5. fejezet
Majdnem

   Kriszti�n a t�k�r el�tt toll�szkodva n�zegette elaludt tincseinek kuszas�g�t. Remek, nem el�g, hogy k�s�n �bredt m�g ezzel is elb�bel�dhet. A szok�sosn�l is s�padtabb, ny�zott arc�t m�g j�form�n meg sem merte n�zni. Nem alszik t�l j�l mostans�g, ugyanaz a visszat�r� �lom gy�tri, amib�l folyamatosan felriad �s k�ptelen norm�lisan visszaaludni.
- K�ly�k, ha nem igyekszel, itt hagylak! - d�r�mb�lt be az ajt�n.
- Megyek! - kiab�lt vissza bosszankodva, majd neh�zkesen elszakadt a t�k�rt�l �s kis�t�lt.
- Juj! - n�zett r� Tomi sz�rny�lk�dve.
- Ne k�rdezd! - emelte fel a kez�t, mik�zben megker�lte bar�tj�t �s a l�pcs�h�z fel� indult. A kocsin�l v�rta be a sr�cot, be�lt a vol�n m�g� �s beind�totta a motort. A zene hangosan d�b�rg�tt kifel� a felh�zott ablakokon �t is j�l hallhat�an, m�g �tszelt�k Budapest utc�it, hogy el�rj�k a st�di�t. Annyira az �tra figyelt, fel sem t�nt neki, hogy Tomika v�gigbesz�lte mellette az id�t. Vagyis, igaz�b�l csak f�l figyelm�t kapta a vezet�s, a marad�kban az �lomr�l t�prengett, �s arr�l mit is jelenthet.
   A napok szaladtak, az �r�k peregtek, Zita k�r�l azonban �gy t�nt, �ll az id�. Ugyanazt csin�lta �jra �s �jra.  Az egyetlen v�ltoz� dolog �let�ben, az id�k�zben rendbej�v� kapcsolata, amit � ugyan k�rd�sesnek v�lt, de �ron bocs�natk�r�s�t �s ehhez t�rsul� aj�nd�k�t k�ptelen volt visszautas�tani. N�ci szavai gy�zt�k meg igaz�n saj�t hib�ir�l, amiket �ronban v�lt felfedezni, pedig az igaz�n nagy probl�m�kat rendszerint � maga v�ltotta ki. Legal�bbis bar�tn�je szerint ez t�rt�nhetett, �s ha � mondja biztosan �gy van.
- Az a legnagyobb gond, hogy te sem tudod igaz�n, mit akarsz.
- Vagy csak r��bredtem mennyire k�l�nb�z�ek vagyunk - kereste az �sszer� magyar�zatot. - K�ls�re t�nyleg a toppon van, de bel�l annyira m�s.
- Pr�b�l belevonni az �letbe! - kelt a v�delm�re. - Mi a rossz abban, ha fel akar szabad�tani?
- �n teljesen szabad vagyok! - v�gta r� azonnal Zita.
- Nekem nem �gy t�nik.
- J�, tudod mit? Hagyjuk a fen�be az eg�szet. Ha ennyire isten�ted, j�rj vele te! - ugrott fel, s m�rgesen kisietett a k�v�z�b�l. Mostan�ban egyre t�bb ilyen kirohan�sa van, t�relmetlenebb�, hirtelen harag�v� tett�k az �bren t�lt�tt �jszak�k. Igaza van! Bel�tja a saj�t hib�it, de ha azokb�l ennyit j�tt el�, mi�ta �ront ismeri, tal�n jobb, ha elfelejti a sr�cot. Mi�rt ilyen neh�z? El� kellene �llnia, kimondani h�rom egyszer� sz�t, t�nkretenni valamit, ami olyan filmbe ill�en indult �s els�t�lni. Lehetetlennek t�n� k�ldet�s!
- Au! - t�ntorodott h�tra egy v�ratlan �tk�z�s ut�n. Saj�t gondolataiba mer�lve, az ember n�ha elfeledkezik a k�lvil�gr�l.
- Vigy�zz! - morogta egy hang. Felemelte a fej�t �s megszeppent pillant�sokkal n�zett az ismeretlen, �m m�gis valahonnan ismer�s fi�ra.
- Bocs! - mondta az arckifejez�s�n�l j�val b�trabb hangon.
- No para! - mosolyodott el az idegen ismer�s. Zit�t�l csak egy felfel� g�rb�l�, zavart f�lmosolyra telt. Megker�lte a fi�t �s siet�sen tov�bb indult. - H�, v�rj csak! - Megtorpant. - Valahol m�r l�ttalak!
- Most j�n a j�l ismert filmes-duma - motyogta maga el�. - �lmaidban, mi?
- Az is megeshet, de nem arra gondoltam. Te vagy az a csaj, aki az �js�gban is volt. Aki a K�ly�kkel nyaralt, nem? - Zita ereiben megh�lt a v�r. Azonnal beugrott neki az az id�tlen videoklip, amiben Krisz egy�tt szerepelt a bar�tj�val. - T�k j� szem�lyesen is megismerni!
- Aha - v�laszolta a l�ny, mik�zben azon im�dkozott had mehessen v�gre tov�bb.
- Sz�ljak neki, hogy itt vagy? Biztos mindj�rt j�n!
- Ne! - nyitotta m�g nagyobbra mogyor�barna szemeit r�m�lten. Egy r�sze �r�lten k�v�nta a tal�lkoz�st, �m a m�sik hevesen tiltakozott ellene. - M�rmint felesleges. Sietek!
- Akkor mindegy - hallatszott hangj�n a csal�dotts�g. - Az�rt sz�lok neki, hogy tal�lkoztunk.
- Ok�, szia! - hadarta, �s szinte futott az els� villamosmeg�ll�ig. - "M�rt alakul minden a lehet� legpocs�kabbul? Ez annyira igazs�gtalan!"