Név: Alexio Papageorgiou
Születési idő: 04.03.
Kor: 25 év
Származás: görög
Szak: Tánc- és mozgásszínház
Szakirány: akrobatikus kortárstánc, klasszikus társastánc, színházi tánc
Lakás: Liverpool déli részén
Regisztráció éve: 2010

Jellem: Őt mindenki szereti. Vagy nem. Eléggé megosztó személyiség, először úgy tűnik, mintha nála kedvesen, önzetlenebb embert nem hordhatna hátán a Föld, aztán szép lassan kiderülnek a negatív tulajdonságai. Például, eléggé lobbanékony, könnyű felbosszantani, ilyenkor többnyire tánccal vagy valamilyen koncentrációt igénylő mozgással tudja magát lecsillapítani. Voltak már problémái, amikor egyikre gyógymódra sem volt lehetősége, de ezt a múltjával együtt maga mögött igyekszik hagyni és büszként jelenthetem, egészen jól kezeli már a dühkitöréseit.
Alapból segítőkész, vicces és számára két fontos dolog van az életben, a tánc és Reah. Bármit megtenne értük, a lányért tűzbe menne, tánc nélkül pedig valószínűleg már mg is bolondult volna. Vagy talán már megtörtént? Nem tudni, hiszen olyan kiválóan hazudik, hogy szinte képtelenség észrevenni, mikor hazudik és mikor mond igazat.

 Külső tul.: Magassága majdnem a két métert is meghaladja, mivel 194 cm-nyi testmagassággal rendelkezik. Ehhez még hozzájön sok minden, például a sötétszínű, majdnem fekete haj, az igézően csillogó barna szemek és természetesen a tánc edzette izmoktól duzzadó test. Na, nem egy izomkolosszuk, de minden porcikáján látszik, mennyire sokat dolgozott a látványon, pedig szinte észre sem vette, mikor alakult át ilyenné. Nem baj, a látvány miatt a lányok amúgy sem panaszkodnának.
Öltözékét tekintve kedveli a lazább stílust, egy póló, esetleg rá egy feltűrt ujjú ing, plusz alulra farmer és bakancs vagy edzőcipő, időjárástól függően. Többnyire kerüli a nagyon színes darabokat, fehér, szürke, fekete, sötétebb kékek és hasonlók alkothák ruhatára nagy részét.

 Előtörténet: Huszas éveiben járva a visszaemlékezés a gyerekkorra, még annyira nem megerőltető feladat, persze csak akkor, ha az ember szeretné felidézni, mi történt vele mondjuk tíz éves kora körül, Alexio nem akar ilyesmit tenni. Általában, ha valaki a múltjáról kérdezi, csak annyit mond, mindig érdekelte a tánc, azt szívesebben csinálta, mint a padban való ücsörgést és a végén ez lett belőle. Nagyjából öt modnatban össze tudja foglalni, amit el szeretne mondani magáról, a jövőjét illetően valamivel bővebben is beszél, ha kell.
Hiszen az már olyan biztos, mint, hogy a nap felkel minden egyes reggelen. Egy éve, másfél hónapja és három napja ismerte meg élete szerelmét, pontosabban 2015. február 18-án délután 2 óra 14 perckor. Igen, még erre is emlékszik. Méghozza azért, mert Reah megjelenése megváltoztatta az életét, színt vitt a mindennapjaiba és bevezette egy olyan világba, ami segített kimászni neki a mély gödörből. Sosem élt makulátlan életet, szerette a lányokat, a pénzt, az italt, sőt, még néha valami sokkal rosszabbra is hagyta magát rábeszélni, de Reah belépett a táncterembe, ahol Aexio próbált és onnantól semmi másra nem tudott gondolni, csak a lányra, akivel le akarja élni az életét.
Azóta az események felgyorsultak és az új évet már együtt kezdhették, mivel január 3-án a lány leszállt a repülőgéprlől, otthon hagyott mindent, ami oda láncolta és innentől maga mellett tudhatja. Szerzett neki papírt, megkapta Alexio anyjának leánykori nevét, mindketten új országba kerültek, ahol senki sem ismeri őket.
Az egyetlen fájó pont az egészben a tudat, hogy a szeretett lány, még hivatalosan nem lehet az övé, addig pedig a legjobb az lesz, ha senki sem tudja meg, kicsodák is ők. Mindketten családnevet változtattak, majd testvérekként beköltöztek új otthonukba, aztán találtak iskolát és munkahelyet, ahol szintén együtt lehetnek.  Alexio a táncnak, Reah a fotózásnak élhet, ahogy mindig is szerették volna, kell ennél több? Már csak azt szeretnék, ha minél előbb elrepülnének az évek, hogy hivatalosan is egy pár legyenek. Addig a világ szemében ők csupán egy nagyon kedves testvérpár.
 

Galéria