6. fejezet

    Sz�mat harapd�lva lapozgattam a k�mia k�nyvet, de fel�t sem fogtam fel az olvasottaknak, mert gondolatban folyton a t�rt�ntek fel� kalandoztam, mint mondjuk az azut�n t�rt�ntek, hogy beleegyeztem az �r�lt sz�nj�t�kba �s onnant�l Stefan valahogy eg�szen megv�ltozott. �lland�an mosolygott, sz�peket mondott, b�kolt, lovagi udvariass�ggal b�nt velem, s sz�nni nem akar� szemkontaktust tartottunk. Hi�ba tudtam, mi�rt teszi mindezt, kezdtem elhinni az eg�szet. A sz�leink szint�gy bed�ltek neki, miut�n t�voztak, anya meg is jegyezte, hogy �rez valamit a leveg�ben, na meg a szikr�kat is l�tta kett�nk k�z�tt. B�rcsak t�nyleg �gy lenne! M�g b�rmi lehets�ges, ezzel b�ztattam magam, azt�n �jra a molekul�k kusza �br�ja f�l� hajoltam. Vajon mennyiben lesz m�s �gy lebukni, mintha nem lenn�nk „egy�tt”? Az�rt valamennyire bemagoltam, �s v�rtam a m�snapot. Azaz m�gsem v�rtam, de valami bennem �r�lt a lehet�s�gnek, hogy t�volb�l figyel�s helyett val�ban l�thatom.
�r�knak t�n� pr�b�lkoz�s ut�n feladtam a dolgot, ledobtam a k�nyvet az �jjeli szekr�nyre, majd beb�jtam a takar� al�, s pillanatok alatt elaludtam.
    �lmaimban felcsend�lt egy ism�tl�d� dallam, �jra �s �jra hallottam, m�gis j�l �reztem magam t�le, hi�ba voltam egyed�l, eleinte. Idegen folyos�n l�pdeltem mez�tl�b, semmire sem hasonl�tott azok k�z�l, ahol valaha j�rtam, r�ginek t�nt, kast�lyokba ill�nek, �s k�v�ncsis�gom egyenesen a v�g�n l�v� f�nyess�g fel� vonzott.
Friss leveg� t�dult a t�d�mbe, amint kil�ptem a kolostorokba �p�tett kereng�be, amely egy kicsiny bels� udvart �lelt k�rbe. R�zsabokrokat, k�l�nb�z� vir�gokat l�ttam �s egy hatalmas z�ldlomb� f�t a kert k�zep�n. Fel sem t�nt el�sz�r a t�rzs�nek d�l� alak, csak miut�n k�zelebb mer�szkedtem. Azonnal felismertem a f�rfit, heged�je kez�ben pihent, most nem j�tszott rajta, a zene azonban tov�bbra is sz�lt az ismeretlen forr�sb�l.
- Hol vagyunk? - k�rdeztem t�le. Maga el� b�mult, mint egy sz�pen kidolgozott szobor.
Valaki m�s tekintet�t �reztem a h�tamon, megfordultam, azt�n meglepetten vissza, majd ism�t az �j alakra. A kereng� k�korl�tj�n �lt, k�t l�b�t felh�zva d�lt az egyik oszlopnak. Z�rt heged�tok fek�dt el�tte. � sokkal emberibbnek t�nt, mint a hasonm�sa. Ami enn�l is jobban meglepett, az a sz�mtalan jelen�s, a hasonm�sai rajzol�dtak ki szemem el�tt, mintha �pp akkor faragt�k volna �ket, egyszer csak t�bb is lett bel�l�k k�r�l�ttem. A falnak d�lve, a bokor mellett �lve, csak �gy �csorogva, legal�bb t�zen lehettek.
- Ez most… mi?
- �lom - Az egyetlen mozg� verzi�hoz t�rtem vissza a f�n�l. Pontosan tudtam, hogy �lmodom, de, hogy mi�rt �s mit, az el�g k�d�s volt m�g.
- Mi�rt pont ezt?
- Ezt csak te tudhatod - Buta k�rd�sre hasonl� v�lasz, jogos. Tettem fel� p�r l�p�st, valami�rt k�zelebbr�l is meg akartam n�zni.
- Ki vagy te? Mit akarsz t�lem? - Tov�bb pr�b�lkoztam, de er�sen k�telkedtem az eredm�nyben.
- Az�rt j�ttem, mert h�vt�l.
- �n? Mikor? Mivel? Hogyan? - V�laszt v�rtam, pedig � elm�letileg nem is l�tezik.
- A kertben - R�vid jelenet, m�gis kezdtem kapizsg�lni, mire gondol. Tal�n tudat alatt b�vebben kifejten�… Tudat alatt? Hiszen ott vagyok!
- Egy sz�val sem mondtam, hogy kellene nekem b�rki, vagy b�rmi. - Elbizonytalanodtam. K�telkedtem a saj�t mem�ri�mban, annyit fecsegek �ssze-vissza. Mosolyra h�z�d� sz�j�ra n�ztem.
- Hamarosan r�j�ssz - mondta egyszer�en. - Nemsok�ra sz�ks�ges lesz r�m.
- Er�sen k�tlem - v�gtam r� n�mi daccal a hangomban, amit nem tudtam hirtelen hova tenni.
- H�vj, ha kellek, �s ott leszek! - Ell�kte mag�t a f�t�l �s els�t�lt. Mire b�rmit reag�lhattam volna, az eg�sz hely s�t�tedni kezdett, a szobrok sorban elhalv�nyultak, majd elt�ntek, a v�g�n mindez elveszett.
    �r�m keresve �bredeztem. Olyan �lesen, hangosan csipogott, amit�l a f�lem f�l �r�val k�s�bb is csengett. Akkor kezdtem el igaz�n izgulni, mikor az aut�ba �lve tudatosult bennem, hov� is megyek. El�kerestem a k�miak�nyvet, �jra �tfutottam az elm�letileg k�v�lr�l tudott anyagot. Biztos, nem veszem fel ezt a t�rgyat j�v�re! Semmilyen term�szettudom�nyhoz tartoz� t�rgyat sem akarok! Egyiket se nekem tal�lt�k ki, logika hi�ny�ban �sszef�gg�sekb�l, sz�mol�sokb�l �ll�kat alapb�l ker�ln�m k�ne, k�r, hogy nem lehet. Elt�ntetve k�ts�gbees�sem nyomait, mosolyt var�zsoltam az arcomra �s bes�t�ltam az iskola m�retes, k�l�nb�z� mint�kkal d�sz�tett vaskapuj�n.
- Yeli! - ki�ltotta boldogan Kathrine, �s a nyakamba vetette mag�t. T�bben fel�nk fordultak, azt�n r�j�ttek, hogy csak � az, s tett�k tov�bb a dolgukat. T�le megszokott az ilyesfajta figyelemfelkelt�s, nekem ez mindig szokatlan, zavar� marad.
M�g fel sem eszm�ltem, m�r h�zott is mag�val, folyamatosan mondta a nap �rdekes sztorij�t. Minden napra jut legal�bb egy ilyes, most Barbara jutott nek�nk, az els�sz�m� l�ny az iskol�ban, akinek m�g a v�re is aranyb�l van a pletyk�k szerint. Kathrine t�rt�nete szerint tegnap d�lut�n ellopt�k a kocsij�t, ami am�gy k�r�lbel�l k�t h�napos, de a t�rt�net l�nyege, hogy az is sz�ba ker�lt, direkt lopatta el, illetve m�shonnan azt hallotta, �sszet�rte vagy elvontatt�k, mert rossz helyen parkolt. B�rmi lehets�ges, ha r�la van sz�, Szerinte a vil�gon neki semmi sincs megtiltva, ha a sz�lei nem tudnak r�la �s err�l mindig gondoskodik. Mire Kat befejezte, bent �lt�nk a teremben �s v�rtuk az �ra kezdet�t jelz� cseng�t.
Gondolataim sokfel� kalandoztam, az �rai anyagon �s a hatalmas pletyk�n k�v�l. Lek�ny�k�ltem az asztalra, szemem a t�bl�ra szegeztem, mint, aki nagyon figyel, k�zben sz�rnyalni kezdtem, csup�n testileg ragadtam a teremben. Bonyolult k�mia folyamatok, egyenletek villantak be, hosszas levez�sek, amik ak�r k�naiul is lehetn�nek, mert egy sz�t sem �rtettem bel�l�k. Stefan ut�lni fog, ha kider�l, mekkora idi�ta vagyok! Tanulnom kellene, �tr�gni m�g egyszer az eg�szet, hab�r azzal sem lenn�k sokkal el�r�bb, szerintem jobban megy neki, mint nekem. Majd egyb�l bevallom, �s akkor legal�bb hamar t�llesz�nk rajta. Vajon ma �jjel megint elj�n az a f�rfi? Nem kellene t�l sokat foglalkoznom vele, mert igaz�n m�g abban sem vagyok biztos, hogy val�ban l�tez� szem�ly lenne. Ett�l f�ggetlen�l - legyen �l� vagy a k�pzelet sz�lem�nye - a j�t�ka leny�g�z�tt, ilyen virtu�zt m�g sosem l�ttam azel�tt.
- „H�vj, �s ott leszek!” - Zavartan pislogtam k�rbe. Meg mertem volna esk�dni, hogy a hangj�t hallottam. Suttogott, amit�l libab�r�s lett a karom.
- Mi az? - b�k�tt oldalba Kathrine. Megr�ztam a fejem, helyre ugrottam, de nem tudtam szabadulni a kellemetlen �rz�st�l, figyel engem.
- Sok kiesett? - k�rdeztem hozz� hajolva.
- M�g t�z perc - Meglep�dtem. Ennyire m�g sosem bambultam el, a legf�radtabb napjaimon sem. A t�bl�n, amit tulajdonk�ppen figyeltem, v�ltozott az �r�s, j�csk�n az anyag k�zep�n�l tarthattunk. Feleslegesnek l�ttam le�rni, majd elk�rem Kathrine-t�l, ha v�ge. Addig csendben, lassan visszazuhantam gondolataim k�z�, v�rtam, t�rt�njen v�gre valami. K�r, hogy m�sban rem�nykedtem, mint, ami azt�n t�rt�nt.