Nem árulok el nagy titkot és nem is hiszem, hogy egyedül lennék, aki a borítójába szeretett bele először. Nincs rajta felesleges díszítés, mindenféle extra, ami elvonná a tekintetet, hanem az egész összképet látjuk meg elsőre és pontosan ez kell ahhoz, hogy valaki leragadjon a kirakat vagy a könyvespolc előtt és nem sokkal később egy újabb szerzeménnyel legyen gazdagabb.
Mondom mindezt úgy, hogy nálam az alap szabály: nem kell alak a borítóra! Vagy mégis. Az esetek egészen kis százalékában tökéletesen illik oda egy-egy női vagy férfi alak, esetleg mindkettő.
Az eredeti borítót tartotta meg a Maxim, remek döntés volt, mert láttam az angol variációt, ami szerintem borzasztó. Megkerestem nektek, akárcsak néhány másikat is, az oroszok se változtatták meg, az olaszok és a lengyelek pedig egészen más vonalon indultak el, szerintem hiba volt.

     A tartalomra áttérve, nem hiszem, hogy túl nagy meglepetéssel szolgált, mivel egy szerelmi, ifjúsági történettel találkozunk. A főszereplőink egy rejtélyes lány, Nyelle és egy kedves, megértő srác, Cal. Utóbbi szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, a kísértő múltbeli felvillanások azonban változó elbeszélőket kaptak, hol Nicole, hol Richelle érvényesül, emlékeim szerint más szereplőkkel nem találkozunk így.
A múltban egy kislány érkezik az utcába, Richelle, Rae és Cal azonnal befogadják a kissé fura, mindig óvatos, ruhájára vigyázó Nicole-t. Főként Richelle-ben fedezi fel az igazi barátnőt, segít neki kimozdulni az otthoni egysíkú, komor, karót nyelt világból, ami egy átlagos ember számára ismeretlen és ijesztő lehet.
Különböző időszakokból villannak fel emlékek, költözésekről, elszakadásokról, barátságuk megromlásáról. Közben a jelenben egyre inkább bonyolódnak az események, Calban újabb és újabb kérdések merülnek fel a titokzatos, ám mégis ismerős Nyelle személyében. Tetszik neki a lány, felélednek a régi érzelmek, miközben nem tudja hova tenni saját gondolatait. Rae, a legjobb barátja tanácsokkal látja el, ő az egyetlen, aki megérti, min megy keresztül.
Nyelle szabad szellemű, hirtelen cselekszik, igazi belevaló lány, legalábbis kívülről ilyennek tűnik. Belül csatát vív, érzéseit és félelmeit igyekszik leküzdeni, hasztalanul. Egészen addig nem okozott neki ez gondot, amíg Cal be nem sétált az életébe. Innentől válik a történet egyre bonyolultabbá, majd jön a végkifejlet és a kedves olvasó álla a földön landol.

    Ez lenne az általános elképzelés, egy tömör összefoglalás arról, amit a könyv rejt magába. Számomra több nevetés közeli, mosolygós pillanatot okozott, néha egészen megdöbbentett, de csak Nyelle viselkedése váltotta ki belőlem az utóbbit, maga a cselekmény ugyanis elég könnyen kiszámítható volt. A fülszöveg ugyan eléggé árulkodó, nem hagy túl sok mindent rejtve, viszont a miértekre csak a végén kellene rájönnünk. Ehhez képest, számomra már a fényderülés előtt nyilvánvalóvá vált, mi miért történt, hogyan lett Nyelle azzá aki. Szóval nem okozott túl sok meglepetést a lezárás, amire fel voltam készülve, tehát nem csalódtam benne akkorát. Sőt, kifejezetten tetszett, leszámítva néhány, őrült apróságot, élveztem az olvasás élményét.

- Nyelle karakterétől ellenben a hideg kirázott. Értem én, vadabb élet, korlátok nélkül, őrült ötletekkel, mert a mának akar élni. Ez logikus, meg akarja ragadni a pillanatot és magával rántja Calt is, oké. Viszont az ötletei, azok megvalósítsa és úgy egészében a viselkedése nekem abszolút unszimpatikus szereplővé teszi.
- Cal egy fokkal jobb, neki voltak nyomokban jobb pillanatai, de különösebben őt sem szerettem meg, a kitartása és a küzdőszelleme mindenesetre dicséretes.
- Rae és Eric, mint Cal két legjobb barátja tűnik fel, utóbbi a tipikus laza, egyetemista srác képében, előbbi lázadó, punk lányként, aki Cal minden titkát ismeri és egészen más módon űzi a vadságot, mint Nyelle, akivel szerintem elszaladt a ló, ennyi történt, míg Rae képes racionálisabban gondolkodni, ha kell.

     Mindent összevetve azt kell mondanom, megszerettem ezt a regényt, kívül-belül képes volt adni, a leírások és a párbeszédek remekül sikerültek. Rebecca Donovan nagyon jó írónő, tehetséges, tele van ötletekkel, amiket tökéletesen megvalósít. A történetei szerelmesek, érzelmesek, ez alól a What if sem kivétel.
Mindenképp ajánlom minden olyan olvasónak, aki kedveli az egyszerű, romantikus történeteket, de szeretne egy kicsit többet is ennél. :)

Kedvenc karakter: Rae
Mint már írtam, ő az igazán különc karakter, aki beszól, megmondja neked őszintén, ha valamit másképp gondol vagy nagy őrültséget csinálsz. Van egy pontosan ugyanilyen személy az életemben, a legjobb barátnőm, aki igaz nem punk és visszafogottabb az öltözködése meg a stílusa, de hasonlóan elsöprő személyiség. Mellette nem lehet unatkozni, akárcsak Rae mellett sem. Kedvenc jelenet: A visszaemlékezésekben volt.
Konkrét ilyen részlet nincs, amit kiemelhetnék, de, amikor már közelebb járunk a múltban a jelenhez és Nicole vagy Richelle szemszögéből látjuk a találkozóikat, az nekem tetszett. Nem igazán tudom megmagyarázni, miért. Úgy összességében a múltban történtek azok, amik a legjobban megfogtak, szívesen olvastam őket.

Ami nagyon nem: Nyelle karaktere
Idegesített, örültem, ha nem olvastam tőle semmi történést, egyszerűen kiakasztó lány, nem tudom szebben kifejezni, sem szemet hunyni a sok hülyesége felett. Átesett a ló túlsó oldalára.

"- Imádom a csillagokat nézni - szólal meg Nyelle. A hangja halk és távoli, akár egy emlék. - Ha engeded, minden fájdalmadat elmulasztják. És mire felkel a nap, a szomorúságnak már vége is."

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés