2. fejezet
Az els� eset

   - Sz�val, mi a program m�ra? - huppant le bar�tn�je mell�.
- Nem tudom. �ron biztos kital�l valamit. - hangj�n is hallatszott mennyire nincs oda ez�rt, �s ez azonnal szemet sz�rt N�cinak.
- Ajaj, mond el, mi t�rt�nt?
- H�t, fogalmam sincs igaz�b�l - fogott bele Zita, b�r k�telkedett benne, hogy szavai �rtelmesen hangzanak, ha kimondja. - Kicsit �gy �rzem, sok id�t t�lt�k vele, �s nem hagy leveg�t venni, csak ha � is akarja.
- Kicsit elt�lzod, nem gondolod? T�r�dni akar veled, kir�ly nyarat szeretne, ami nyomot hagy. - kelt a sr�c v�delm�re. - Minden pillanatban a k�v�ns�gaidat lesi, �s semmit sem k�r cser�be! A vil�g legjobb pasija, �s te k�zl�d, sok bel�le? Ha Gerg� ilyen lenne arany �letet �ln�k!
- Hiszen Gerg� is mindent megtesz �rted, �gy �ll�tod be, mintha r�d se bag�zna! - �llt � is a m�sik fi� mell�.
- Mostan�ban valahogy t�nyleg �gy van. Lek�ti a munka, a lak�sfel�j�t�s, �r�l�k ha h�tv�g�n n�ha l�thatom. A mozi is ritka pillanatok egyike volt, amit r�m tudott sz�nni, de m�r nem is b�nom. Azt hiszem,...
- Ki ne mond! - v�gott k�zbe Zita.
- ... kiszerettem bel�le - vallotta be �szint�n, s lehajtotta a fej�t. Csak ennyit mondott ki hangosan, a t�bbi r�sz�t ink�bb lenyelte. Szavai �gy is visszhangoztak fej�ben, �s egyre sz�rny�bb mondatokkal p�rosultak. Megr�zta a fej�t. - Olyan gyorsan elm�lt, mint, ahogy j�tt, gondolom.
- Ennyivel nem z�rhatod le a dolgot! Gerg� szeret, �s �gy t�nt te is �t. Mi�ta sejted? - n�zett r� komoly arccal.
- Egy ideje megv�ltozott k�z�tt�nk p�r dolog. T�relmetlenebb, sokszor z�rd�l�nk �ssze, �s m�r nem v�gyom �gy a t�rsas�g�ra, mint r�gen.
- �rtem - sz�lalt meg kisebb csend ut�n. - Sz�val v�ge. Pedig annyira sz�p p�r voltatok! Veletek p�ld�l�ztam mindig, �s most l�tom, mi van a h�tt�rben. Sajn�lom N�ci. - �lelte �t a szomor� l�nyt. - Majd j�n valaki, aki t�nyleg melletted marad, am�g �lsz.
- A sz�ke herceg? - szipogta k�nnyeivel k�szk�dve.
- Igen, az - mosolyodott el Zita �s megsimogatta a h�t�t.
   Beletelt n�mi id�be, mire Zita nagyj�b�l lenyugtatta a szomorkod� N�cit, �s m�r �pp le�ltek a tv el� filmet n�zni, amikor megsz�lalt a mobilja. Azonnal a szoba t�l oldal�n l�v� asztaln�l termett, s f�l�hez tartotta a k�ty�t, de a k�vetkez� pillanatban arc�n csal�dotts�g suhant �t. �ron lelkesen �js�golta milyen j� �tlete t�madt az el�bb, mit tervezett d�lut�nra, �s mikorra megy Zit��rt.
- Figyelj, ma ink�bb N�cival lenn�k, r� f�r a csajos-nap, hidd el - pr�b�lt kib�jni a program al�l. A sr�c azonban egyb�l kapcsolt, �tvari�lta az eg�szet, pont �gy, hogy mindenkinek megfeleljen. - H�t j�, akkor h�romkor. - h�zta el a sz�j�t. Bar�tn�je arca eg�szen felvidult az �tletre, melyet a l�ny kevesebb, mint fele annyi lelkesed�ssel mes�lt el. � nem erre v�gyott! A vid�mpark eg�sze hidegen hagyta, ahogy az �t�s kiruccan�s is, ink�bb lett volna az eg�sz kettes, egy �des kettes, mint anno. Itt van, valahol Budapesten j�rja � is az utc�kat minden nap, �s m�gis olyan kegyetlen a sors, hogy k�l�n utakon j�rnak.
     Csendesen �cs�rg�tt az any�s�l�sen, mik�zben az aut� egyre k�zelebb haladt az �ti c�lhoz, s egyre messzebb t�volodott att�l a pontt�l, ahol most legsz�vesebben lenne. �ron mellett vid�man mes�lt, vagy nevetett, s vele egy�tt a h�ts� �l�sen �l�k is, csak Zita maradt csendes. N�ha el-elmosolyodott, ha valaki r�k�rdezett mi a baja, de ett�l f�ggetlen�l cseppet sem �rezte jobban mag�t. A vid�mpark m�skor maga lett volna a t�k�ly, hiszen milli�szor j�rt m�r ott, �s remek�l sz�rakozott, f�leg �gy band�ban, �m jelen pillanatban a haza utat v�rta a legink�bb.
- Este elmehetn�nk valamerre - vetette fel a t�m�t Bal�zs.
- Remek �tlet! - kapott azonnal r� �ron, mik�zben mag�hoz �lelte Zit�t. - Mit sz�lsz hozz�?
- Majd megl�tjuk - b�jt ki a v�lasz al�l. N�ci k�rd� pillant�s�t l�tva megvonta v�ll�t, �s ink�bb az el�tt�k l�v� j�t�kot figyelte, amin az emberek sikongatva igyekeztek t�l�lni a k�vetkez� �tfordul�st.
   A gyomra nem kicsit zavarodott �ssze a nap v�g�re, ami szokatlan volt, mert � �ltal�ban remek�l b�rja az ilyesmit. Hazafel� menet mindenkit kidobtak, akinek otthona �tba esett, azt�n kettesben kocsik�ztak a l�ny lak�s�ig. A sz�lei �jszakai m�szakban dolgoztak, ritka alkalmak egyike volt ez, de Zit�t legal�bb megnyugtatta, egyed�l lehet otthon saj�t gondolataival. T�vedett. �ron nem csak az ajt�ig k�s�rte, hanem n�mi csellel a nappaliig is eljutott.
- Rem�lem j�l �rezted magad - fordult vele szembe a sr�c, �s megfogta a kez�t.
- Igen, remek volt - hagyta r� a l�ny, mik�zben azon gondolkodott, mivel tudn� a legfinomabban kitess�kelni.
- �r�l�k - K�zelebb h�zta mag�hoz �s megcs�kolta. Zit�nak egy szava sem lehetett a cs�k min�s�g�t �rt�en, j�l �rz�d�tt, �ron nem ma kezdte. Szemei azonnal lecsuk�dtak �s �tadta mag�t ajkaik p�rbaj�nak, �m hirtelen bevillant neki egy k�p �s ennek hat�s�ra elh�z�dott. - Mi a baj?
- Semmi, csak... - fogott bele a magyar�zkod�sba, de m�g maga sem tudta mit akar mondani. - ... el�gg� elf�radtam, �s tal�n jobb lenne,... ha most led�ln�k.
- Ahogy gondolod - �tkarolta a derek�t, s szob�j�hoz k�s�rte. - Ha gondolod, sz�vesen itt maradok veled.
- Felesleges, meg leszek - er�ltetett mosolyt arc�ra.
- Biztos? - n�zett r� �ron, sz�j�nak szeglet�ben mosoly bujk�lt. �jra �t�lelte Zit�t �s szenved�lyes cs�kot lehelt ajkaira, amibe a l�ny t�rdei beleremegtek. A fi� pontosan �rezte a t�rt�n�st, �s ett�l azonnal akci�ba l�pett. Apr� cs�kokat hintett Zita arccsontj�t�l kiindulva v�gig nyak�nak vonal�n, majd a v�ll�n �t visszafel� indult. Zita azt hitte nem k�pes meg�lljt parancsolni, a teste szomjazott arra, ami k�vetkezhet, az esze azonban menek�lni akart, kib�jni a fi� �lel�s�b�l, simogat�s�b�l �s cs�kjaib�l, melyeket olyan pontoss�ggal lehelt az �rz�kenyebb pontjaira, mintha tudn�, hol kell azokat keresni. H�ta ek�zben a falhoz �rt, �ron hozz� simult, k�t kez�vel a falnak t�maszkodott �s teljes eg�sz�ben szabadj�ra engedte v�gyait. Zita egy pillanatig elvesztette az �nuralm�t, �s engedett a k�s�rt�snek, �m a fej�ben ism�t bevillan� k�p idej�ben meg�llj parancsolt.
- V�rj! - tolt el mag�t�l. Meglepetten vette �szre, hogy az �gy�n fekszik. Kib�jt al�la �s fel�lt. - Nekem ez nem megy.
- Micsoda? - n�zett r� �ron. - Te is akarod, �rzem!
- Le... lehet - dadogta zavartan. - De nem most, majd... majd m�skor.
- Bonyolult vagy.
- Igen, meg f�radt is. K�rlek, menj el! - K�zd�tt a hat�rozott hangnem�rt, meg �gy a b�rmilyen hang�rt, amit ki tudott csikarni mag�b�l.
- Ha ezt szeretn�d, legyen! - �llt fel �ron �s j�l l�that� idegess�ggel az arc�n a nappaliba ment. Zita k�vette, kinyitotta neki az ajt�t.
- Holnap besz�l�nk - B�ntudata volt, ami�rt ezt tette a fi�val, de nem az�rt, hogy f�lbe szak�totta az esem�nyeket, hanem, mert id�ig hagyta.
- Persze! - intett �ron bossz�san. Fut� cs�kot nyomott a l�ny arc�ra, azt�n elindult a l�pcs�h�z, �s elt�nt Zita szeme el�l. A l�ny fels�hajtott, becsukta az ajt�t �s nekid�lt. Ezt megint j�l elsz�rta!