Nem szoktam ezt mondani, írni vagy bármit is csinálni, de úgy tűnik, mióta könyvek véleményezésére adtam a fejem, többször fog el az az érzés, hogy már megint mellényúltam. Ezzel a könyvvel kapcsolatban is így érzem, ne igazán találtam benne olyat, ami igazán megfogott volna. Azért elolvastam, mert néha ilyen is kell.
     Maga az alap történet érdekes, vannak benne fordulatok, néhol, elszórtan, ritkásan. Az igazság az, hogy totálisan kiszámíthatóak a fejlemények, mindent előre ki lehet találni, s néhol annyira röhejes, hogy szinte kilöki magát az ember kezéből, nem is szükséges tovább olvasni.
Van egy 16 vagy 17 éves lány, ezt a történetben is sokszor keverik, aki elhagyja a szülői légkört, mert többre vágyik. Ezt totálisan megértem, bár irigylem azért, mert skót, vörös a haja és azért, mert ennyi bátorsága, ilyen lehetősége van ennyire fiatalon. Mondjuk azt nem értem, hogyan keveredett át Londonba, főleg dolgozni, hiszen tulajdonképpen még gyereknek számít, akinek iskolában lenne a helye. Milyen kórház az, ahol simán alkalmaznak egy fiatal lányt? Jó, oké, segédápoló, aki ágytálakat takarít, meg ágakat húz át, szóval nem csinál semmi bonyolult dolgot, de hazánkból kiindulva,18 év alatt semmilyen munkát nem találna, maximum diákként, ez szerintem külföldön is így van. A másik meg, az alagsorban lakik, mindenféle régi gépek között. Még egyszer megkérdezem: Hol van ilyen kórház?
Samantha nevét imádom, mert az egyik kedvenc külföldi nevem, de magát a lányt, a személyiségét ki nem állhatom. Annyira érne neki egy hajtépés! Elkezdődik a történet, alig néhány oldallal később Samantha szerelmes, élete párja a férfi, akivel véletlenül találkozik. Ez még a sablon-szerelmet is üti! Taddeusz nevét is szeretem egyébként, talán ő az egyetlen, akinek tényleg tetszik a neve. Kivéve a becézése. Egy komoly, több száz éves vámpírt NEM hívhatunk Teddie-nek! Ugyan már, ezt azért ne! Borzasztóan lealacsonyító, semmi tiszteletet parancsoló nincs benne, pedig egyébként jellemét tekintve erős karakter, akit el tudtam képzelni és határozottan pozitív volt, amit láttam, még a gonosz terve ellenére. Ő szereti Samanthát, a rinyáló kis csitrit. Ez volt az első gondolatom a kapcsolatukról körülbelül.
Samantha zavaros teremtés, sokat akar a világból, állandóan valami baja van, bizonytalan, tökéletesnek akarja látni az életét, de mindig közbevág valami. Ő nagyon szerelmes, csak azt nem tudja, kibe, miért, de ő az, mert „parancsba adták” neki. Idegesítő lány, aki nagyon jól adja a mai világ tini képét, beképzeli, hogy ez így tökéletes, az első szerelem az igazi, mert olyan nincs, hogy egy helyes férfi ne legyen élete szerelme, igaz, nem is ismeri. Sokat akar, de az első nehézségtől hisztérikus rohamot kap, állandóan drámázik, s még sorolhatnám. Jó, vannak kivételek, sőt, szerintem Samantha elég rendesen eltúlozza az egészet, ezzel elérve azt a pontot, amikor mindenkit kiakaszt, hiába vagyunk türelmesebbek. Azt hiszem, ezzel remekül megfogalmaztam, mennyire nem bírom a főszereplőnket.
A fülszöveg alapján egy jó kis vámpíros történetet vártam, helyette kaptam ezt, ami egy hatalmas csalódás volt. Szerintem akár ki is hagyhatták volna a természetfeletti szálat, elég lett volna a gazdag, befolyásos család, akik valami fura szekta tagjai, vagy még ezt is kihagyhatta volna. A vámpírok története röhejes, még csak távolról sem érinti a valóságot és olyan bődületes marhaságokat ír, rossz volt olvasni néha. Nincs logika a történetben, nincsenek szépen megfogalmazott leírások, abszurd az egész, kidolgozatlan, összecsapott.

     A borító sötét világa illik úgy alapjáraton a fülszöveg alapján elképzelt történethez, az arc azonban számomra értelmezhetetlen. Vért könnyező, sápadt női arc, egy tükörben, ha jól sejtem. Nem jött át, nem láttam benne semmit, amiért levenném a polcról. A cím alapján, meg, mert siettem, lekaptam a többi közül és már vittem is. Aztán megbántam. Komolyan! Gyenge, külsőre sem szép, ezt lehet, ki kellett volna hagynom.

Kedvenc karakter: Az egyetlen értékelhető szereplő, akiben úgy láttam valamit, az a szerencsétlen öcsike volt, Dickie. A neve is egészen elviselhető, mármint a beceneve, a teljes az olyan átlagos, és talán pontosan ezért is fogott meg, mert nem bonyolult, pontosan olyan egyszerű, mint maga a srác. Aki egyébként esetlen, gyenge, szerencsétlenség… legalábbis látszólag. A könyv második felében megmutatja az erejét, a kitartását és lenyűgöz. Dickie-vel én is barátkoznék, még ha néha a frászt is hozná rám a sötét utcán. :D Plusz a denevér és a farkas a kedvenc állataim közé tartozik, ő pedig mindkettővé képes válni, szóval Dickie meg én.. hm… jó páros lennénk.

Kedvenc jelenet: Á, ilyenről inkább ne is beszéljünk!

Összegzés: Nem tetszett. Összecsapott, rövidke munka, amiben nincs logika, és a valóságra hajazó részek is abszurdak. 16 évesen nem dolgozhat nővérként, nem vállalhat gyereket és bármennyire élete szerelmét látja a férfiben, nem bolondulhat meg így egy lány se! A fülszöveg érdekességet akar láttatni, de amint belekezdesz, rájössz, át lettél verve. Egyszer olvasható, de nemhogy ne várj tőle sokat, inkább készülj fel valami borzasztóra, akkor talán nem csalódsz akkorát.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés