7. fejezet
Egy perc

   Lehet, hogy teljesen m�sk�pp k�ne hozz��llnia az eg�szhez. Pozit�van felfogni a m�lt esem�nyeit, �tugrani a neh�z pillanatokon �s �szrevenni azokat, amiken ez id�ig teljes m�rt�kben �tsiklott. P�ld�ul azon, hogy a sz�let�snapj�ra kapott aj�nd�kutalv�ny m�g mindig t�rc�j�ban pihent. Nagymam�ja minden �vben ugyanazzal lepte meg, a k�zt�k l�v� t�vols�g miatt, post�ra adta fel unok�j�nak c�mzett level�t.
Utalv�ny�val t�sk�j�ban �lldog�lt a k�nyvespolcok kavalk�dja k�zt. Igaz�b�l �sszegy�jt�tte m�r az �t k�tetb�l �ll� csomagot, de a val�s�g mindig csalogat�bb, mint a laptopon n�zni a bor�t�kat.
- Seg�thetek? - l�pett hozz� az egyik ott dolgoz�.
- K�sz�n�m, m�r tudom, mit merre tal�lok - felelte �s elindult a list�j�t k�vetve. Kisebb teherrel megpakolva �rkezett a p�nzt�rhoz, �tny�jtotta az utalv�nyt �s kis�t�lt az �zletb�l. K�t boltnyit sem haladt, amikor telefonj�t zseb�b�l el�h�zva f�l�re tette. No�mi seg�ts�gre szorult, s�rg�s gyerekvigy�z�sr�l volt sz�, ami nem t�rt halaszt�st. Zita term�szetesen azonnal r�b�lintott �s siet�s l�ptekkel a kij�rat fel� indult.
   Krisz szinte futva ker�lgette a k�v�z� asztalait, egyszerre figyelve az ott �l�kre, a kij�ratra, �s arra a pontra amerre �pp tartott. Ez volt az utols� hely, ahol a felbukkan�s�ra sz�m�tott, de nem akarta elszalasztani a lehet�s�get. Ki�rt az �p�letb�l, �s a buszmeg�ll� fel� rohant, ahol is m�g �pp idej�ben torpant meg.
- Zita! - ki�ltotta a l�ny ut�n, s igyekezett visszafogni az idegess�gt�l �s a fut�st�l r�t�r� leveg�kapkod�st.
Zita meglepetten torpant meg, sz�ve azonnal a tork�ba ugrott �s heves dobog�sba kezdett. Nem mert h�trafordulni. L�bai a f�ldbe gy�kereztek, szorosan mag�hoz �lelte a k�nyves-szatyrot �s maga el� meredt nagyra t�gult szemekkel.
- Zita - ism�telte meg �jra, majd elindult fel�, a lehet� legnorm�lisabb temp�ban.
- Szia! - nagyot nyelt miel�tt szembe n�zett volna a sr�ccal. A v�ratlan fordulatt�l az is kiment fej�b�l hov� szaladt ennyire az im�nt. A reflex benne is megvolt, hogy odahajoljon �s a megszokott bar�ti puszival �dv�z�lje, �m esze hamar lebesz�lte a dologr�l. - Mizujs? - b�kte ki a legels�, k�z�mb�snek l�tsz� k�rd�st, ami el�g ostob�n hangzott azokhoz k�pest, amiket sz�ve szerint kimondott volna, vagy csak �gy b�rmihez k�pest is.
- Nem gondoltam, hogy itt fogunk tal�lkozni.
- Kicsi a vil�g! - vont v�llat. Mag�ban k�zben felid�zte azt a roppant �lesen megmaradt k�pet, amikor ide �rkezve t�le valamivel messzebb parkolt le az a fekete aut�, amibe � azonnal Kriszti�n�t l�tta, lehet jogosan.
- Mi a helyzet? Hogy vagy? - mosolyt igyekezett var�zsolni az arc�ra, de a r�t�r� zavarts�g ezt nagyban megg�tolta.
- J�l vagyok, nagyon j�l - b�lintott szavai meger�s�t�s�re, �m bel�l kor�ntsem �gy �rezte. - �s te?
- �n is megvagyok, kicsit rohan�san, de elvagyok.
- Akkor, ha sietsz nem is tartalak fel, menj�l csak - h�tr�bb l�pett. - Nekem is... - mutatott a h�ta m�g�tti buszra.
- Nem... - kezdett bele, de ink�bb elharapta a v�g�t. - �r�l�k, hogy tal�lkoztunk! - Sz�vesen maradt volna m�g vele, hi�nyzott neki a besz�lget�s�k, �s a l�ny k�zels�ge.
- �hm, igen, j� volt - zavartan elmosolyodott, mik�zben megfordult �s a buszhoz ment.
- Zita, v�rj! - Hirtelen �tlet�t Tomik�nak k�sz�nhette, aki azt a bolonds�got v�ste a fej�be, amit most k�sz�lt kimondani hangosan.
- Igen? - fordult meg a l�pcs�n �llva.
- Lehet h�ly�n fog hangzani, �s meg�rtem, ha �gy gondolod, de... - rajta volt a sor, m�lyen besz�vta a ny�ri leveg�t. - ...megengedn�d, hogy k�sz�tsek r�lad p�r k�pet? - j�form�n egy leveg�vel hadarta a l�nyeget.
- Micsoda? - kerekedtek el szemei. Erre nem volt felk�sz�lve. - R�lam? Mi�rt?
- Mert nagyon j� modell lenn�l a k�vetkez� sorozatomhoz - v�laszolta hasonl� sebess�ggel, mint el�bb n�mi v�r�ss�ggel arc�n. Zita megsz�lalni sem tudott az elk�ped�st�l, nagyokat pislogva n�zett Kriszti�nra. Azt�n sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de ebben a pillanatban megsz�lalt az indul�st jelz� cseng�, az ajt�k becsuk�dtak �s a k�rd�st megv�laszolatlanul hagyva indult el arra, amir�l jelen pillanatban k�ptelen volt felfogni hol is van.