16. fejezet
Állj meg!

     Kegyetlen fejfájásra ébredt. Belemarkolt a puha párnába és belenyöszörögte a fájdalomtól rátörő szavakat, melyek nagyon illetlenül hatnának egy fiatal lány szájából. A nap vakító erejétől csak még rosszabbul érezte magát, ezért hátat fordított az ablaknak és úgy próbált visszaaludni, de váratlanul kinyíltak szemei és ijedten ült fel.
- Te jóságos ég! - mondta félig sikítva.
     Krisz mocorogni kezdett. A feje sajgott, rég érzett ennyire erős fájdalmat. Magában átkozódott a tegnap éjszaka miatt, amikor is eszébe jutott Zita és az utolsó emlékképe. Tágra nyílt szemekkel ült fel és egyenesen farkasszemet nézett a rémült lánnyal.
- Mi a...?! - kezdett bele, de elakadt a szava.
- Mond azt, hogy nem...! - Szegény lánynak alig volt valamennyi hangja, leginkább tátogott és suttogott.
- Azt hiszem...
- Menj ki innen! Gyerünk már! - némi túlzással nevezve, kiabált. - Mire vársz?! Kifelé! - a sírás fojtogatta. Mi a fenét művelt? Hogy csinálhatott ilyet?
Épp csak egyedül maradt végre, elhasalt az ágyon, ahonnan rémülten fel is ugrott, amikor megszólalt a telefonja.
- Mond, hogy nem igaz! - támadta le félig sikongatva Nóci. - Szent sz**! Mit művelsz te ott?! - Elhallgatott, de felelet hiányában újra beszélni kezdett. - Hahó, ott vagy Stargirl?
- Mi? Honnan? Kitől? - dadogta rekedten.
- Lehozta az újság - lobogó papír zaja hallatszott.
- Mit ír? - rettegett a választól.
- Dióhéjban? Te lettél SP új csaja! Tegnap este kézen fogva jöttetek el a koncertről és mentetek bulizni. Még egy fotó is van rólatok.
- Azt a... - kezdte, de eltünedező hangjának hiánya megakadályozta a szitkozódásban. - Hazugság!
- Biztos? Nagyon meggyőző a kép.
- Igen, ezer százalék! - teljesen felment benne a pumpa. - Az egész egy rohadt nagy kamu! Semmi sincs köztünk, érted?! Semmi! - leroskadt a földre és zokogni kezdett. Nóci aggódva kérdezgette barátnőjét, de az képtelen volt válaszolni. Annyira szeretne emlékezni! Visszamenni az időben, ami történt! Ekkor nézett csak végig magában. Fekete fehérneműje bőréhez tapadt eltakarva legintimebb testrészeit. Sírása azon nyomban nevetéssé változott.
- Zizi, jól vagy?  - kérdezte immár századszor.
- Hogy jól vagyok-e? Csodásan érzem magam!
- Mi történt? Szólj, és azonnal érted megyek!
- Köszi csajszi, nagyon szeretlek! - küldött egy puszit a lánynak.
- Én is téged! - puszilt a kagylóba. - Vigyázz magadra!
- Igenis! - szalutált, akár az igazi katonák. Lenyomta a telefont előre bámult. Tévedett, mindketten tévedtek és az egész csak egy hatalmas hülyeség volt.
     Lezuhanyozva és felöltözve járt fel s alá a szobájában. Mi történt?  Valóban megtették? Tényleg képes volt erre?
- "Én nem ilyen vagyok" - győzködte magát gondolatban. Idegesen túrt rövid barna hajába, és az ágyra dobta folyamatosan csörgő mobilját. - "Megőrültem" - Hirtelen felkapta a fejét és az előtte magasló ajtóra nézett.
- Krisz, nyisd ki légy szíves! - nem számított az ilyen hamar történő viszontlátásra, ha ismét kiabálni jött, azt viszont el tudta képzelni. Óvatosan nyitott ajtót.
Zita minden addig összekapart bátorsága semmivé foszlott, amint meglátta a srácot.
- Hello! - köszöntek mindketten arra várva mikor zúdítja rájuk a másik az idáig felgyülemlett kérdés- és feszültség-áradatot.
- Sa... sajnálom - suttogta Zita lehajtott fejjel. - Összezavarodtam.
- Ezzel nem vagy egyedül.
- Szép lassan tisztul a kép, ... Úgy érzem elhamarkodtam a reggeli... dolgot - fogott bele a magyarázkodásba zavartan. Kezeit tördelve igyekezett kerülni a fiú tekintetét. - De meg kell értened, hogy mennyire megijedtem! Kiesett egy egész éjszaka! Reggel meg arra ébredek, valaki van az ágyamban! Ez rohadt felkavaró tud lenni!
- Igen, tudom.
- Még akkor is, ha nem történt semmi, márpedig ez a helyzet, nem? Hogyan is...? Miért is...? - teljesen kifáradt a magyarázkodásban. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt. - Mi ketten, ugyan már!
- Tudod, az alkohol nem változtatja meg az embert, csak felerősíti az érzéseit és a vágyait. Ha két ember közt nincs meg az, ami kell, akkor ilyen feltevések nem is születhetnek. - Zitát teljesen meglepték Krisztián szavai. Annyira próbálta az ellenkezőjét fejébe vésni, hogy ilyesmire idáig nem is gondolt. - Bocs, fel kell vennem. - bökött szemével a mobilra. - Később találkozunk! - mondta, s becsukta az ajtót a kővé dermedt lány előtt.