Books : Colleen Hoover - Szívcsapás 1.-3. |
Colleen Hoover - Szívcsapás 1.-3.
Arra gondoltam, ha már olvastam minden részt (, ami eddig megjelent), érdemes lenne egyben összefoglalva írnom róluk. Az elsővel kezdtem a 2016-os évet, a második még az azt megelőző hónapban akadt a kezembe, a harmadikat pedig nem sokra rá fejeztem be.
Hogy melyik a kedvencem? Még magam sem tudom. Talán most, hogy emiatt a bejegyzés miatt össze kell szednem a gondolataimat, könnyebb lesz kiemelni valamelyiket.
Na, akkor lássuk!
Sorozat: Szívcsapás 1.
Eredeti cím: Slammed
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Fordító: Barthó Eszter
Moly: katt
Megrendelheted online
"Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között."
Mivel Rubin pöttyösök táborát erősíti, így rengeteg romantikára számítottam, meg a szokásos bonyodalmakra és nem is lőttem nagyon mellé. Iskolai történet, némi csavarral és romantikával. Ez tömören összefoglalva a Szívcsapás, de persze ennél sokkal több mindent magában foglal.
Mivel terveim szerint minden megjelent Rubin pöttyöst elolvasok előbb-utóbb, így nem volt kérdés ez sem. Olvastam már előtte mást is, ezt követően is akadt kezembe ez-az, ám a leginkább ez a sorozat maradt meg bennem.
Lake szemszögéből ismerjük meg Willt, a helyzetüket, az új várost, iskolát és a slam műfaját is. Bevallom őszintén, annyira nem tudok vele azonosulni vele, hiába kedvelem az irodalmat. Nekem a slam olyan furcsa. Talán el kellene mennem egy ilyen slam-estre, hátha szóban másképp jön át az egész, mert olvasva nem nyűgözött le. Jó, igen, a mondanivalóját értem, viszont ettől még nem tudtam jobban megkedvelni.
A regényt magát ellenben megszerettem. A főszereplők ugyan néha hajtépésre ösztönöztek egy-egy tettükkel, de mindent összevetve egy könnyedebb, fordulatos, romantikus történetet ismertem meg.
" – Hol van a centi? – kérdezem anyát.
– Fogalmam sincs. -feleli. – Azt sem tudom, van-e egyáltalán.
– Willnek van. Megtennéd, hogy áthozod? – fordulok hozzá.
– Nekem van otthon centim? – kérdezi meglepetten.
– Igen, a varrókészletedben. – felelem.
– Nekem van varrókészletem?
Hihetetlen, hogy még ezt sem tudja. Csak egyszer takarítottam nála, de ezek szerint jobban kiismerem magam a házukban, mint ő?
– A varrógép melletti polcon van, édesanyád szabásmintái mögött. Sorrendbe tettem őket a számuk…na, mindegy – mondom és felállok. – Inkább megmutatom.
– Te sorrendbe tetted a szabásmintákat? – néz rám anya elkerekedett szemekkel.
– Rossz napom volt – fordulok vissza az ajtóból."
Sorozat: Szívcsapás 2.
Eredeti cím: Point of Retreat
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Fordító: Barthó Eszter
Moly: katt
Megrendelheted online
"A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…"
Az első részben Lake felől közelítjük meg az új élet kezdetét jellemző problémákat, a szomszéd srác okozta felfordulást és az olykor igenis fájdalmas szerelmet. Persze, a "happy end" elengedhetetlen része minden valamire való Rubin pöttyösnek, tehát a temérdek akadály után a két fiatal szerelme kiteljesedni látszik. Aha, vagy nem.
Ez a rész is romantikus, ám itt egészen más értelmet nyer a küzdelem, Lake bizonytalansága, Will kérdései a kapcsolatukat ingatja meg. A slam szerint most háttérbe szorul kicsit, amit annyira nem bántam, mert több volt a cselekmény és a történés. Nem, ez csak így lett volna szép. Helyette több volt a lelkizés, a durci, Lake hisztije, Willnek is rengeteg problémája akadt, én pedig még a feléig sem jutottam, de már a hajam nagy részét kitéptem.
Van benne egy pont, amit nem szeretnék most részletezni, de azt tervezte az írónő a csúcspontnak, a "nagy bumm"-nak, amin elvileg meg kellene lepődni és izgulni kellene, ám ez valahogy elmaradt. Számítottam valami hasonlóra, nem pont erre, de nem ért váratlanul, hogy lépett valamit, hiszen még volt hátra a könyvből és kellett még valamilyen téma, mert az "együtt vagy mégsem" már kezdett túl elnyújtott lenni. Szóval nekem valahogy ez sem...
Az ígéretes kezdet után ez nekem amolyan mélypont volt, kevésbé kötött le és nem is vágytam annyira a folytatásra, mint előtte. Persze, nem volt rossz új dolgokat megismerni, kicsit tovább haladni és belelátni a továbbiakba, viszont kétségtelenül és vitathatatlanul lemaradt az elődjéhez képest.
"A dobozra pillant, amit továbbra is bontatlanul tart a kezében.
- Te tudod, mi van benne? - kérdezi.
- Halvány sejtelmem sincs róla, de szívből remélem, hogy nem egy kiskutya - felelem. - Ugyanis ez a csomag négy hónapja hever az ágyam alatt."
Sorozat: Szívcsapás 3.
Eredeti cím: This Girl
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Fordító: Barthó Eszter
Moly: katt
Megrendelheted online
"Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében."
A Szívcsapás trilógia harmadik kötetében házaspárként találkozunk Willel és Lake-kel, akik épp a nászútjukat és az egy éves ígéret lejárta után nosztalgiáznak. Persze Lake itt sem hazudtolja meg önmagát, tele van hangulatingadozásokkal, de már nem akadok ki rajta, valahogy megszoktam a furcsaságait. Will sem egyszerűbb, bár kifejezetten előnyére vált, hogy most általa ismerjük meg a múlt egyes eseményeit. Azért kicsit csalódtam is benne, mert nem gondoltam ennyire nyálas alaknak, mint amennyire az. Romantikus, érzékeny, igazi úriember, de sikerül néha átcsusszannia a ló túloldalára. Nem tudom, mennyire lennénk mi boldogok együtt. :D
Ami ellenben nagyon tetszett, teljesen hihető volt a férfi szemszög. Kifejezetten szeretek ilyen szemszögből írni, de nem tudok olyan hiteles lenni, mint Colleen Hoover. Az ő Wille nekem igazi férfias karakter lett, mármint pontosan olyan, amilyennek eddig gondoltam, valamivel talán nyálasabb, viszont nem úgy, hogy egyértelműen az író nemére következtessek, hanem őt magát bírálom. Ez pedig igazi ritkaság szerintem, mivel a legtöbb női író, ha férfi szemszögre vállalkozik, vagy gyenge munkát produkál vagy egészen átformálja a karakter jellemét. Colleen megtartja Willt az első benyomásban, legalábbis nagyrészt olyan marad, mint az elején gondoltam. Innentől már nem az írónő hibája, hogy nem dőltem be a Will-féle vonzerőnek.
Lake viszont menthetetlenül beleszeretett, mindazok ellenére, amin keresztül mentek mégis boldogan együtt maradnak és mi sem bizonyítaná ezt jobban, mint a This Girl végén a 3 évvel későbbi jelenet. Na, az nagyon aranyos. Jót nevettem rajta. Lezárásnak tökéletes volt, nem is kellett mást hozzá fűzni.
"Amit te hibának látsz magadban, az számomra éppen az az ok, amiért beléd szerettem."
Mivel azt ígértem, összegezve írok erről a trilógiáról, hát a végén meg is teszem. :)
A sorozat egy szerelmi történetet dolgoz fel, amiben némi múlt felbukkanásán kívül nincs kifejezetten háromszög, vagyis Willet és Laykent nem egy harmadik fél, hanem más körülmények választják el, mint mondjuk a családi háttér, a sokban hasonlító, ám mégsem igazán passzoló élethelyzetük és hasonlók. Ők azért megbirkóznak mindennel, és a 3 rész alatt rengeteg akadályon jutnak túl, majd a végén természetesen csodás befejezést kapunk.
Semmi rendkívüli nincs benne, mégis szerethető történet, amiben részenként változik a nézőpont, ezzel is emelve az egész hangulatot.
Nekem az elsőből tetszett maga a történetszál, az események, a dolgok, amikre rájöttünk, illetve az utolsóból Will szemszöge, mert a férfi oldalról jól megírt történetek a gyengéim. Szóval nincs konkrét kedvencem, bár ha nagyon muszáj, akkor a Szívcsapást emelném ki közülük. Az újdonság varázsa hat az emberre, néha egészen átéreztem Lake helyzetét, jó volt, élveztem dacára annak, hogy magát a lányt nem kedveltem meg igazán.
Ajánlom mindenkinek, aki kicsit is kedveli a romantikus sztorikat, mert esetenként csöpög, ám kifejezetten az a történet, ami megmosolyogtatja az embert és megdobogtatja a szívét. Nehéz sorsok, összefonódó lelkek, közös jövő, megpróbáltatások, aztán a nagy révbe érés. Erről szól ez a trilógia. :)
Kedvenc karakter: Hűha, ez nehéz kérdés, mert úgy kifejezetten senkivel sem szimpatizáltam jobban. Tetszett Gavin és Eddie párosa a második részben, viccesek és elfogadnám őket barátaimnak minden további nélkül. Őket úgy ide merem sorolni, noha nem tartom annyira kedvencnek őket, mint mondjuk a Harry Potterből Lunát. Ő azért eléggé best szereplő! :D
Kedvenc jelenet: Többször megmosolyogtam egy-egy jelenetet, ám a kedvencem valahogy nem leltem meg. Ha mégis muszáj egyet választanom, akkor a harmadik legvégén a jövőből kiragadott nagy pillanat az úgy szimpi volt.
Ami nagyon nem: Lake minden részben legalább kétszer bevágja a hisztit és eljátssza a "Semmi baj." durcizást, amitől a hajam nagyobb kötegekben hullik. Egy idő után egyszerűen átugrottam sorokat, amikor ilyenhez értem. Nem bírom, az egész lány személyiségileg távol áll tőlem.
|