Ez az a könyv, ami első pillantásra megfog, aztán elkezded olvasni és egyszerűen beszippant. Szerintem legalább annyit vártam rá, mint anno Az elfek örökségére, de csak eljött a mi nagy közös pillanatunk, pontosabban több ilyen, mégis viszonylag hamar befejeztem.
A történet elején megismerjük azt a srácot, aki egy egészen jó családból érkezik az egyetemi előkészítőre. Nevelőszülei szeretik, szépen éldegélnek, nincs semmi probléma, leszámítva Dan apróbb emlékezetkieséseit, amit azért egészen jól kordában tart. Nem egy tökéletes srác, nincs kigyúrt teste, nem most lépett le a kifutóról, mégsem ez a lúzer gyík, szóval tényleg azt az arany középutat kapjuk, ami meglepően ritka a mai YA regényekben. Persze, talál magának egy lányt, aki az ő "Miss Tökéletes"-e lesz, de ez egy olyan mellékszál, amivel nem is foglalkoztam túl sokat. Meg ők sem.
Talál magának két barátot, lesz egy fura szobatársa, meg egyéb ilyen megszokott apróságok, amiktől kevésbé tűnhet kiemelkedőnek a történet.
Az igazi hangulatot a leírások adják meg, annyira pontosak, szinte lehetetlen nem elképzelni a poros, régi irodát, a falakon lógó bizarr eset-fotókat és az egész hely hangulata átjárja az embert. Mikor Danék először mennek az elzárt épületrészbe, már akkor úgy éreztem magam, mintha a moziban ülnék egy hátborzongató horrorfilmek. Csak itt egyedül volt.
Hiába ugyanis az érdekes, nem E/1-es Dan szemszög, mégsem tudtam beépülni a kis csapatukba, valahogy  végig kívülállóként vettem részt az eseményekben, mint, aki tényleg csak egy kamerán át szemléli a fejleményeket. Ez annyira nem tetszett, örültem volna, ha jobban be tud szippantani, de valamennyire kárpótol a végkifejlet.
Valahogy egyszerre éreztem közel magamhoz a történetet és távol maradtam tőlük, de ettől még nem mondhatom azt teljes bizonyossággal, hogy nem tetszett, mert az igazság az, minden hibája ellenére tarolt és vitt mindent.

     Lendületes, pörgős, mint egy jó horrorfilm, a nagy szellemes "bumm" azonban elmarad belőle. Helyette kapunk némi nyomozós múltfelderítést, mellék szálként értelmezünk valamit, ami aztán lényeges ponttá válik, s ugyanez fordítva. Piszok nehéz róla nem spoilerezve írni, nem tudom, mi az, amit elárulhatok és mi, amit komoly vétség lenne, tudjátok, fejvesztés terhe mellett meg ilyesmi.
A szereplők jól össze vannak rakva, a maguk kissé klisés hibáival, nagyszerű csapatot tudnak alkotni. Tetszik Jordan, a háttértörténete, a jellemvonásai, minden el van találva. Őt kedveltem meg úgymond a legjobban is, pedig nem gondoltam volna, hogy ez sikerülni fog neki. Dan meg Abby végig semlegesek maradtak, sőt, egy ideig a lány elég idegesítő volt, aztán valahogy szerintem megszoktam. Attól azért távol áll, hogy barátnőként gondoljak rá, nagyon nem az a típus, akihez elég türelmet adott a teremtő. :D
Dan viszont tényleg semleges karakter maradt, az a főszereplő, aki hagyja magát megkedvelni, de nem erőlteti rád a dolgot. Valahogy vele ilyen is maradt a viszonyunk, tulajdonképpen végig inkább az eseményekre koncentráltam, mintsem a szereplőkre.

Abban egyet kell értenünk, hogy egyedi műről van szó, kevés az elmegyógyintézetek múltbéli szörnyűségeit is boncolgató mű, főként az olyan, ami a fiatalok irányába íródott elsősorban és beleszőtték valami olyanba, amire példa egészen idáig nem volt. Legalábbis én nem találkoztam hasonlóval sem, holott nagyon érdekel a téma. Ha valaki találkozik még ilyen könyvvel, feltétlenül szóljon!
Nekem pontosan ez lett a kedvencem benne, az egyedi háttér. Nem egy ismeretlen, átlagon aluli csendes lány/srác van a középpontban, aki újoncként csöppent egy meglévő helyzetbe. Ez mindenkinek új és senki sem erre számított, ám valahogy mindenki megtalálja végül a maga helyét a kirakósban. Van benne romantika, mert az ugye elengedhetetlen, de nem azon van a hangsúly, nincsenek felesleges töltelékek, hanem kizökkentő esetek, amik tökéletesen megtörik a monotonitást, ezzel tulajdonképpen el is kerülik. Na, én ezt szeretem ebben a könyvben. Izgalmas, érdekes, fordulatokkal teli és igazi jó kis horrorisztikus sztori. Olvassátok el minél többen! :D

    A borítójáról ugye már szóltam korábban, de lezárásként azért visszatérnék rá. Nagyon jól megteremti a hangulatot, a zöldes felirattal megtöri a sötétséget, de nem veszi el annak komolyságát. Olyan, mint egy sokat mondó horrorfilm plakátja, amire nagyon szeretnél beülni a moziba, mert megragad az első pillanattól kezdve. Azért egyedül is élvezetes, nincs benne konkrét ugrasztó rész, ellenben számtalan olyasmit tartogat az olvasónak, amitől még a karodon is feláll a szőr. Szerintem a pulzusom ide-oda cikázott, hol normális szinten álltunk, hol megugrott, majd kimaradt egy-egy szívdobbanás. Ez a könyv hatással van az emberre kívül-belül. Még azt sem bánom, hogy egy lány alakja van a borítón, holott ezt nem szoktam kedvelni. Ide kellett. Így összességében, egészében eltalálták, örülök, hogy ez maradt a végleges döntése a kiadónak.

Kedvenc szereplő: Jordan, egyértelműen őt mondanám, ha valaki ezt kérdezné tőlem. Szimpatikus, szívesen elfogadnám barátnak és bátor döntés volt a szülei elé állni, még ha nem is teljesen meri felvállalni önmagát. Ha kell segít, ha kell beszól és vannak rossz napjai, amikor elbújik a világ elől, de a barátaiért tűzbe menne. Nyomokban magamra ismertem benne, vagy legalábbis egy olyan barátra, akivel tuti, megértenénk egymást. Meg szerintem hosszabb távon meg is őszítenénk...

Kedvenc jelenet: A végkifejletnél Jordan a semmiből tűnik fel és húzza ki a többieket a bajól. Több ilyen is van, de ez nagyon tetszett. Nem habozott csak ment és olyasmit tett, amit előtte nem biztos, hogy kinéztem volna belőle. Nagyon nőtt a szememben ennél a résznél. Szerintem itt kedveltem meg még jobban. :)

Ami annyira nem: A romantikus szálkezdeményt kihagytam volna, elég lett volna egy "Jó a csaj.", meg egy "Jó a pasi." gondolat és kész. Nem ragoztam volna túl, de ugye enélkül manapság már nincs ifjúsági regény, se Dream válogatás.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés