13. fejezet
 

     - Te meg...? Mi a...? - hápogta döbbenten. - Hova...?
- Kapsz két percet, hogy átöltözz, és ha nem sietsz, akkor így, ahogy vagy viszlek magammal lefelé! - Krisz fürdőnadrágban, egy fehér törölközővel a nyakában állt Zitával szemben, arcán széles mosollyal. - Vigyázz már csak másfél perced van!
- Tudod te mennyi az idő?! - hüledezett a lány, amint rátalált a hangjára.
- Igen, és ismét szólnék, hogy egy perced maradt.
- Áh, oké, legyen! Mindjárt jövök! - becsukta az ajtót és bőröndjéhez lépett. Megbolondult talán a srác? Ilyenkor lemenni a partra több mint idióta ötlet. Jó, rövid fél napos ismeretségük után, már képes kinézni az ilyesmit Krisztiánból, hiszen bemutatta mennyire nem a "föld felett lebeg", mint nagy átlagban a fiatal sztárok, de azért váratlanul érte a dolog. A fürdőruhája természetesen táskája legalján pihent, gyorsan magára kapta, rávette egy combközépig érő fehér ruhát és nagy levegőt véve kilépett a folyosóra.
- Mehetünk? - kérdezte türelmetlenül Krisz.
- Te nem vagy komplett! - csóválta a fejét Zita és elindult a srác mellett lefelé a lépcsőn.
     Zita arra számított, hogy a víz első érintésre jéghidegnek fog tűnni, ehhez képest nagyon hamar megszokta a hűsségét maga körül. Ebben többek között Krisz volt segítségére, aki folyamatosan fröcskölte az először sikongató lányt, aztán feladta és hagyta had locsolja folyamatosan. Persze a bosszú ott fortyogott belsejében s, amint alkalma nyílt rá visszaadta a kölcsönt.
- Ezt még nagyon megbánod! - fenyegette meg a srác mielőtt lebukott volna a víz alá. Zita először félénken pislogott körbe aztán hangosan felkiáltott, mielőtt elnyelte volna a mélység. Lába alól elveszett a talaj, és a meglepettségtől több liternyinek tűnő folyadék áramlott a szájába. Hangosan köhögve, fuldokolva tért a felszínre ismét. Kicsit megijedt a váratlan helyzettől, ám felbosszantotta Krisz előbbi támadása, s ettől erősebbé vált, legalább annyira, hogy rávethesse magát a kacagó fiúra. Fellökte ugyan, de nem teljesen terv szerint jött össze, ugyanis ő is ismét víz alá került.
     Éjfélre járhatott már az idő, mire elindultak a hotel felé. Zita fáradtabbnak érezte magát, mint valaha, Krisz úgy szint az ásítással küzdött. Egymás mellett ballagtak végig az autóig, távolról csak néha feltörő nevetésük hangzott, aztán az autó beindult és maguk mögött hagyták a partot.
- Holnap mi lesz a terv? - kérdezte Zita térdén a rádióból hallatszó zenének ritmusát dobolva.
- Délelőtt vallatáson esünk át, aztán délután megyünk Siófokra - tájékoztatta Krisz.
- Minek? - kérdezte homlok ráncolva.
- Te nem is tudod? Koncertem lesz hatkor a Beachen. Azt hittem mondták, hogy ez be lett tervezve.
- Nem, nem tudtam. - motyogta zavartan. - "Legalább megismerem egy-két számod, bár, amiket eddig hallottam..." - gondolta magában, és cseppet szégyellte, hogy még mindig vannak negatív gondolatai a sráccal kapcsolatban, pedig tényleg jófej, tök jól bánik vele és nincs teljesen elszállva, mint az sztároktól nagy átlagban megszokott.
- Most már tudod! - mosolygott rá. - És számítok ám a jelenlétedre!
- Ez biztos? - kérdezte félénken.
- Naná! - vigyorgott lelkesen. - Á, ez jó szám, szereted?
- Elmegy - vont vállat, mire Krisz felhangosította a rádiót. A srác a kormányon dobolt ujjaival, Zita meg halkan dudorászgatott, énekelgetett mellette. Mikor Krisztián ismét a hangerőszabályzóhoz nyúlt és lejjebb halkított automatikusan elhallgatott.
- Hm? - pillantott rá összevont szemöldökkel.
- Így jobban hallom a hangod.
- Hidd el, jobban jársz, ha nem hallod - szerénykedett. Mások előtt mindig zavarban volt, persze ha több ember közt volt, úgy a helyzet megváltozott, de így, egyedül, kisegérnek érezte magát a nagyvilágban.
- Ezen már túl vagyunk - kacsintott rá és visszahangosította a következő számot. Elkezdte énekelni a szöveget, halkabban aztán picit hangosabban ezzel bátorítva a lányt. Zita félve kezdte el dudorászni, majd szinte suttogva tátogat a szavakat, míg végül rá nem lelet saját hangjára és valamivel erőteljesebben csatlakozott Kriszhez. Mikre rá nem tudja venni egy kedves mosoly és egy aranyos, kisfiús, kérlelő tekintet!