Témaindító hozzászólás
|
2013.03.08. 01:17 - |
Lyn egyszerű lányként, átlagos háttérrel került be egy varázslatos világba. A szó ténylegesen illik ide, mert már sokadik éve jár Afrika varázslóiskolájába, habár néha még most sem érzi odavalónak magát. Rengeteg minden történt vele azóta, amiket sorra lejegyzett a naplójába, kivéve egy számára roppant nehéz időszakot, amiről beszélni sem akar, nemhogy egy szép napon visszaolvasni.
Pozitívan igyekszik szemlélni a világot, kerüli az előítéleteket, legtöbbször bolond, és inkább gyerekes, mint felnőtt. Szeszélyes, de szeretnivaló. :) |
[5-1]
2000. május:
Sikerült összevesznem anyával. Ő hozta szóba Afrikát, aztán persze elkezdett velem veszekedni, mert azt mondtam, nem biztos, hogy abba akarom hagyni. Mégis minek kérdezi, ha nem fogadja el a válaszom? Most már csak azért is elmegyek a Hippoba este, kell egy kis nyugalom. Azért az erős túlzás, hogy ezt pont ott találom meg, mert ott is történik valami, olyan nincs, hogy nem...
Ott voltam. Hazajöttem, anya aludt már, így nem látta rajtam, mennyire szétcsúsztam. A legrosszabb az egészben, hogy egy árva könnycsepp sem jön ki, pedig szívem szerint bőgnék, mint egy ostoba kislány.
Beszéltem Emilyvel, aminek az lett az eredménye, hogy még jobban felhúztam magam. Plusz mellé elkesrít, hogy eddig hazudott nekem. Azt hittem barátnőmnek nevezhetem, ehhez képest már egy jó ideje átver. |
2000. május:
Tessék! Megint elmondhatom magamról, hogy abbahagytam valamit, amitulajdonképpen annyiszor rángatott ki a gödörből, Lynne állítása szerint. Ezer éve nem néztem a Hippo közelébe, mert... mert szeretnék normális életet élni. Normális emberekkel, barátokkal és azzal az angol sráccal, akit tegnap ismertem meg a főtéren. Átlagos, kedves vicces, nincs gyilkolási hajlama, nem akar öngyilkos lenni, s legfőképp... nem varázspálcával a farzsebében mászkál. A Sors ostoba fintora azonban, hogy a neve nem más, mint Matt, és a szeme is pontosan ugyanolyan, mint az övé (volt?). Ajj, basszus, annyira hiányzik még mindig! Vajon mi lehet vele? Kiengedik valaha? Látom még? Emlékszik még egyáltalán rám? Úgy érzem, vissza kéne mennem a teázóba, kifaggatnai Emilyt, hátha ő tud róla valamit. A legjobb talán mégis az lenne, ha távol maradnék tőlük. Tényleg ki akarok ebből szállni? |
2000.03.08.
Elegem van! Komolyan kezdek besokalni az "Én vagyok a jobb szülő!" harccal, amit anyámék folytatnak. Apával kedd óta Afrikában vagyunk, tudja, hogy ide jövök nap, mint nap a többiekhezm és azt hiszi, ettől sokkal jobb fej lett, mert nem kell kandallókon át utaznom, hanem tíz perc sétával átmehetek. Anya cserébe reggel, délben, este és a többi órában is hívogat, mesél, kérdezgeti, mi van velem, sőt, már kitalálta, hogy ugorjak haza, ha a kandallón át való utazás ilyen gyors és olcsó. Erre apa kiakadt, hogy, ha nem akartam vele jönni, miért egyeztem bele, erre én otthagytam, mert nagyon nincs kedvem vitatkozni vele.
Átmentem a hippoba, kihaltabb volt a megszokottnál, de akikre kíváncsi voltam, azok majdnem mind ott voltak. Patrik egyből megtalált, a mondandójától leesett az állam. Imádom a srácot, tényleg olyan nekem, mintha a hatodik bátyám lenne, de ettől függetlenül legszívesebben tarkón csaptam volna. Sweet és ő nemrég jöttek össze, ami nagyon jó dolog, de ez a bolond múltkor többet itvott, mint kellett volna, és valószínűleg lefeküdt Moyrával, habár erre egyikük sem emlékszik konkrétan. Most komolyan, megéri ezt csinálni? Annyira idióták a férfiak! Sweet ki lesz bukva, és abszolút jogosan, de azért remélem sikerül valahogy megmenteniük a kapcsolatukat. Ilyen hamar eljátszani az esélyét...
Natet valószínűleg holnap kiengedjük, legalábbis ezt tervezem, mert már egy hete fogvatartjuk Patriknél, hátha visszatér a memóriája, amit a kínzással sikerült eltűntetnünk. Ha tudtam volna, hogy ilyen lehetséges, el se kezdtük volna! El fogjuk vinni egy gyógyítóhoz, mert az állapota inkább romlott, mint javult szerintem. Nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye! Ha felépül, esküszöm, mindent megteszek, hogy jóvátegyem! Ha maradt benne egy kis jó érzés irántam, akkor nem jelenet fel, és megússzuk a dolgot, ebben bízom, meg a szerencsében! Szeretnék egy egyszerű, nyugodt életet, olyan nagy kérés ez? |
Visszatekintés az előzményekre, avagy az eddigi naplóbejegyzéseiből részletek:
Vinny-s korszak elején (ősz):
"Meg kell neki mondanom. Az a legegyszerűbb, ha egyszer csak elé állok ls minden kertelés nélkül kinyőgöm, hogy mit érzek. Minden porcikám érte eseng, ajkának édes ízére szomjazom, s a puszta gondolatától lobabőrben úszom. Jesszus, ez de nyálasan hangzik! Matt óta senki sem volt képes ilyesfajta őrületet kiváltani belőlem. Annyira pontosan tudja, mire van szükségem, mintha olvasna a gondolataimban, Ami azon az éjjelen történt, arra még most sem találok szavakat..."
" Feladom. Vinny hatása alatt állok teljesen. Kihozta belőlem azt a valakit, aki Matt óta elbújt, elveszettnek tűnt. Mondjuk, ha azt nézzük, azóta senkit sem engedtem közel magamhoz. Megígértem, hogy messzire elkerülöm a rosszfiúkatm erre tessék (!), begyalogoltam a következő csapdájába. Önként! Nem látom őt olyan vészen rossznak, szimplán az ellentét óriási közöttünk. Hát, ő sem az a srác, valljuk be őszintén, akit az ember lánya bátran bemutat a szüleinek... Te jó ég, mikről fantáziálok?! Nem vagyunk együtt, kettőnk között valami egészen más van. Azt hiszem pusztán a testi örömök végett van velem, megkapja, amit akar és kész. Mások előtt még mindig ezt érzem, de ha ketten vagyunk az annyira más. Tegnap például beszélgettünk. Szóba kerültek személyesebb dolgok. Beszéltem kicsit Mattről, annyira jó érzés volt végre kiengedni magamból, ami hosszú idő óta kínoz. Eddig azt hittem, szeretném, hogy visszajöjjön, bármi is lett vele, akarom, itt van szükségem rá! Most kezdem el at érezni, kibírnám nélküle, szeretem, de képes vagy elengedni. Erre is tegnap döbbentem rá, mikor Vinnyvel beszélgettünk. Azt mondtam neki, körülöttem megváltoznak az emberek, talán ő is fog. Mindenesetre megtisztelő, hogy megnyílt előttem és beszélt a múltjáról. Beleszeretett egy férjezett nőbe, két éven át tartott a viszonyuk, mellette férfivá érett. A legnagyobb baj, amit egyszerre csodálkozva fogadok, s nem is értem teljesen, hogy nem a lebukás vetett véget az egésznek, hanem egy "ostoba" érzelemnyilvánítás, mert kimondta, hogy szereti, erre a nő kinevette és otthagyta. Ez... ez a leg... nem is tudom igazán, micsoda, de ezek után nem csodálkozom, hogy Vinny ennyire megváltozott. Remélem egyszer megismerem, milyen volt ő, mielőtt ez az egész történt... "
"Harmadjára aludtam vele, és őszintén bevallom, isteni volt! Amikor hozzábújok és átölel a felhők felett érzem magam. Tegnap feltett nekem egy kérdést és képtelen voltam őszintén válaszolni rá. Azt mondtam, butaság és kinevettem a feltevést is, miszerint szorosabban kötődnék hozzá. Elalvás előtt újra megpróbáltam elmondani, de visszatáncoltam. Félek, ha elmondom ellök, ls többet hozzám se akar érni, ami iszonyú lenne. Mondjuk, hogyan vallanál be bárkinek is olyasmit, amiben még te sem vagy biztos? Mérföldekkel többet érzek iránta a testiségeknél, azok sosem voltak számomra fontosak. Többre tartom, mint egy átlagos barátot, s igen, talán beleszerettem. Ő különleges, ezt hajtogatja folyton folyvást, lehet teljesen más értelmében, mint én gondolom, de ettől még igaz. Az biztos, hogy erről senkinek sem szeretnék beszélni, legyen ez az én titkom. Majd egyszer talán megosztom vele, amikor úgy érzem a Sors kedvesebben áll hozzám. Addig élvezem, a deja vu-t okozó együtt alvásokat. Sokszor eszembe jut elalvás előtt Matt, vele is ilyen jó volt összebújni. Ideje lenne a hasonlóságok keresését felfüggesztenem, mert Matt és Vinny nem ugyanaz a személy, és sosem lesznek azok!"
(November)
"Féltékeny vagyok. Hogy kire? A fél világra! Az elmúlt napjaim futással teltek, a lábam úgy fáj, mintha ki akarna szakadni. Valamiért akaratlanul is távol akartam maradni az emberektől. Kétszer futottam össze Vele, egyszer épp Emilyt csábítgatta magához "aludni", tegnap meg egy ismeretlen csajt talált meg, valami Solange."
" Basszus! Basszus! Basszus! Könyveljük el ezt a napot életem legszörnyűbb napjai közt dobogósnak. Könnyek között nehéz írni, de akkora egy idióta vagyok! Miért mondtam el neki??? Igaza van, gáz volt, amit csináltam, ez az elkerülős terv több ponto becsődölt. Valamiért a Sors akarta, hogy kiderüljön. Elszúrtam. Talán többet szóba se áll velem. Én egy pár napig biztos így teszek. Vajon el tudok tűnni úgy, hogy senkivel se találkozzam a szobatársaimon kívül? Kopognak..."
"Feladom. Azt hittem valamelyik bolond hagyott itt valamit, ehelyett pont ő állt ott. Beengedtem és beszéltünk. Azt mondta, ő nem úgy szeret, mint, amire én vágyom. De honnan tudja, mi lenne az? Ami meglepett, ő ajánlotta fel, hogy tegyünk egy próbát. Beleegyeztem. A szabályokat lefektettük, bármilyen furán hangzik is, hogy ilyesmit is csinálni kell, de ő kérte, hát beleegyeztem. Napokig nem fogom felfogni, hogy ő már nem csak van, hanem az enyém lett. Bárcsak előbb elmondtam volna. Azért a baklövés majdnem nem maradt el, mert kishíján kimondtam azt a bizonyos szót, amit azt hiszem egy jó ideig nem szabad még, vagy legalábbis addig, amíg azt nem érzem, ő is így gondolja. Vajon eljön az a nap valaha? Addig igyekszem fékezni a nyelvem, mert nem hiszem, hogy túl sok jó származna belőle."
|
Lyn egyszerű lányként, átlagos háttérrel került be egy varázslatos világba. A szó ténylegesen illik ide, mert már sokadik éve jár Afrika varázslóiskolájába, habár néha még most sem érzi odavalónak magát. Rengeteg minden történt vele azóta, amiket sorra lejegyzett a naplójába, kivéve egy számára roppant nehéz időszakot, amiről beszélni sem akar, nemhogy egy szép napon visszaolvasni.
Pozitívan igyekszik szemlélni a világot, kerüli az előítéleteket, legtöbbször bolond, és inkább gyerekes, mint felnőtt. Szeszélyes, de szeretnivaló. :) |
[5-1]
|