ALAPOK
   Neve: Astrid Helle Cross
   Szül. idő, hely: 07.02., Ottawa
   Faj: ember
   Szerep neve, címe: Canine Leader Centrum, escada-world.gp

Ez történik vele mostanság: katt

LEÍRÁSOK
   Jellem: Elős benyomása az emberek többségének az, hogy pillanatok alatt ki lehet ismerni. Kedves, mosolygós, őszinte lány, olyan kis aranyos, akivel mindig lehet beszélgetni. Pedig ő ennél több. Dolgozik benne egy nagy adag makacsság, megfűszereve némi vakmerőséggel, hozzáadva egy kevés hisztisséget, majd az egészet nyakon öntötték hangulatingadozással. Ez Astrid. Könnyen kijön a sodrából, könnyű megbántani, viszont jó érvekkel hamar kibékül, bár felejteni nem felejt sosem. Kissé esetlen, történnek vele apróbb balesetek, aki ismeri tudja, mennyire kétballábas tud lenni, néha felesik, néha leesik, néha nekimegy egy-két dolognak, ez nála természetes.

   Külső: Astrid egy átlagos magasságú, nagyjából 164 centiméterre nőtt lány, aki átlagos testalkattal rendelkezik, vagy annál azért egy kicsit többel. Van rajta néhány plusz kg, de ettől nem lett depressziós, szeret a saját bőrében lenni, a fogyókúrák pedig szerinta azoknak valók, akik képtelen megbékélni a testükkel. Ő megtette. Szereti a laza, nőies ruhákat, de nem jár sem túl miniben, sem olyanban, ami előnytelen lenne számára. Van érzéke hozzá, hogy ezeket kerülve mégis ízlésesen öltözködjön. Amiről képtelen lemondani, azok a tornacipői. Van neki legalább 20 pár, különböző színűek, mintájuak, ezeket hordja szinte télen-nyáron. Néha látni rajta balerina cipőkre hasonlító lábbeliket, télen masabb szárú csizmát, de ez ritkább. A magassarkúktól pedig ki van akadva, ha muszáj felvesz egy magasított sarkú cipőt, de van egy szint, amit egyáltalán nem hajlandó, mert szerinte képtelen megmozdulni bennük.
Hosszú barna haját többnyire kiengedve hordja, mert kerek, erős csontú arcszerkezetéhez nem illik, ha összefogja, az edzéseken azonban mégis muszáj neki. Sosem festette a haját, erre büszke is, ahogy a smink sem létszükséglet nála, a szülei arra nevelték, hogy maradjon természetes, hiszen úgy igazán szép. Ettől függetlenül egy kis szemceruza, szempillaspirál, néha szájfény, ennyit megenged magának. 

   Előtörténet: Ottawában látta meg a napvilágot, a központi kórház szülészeti osztályán. Hogy ez miért olyan érdekes? Mert azt utolsó percekig nem voltak benne biztosak, hogy nem a mentőautó hátsó terében fog megszületni a kislány, akit egyébként be sem terveztek, de örültek neki. Tehát kissé viharos, de csodálatos módon erre a világra tévedt és a szülei örültek neki. Tulajdonképpen, ha nem derül ki anyja állapota, valószínűleg néhány hét múlva a kapcsolatuk véget ér, hiszen fiatalok voltak, másra vágytak, főiskolára, karrierre. Igen, Astrid korai gyerek lett, édesanyja 18. életévében adott neki életet. A szülők először komoly háborúkat vívtak egymást hibáztatva, aztán belátták, nincs mit tenni, segíteniük kell. Így Astrid egy kimondottan nagy családban nőtt fel, ott voltak apai nagyszülei néhány utcányira tőle, az anyai ág pedig egy fedél alatt élt vele. Kell ennél több? Igen, méghozzá szőrös, négylábú társak személyében. Nagyapja szevedélye volt a kutyák tartása, mindig volt nekik, születésétől kezdve mellette voltak. Aztán hét éves korában elpusztult az öreg golden, de egy hónapra rá jött egy másik, egy kisebb testű keverék, aki szintén a szívéhez nőtt. Tizennégy éves korában jött az ötlet, szerente egy saját kutyát. A szomszédnál látott egy furcsa, kissé agresszív kinézetű négylábút, ám ő egyáltalán nem fél tőle. Többször figyelte ablakából, ahogy a hátsó udvarban edzettek a kutyával, később megtudta örző-védő gyakorlatokat látott, az is tetszett neki. Mikor előállt az ötlettel, milyen kutyát szeretne az anyja és a nagymamája teljesen kiborult, apja szintén, de nagyapja segített neki és így végül lett egy gyönyörű staffordshire kutyusa, Rado. Minden nap foglalkozott vele, mindennek már 2 hosszú éve, és a kutya rengeteget fejlődött. Az örző-védő alapjait is igyekszik neki megmutatni, szerencséjére a jófejnek bizonyult szomszéd ebben is segített, szigorúan a féltő, óvó rokonok tudta nélkül, de a nagyapja áldásával. Azt hitték, nem fog menni neki, fel fogja adni, ha rájön, milyen erősnek kell lennie egy ilyen kutyához, de ő bizonyítani akart, nagyapja pedig bízott benne. Aztán egy nap, alig több min fél évvel kötözése előtt, barátnője beállított hozzá egy aprócska csomaggal, aki szuszogott. A kis kutyát rá bízta, mert ő kapta és neki nem kellett. Ez annyira feldühítette Astridet, hogy azóta sem áll szóba a lánnyal, a kicsit azonban megtartotta. Ismét szembe kellett szállnia a családjával, de megérte. A hat hetes kis gyerkőcből egyre fejlettebb, okosabb nagyfiú nevelődik, aki imádja az életet. És Astrid is imádja, hála immár kettő kutyusának. Viszont, mivel ideje nem nagyon volt a sulin és rajtuk kívül másra, így nem nagyon járt el vagy hívták sehova. Kicsi magába fordult. Aztán talált egy oldalt, véletlenül rákattintott egy nicknévre és azon kapta magát, hogy egyre bátrabban nyílik meg az ismeretlen srácnak. Rengeteget beszéltek, szinte állandóan őt várta, és bár először hülyeségnek tartotta, aztán rájött, belezúgott. Egyszer, egy olyan pillanatban, bevallotta, mit érez és iszonyúan félt a választól. De a csillagok rá mosolygtak, a srác nem utasította el, de a távolság miatt ebből semmit sem látott, ami hosszabban is működhetne. Astrid döntött, nagyapját segítségül hívva előállt a tervvel, szeretne elköltözni egy iskolába, ahol a kutyákkal is foglalkozna, profik segítenék és mellé a rendes tanulmányait sem hanyagolná el. Mivel a központ épp egy távolabbi rokontól nem messze volt, így anyja felvette a kapcsolatot a "nénikéd"-nek titulált nővel, aki szívesen fogadta a lányt, aztán, ha elkezdődik az év, a kollégium is ott lesz neki. Addig pedig a nénikéjénél lakhat, a két szőrcsomaggal együtt. Hát nem nagyszerű?! Nos, így került ő a központba, és közelebb ahhoz a személyhez, akiért hónapok óta erősebben dobog a szíve...

EGYÉB
   Szerepes nevem: Lyn/ L

   Egyéb infók: 2 kutyája van: Radobahn (amerikai staffordshire terrier), Scrooge (sötét színű törpe-pincher)