Név: Celeste Jane Cooper
Születési idő: 10.30.
Kor: 15 év
Származás: brit
Szak: Ének-zene
Szakirány: Vokális tanszak
Szakkör: íjászklub
Évfolyam: 0.
Kollégiumi szoba: 3., szobatárs: NJK (Renée Scotts)

Jellem: Egy évvel úszta meg a legfiatalabb Cooper címet, de ettől még ugyanúgy kicsiként kezelik. Amit ő utál. Ezért kezdett el lázadni, ami állandósult, és szinte folyton azt lesi, hogyan mutathatna be a világnak. Persze, van esze, tehát teljesen nem megy szembe a szabályokkal, inkább csak feszegeti őket.
Sokat beszél, szinte állandóan, és nem mindig a helyes formákat, kifejezéseket használva. Vannak barátai, haverjai, ellenségei, mindenfélét szerzett magának erős jellemével és laza hozzáállásával. Pedig ha sejtenék, mennyire gátlásos!
Az egész ugyanis pusztán a látszat, belül egy elveszett lányt találunk, aki bizonytalan, keresi a helyét a világban, és szívesen rejtőzne el félreeső zugokban. Nem sokan látják őt ilyennek, még a családjában sem. Egyedül James-szel, a legidősebb bátyjával tudott beszélni, ha úgy adódott, ám ő elköltözött otthonról és onnantól még jobban elnyomta magában érzéseit.

 Külső tul.:  Közepes termet, minden tekintetben, ez lenne ő. Barna hajával beleolvas a családba, semmilyen külső jegye nincs, amivel kiemelkedne közülük. Ezért szerezte illegálisan ugyan, de a csípőjén lévő tetoválást, meg a fülében lévő karikákat, amihez majd a nyelvében és az orrában szeretne újabbakat szerezni, de ez még várat magára.
Kedveli a sötét színeket, gyakran hord feketét, szürkét vagy sötét zöldet. Kedvenc darabja ruhatárának az a fekete bakancs, amire egyedül gyűjtötte össze a pénzét. Aki ránéz, rockernek látja, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlónak és tulajdonképpen nem is lő nagyon mellé, csupán annyi, hogy Celeste ezt nem direkt csinálja, egyszerűen csak ez a stílusa.

 Előtörténet: Ravenhilltől nem messze született, egy igen népes családban, ahol ő lett az utolsó előtti lány, ezzel ők hárman lettek, a fiúk pedig négyen vannak. Mivel a legkisebbek közt tartják számon, így kora ellenére sem veszik igazán komolyan, ami rányomta a bélyeget nem csak gyermekkorára, hanem az azt követő évekre is egészen napjainkig.
Kilenc-tíz éves lehetett, amikor hirtelen megváltozott, lázadozni kezdett. Tizenkét-tizenhárom évesen már másként öltözött, viselkedett, amit senki sem értett. Szülei is csak legyintettek rá, gondolták, ez egy múló szeszély. Hagyták, had menjen énekelni, hátha attól hamarabb észhez tér. Celeste azonban nem akart újra "jó kislány" szerepbe lépni, de ezt senki sem értette. Kivéve legidősebb bátyját, aki az egyetlen a családból, akivel beszélni képes, aki előtt megnyílik. És ő is otthagyta. Elköltözött, amitől Celeste még feljebb kapcsolt, immár olyan szinteket üt meg, amik a szüleiket is nyugtalanítják. Mivel mást nem tehettek, belátták, James segíthet a legtöbbet. Megkérték, vegye szárnya alá a húgát, és új irányt vett az élete, bejutott egy híres suliba, ahol kedvére énekelhet, fejlesztheti a hangját, a zongorázási készségét és a bátyja közelében lehet. Kívánhatna ennél többet? Igen, aminek James nem biztos, hogy annyira örül. A békát azonban már le kell nyelnie, nincs mese.

Galéria