.
- Mindenképp számíthatsz rám - Bólint egyetértően. Annyira elnyerte tetszését a hely, hogy bolond lenne máskor máshová menni, már ha lesz ismét ennyi feleslegesen elszórható pénze. Fejben belemerül egy kisebb számolgatásba, majd gyorsan lezárja a dolgot, és már terelődik is át a téma általa. A válaszon meglepődik, nem is állhatja meg, muszáj visszakérdeznie.
- A Bermudában? Kanyarodjunk egy kicsit még vissza hozzád, mert ezt nem értem túlzottan. Hogy lakhatsz egy olyan helyen ahol eltűnni szokás? Sok minden kínai még nekem, de ez most egy kicsit... nagyon fura. Szóval, hogy kerültél te oda? - Kérdőn ráncolja a homlokát. Sok furcsaságot hallott, mióta itt van, sőt, néha egészen megdöbbentő dolgokról esett szó, ám mindezek felett viszi a pálmát, amit most hallott. Régen ez sokkal jobban ledöbbentette volna, viszont a mai napig, a sok különlegesebbnél különlegesebb információ ellenére, nem hallott még ilyesmit.
Mivel valami izgalmas sztorira számít, közelebb hajol Nickhez, még a villáját is leteszi. Nagy sötétbarna szemeivel fürkészi az arcát, s várakozóan pislog.
Ray: Elmosolyodik ismét, Deborah válaszán. Jó hallani ha szerez egy törzsvendéget.
Beszél egy kicsit magáról, Deb viszont fennakad a Bermudákon. Pislog párat, hiszen a lány mágus vagy legalább is varázslény,gondolja,ezért furcsállja,hogy meglepi a dolog. Az nyilvánvaló lenne,hogy egy muglit meglep.
- Ezt csak a muglik gondolják így. A Bermuda-háromszög egy mágiával levédett terület. Ezért történnek "furcsa" dolgok a varázstalan emberekkel,ha odatévednek. Nem látják,elromlanak a műszereik,néha odavesznek,elkeverednek,vagy törlődik az emlékezetük. A szigetcsoport központi szigetén egy fekete mágus képző áll már évszázadok óta,az egyik szomszédos szigeten egy elmegyógyintézet van és a másik pedig sárkányok lakta. Én oda jártam suliba,úgy kerültem oda. Felvettek,örültem mint Harry Potter a Roxfort-os levelének. És miután végeztem, ott maradtam pár évig. Nemrég viszont elköltöztem, ide.
Kifejti szívesen a görög lánykának,így majd megérti. Ezek után kíváncsi a reakciójára. Csak boszorkány ő is,mi más lenne? |
Ray: Udvariasan felteszi a kérdéseket,amiket a vendégeknek szokott és várja a választ türelmesen. Szélesen mosolyog és pislog,furcsa amit a lány csinál,de találkozott már rosszabbal is. Az epres csodát már előbb átnyújtotta.
- Ahogy a vendég kívánja.
Oldalra biccenti a fejét és már hátra is megy,hogy a jegeskávét megkészítse,tesz bele fagylaltot is,ahogy a lány kéri,gusztusosan és mutatósan készíti el,nem is adná ki máshogy a kezéből,a cukrász szakma művészet is egyben. A poharat is odateszi a pultra,a lány elé,egy kávés kistányéron,hosszúkás kanállal.
Jó látni ha a vásárló ennyire elégedett és boldog,ha belép ide,ez ad igazi örömet az itt dolgozóknak és Nicolasnak is. Sok mosolygó arc.
- Barna cukrot,nádcukrot vagy klasszikus fehéret?
Mert ez sem mind egy bizony,náluk minden megtalálható,igényes egy cukrászda.
Közben a belga csokoládétorta szeletet is felszolgálja.
Beüti a gépbe a dolgokat,az kiírja a számot a vendég felőli oldalon is és már ki is jön a számla,amit átnyújt neki. Nem zavarja,ha valaki rögtön fizet.
Deb: - Hű... - Meglepi a többféle variáció, mivel általában egyféle, hagyományos cukorral issza az italait, és éppen ezért a többiekről, ha hallott is, akkor sem maradtak meg túlzottan az emlékezetében.
- ... legyen a klasszikus, gondolom. - Elhúzza a száját bizonytalanul, és míg az is a helyére kerül addig gyorsan belepillant tárcájába, hogy miből is gazdálkodhat. Annyira vészesen nem is kellett mélyre nyúlnia a számlát látván, mint elsőnek gondolta, ezért megkönnyebbülten sóhajt fel, és, ha eddig bármi változás is látszott volna visszatért mosolyában, akkor az most maradéktalanul eltűnik, s ugyanazzal a jókedvű, széles mosollyal dobja vissza tárcáját a táskájába, majd a tányérokra néz.
- Kaphatok némi segítséget? Mert a harmadik kezemet otthon hagytam pihenni. - Szépen néz a férfira, azokkal a nagy szemeivel, amivel általában eléri, amit akar. Valószínűleg ez most sem lesz másként, habár itt talán kevésbé hat a bűvereje, és inkább a vendég szerepe a mérvadó. Kiválaszt egy asztalt, és odalépdel, leteszi, ami a kezében van, majd le is ül.
- Ha esetleg ráérsz, szívesen megosztanám veled az egyik sütim. Hidd el, ez nagy szó tőlem, mert nem szokásom csak úgy bárkit a sütikéim közelébe engedni. - Lábait kényelmesen keresztbe teszi, s szinte oda se nézve elrendezgeti maga előtt a tányérokat, no meg a jegeskávét, tekintete eközben a férfi arcán, talán a szemében is időzik.
- De úgy gondolom te elég izgalmas társaság lennél egy kis könnyed csevejhez. - Várakozóan, mégis hívogatóan pillant fel rá.
Ray: Aranyosan mosolyog a lányra,aki nem is igen tudja elsőre mit feleljen,elbizonytalanodik,de Nick ad neki tanácsot.
- A barnacukor és nádcukor egészségesebb, a kettő közti különbség az,hogy a nádcukor tápértéke nagyobb,kevésbé finomított és nem fehérített mesterségesen.
Tehát ha valaki a bio dolgokat szereti és az egészséges életmódot preferálja,akkor ezeket javasolná.
- Persze, máris viszem. - Biccent,elővesz egy ezüst tálcát,rápakolja a dolgokra,elveszi a lánytól,ha cipekedne és egy esztétikus szalvétát mellékelve,megindul a pult mögül a lány után. Ha kiválasztotta hová szeretne ülni,oda viszi neki a dolgokat és szépen lepakol a tálcáról az üveg asztalkára.
- Munkaidőben nem szabadna lustálkodnom,de ha ilyen szépen kérsz,pár perc erejéig leülhetek.
Hangja kedves,nem túl kacér,azért leül és figyeli zöld szemeivel a cseppet sem csúf vendéget,hiszen az,egy vendég.
- A süteményt edd csak meg,azért sütöttem. - A sütiinvitálást ugyan visszautasítja,remélhetőleg nem sértődik meg a lány.
- Nem hiszem,hogy annyira izgalmas társaság lennék....- Nem szerénység,tényleg így gondolja. Nicolas a tipikusan nyugodt,jótét lélek,nem az izgalmas-rosszfiú kategória,amit a fiatal lányok úgy szeretnek.
- Miről csevegnél? - Beszélgetni viszont szeret,közvetlen a vásárolóival,ezért szeretik is,már-már ismerősként kezelik a fiatal férfit.
Deb: Egészen meglepi, hogy végül beleegyezik, és leül hozzá, de elégedettséggel is tölti el, innentől még a süti is jobban fog neki ízleni. Na, jó, ez azért túlzás, de minden esetre feldobja amúgy is jókedvét, hogy nem egyedül kell ücsörögnie.
- Azért csak nem fognak megkövezni, hogy kellemesebbé teszed egy vendég itt létét. Főleg, ha ez a vendég igen érdekes személynek talál. - Huncut mosollyal néz rá, aztán a sütijére, ami éppen az epres.
- Szóval ezt te sütötted, hmm... igazán érdekes íze van. Pont ilyet kerestem ma egész nap, valami különlegeset, és mikor feladnám, hirtelen többre is rálelek egy helyen. Ez a szerencse. - Beszédnek nincs híján, csak akkor hallgat el, mikor újabb falatot vesz a szájába. A második után megáll, lenyelve azt leteszi a villát.
- Illene bemutatkoznom is, nemde? - Kezét kecses mozdulattal nyújtja fel, s ha viszonzásra talál e kedves gesztus, akkor finoman, de határozottan fogja meg, és tartja a szemkontaktust.
- Deborah Zanni. - Szokásához híven az amúgy szinte teljesen eltűnt görögös akcentusa, nevének kiejtésekor mégis visszatér, helyette az angol szorul háttérbe. Ez is egy a bolondos dolgai közül, amikből a percek haladtával akár jóval többet is megtudhat a vele szemben ülő férfi.
Ray: Leül a lány mellé,ha ezt szeretné,a vendég kedvére tenni elsődleges cél. És szivesen beszélget,most éppen a forgalom is megengedi,hogy kicsit leüljön,amúgy is már hajnaltól sütöget.
- Azért biztosan nem,hiszen ezért vagyunk itt és ezért van ez a hely. Köszönöm,ha cserébe törzsvendég leszel,biztosan elnézik a többiek.
Kedvesen mosolyog a lányra, Nicolas ugyan a hely tulajdonosa,de ez nem látszik rajta,a kis kitűzőjén is csak a keresztneve szerepel,ahogy a többi felszolgálónak. Nem szereti a látványos megkülönböztetést. Ezértlustálkodni sem szeret,még ha senki se vethetné a szemére,hiszen a többiek neki dolgoznak.
- Igen,én. A többséget amit itt látsz.
Helyesel,az egyszerűbbeket időhiány miatt másra is rábbizza,de szivesebben süt maga.
- Örülök,ha ezt gondolod. Igyekszem. Szeretek természetes,friss alapanyagokból és jó minőségűekből dolgozni,minimális mesterséges anyaggal,mint szinezék vagy a véres sütiknél stabilizáló.
Egyszóval,megédesiteni a vendégek életét.
Nem nagy titok,nem ebben rejlik,hanem inkább abban,hogy szivesen csinálja ezt és bele ad mindent.
- Nicolas Ray, örvendek.
Kinyújtja a kezét és megrázza Deborah-ét,határozottan,de nem túl erősen.
- Érdekes neved van,szép. Nem hallottam még ilyen vezetéknevet,nézd el nekem,megkérdezhetem,hogy ez alapján milyen származású vagy?
Rákérdez,ha nem titok,Deborah majd elárulja neki. |
2012. november 30.
Helyszín: Ray cukrászda
Deborah
Nicholas Ray
Deb: Reggel óta egy gondolat kering a fejében. Végigjárt több üzletet, felkeresett kisebb cukrászdákat, és annyi mindent látott, hogy a szeme sem volt képes már befogadni többet, mégis tovább keresett. Valami különlegesre vágyott, ami elragadja, és minden ízlelőbimbóját kiakasztja a helyéről. Roppant magasra tette a mércét, de, ha ő édességet akar enni, akkor nem elégszik meg a legegyszerűbb variációkkal, tucat süteményekkel, vagy legalábbis most nem. Ezen céllal bolyongott végig szinte egy egész napot, míg estébe nem fordult a nap.
- Az én vérem igazán, akkor pezseg... - Halkan énekelget, néha kicsit hangosabban, de a szája be nem áll. Vidáman ugrándozik, és táncol végig az utcán, magára vonva néhány járókelő figyelmét. Nem érdekli. ami az arcukra van írva, teljesen feldobva érzi magát, és ehhez jön az a döbbenet, ami megállásra készteti, és nagy szemeivel az üzletet vizsgálja. Nap, mint nap itt jár el, mégsem vette észre, az orra elé épült a cukrászda, ami már külsőre is rettentően hívogató. Engedve a kísértésnek besétál, és továbbra is kitartóan nagy szemeivel nézi a helyet.
Egészen elszállt a bátorsága, ám ez valószínűleg addig tart, míg a süteményes pult közelébe nem ér, és csillogó szemekkel, teljesen fellelkesülve válogat.
- Jujuj, jujuj - Mutatóujját ajkaihoz érintve szemlélődik. - Mind olyan finomnak néz ki. Ő is,... meg ő is... és még ő is! - Szabad kezével mutogat egy-egy cukrászdai remekműre. Pénztárcájában ugyan nem hever kötegszámra a pénz, de csak sikerül legalább kettőt kiválasztania, ám addig még rengetegszer körbe fogja járni a választékot, ezt már előre tudja.
Ray: A Ray Cukrászdában már hajnal óta sütnek és díszítenek. Vendég is akad szép számmal,az alkalmazottak kedvesen szolgálják ki őket. A cukrászda csupa különlegességet kínál,megtalálja itt minden faj a számára kedveset,ínycsiklandozót,még a vámpírok is. A receptek nagy része saját és nagyanyáinké,csupa olyan,amit nem ehet bárki bárhol. Nick,a cukrászda tulaja ugyanis erre tette fel a célját,olyan cukrászdát létrehozni és üzemeltetni,ami mindenkinek megfelel és örömet okoz,főleg az ízlelőbimbóknak.
Most is éppen,zöld,hosszú kötényében az egyik oldalsó pultnál díszít egy nagyon szép,precízen díszített tortát. Fehér ing van rajta,a könyökéig feltűrve,a gallérja lazán,a kötényen pedig,a mellénél a cukrászda neve arannyal hímezve és egy kis tortaszelet. A pult vendégek felőli felén a kristálytiszta üveg és benne az esztétikusan elrendezett,gyöngybetűkkel feliratozott sütemények,mögötte díszít a sötétszőke,csapzott hajú férfi szemmel láthatóan jókedvűen.
Újabb vendég lép be,egy fiatal lány,aki odaszökdécsel a pulthoz és magának magyaráz. Nicolas felpillant a díszítésből és elmosolyodik. Leteszi a fehér cukormázas díszítőt és tesz két lépés,ahol pont a lány áll.
- Szervusz, mivel szolgálhatok? - Kérdezi kedvesen és csillogó fűzöld szemeivel a borostás,de fiatal arcú cukrász.
Deb: Némi fáziskéséssel, de feltűnik neki, hogy a szavak neki szólnak, és ekkor végre rá is néz a pult mögött álló férfira, majd arcán az eddiginél is szélesebb mosoly jelenik meg.
- Mondanám, hogy te tökéletes elég lennél... - Szemrebbenés nélkül mondja ki eme szavakat, s ha lehetősége nyílik rá, még mélyen a címzett szemibe is néz. Aztán megszakítva a szemkontaktust, újra a süteményeket vizsgálja.
- ..., de az a helyzet, hogy most inkább valami ehetőre vágyom, mondjuk az az epres csoda ott belül, az nagyon jól néz ki. - Ujjával, ami a beszéd kezdetig szájánál volt, most az említett sütire bök, s alsó ajkát megnyalva már szinte fel is készült arra, hogy elfogyasztja. Lép még párat, majd újra megáll, szemei felcsillannak.
- Az az az extra csokis torta, amit múltkor ettem... öhm... nem tudom kinél, de nagyon finom volt. Azt is kérnék egyet, egy szép nagy szeletet. - Kislányos rajongással néz a megtalált cukros csokibombára, ez talán még nagyobb hatással van rá, mint az előbb kiválasztott. Alig bírja tekintetét elszakítani róla, de amint sikerült, újra a férfit tiszteli meg figyelmével, és elbűvölő mosolyával, aminek hiánya elképzelhetetlen jelen pillanatban.
- Hm, igen, ennyi lenne azt hiszem. Vagy van valami ajánlatod esetleg? - Fel se tűnik neki, hogy talán magázódnia kellene, vagy bármiféle tiszteletet tanusítani, mondhatni egyenlő félként tekint rá, és azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy igen helyes férfit sodort elé a Sors. Végig is néz rajta, ameddig csak a pult engedheti, illetve míg lábujjhegyre állva láthatja.
Ray: A torta díszítésből egy új vásárló érkezése zökkenti ki. Megszokottan lép a pult mögött a vélhetően diáklány elé és barátságosan kérdezi meg mit tehet érte,örökké széles mosolyával. A válasz kissé magának való,először furcsán is néz,de mosolyát megtartja,aztán csak biccent kedvesen.
- Akkor,máris adom. Egyet?
Már nyúl is a tortalapáttal a sütemény alá és kiemeli a hűtőpultból,egy fehér,csipkézett szélű üvegtányérra és oda nyújtaná a lánynak,de az tovább rendel,a tulaj nagy örömére.
- Belga csokitorta van,vagy a Nagyi Csokitortája,amiben magas a csokoládétartalom.
Rá is mutat a két említett finomságra,ugyanolyan gusztusosak és formásak mint a többi ínyencség.
- Esetleg még valamit, üdítőt?
Kérdez még rá,mielőtt kiadná a kezéből a tányért és átnyújtaná a kislányos sütmény-rajongású lánynak egy díszes villával.
- Hát,az attól függ mire van éppen gusztusod. Valami frissítőre,gyümölcsösre,mennyire édesre,esetleg különleges ízkombinációra vagy valami hazaira,régimódira? Elég sok a különlegességünk,szeretek kísérletezni sütés terén,szóval a választék elég nagy...
Igazán nem zavarja a tegezés,úgy is-sajnos- még a személyiét is néha elkérik,pedig már lassan harminc éves lesz. Szereti a közvetlenséget,ezért nem is szól semmit a tegeződésre. A kínálat pedig valóban nem szegényes,ezt nem öndícsérésből mondja,csak azért,hogy rámutasson,tényleg van itt különlegesség bőven. A buzgó lány alaposan végiglegelteti a szemét rajta,ezen is csak kedvesen mosolyog, nem tesz rá rossz megjegyzést. Ha az ember ilyen munkát végez,akkor hozzászokik egy s máshoz. Aranyos vásárlólányok éhes tekintete pedig igazán nem zavarja,ameddig nem megy át zaklatásba a dolog.
Mikor a csokihajú lány már lábujjhegyre áll,azért kiszélesedik a mosolya,de még ekkor sem szól semmit.
Deb: Alig várja, hogy kezébe foghassa a tányért, melyen két finomság is található. Azért figyelméből jut még a férfinak is egy kevés, és hallva a kérdést, azonnal eszébe jut két variáció, ami italként remekül illene a süteményekhez. Magában egy gyors "Ecc-pecc kimehecc..." mondókával el is dönti, melyik legyen, ebből kifelé annyi látható, hogy mutogat a levegőben két pontra, s szájával némán motyogja, amit belül normál hangerővel szaval.
- Egy jegeskávét is kérnék, de csak, ha csokifagyi is kerül bele, anélkül nem az igazi - Két kezét vidáman csapja össze kétszer, a gondolat is feldobja, hogy nemsokára ennyi finomság kerülhet a birtokába.
- És jó sok cukrot kérnék még hozzá, minél édesebb, annál jobb. - Egy pillanatig még vidáman, némi őrülettel csillogó szemekkel néz a férfire, aztán várakozó álláspontra kapcsol, míg el nem jön az a perc, hogy megkaphassa, amiket kért. Eközben bőrből készült kicsiny hátizsákjából előkerül a talán nem is olyan meglepően feltűnő színű, rózsaszín pénztárcája, és, ha szokás, ha nem, egyből ki is fizeti, mert mindig így csinálja, legyen szó étteremről vagy a sarki büféről akár. |
Debbie egy elég kiszámíthatatlan lány, nem tudni, mikor van épp határtalanul jó kedve, és mikor ajánlatos inkább messzire kerülni, mert keresztben lenyelné az illetőt. Egyesek őrültnek tartják, és talán az is, hiszen szinte teljes hiányában van a józanésznek, megy, ahova akar, csinálja, amit akar, nem igazán lehet neki gátat szabni. Ehhez társul a makacssága, nehéz megváltoztatni a véleményét bármiről is legyen szó, de, azért nem lehetetlen. Igaz, hogy kiszámíthatatlan, de ettől függetlenül rettentő okos, ha több figyelmet szentelne eme kiemelkedő tulajdonságának, még sokra vihetné, ám ő ehelyett örök gyerekként, néha durcásan, néha kicsattanó jókedvvel éli mindennapjait, és csodák csodájára, boldogul a világban.
(A játékokat mindig lentről felfelé kell olvasni!) |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
