Szerintem éppen megfelelően szolidan fejtettem ki nektek, miért nem tetszett ennek a könyvnek az előzménye. Az első kötet cselekménye még úgy-ahogy tetszett, de sem az írási stílus sem az egész úgy egyben nem találta el az ízlésem. Rachel Caine alkotott valamit, ami jónak ígérkezett, de a hozzáfűzött reényeket nem váltotta be. S ígéretem ellenére észre sem vettem, megszereztem a második részét.
     Élőhalottak bálja, érdekes cím. Nagyjából egy hónapja, hogy máfél nap alatt átrágtam magam a csekély számú lapokon. Az első kötetnek ugye azzal lett vége, hogy az egyik főbb szereplőt megölték. Bevallom őszintén, egyezerre tetszett ez a csavar és (némi túlzással) sirattam meg a srácot.
Itt folytatódik a történet, a csúnya, rossz lányok után beállítottak a csúnya, rossz motorosok és felforgatják az amúgy is katasztrofálisan festő házat. Maga az ötlet nem rossz, a további fejleményeket illetően, és talán cselekményesebbre sikeredett ez a könyv, mint az elődje. Claire továbbra is csupán egy érettnek látszani akaró, mindig tépelődő és szenvedő lány, aki mindig fejjel megy a falnak, meg persze a bajnak. Az egyetlen, amit kiemelhetnék, mint pozitív dolog, amit ki tudok emelni, az a Shane-nel való kapcsolata. Küzdenek egymás ellen, de mégsem és ez a vívódás szerintem kevésbé sablonos, mint mondjuk az Alkonyatban (ahol meg a körítés jobb, csak, hogy arra is legyen valami piros pontot érdemlő), s ezzel annyira jól megfűszerezik a történetet, ami szerintem teli találat volt.
Van pár dolog azonban, amit egyáltalán nem értek, hogyan és miért került bele így, ebben a formában. Valaogy így vagyok a címmel is, az élőhalottat még értem, a bál részt még most is keresem. Volt benne buli jelenet, aminek egyáltalán nem az volt a lényege és tulajdonképpen nem is az áll a középpontban, mint szituáció, ezért sem világos számomra annyira a dolog.
     A borítót is ide lehetne sorolni, nagyon látványos, még szépnek is nevezném, de hiába néztem meg tüzetesebben, nagy kérdőjel maradt bennem utána. Nem vagyok hivatásos borítótervező, mint ahogy ezt hangoztatni is szoktam, viszont érzek magamban annyi kreativitást, hogy erre a témára legalább egy tucat más ötletem lenne hirtelen felindulásból is, de ez pont nem. Nézzük meg a külföldi verziókat is:

Iszonyú érdekes, mennyire különbözőnek látják az emberek Claire-t. Hosszúhaj, rövidhaj, darkos stílus, kihívó öltözköséd, stb... Szerintem ő egy típikusan átlagos lány, totálisan egyszerű személyiség, aki belecsöppent valami olyasmibe, amit el sem tudott képzelni. Főszereplővé lett nyilvánítva, pedig ő számomra pontosan azon a szinten van, mint Eve, Shane vagy Michael. Fontosak, ők a mozgatórugók, de egyik sem kiemelkedőbb a másiknál, szerintem. Ez mondjuk azért is lehet, mert nem csípem Claire-t. Túlságosan is kiszámítható, szerencsétlenkedő alak, ami már annyira sablon, hogy ha kinyitom a csapot, lassan abból is az ilyen karakterek fognak folyni víz helyett. Az ilyen könyveknél gondolom azt, hogy ha az utána következő is ilyesmi lesz, inkább nem olvasom el, hanem félretesze. Ez túlzásnak hathat, de, aki sűrűn jár így a választottjaival, az tudja, miről beszélek.
Manapság nagyon nehéz újat alkotni. Ez igaz a borítókra is, ha lány van rajta, ha egy jelenetből kiragadott pár, férfi, test, vagy hasonló, azzal már szinte képtelen újat mutatni az olvasónak. A történetben fontos szimbólumok is valahol efelé haladnak, de még menthető szinten állnak. Persze, akadnak igazi kincsek, teli találatnak nevezhető alkotások, ám erre az esély mondhatni annyi, mint összefutni egy fehér hollóval a nagyváros közepén.
Úgy gondolom, ehhez a műhöz nem kellett volna a borítóra szerkeszteni egy lányt, bárhogy is nézzen ki, nem illik oda. Az Üvegház ilyen szempontból jobban sikeredett, talán valami hasonlót alkottam volna, viszont ott sem éreztem túlzottan szükségesnek az emberi alakot a borító szélén. A kettő közül nálam az első köteté nyert. A másodikat a külföldiekkel összehasonlítva, ha muszáj egyet kiemelnem... Nos, akkor sem tudok, mert egyik sem tetszik.

Kedvenc szereplő: Most sem találtam egy olyan karaktert sem, akinél bátran ki merném jelenteni, hogy "Na, ő mindent visz!", mert valahogy továbbra is van mindenkiről egy pozitív és egy negatív listányi észrevételem. Azért azt nem tagadhatom, kezdem megérteni Amelie-t, s talán ő az, aki kezd felülkerekedni a sablonokon. Van benne valami a hidegség mögött, amitől érdekesebbé vált számomra. Ha elolvassátok azt a részt, amiben Amelie középpontba kerül néhány sor erejéig, tudni fogjátok, miért írtam azt, amit.

Kedvenc jelenet: Habár ez a rész jobban tetszett, mint az előző, azért annyira mégsem nyűgözött le, hogy kiemeljek belőle részeket, amik jobbak, egyet meg aztán pláne nem. Élménydúsabb úgy összességében, bár elég könnyen kiszámítható, mi fog következni. Azért azt bevallom, amikor Monicáék furgonos akciót szerveznek... na, ott valahogy szimpatikusabb volt a három grácia (vagy inkább hárpia?). :)

Összegzésként, lezárásként ismételni fogom magam, azt hiszem. Véletlenül vettem meg ezt a folytatást, aztán mivel a polcomon állt elolvastam. A véleményem alig változott, nem tudott ténylegesen lenyűgözni, akárcsak az első rész. A címet ne vegyétek figyelembe, vagy ne ez legyen a fő szempont, hogy kikölcsönözzétek, megvegyétek, de ha már túl vagytok rajta és van ötletetek, miért pont ezt kapta, segítsetek ki, mert tényleg nem tudok rájönni, szerintem sehogy. Még mindig az összefüggést keresem...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés