12. fejezet
Ki ez a lány?

     Zita szép csendben üldögélt, magában azt kívánva bárcsak felébredne ebből a bolond álomból, és ott találná magát a szobájában, a pihe-puha ágyon fekve, mert csupán az izgalom okozta fáradtság nyomta el. Reménytelennek tűnt a megvalósulása.
- Itt is vagyok! - huppant le vele szemben Krisztián. Zita rá nézett, mosolyt erőltetett az arcára, és igyekezett valami használható mondanivalót kipréselni magából. A srác megelőzte. - Kérdezhetek valamit?
- Ö... igen, persze! - bólintott zavartan. Kezdte idegesíteni saját viselkedése.
- Mi a baj? Annyira feszültnek tűnsz. Ha miattam, akkor megnyugtatlak, nem eszem embert. - mosolygott a lányra.
- Tényleg? Pedig nagyon vérszomjasnak tűnsz. - felelte, miután kortyolt az ásványvizéből. Másik kezét az asztal alatt ökölbe szorította, és kényszerítette magát, hogy a helyzethez képes is legnyugodtabb, legnormálisabb viselkedést produkálja, legalábbis addig, míg egyedül nem lehet.
     Legnagyobb, hát, igazából nem biztos, hogy szerencséjére, szobája épp Krisztián mellett volt, amit más helyzetben nagyon élvezett volna, de most a háta közepére kívánta az egészet. Mit keres ő egy olyan sztár mellett, akiről azt sem tudja kicsoda? Mikor már tényleg úgy érezte nem bírja, fél perc türelmet kért a sráctól és bemenekült a mosdóba.
- "Ha most azonnal nem szeded össze magad, véged! Mi a fenét csinálsz?!" - korholta le saját magát gondolatban. Elhatározta, igyekszik nem a hírességet felfogni Krisztiánban, hanem az ember, akivel ha tetszik, ha nem el fog tölteni egy hétvégét, és ezt a rövidke időt igyekszik normálisan kihasználni.
- Buta kérdés lesz, mégis, hogyan szólítsalak? - kérdezte miután visszatért és pár percig csendbe burkolózott. - Gondolom az "SP"-t hanyagolnom kellene, szóval maradjunk a Krisznél, vagy ezt nem szereted?
- De, az úgy jó - felelte mosolyogva. Szeretett volna segíteni a szerinte zavarban lévő lányon, ezért ragadta át a kérdezés jogát, s bontakoztatott ki egy kellemes, estig tartó beszélgetést.
     A sötétség közeledtével Zitában egyre erősödött a gyanú, korán minősítette le a hétvégét, Krisztián normálisabb volt, mint hitte. Az ő ötlete többek közt, a naplemente megszemlélése a partról, a hosszú séta a Balaton mellett és a lány szóval tartása, hogy oldja a javulófélben lévő hangulatot, s vele együtt Zita feltörekvő rossz érzését. Ám ez utóbbi nem igazán jött össze, főleg az embereket látva törtek rá azok a kétségbeesett képek, melyek egytől-egyig Áronra, s arra a másik lányra vonatkoztak. Persze leplezte félelmeit, és hála Krisznek, nem is kellett olyan sokáig színlelnie. Szégyellte magát, amiért félreismerte és a srác ilyen hamar bebizonyította, mennyire nem szabad hinni a pletykáknak.
     Krisztián fürdőszobájának zuhanya alatt állva folyatta magára a langyos vizet. Hosszú nap után remekül esett neki, felfrissítette fáradt tagjait. Milyen egyhangúan teltek idáig a napjai. Végre kiszakadhatott a mókuskerékből, ha csak egyetlen hétvégére is. Valami azonban gondolkodóba ejtette. Zita nem volt boldog a találkozástól. Részben örült neki, hogy nem egy újabb sikongató rajongóval hozta össze a sors, ám másrészről úgy érezte, a lány nem is örül jelenlétének. Talán rossz terv volt ez a hétvége? Vagy csak feszült az egész miatt? A lényeg, hogy igyekeznie kell kideríteni az igazságot, és ha Zita is úgy akarja, a legjobb közös hétvégéjüket eltölteni itt. Még az is felmerült benne, hogy az újságnál kevertek össze valamit és véletlenül kerültek össze, de bárhogy is legyen, ő nem adta fel, ha már itt lehet a Balaton mellett egy egészen nyugodtnak ígérkező hétvégén, hát ki fogja használni.
     Zita mobiljában valami búgott. Türelmetlenül dobolt vékony ujjaival a fotel karfáján, míg várt a vonal túlsó végén beleszóló hangra.
- Te kis... - szólalt meg köszönés helyett.
- Azt mondtad nem leszel mérges! - emlékeztette barátnője.
- Nem, mérges az nem vagyok, csak piszkosul dühös! Mégis, hogy képzelted te ezt?! Tudod milyen égő volt?! Extrán ciki! - zúdított rá mindent.
- De bunkó volt veled? Vagy mi történt?
- Azon kívül, hogy összezártál egy vadidegen sráccal, akiről semmit sem tudok? Lényegében semmi.
- Jó, bolond ötlet volt, belátom. Viszont ne írd le előre SP-t, mert tévedhetsz simán. Gondolj rá úgy, mint bármelyik másik fiúra a világon. Mint bármelyik másik mega-szexi fiúra.
- Ne nyálazd tele a mobilod azért! Hidd el, tök normális, semmi isteni nincs benne. Megnyugtatlak, ha te lennél a helyemben pontosan ugyanígy gondolnád.
- Lehetetlen! Ő más! - vette azonnal védelmébe.
- Akkor mit akarsz tőle? - kotyogta közbe.
- Tökéletes, helyes, kedves, aranyos és micsoda teste van! - olvadozott Nóci.
- Oké, hagyjuk, reménytelen eset vagy.
- Kössz!
- És, amúgy otthon mi a helyzet?
- Semmi. Esik az eső dél óta, szóval strandra se mentünk Gergővel. Irigyellek a jó idő miatt! Fürödj sokat, helyettem is!
- Ha lesz időm, és a Bravósok tervében szerepel, akkor meglesz! - mosolyodott el. Képtelen volt sokáig haragudni Nócira, még ebben az esetben is. - Várj, mennem kell, kopognak. Szia! - lenyomta a telefont és az ajtóhoz lépdelt. Az álla szinte a padlón koppant a meglepettségtől.