11. fejezet
Nevem SP

     A szoba, nem volt t�l nagy, de b�ven elf�rt benne egy kanap�, egy kis asztal, a k�tszem�lyes francia �gy, mely f�l�tt f�gg�ny lengedezett a kl�ma fuvallatait�l, valamint k�t szekr�ny �s egy hatalmas �vegajt�, amin �t egyenesen a "magyar tengerre" l�thatott. Kinyitott, �s kil�pett a ny�ri melegbe, de most m�gsem �rdekelte a h�s�g, jobban vonzotta a l�tv�ny, ami l�legzetel�ll�t� volt. Az eg�szet f�lbe szak�totta azonban egy telefon cs�rg�se, ami nem a mobilj�t�l sz�rmazott. K�v�ncsian ment be a szob�ba, l�pdelt v�gig a fal ment�n, m�gnem felfedezte az �jjeliszekr�nyen feh�rl� k�sz�l�ket. Homlok r�ncolva vette fel a kagyl�t �s �vatosan sz�lt bele.
- J� napot! A recepci�r�l telefon�lok. Nemr�g kaptuk a h�rt, hogy a vend�g, akire v�r k�sni fog, mert valami t�rt�nt az aut�p�ly�n. A kellemetlens�g�rt eln�z�s�t k�rj�k, �s ha szabad javasolnom, b�tran fedezze fel a hotel�nk ny�jtotta lehet�s�geket.
- K�sz�n�m, nincs semmi gond - v�laszolta gyorsan, miel�tt ism�t belefogott volna a bocs�natk�r�sbe, �s hasonl�kba.
- Tov�bbi sz�p napot! Ha b�rmi k�rd�se lenne, csak h�vjon! - Zita illedelmesen elk�sz�nt �s gondolataiba mer�lve �cs�rg�tt az �gy sz�l�n.
- "Nekem semmi sem mehet sim�n" - gondolta f�sultan, �s fel�llt. Csomagj�ra n�zett, azut�n az ajt�ra. Maradjon vagy menjen? Ez volt a k�rd�s. Persze a v�lasz egy�rtelm�, Zita a l�pcs�n szaladt a lift helyett a f�ldszint fel�. K�rbe szeretett volna n�zni, mi hol van, h�tha azzal valamivel magabiztosabb lesz majd, amikor meg�rkezik a meglepet�s. A sz�lloda hatalmas volt, f�nyes �s leny�g�z�. M�s helyzetben a sz�leinek t�bb havi fizet�se r�mehetett volna erre a h�tv�g�re, ebben biztos volt, b�r � nem az a luxusra v�gy� l�ny, ez�rt ink�bb csak fel-felcsillant a szeme n�ha.
- Szia! - kiab�lt bele N�ci a telefonba, alig t�z perccel a meg�rkez�se ut�n. Milyen j� az id��rz�ke! - Na, mes�lj!
- H�, itt kellene lenned! Piszok nagy ez a hely! - fogott bele azonnal Zita, mik�zben tov�bb s�t�lgatott a medence mellett. - J� sokan vannak, de hidd el, nem a mi kateg�ri�nknak val�ak. Tele van h�res emberekkel, p�ld�ul az el�bb l�ttam Lol�t, vagy pont velem szemben van T�th Gabi, sz�val ez ilyen tipikus szt�ros helynek t�nik. Ha rajongn�k b�rmelyik magyar �nekes�rt is, tuti a Mennyorsz�gban �rezn�m most magam. Rem�lem a sz�nh�zb�l is szokott erre nyaralni p�r ember, az l�nyegesen tov�bb emeln� a hely hangulat�t.
- Te csak erre tudsz gondolni? - nevetett bar�tn�je - A te szt�rocsk�d befutott m�r?
- Szerinted most �gy besz�ln�k itt veled, ha igen? K�z�lt�k, hogy k�sik. J�t v�lasztott�l nekem csajszi, k�szi sz�pen! - g�nyol�dott.
- Tuti nem az � hib�ja! - v�dte meg azonnal.
- Na, j�, tudod mit? N�zel�d�m m�g egy picit miel�tt befut a te "Hatalmas" meglepet�sed. H�vlak, ha van valami �rdekes, �g�rem!
- Szuper! - lenyomta a mobilt, �s sz�k zseb�be igyekezett betuszkolni, amikor is v�ratlan dolog t�rt�nt. Valaki egyenesen neki �tk�z�tt, vagy �ppen ford�tva t�rt�nt, de a l�nyeg, hogy kis h�j�n h�ts�j�ra �lt.
- Bocs! - mondt�k egyszerre. Zita ekkor n�zett csak fel, �s vette �szre kivel is siker�lt koccannia.
- "Ezek szerint itt t�nyleg csak h�res emberek vannak." - �llap�totta meg �der Kriszti�nra n�zve. L�tszott rajta, hogy siet, sz�val arr�bb �llt gyorsan az �tb�l, mire a sr�c megk�sz�nve tov�bb rohant, be az �p�letbe. Zita v�ll vonva s�t�lt tov�bb, tekintet�t a medence k�k viz�re szegezve, ami sz�p volt ugyan, de messze nem �rt fel a Balaton sz�ps�g�vel. Halkan dudor�szott, amit�l eg�sz biztosan bolondnak n�zt�k p�ran, de ha elmer�lt gondolataiban gyakran el�fordult vele az ilyesmi. Amit legt�bbsz�r a k�vetkez� esem�ny k�vetett: f�lbeszak�tott�k. A londiner fi� sietett fel�, l�tszott, hogy nem keveset futott az elm�lt percekben.
-  Na, v�gre! - kapkodott oxig�n ut�n. - Mindenhol kerestelek! A f�n�k k�rte, hogy menj a recepci�ra, meg�rkezett, akire v�rt�l!
- Igen? - nagyot nyelt. Elj�tt a pillanat, amire v�rt, �s ett�l izgatott remeg�s lett �rra rajta. - Megyek, azonnal! - felelte elcsukl� hangon. L�tta rajta, hogy nem kicsit ideges, �s ett�l ism�t mosoly ter�lt sz�t a sr�c arc�n.
- Bek�s�rlek - aj�nlotta fel, b�r ink�bb kijelent�snek hangzott.
- Az j� lesz - n�zett r� h�l�s szemekkel. Ketten indultak el az �p�let fel�, ahol v�gighaladtak a h�feh�r folyos�n, �s el�rkeztek a recepci�s pulthoz. Kisebb hadsereg v�rakozott, f�nyk�pez�g�ppel, diktafonnal felszerelkezve. Zita megtorpant egy pillanatra, azt�n ism�t elindult, esetlen�l, botladozva kiss�, de ment el�re. Azt�n ism�t meg�llt, a l�ba a f�ldbe gy�kerezett, �s moccanni sem b�rt. - Mi a...? - kezdett bele hangosan. Meredt el�re az �js�g�r�k k�r�ben �ll� fi�ra, aki hasonl�an n�zett vissza r�, b�r valamivel magabiztosabban.
- Te vagy Kassai Zita, ugye? - l�pett el�re egy �js�g�r�, aki mellett a fot�s lassan let�rdelt, �s felemelte a g�p�t. B�lint�son k�v�l t�bbre nem telt a l�nyt�l, ennyire ledermedve, meglepetten �s r�m�lten m�g sohasem �rezte mag�t ezel�tt. - Ez�ton is szeretn�k gratul�lni az eg�sz Bravo szerkeszt�s�g nev�ben! - hozz� l�pett �s fel� ny�jtotta a kez�t, amit a l�ny elfogadott ugyan, de fel nem fogta, hogy mi is t�rt�nik pontosan. Folyamatosan, enyh�n t�tott sz�jjal figyelte a k�r�l�tte �ll� embereket, l�tta a vakut villanni, hallotta a besz�lget�s�ket, de �rteni az �gvil�gon semmit sem �rtett. Mondhatt�k volna k�naiul is, � akkor is ugyanezen a szinten maradt volna.
- Hello! - engedt�k el�re Kriszti�nt, aki el�re hajolt �s k�t puszit nyomott Zita arc�ra. Persze � is viszonozta, mint egy g�p, ami erre lett beprogramozva.
- Szia! - k�sz�nt � is halkan.
- Ne haragudj a k�s�s�rt, baleset volt az �ton - fogott egyb�l a magyar�zkod�sba.
- Aha - felelte Zita ugyanolyan zavarts�ggal. - M�rmint, �rtem. Semmi gond. - r�zta meg alig �szrevehet�en a fej�t, s ett�l valamennyire helyrej�tt. Ezzel egy id�ben fej�be bevillant egy gondolat, mik�nt is �lje meg N�cit, megmondta neki, ha kitol vele, azt nagyon megb�nja. Erre most itt van, farkasszemet n�z egy vadidegen emberrel, akinek m�g a rendes nev�t se tudja, nemhogy azt, hogy ki �, honnan j�tt vagy �pp mi a fen�t csin�l. El�re l�tta, ez a h�tv�ge katasztr�fa lesz...