Megvakultam? S�r� s�t�ts�g vett k�rbe, hi�ba meresztgettem a szemem. Forgattam a fejem, kezeim el�re ny�jtva tapogatt�k a leveg�t. Megijesztett. Hom�lyos eml�keim voltak a t�rt�ntekr�l, a robban�sr�l, a r�m z�dul� j�ghideg es�r�l. Meghaltam volna? Ez biztos nem lehet a Mennyorsz�g, de a Pokol h�s�g�t �s pusztul�s�t sem �rzem. Ez egy semmi, egy vil�g a tudat �s a tudattalans�g k�z�tt. Egyik l�bam el�r�bb cs�sztattam, tal�n a zuhan�st�l f�ltem, tal�n a l�thatatlan falt�l, ami el�ttem lehetett. Remegni kezdtem. T�lzott csend, nyugalom vett k�rbe, saj�t l�legzet v�ltelem sem hallottam. Ahogy �gy sz�mba vettem, mennyire elk�pzelhetetlen�l �csorogtam ott a semmiben, a bok�mnak h�v�s l�g�ramlat �tk�z�tt. Alig legyintett meg, m�gis megv�ltozott minden. N�gyk�zl�bra ereszkedtem, felkavarodott a gyenge fuvallat. A padl�b�l j�tt. Bele se gondoltam, mit teszek, arcommal eg�szen k�zel hajoltam hozz�. Reflexb�l lehunytam a szemem, mikor m�lyen besz�vtam a frissnek hitt leveg�t. Amint t�d�mbe �rt, megt�masztott kezeim al�l elt�nt a talaj, s �n el�re buktam.
- Fel�bredt! - Ajt� ny�lt, csuk�dott, l�ptek k�zeledtek egyre t�bb �s t�bb.
Megsz�ml�lhatatlan hang �rasztotta el a f�lem, emberiek, g�pi monoton pittyeg�sek minden ir�nyb�l.
- Elena! - Nevemet ism�telgett�k, meg�rintettek, s �n elmosolyodtam. Ki akartam nyitni a szemem, l�tni �ket, de csak valami furcsa hom�lyos, sz�rk�s foltot l�ttam. Felemeltem az egyik kezem, m�sik elnehezedve hevert mellettem, mintha s�lyokat akasztottak volna r�.
- Ne szedd le - Ismer�s hang tulajdonosa �ll�tott meg csukl�mn�l fogva, visszatette az �gyra. – M�g nem szabad, de a Professzor szerint n�h�ny nap alatt helyrej�ssz.
- Elena, hogy �rzed magad? - Ol�via ir�ny�ba ford�tottam a fejem. M�rhetetlen nyugalommal fogadtam a k�r�l�ttem zajl� ny�zsg�st, az egyetlen dolog, ami zavar az a l�t�som hi�nya.
- Nem besz�l. Mi�rt nem besz�l?! - Hannah aggodalomt�l t�lf�tve besz�lt valahol Ol�via k�zel�ben. - Ugye a hangsz�lainak nem lett baja? A szil�nkok…
- El�g lesz Miss Stewart - Megrezzentem. Az emberek elt�volodtak t�lem, hogy a Professzor hozz�m f�rhessen.
K�pek villantak fel a sz�rke v�sznon, a h�zunk, a v�s�r vill�dz� k�pei, a t�kr�k, a sz�leim, a v�rben f�rd� csal�dom. Minden felvillan�sn�l megmozdultam, legsz�vesebben elmenek�ltem volna el�le. Megfogta s�lyokt�l szenved� karom, mire arr�bb h�z�dtam - m�r amennyire adott helyzetem engedte -, de � er�sen, m�gis gyeng�den megfogott.
 - Nem kell f�lnie, m�r j� kezekben van. - Hi�ba akartam hinni neki, nyugtalans�g fogott el, �reztem a bajt a fejem felett, �s egyre ink�bb az a gyan�m t�madt, neki k�ze van hozz�.
Pap�rokkal kezdett b�bel�dni, lapozgatta �ket, ahogy hallottam, de nem mondott semmit. Pontosabban annyit, mint eddig. „Minden rendben.” Val�sz�n�leg szerinte ez lecsillap�tja a felborzolt idegsz�lakat, a beteg fesz�lts�g�t elillantja, mintha sohasem lett volna. Szabad kezemmel �tny�ltam a jobbomhoz, kem�ny k�t�s bor�totta k�ny�k�mt�l a k�zfejemig.
- Jobbnak l�ttam, ha p�r napig bek�tj�k, de nemsok�ra leveheti. - Nem kellett megk�rdeznem, mi t�rt�nt, az �jfent el�villan� eml�kk�pek megv�laszolt�l a felmer�l� addig hom�lyos k�peket. Sz�trobbantak a t�kr�k, �n ott voltam k�z�tt�k. Meglep� lenne, ha karcol�sok n�lk�l meg�sztam volna. Kezem tov�bb k�szott, a szememen l�v� k�t�sn�l �llt meg, �vatosan megtapogattam, v�kony k�t�s, de szil�rd, nehogy elmozduljon. - A balesetkor egy szil�nk a szemedbe ker�lt, kiszedt�k ugyan, de a gyorsabb gy�gyul�s rem�ny�ben egy id�re be kellett k�tn�nk, hogy ne er�ltesse t�l.
Feladtam, hogy felfedezzem, mennyire v�szes a helyzetem. A karom, a l�bam, b�rmit elviseltem volna, a l�t�som�rt azonban a s�r�s ker�lgetett. K�nnyek gy�ltek �ssze a szememben, cs�ptek, mart�k a b�r�m, ny�g�s szakadt ki bel�lem a v�ratlan f�jdalomt�l.
- Ne s�rj Lena, rendbe fogsz j�nni! - Ol�via simogatta �p kezem, szavait�l viszont m�g jobban feler�s�d�tt bennem a k�sztet�s, a kellemetlens�g ellen�re is, amivel j�rt. Ism�t k�r�m gy�ltek, besz�ltek hozz�m, csit�tgattam, b�ztattak, ennyi pozit�v gondolatot r�g hallottam emberekt�l, mint abban a n�h�ny napban.
Ak�rmikor fel�bredtem valaki m�r az �gyamn�l �llt, besz�lgetni pr�b�lt, majd feladta, s egyed�l besz�lt, azt�n megk�rdezte untat-e, majd fejem megr�z�s�ra folytatta m�g egy kis ideig. Tal�n att�l f�ltek, ha egyed�l maradok, elkezdek gondolkodni, k�rt teszek magamban vagy meggondolatlanul cselekszem, mert a harmadik nap a t�rsas�guk legink�bb egy vesz�lyes rabot �r�z b�rt�n�r�re hasonl�tott. �r�ltem nekik, mindenkinek, m�g azoknak is, akik el�tte alig sz�ltak hozz�m. Egy�rtelm�nek l�ttam, mi t�rt�nt, hol vagyok, kik k�z�tt �s mi�rt nincs okom p�nikba esve menek�lni t�l�k. Az egyetlen ember, aki sosem j�rt n�lam azokban a napokban, s, akinek jelenl�te egyszerre keltett volna bennem �r�met �s f�lelmet, m�g csak sz�ba se ker�lt. Se Ol�via, se Caleb, senki nem eml�tette, mert tal�n �k is tudt�k, mi t�rt�nt, tal�n elk�ldt�k. Akkor m�gis, hogy ker�lt oda? Honnan tudta, hol vagyok �s miut�n kihozott, mik�nt ker�ltem vissza Black Fallsba? A csal�domra gondoltam, akik akkor jobban hi�nyoztak, mint el�tte b�rmikor. K�rdeznem sem kellett, elmondt�k, hogy j�l vannak, azt hiszik iskolai dolog miatt kellett visszaj�nn�m, fogalmuk sincs arr�l, hogy r�szese voltam annak a v�s�ri balesetnek, amikor egy berendez�s meghib�sodott �s felrobbant. Az elferd�tett verzi� szerint kint j�rtam, �m kor�n lel�ptem, mivel el kellett �rnem a rep�l�g�pem. Az�ta itt vagyok, minden rendben, �k �gy tudj�k.
     Egy teljes h�t eltelt, mire a Professzor �jra bej�tt hozz�m, v�ltoz�st hozva betegesked� �llapotomban. �ltem az �gyban, leg�jabb szok�sommal, a takar� varrott r�sz�nek bontogat�s�val foglalatoskodtam. Mikor kiny�lt az ajt� abbahagytam, felkaptam a fejem, mintha l�thatn�m a j�vev�nyt. Felismertem a j�r�s�t. A vakok egy id� ut�n megtanulnak a t�bbi �rz�kszerv�kkel l�tni, az �n helyzetem hasonl�tott az �v�k�hez, k�l�nbs�get tudtam tenni a l�nyok, a sr�cok �s a Professzor l�p�sei k�z�tt. Ha tov�bb lettem volna a s�t�ts�g rabja m�g pontosabban behat�rolhattam volna, ki �rkezik hozz�m, de az�rt jobb volt l�tni �jra.
- El�sz�r keveset er�ltesd, vedd fel a napszem�veged, pr�b�ld k�m�lni amennyire tudod - Neki val�sz�n�leg fel se t�nt, amikor ketten voltunk a mag�z� hivatalos st�lusb�l valahogy �tt�rt�nk a tegez�d�sre, legal�bbis, ami �t illeti, �n tov�bbra sem �reztem k�sztet�st a besz�dre.
A f�ny elvak�tott. B�r a f�gg�ny�k be voltak h�zva, a kis szob�ban m�gis olyan er�vel tombolt a vil�goss�g, mintha Florid�ban �lln�k ny�r k�zep�n a napf�nyes tengerparton. Kezemmel eltakartam a szemem, �vatosan h�ztam el el�le a v�delmet, azt hittem most fogok v�gk�pp megvakulni. A Professzor �tadta a szem�veget, megv�lt�s volt sz�momra a haszn�lata.
- Haza mehetek? - Rekedten, mondhatni hangtalanul tettem fel a k�rd�st. Sz�mat kinyitni, hangot hallatni rajta majdnem olyan volt, mint szemeimmel �jra l�tni.
- Amikor csak szeretn�l - Nem erre a v�laszra sz�m�tottam. Azt hittem tiltakozni fog, megmagyar�zza, mi�rt kellene m�g az iskol�ban maradnom, legal�bb n�h�ny hetet vagy h�napot.
Lel�gattam a l�bam az �gy sz�l�n, az elm�lt napokban n�ha felkeltem, de s�t�lni csak akkor kezdtem el. Imbolyogva, bizonytalanul rakosgattam egym�s el� l�baimat, a folyos� fal�ban kapaszkodva s�t�ltam a kij�rat fel�. Nem, nem indultam �tnak egyb�l, m�s terveim voltak.
Szabads�gra v�gytam, az udvarra, leveg�re, vir�gokra, z�ld n�v�nyekre, a k�k �gre. M�r az ablakban �szrevettem valami m�st. A nap s�t�tt, az �g sz�p volt, a t�jat azonban kegyetlen m�don feh�rs�g bor�totta. Mit tettem?
- Na, n�zd csak! Fel�bredt Holle Any�! - Ki�ltotta Caleb a folyos� t�ls� v�g�n, �sszerezzentem.
- Ne b�ntsd m�r! - Csapta tark�n Ol�via, s megszapor�zva l�pteit odasietett hozz�m. - Hogy vagy? Kiengedtek?
- V�gre - halv�nyan elmosolyodtam meglepett arcuk l�tt�n.
- J� hallani a hangod - Meg�lelt. Hossz� sz�k�s haja az arcomba t�dult, de nem �rdekelt. Meghatott a szeretete, k�nny sz�k�tt a szemembe, m�r nem f�jt. �k a bar�taim, az igazi bar�taim, efel�l semmi k�ts�gem sincs. K�t oldalr�l bel�m karoltak, egy�tt ment�nk tov�bb a h�z belsej�be. Caleb nem b�rta mag�ban tartani megjegyz�seit, amelyeknek kiv�telesen �r�ltem, hiszen megtudtam bel�l�k, �ltaluk, mit is csin�ltam, m�g tulajdonk�ppen eszm�letemn�l sem voltam.
K�s�bb kab�tokba b�jva s�p�rt�nk le kint egy padot, �cs�r�gt�nk �s besz�lgett�nk mindenr�l.
- Az�rt, ha r��rsz �s t�nyleg nincs m�s dolog, csin�lhatn�l egy kis tavaszt, ha m�r egyszer h�sv�t j�n - Szavai v�ratlanul �rtek. �nmag�ban a k�r�se jogos volt, a d�tumokkal azonban �sszekavarodtam, azt hiszem, az id��rz�kem cserbenhagyott akkoriban.
- H�sv�t? - k�rdeztem vissza d�bbenten.
- �t nap m�lva vas�rnap - b�lintott r� elh�zott sz�jjal. Csenden maradtam, azt�n fel�lltam �s elindultam a h�ban kialak�tott �ton. Mikor fel�lltak, hogy k�vetnek felemeltem a kezem, ezzel meg�ll�sra intve �ket. Musz�j voltam egyed�l lenni, szell�ztetni a fejem, tiszt�ba j�nni mindennel, amin az elm�lt napokban �tsiklottam. Mikor volt a fesztiv�l? Mikor ker�ltem ide? Kevesebbnek t�nt, mint, amennyi val�j�ban volt. Megr�zott a felismer�s. Olyan depresszi� fojtogatott, amilyenre azt hittem az �n szervezetem k�ptelen. Leveg�t is alig kaptam, mellkasomra szor�tott kezemmel haladtam el�re a szembe f�j� sz�llel. Tudtam, kire van sz�ks�gem, kit akarok l�tni, ki seg�thetne kibogozni a fejemben kavarg� �sszevisszas�got.
     �jabb napok sz�lltak el. �tk�lt�ztem a gyeng�lked�r�l a szob�mba, ism�t r�szt vettem a kik�pz�seken, igaz megfigyel�k�nt, m�gis kezdtem visszaz�kkenni a megszokott val�s�gba. Valami azonban megv�ltozott. Az els� edz�sen felt�nt, a l�tsz�m megv�ltozott, arcok t�ntek el. El�sz�r Blaise-t kerestem, majd sorra tal�ltam r� a csapat hi�nyoss�gaira. Rebecca �s Skyler sem voltam az iskol�ban, k�s�bb Alice t�voll�te is felt�nt. El�sz�r azt hittem, m�shol gyakorlatoznak, terepre mentek vagy b�rmi m�s az oka ennek, ez�rt nem is k�rdeztem r� konkr�tan, merre vannak. Blaise-t egy�bk�nt sem akartam sz�ba hozni, s �gy t�nt, ezzel nem vagyok egyed�l. Direkt ker�lt�nk minden olyan t�m�t, amivel kapcsolatba hozhattuk, tegy�k fel, az otthoni dolgokat, a „Hogyan is maradt�l egyed�l?”. Nem k�rdeztem, mi�rt t�rt�nt a robban�s, ki volt az, aki miatt ekkora �rat fizettek a v�s�r szervez�i - mert beperelt�k �ket el�g sokan - vagy hov� lett Josh, mert engem ott hagyott, ehhez k�ts�gem sem f�rhet. Sokat gondoltam r� abban az id�szakban, amikor semmit sem tudtam csin�lni, mint fek�dni �s a sz�rke k�t�st b�mulni szemeim el�tt. Tudtam, hogy k�sz�l valamire, m�gis vele menten aznap. Tal�n � int�zte a robban�st, vagy nem tudta, hogy ez lesz, csup�n meg akart sz�vatni, mikor egyed�l bent hagyott, a t�bbi a v�letlen m�ve. Logikusnak ut�bbit tarthatn�nk, a lelkem m�ly�n m�gis az els� fel� hajlottam. Blaise megjelen�se a legnagyobb bajban elfeledtette velem az otthon t�rt�nteket, egyszer�en nem hittem el, hogy k�pes lenne �gy b�ntani engem, vagy b�rki m�st, ha csak nem egy szerette �lete m�lna rajtam. � nem er�szakos, nem agressz�v, de lehet kiv�l� sz�n�sz, aki mindv�gig becsapott. A l�nyeg minden esetben az, �k ketten elt�ntek �s senkinek esz�be se jut eml�teni �ket, mintha tiltott lenne sz�ba hozni a nev�ket. Legal�bb k�nnyebb lesz felejteni, m�r, ha valaha siker�lni fog ilyesmi.