Mivel a címek általában többet takarnak, mint amennyi elsőre az eszünkbe jut, kíváncsian fogtam bele az olvasásba. A kedvcsináló fülszöveg alapján sokaknak elnyerheti a tetszését, hiszen egy alvajáró fiatal lányról nem olvasunk minden nap. Régebben szerintem felfedeztem már a blogot, mert az eleje ismerős volt, csak valamiért elfeledkeztem róla a nem létező szabadidőmben. Az viszont külön plusz pontot ér, hogy Magyarországon, magyar nevekkel íródott a történet. Szeretem, főképp akkor, ha maga a mű is jó.
     Utóbbival kapcsolatban több mint negyven fejezet elolvasása után, továbbra is csak egyetérteni tudok, valóban nem rossz regény, semmiképp sem érzem elvesztegetett időnek, amit rá fordítottam. Ami azonban csalódás volt számomra, hogy a cím alapján azt hittem, kicsit nagyobb szerepet kap Niki betegsége, mint az a néhány említés, mert nagyjából ennyi történt. Kicsit becsapottnak érzem magam, de még meg lehet menteni a helyzetet, bízom is benne, a későbbiekben jöhetnek még érdekes meglepetések.
     Mivel volt ''szerencsém'' megtapasztalni, milyen napokra kórházba vonulni, átéreztem, mennyire nem akart Niki ott lenni, aztán az új barátok hatására elkezdődik a változás. Sajnos én anno az ott megismert emberekkel elvesztettem a kapcsolatot, de Nikolettának segített a modern technika, meg a közösségi-háló, igaz a továbbiakban ezen ismerőseire utalás sincs, azért még ott vannak. Közben visszatér megszokott életéhez, a családjához, az iskolához, szóval minden visszatér a régi kerékvágásba. Vagy mégsem? Nos, ez derül ki azon olvasók számára, akik az első fejezetek után tovább olvassák a Holdkórost.
Határozottan nehéz volt ezt számomra ezt megtenni, de nem a történet alakulása miatt, az igazából tetszett, érdekesnek találom. Sokkal bosszantóbb volt az, hogy mennyi hibát lehet ejteni néhány sor alatt, mert a fejezetek elég rövidkére sikerültek, egy átlagos fejezet hossza itt 2-3 részből tevődne össze. Ez főként az elejére igaz, de a későbbiekben is elég csekély javulást láttam ezen a téren. . Ezen felül számtalan elgépeléssel találkoztam, úgy éreztem, az író oda sem figyelt arra, amit legépelt. Persze, emberből vagyunk, a Word meg nem mindig a barátunk, de ennél a mennyiségnél nem foghatjuk pusztán erre. A későbbiekben ez valamennyire javult, de nem annyira, hogy ne lehessen olyan könnyen kiszúrni x hibát egy-egy részben. Ehhez hozzájön még az indokolatlanul nagy betűtípus, amitől hosszabbnak látszanak, ám egyáltalán nem így van, én visszavenném egy-két számmal. Néha volt egy-egy egészen elfogadható hosszúságú, de akadt olyan is, amelyik még az átlagost sem érte el. Ezek olyan problémák egy regénynél, amiket az írónak egyszerűen kötelessége megoldani. Ilyen még a megszerkesztettség, amivel szintén akadtak problémák, például a sorkizárt beállítása jobbra rendezés helyett, illetve a szövegszerkesztő program gyengesége vagy hiánya is feltűnt.

     A designról, a blog kinézetéről is szeretnék pár szót ejteni. Szeretem a kék színét, hangulatos, szemkímélő árnyalatát választotta, rajta a Holddal, ami ugye elég kifejező már önmagában is. Felül a fejlécet azonban nem találom odaillőnek, valahogy kilóg, nem tud beleolvadni, vagy „egészségesen” kiemelkedni a designból, hanem valamilyen egészen más színvilágot képvisel. A gitározó lány egyébként jó ölet volt rá, hiszen néhány kulcsmotívummal, a történet szempontjából fontos dolgokkal nagyszerűen fel lehet dobni egy fejlécet, akár egy könyvborítót. Ettől függetlenül a kékes designt szeretem, ha így marad, ha változik, nekem tetszik. :)

Kedvenc karakter: Timi, mert ő tényleg legjobb barátnő. Az elejétől hisz Nikinek, megbízik benne, mellette áll teljes őszinteségével és segít neki. Pontosan ez a dolga egy barátnak, ilyennek kell lennie. Nekem ő a legpozitívabb szereplő.

Kedvenc jelenet: Még nem találtam meg ezt a részt, de biztos vagyok benne, hogy lesz ilyen, de egyelőre nem tudnék kiemelni egy bizonyos jelenetet sem a negyvenkét fejezetből, amit olvastam.

Összegzés: Valóságos, életszerű és élvezhető történet, amiben, ha kell, sajnálod, ha úgy van utálod és együtt érzel a szereplőkkel. Elég könnyű beazonosítani a szerepeket, haladni a történettel, nem az a bonyolult történet, ami több szálon futva borzolja az idegeket, de az az egy is ugyanolyan érdekes tud lenni. E történet megálmodója számtalan ötletet próbált belevinni a történetbe, látszik, hogy nem csak úgy nekifogott, mégis van bennem egy kis "sietett és nem gondolta át", de ettől még élvezhető maga a regény. Várom a folytatást, mert számtalan végkifejletet, folyatást el tudnék képzelni, kíváncsi vagyok, melyik valósul meg, vagy teljesen meglepetésszerű újdonsággal fogok találkozni. Tehát, ajánlom mindenkinek, mert egyszerű, de nagyszerű! :)