Kerestem egy könyvet, ami könnyed, romantikus és valami gimis sztorit ölel fel, de nem annyira szokásos módon. Mikor megláttam a borítót, kételkedtem benne, hogy ezt keresem. A cím azért nem hagyott nyugodni, a fülszöveg pedig döntött helyettem, mondjuk így. Elhoztam és nem mondom azt, megbántam, nem így, nem azonnal rávágva.
     Ha csak a borító alapján kellett volna választanom, szerintem a polcon marad, a könyvtár gyerekeknek szóló osztályán. Na, jó, tiniknek alakították ki azt a részleget, de azt hiszem, már abból is kinőttem, fogjuk rá. Aranyos kis narancssárga, rajzolt képpel, amiről akaratlanul a pöttyös könyvek jutottak eszembe, amikből egyébként nem sokat olvastam, de anyukám rengeteget áradozott róluk. Pontosan ezért nem vártam tőle annyit, mint mondjuk, ha a külföldi változatba botlom bele. Az tényleg komolyabbnak mutatja ezt a kis love-storyt, mint amilyen valójában. Csalódtam volna, ebben biztos vagyok, ha az itt lentebb látható borítóval veszem a kezembe. Hiába van ott a „gimis verzió”, sokkal több elvárásom lenne ezt látva:

     A könyv elején előre ugrunk egy jelenetre, majd az egész elején találjuk magunkat, de nem zavaró módon, csupán kicsit meglepő a váltás. Megismerjük két lány barátságát, amit szinte testvéri köteléknek is nevezhetünk. Egy átlagos, kissé flúgosnak tartott lány, Liza szerelmi életét, ahogy három srác is hirtelen érdeklődni kezd iránta. Még Ryant megértettem, régóta epekedik utána, aztán jön az új srác, szinte természetes, hogy kiszúrja magának az amúgy totál nem feltűnő, csendes lányt és voila, kész is a szerelmi háromszögünk. De, hogy lett ebből négyzet?! Ja, hogy Liza nem bír magával, annyira keresi Mr. Darcyt minden valamire való fiúban, hogy azonnal hármat is talál? Totál egyetértek a bostoni lánnyal, amikor kimondja az utolsó kirándulási napon, mit gondol a Jane Austen-megszállott Elizáról. Bármennyire is szépíteni szeretnénk, nem lehet. Pontosan ezért szeretném megfojtani nagyjából attól a fejezettől kezdve, hogy Ben színre lép. Na, ne már! Komolyan sajnálom a srácokat. Bármennyire rá szeretné fogni a zavarodottságára, meg a hirtelen kialakult helyzetre, nem lehet kimagyarázni, amit csinál! Fú, annyira felhúzott, komolyan felpofoznám, ha előttem állna. A srácok helyébe rá se néznék, miután pofára ejtett.
Azt hiszem, az előbbiekből kitalálható, nem vagyok oda a főszereplő lányért, nagyon nem. Amúgy sem rajongok a szerencsétlenkedő kislányokért, de, ha még übereli, azzal mindenképp kiveri a biztosítékot nálam, ahogy Liza meg is tette. Ja, bocs, Eliza, mert nem vagyunk barátok. A feliratos pólóiért viszont irigylem!
     A történet úgy amúgy nem rossz. Letakarva a kiakasztó részeket, egészen kellemes. Tetszettek az információk, amiket Jane Autsinról megtudhattam belőle, szívesen részt vennék egy olyan kiránduláson, amit köré és történetei köré szerveztek. Valamennyire bele is tudtam élni magam a történésekbe, bár, mire megtehettem volna úgy igazán, Eliza bénázása mindig kizökkentett. A szereplők többsége szerethető a maga módján, a fejezetek gördülékenyen haladnak előre, minél jobban elmerülsz, annál inkább megszereted Jane Austent, aki Jane, és nem Jean!!! Azok a félreírások, te jó Isten! Alig tudtam visszafogni a sikolyt. Nagyon nagyon és még annál is sokkal durvább! Mondjátok, hogy direkt van úgy írva, többször is! Nehezen tudtam túl lépni a dolgon és tovább olvasni. Szerencsére csupán egy vagy két esetben fordult elő, de az is sok, milliónyi „k”-val a „sok” végén.
Ezen kívül kerestem a lány régies stílusát, amit a fülszövegben is annyira emlegetnek, de nem találtam. Volt néhány olyan kifejezés, amit mondjuk egy úriasabb, elit társaságban esetleg hallani lehet, de konkrét Austen-féle stílusról nem beszélhetünk Eliza esetében. Ő csak egyszerűen egy lány, aki túlzottan beleéli magát a könyvbeli világokba és próbálja a valósággal összekötni, sikertelenül. A 19. században kinézték volna a viselkedéséért bármilyen társaságban.

Kedvenc karakter: Mr. Darcy-t kedvelem benne. Hogy miért? Mert Eliza 287 oldalon keresztül keresi, de a férfi mindig meglóg előle. Nem, neki nincs szerepe, ő csak a vágyott férfi, akit szerintem majdnem minden nő keres, de csak keveseknek adatik meg, hogy tényleg rátaláljanak. Eliza nem érdemelné meg őt, nagyon nem.

Kedvenc jelenet: Muszáj jelenetet? Inkább helyszínt nem mondhatnék? Na, jó, akkor jelenet. Szóval, olyan kiemelkedően „hű, de jó” részt nem tudok mondani, de míg az elején a bunkónak hitt focista nagymenőt akartam lecsapni, addig a végén kifejezetten tetszett, hogy elmondta a véleményét Lizáról. Én még kiegészítettem volna, de a wc-s jelenetnél egyetértően bólogattam.

Összegzés: Nem beszélhetünk szerelmi történetről, inkább csak egy magát szerencsétlennek beállító lány csapongásáról három fiú között, de ebben kb. annyi komoly érzelem van, mint egy darab deszkában. „Tetszem neki, megbámul, akkor ráhajtok, de előadom a kis béna csajt.” Ennyiről szól nagyjából. Ettől még tetszett, összességében nem rossz, csak… azt hiszem kinőttem a nyafka lánykás történetekből. Bár Elizát szerintem abban a korszakomban sem szerettem volna.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés