I/14. fejezet
14. fejezet
Partyarc
- SP! SP! SP! - kántálta a tömeg már legalább tíz perce.
Siófok Balatonfüredtől nem messze helyezkedett el, hatalmas, színes fellépőkkel rendelkező programterve pedig, az egész nyárra elegendő szórakozást ígért. A fiatalsrác is egyike volt a listán szereplőknek, július első szombatjára tervezték be a fellépést, a lelkes rajongótábor legnagyobb örömére. Rengetegen gyűltek össze, a türelmetlen rajongók úgy nyüzsögtek, akár a hangyaboly.
Zita életében először szemlélhette a színpad túloldaláról az embereket. Hiába maradt ma ki a reflektorfényből attól még izguló remegéssel figyelte az eseményeket. Maga is meglepődött rajta, mennyivel másabb véleménnyel van immár Krisztiánról, szorít neki és még aggódik is, hogy minden jól menjen. Mi a fene van vele?
- Baj van a mikrofonnal, hozzatok másikat! - utasította egy fekete pólós alak a többieket. Nem elég, hogy késve érkeztek, még különböző technikai problémák is nehezítették a koncert elkezdését.
- Sok sikert! - mondta Zita az előtte elhaladó srácnak, bár kételkedett benne, hogy az izgatott Krisztián hallott ebből bármit is. Krisz azonban visszafordult és mosolyogva a lányra kacsintott. A következő pillanatban kilépett a színpadra, s felcsendült az első dal.
- Van egy lány ma itt köztünk… - mondta két szám közt pihenve SP, Zita szemei tágra nyíltak, akaratlanul is megrázta fejét. - … aki abban reményben álldogál hátam mögött, hogy róla itt most nem esik szó. Tévedtél. Igenis szóba kerülsz, hiszen te vállalkoztál arra, hogy szerencsét próbálj a Bravo újságban meghirdetett versenyen, és elnyerd, hogy egy hétvégét a választott sztároddal tölts, aki én lettem. Megragadom az alkalmat, hogy ismét, újra megköszönjem neked, és szeretnélek bemutatni… - Eközben a színfalak mögött, az egyik fekete pólós alak a lépcsőhöz vezette Zitát. - Kassai Zita! - SP a lépcsőhöz ment, megfogta a zavarban lévő lány kezét és maga mellé húzta.
Azt sem tudta mi történik. Mire kicsit is feleszmélt, ott állt a színpadon, körülötte a táncosokkal és az éneklő Spvel, s a tömeg is tapsol odalent.
- Ki ez a lány? Kicsit jobb, kicsit, szebb, kicsit más! - énekelte a srác, Zita meg csak állt, mosolygott és igyekezett a legkevésbé szerencsétlenkedőnek látszani.
Egy bizonyos pontig mérges volt Kriszre, amiért felrángatta a színpadra, de inkább újabb zavartsághullám tört rá, mikor leérve két vaku kezdett el villogni a szemébe. Gyorsan behúzódott a biztonságot sejtető felszerelések és a koncert zökkenőmentességéért felelős emberek közé. Igyekezett a zenére figyelni, ám ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult számára. Végült aztán az utolsó szám is véget ért, a rajongók tapsvihara és ujjongása közepette SP elhagyta a színpadot, s lement, hogy belevethesse magát az autogramok tengerébe.
- Na, milyen volt? - mosolygott a lányra levegőért kapkodva.
- Ö… szuper! - emelte fel hüvelykujját megerősítve szavai hitelességét.
- Ennyire rossz volt?
- Nem! - vágta rá azonnal. - Nem, de hogy! Csak kicsit elvesztettem a fonalat miután kiállítottál nagyközönség elé.
- Igen, bocsi! Ígérem, jóváteszem! Mit szólnál, mondjuk, ha utána keresnénk valami jó helyet? Zene, buli, ilyesmik.
- O… oké - egyezett bele félénken. Krisz vigyorogva megragadta a kezét és magával húzta a várakozó tömeghez.
Először csak színpad mögé emelt kordon mögül, majd azt szétnyitva a rajongók közül osztogatta autogramjait. Zita először mellette aztán egyre több embernyi távolságból figyelte SPt. Sikerült elverekednie magát az autóig, ahol épp kényelmesen nekidőlt volna, de egy előtte megtorpanó lány megzavarta.
- Te akkor most SP barátnője vagy? - a kérdés annyira meglepte, csupán tátogni tudott vagy fél percig.
- Nem vagyok a barátnője.
- Az jó! - virult fel az arca. Szívéhez szorította az aláírt füzetet. - Én amúgy is jobban illek hozzá! - mondta szőke haját meglibbentve és továbbment.
- Úristen - fogatta szemeit.
- Mi az? - ért oda hozzá SP.
- Mennyire vagy oda a tizenhárom évesekért? - kérdezte miközben beült az anyósülésre. - A kiscsaj nagyon nyeregben érzi magát. - intett fejével az irigy pillantásokat küldő leányzó felé. SP becsukta az ajtót és maga is beugrott a volán mögé. Zita meglepetten figyelte, hogyan is alakul át SP, már nem a sztár volt, akit a színpadon is látott, egyáltalán nem hasonlított rá, inkább arra a srácra, akit egy napja ismert meg, Krisztiánra, az átlagos, bolondos fiúra. Ettől ő is újra felszabadultan érezte magát. Kezdődhet az éjszaka!
|