18. fejezet

     - Mi volt ez az eg�sz? - ragadta meg a l�ny karj�t, hogy v�gre meg�ll�tsa.
- Hossz�! - igyekezett kiszabadulni. - �s bonyolult.
- Nem baj, r��rek. �gy rohant�l el onnan, mint, akit pusk�val �ld�ztek.
- Igen, mert... mert... - annyira k�nosan �rezte mag�t. Hogyan magyar�zhatn� el? Ez m�g neki sem vil�gos. - ... a n� any�m bar�tn�je �s... nem vagyunk t�l j�ban a l�ny�val. - hazudta. Mag�ban s�r� eln�z�seket k�rt Timit�l a mondottak miatt.
- Aha - l�tszott rajta, hogy nem nagy hitte el, amit hallott, de nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb.
Az aut�ig eljutva kiosztott p�r autogramot, k�sz�lt vele n�h�ny k�p, �m � j�form�n ezeknek negyed�re sem koncentr�lt rendesen.
- Majd k�s�bb tal�lkozunk! - mosolygott Zit�ra, azt�n szob�j�ba l�pett �s becsukta az ajt�t. A l�nyt b�ntotta, hogy elhallgatta az igazs�got, de jobb volt �gy, mint el��llni azzal a kicsit sem egyszer� t�rt�nettel, ami a nyaral�suk el�tt kezd�d�tt �s val�sz�n�leg ut�na is jav�ban zajlani fog.
     Zita szomor�an rendezgette holmij�t sportt�sk�j�ban. Egy r�sze �r�lt a hazat�r�snek, �m a m�sik sz�vesen t�lt�tt volna el m�g p�r napot Kriszti�nnal. Lehet, hogy a szombat este vagy �pp a vas�rnap reggel nem �gy siker�lt, mint tervezt�k, de m�sfel�l n�zve a dolgot, mindketten remek�l sz�rakoztak. Az igaz�n d�nt� pillanat azonban akkor fog el�rkezni, amikor a hotel el�tt elb�cs�znak. Bar�tok maradnak vagy visszat�rve r�gi �let�kh�z elfelejtik egym�st? Zita titokban az els� verzi�ban rem�nykedett.
     Krisz fel-al� s�t�lgatott szob�j�ban, megigazgatta a szerinte nem j�l �ll� f�gg�nyt, a kiss� elfordult vir�gv�z�t �s a ferd�n �ll� k�pet a falon, mik�zben telefonja f�l�re tapadva ontotta mag�b�l a vonal t�ls� v�g�r�l �rkez� n�i hangot.
- Rendben. Figyelj Orsi, holnap reggel bemegyek �s megbesz�lj�k! Reggel, igen. - Le�lt a fotelbe �s ott fejezte be a besz�lget�st, ami eltartott m�g egy ideig. Miut�n megszakadt a vonal kisebb b�ntudat t�rt r�, ami�rt csak f�lig figyelt menedzsere szavaira, de gondolatai minduntalan visszat�rtek az elm�lt p�r nap esem�nyeihez. A h�tv�ge m�r j�l indult, hiszen k�sett, azt�n valamennyire siker�lt kompenz�lnia a t�rt�nteket, de az eg�szet lerombolta az az este, amikor kicsit t�l sokszor n�zett a poh�r fenek�re � is, �s Zita is. J�tt a reggel, ezt m�g a d�lel�tti f�rd�z�s sem tudta teljesen helyrehozni. Mag�t hib�ztatta, s erre minden oka megvolt, legal�bbis � �gy �rezte.
- Kopp-kopp! - hallotta meg v�ratlanul a l�ny hangj�t, amit p�r apr�bb koppint�s k�vetett a s�t�tbarna ajt�n.
- Szia! - mosolygott a l�nyra.
- Az el�bb j�rt n�lam az egyik brav�s �s azt mondta nemsok�ra le k�ne adnunk a kulcsot, meg akarnak m�g csin�lni p�r k�pet, vagy legal�bbis �n ezt �rtettem, nagyon hadart a pasas.
- Annyira, mint te? - csipkel�d�tt a sr�c.
- Csendben maradsz?! - emelte �t�sre j�t�kosan a kez�t.
- Mert ha nem?
- Na, j�, el�g! Menj�l kifel�! - fogta meg �s holmij�val egy�tt kil�kd�ste az ajt�n.
     Nevetve �rkeztem meg az aul�ba, t�bben fel�j�k fordultak megn�zni j�l vannak-e. Ett�l csak m�g nehezebb� v�lt a lecsillapod�s, alig b�rt�k abbahagyni.  A fot�k remek�l siker�ltek, csup�n a h�tv�ge lez�r�st jelz� kulcsok �tad�sa szegte n�mik�pp kedv�ket. V�ge van, el�rkezett az az id�, amikor el kell v�lniuk. M�rt olyan neh�z ez?
     Zita az �t sz�l�n parkol� aut� fel� cipelte t�sk�j�t. Ezzel j�tt, teh�t biztos ezzel is t�vozik.
- Te meg hova szaladsz ennyire? - �rte utol Kriszti�n.
- Gondoltam bedobom a cuccom, mi�rt?
- Nem tudtam, hogy n�latok k�l�n aut�ban utaznak a csomagok. - a l�ny �rtetlens�g�t l�tva, sz�les vigyorra h�z�dott a sz�ja. - Megtisztelsz azzal, hogy haza vihetlek? - ny�jtotta fel� a kez�t.
- Ez most komoly? - k�rdezte d�bbenten.
- Nem l�tod, milyen komolyan gondolom? - pr�b�lt komoly arcot v�gni, nem sok sikerrel.
- Azt hiszem, hiba lenne visszautas�tani - mosolyodik el �s keze helyett a sr�c karj�ra akasztja sportt�sk�j�t, amit�l az akaratlanul is felny�g.
- T�gl�kat cipelsz?
- Minden zseb�ben legal�bb h�rmat. Nem gondoltam, hogy ilyen puh�ny vagy.
- Hogy �n? Viccelsz? - s�lyz�szer�en megemelte a t�sk�t.
- Most m�r k�ptelens�g lemosnod magadr�l, gyenge vagy! - cukkolta tov�bb. Krisz ledobta a t�sk�t �s azzal a lend�lettel felkapta Zit�t. - H�, tegy�l le!
- M�g mindig gyenge vagyok?
- Nem, gonosz vagy! - kap�l�zott a szabadul�s rem�ny�ben b�zva. - Eressz el! - mikor ism�t f�ldre ker�l azonnal h�tr�bb ugrott. - Ezek ut�n k�tszer is meggondolom, hogy veled megyek-e! - mondta, mintha ez akkora b�ntet�s lenne. Felkapta a sportt�sk�t, �m ebben a pillanatban...
- Zita! - hallotta meg az ismer�s hangot, amit�l sz�ve hatalmasat dobbant. Megfordulva pedig m�r teljes val�j�ban l�thatta.
- �ron? Te mit keresel itt? - k�rdezte a betonon koppan� �llal. A sr�c el� l�pett �s szorosan mag�hoz �lelte.
- Annyira hi�nyozt�l! - apr� cs�kot nyomott a sz�j�ra. - Amikor Kl�ra mondta, hogy tal�lkozott veled, azonnal tudtam, meg kell, keresselek! L�tom, �pp menni k�sz�lsz, had seg�tsek! - Mag�hoz vette a d�bbent l�ny holmij�t, aki megsz�lalni sem tudott. Mindek�zben �ron �tkarolta a derek�t �s v�ltott p�r sz�t a zavarts�g�t j�l leplez� Kriszti�nnal. - Akkor mehet�nk? - eszm�lt fel Zita az utols� k�rd�sn�l.
- Hova?
- Gondolom haza, hacsak nincs m�s terved. - mosolygott r� �ron. M�skor a l�ny ett�l azonnal elter�lt volna a j�rd�n, de most valami�rt felkavarodott t�le a gyomra.
- De... - pillantott Kriszre, aki alig �szrevehet�en b�lintott. - Ok�. - Kriszti�n el� l�pett �s bizonytalanul pillantott fel r�.
- K�sz�n�m ezt a h�tv�g�t, rem�lem, tal�lkozunk m�g - volt valami g�pies a hangj�ban �s a k�t pusziban, amit k�zelebb hajolva a l�ny arc�ra adott.
- �n is rem�lem - b�cs�zott f�j� sz�vvel. Sohasem gondolta volna, hogy ilyen neh�z lesz az elv�l�s valakit�l, akit csak p�r napja ismert meg igaz�n. Tekintet�vel a k�k szemp�rt kereste, hasztalan.  Szomor�an fordult meg �s �ron ujjai azonnal az �v�i k�z� cs�sztak.
�gy �rt v�get egy csod�latos h�tv�ge...