I/9. fejezet

9. fejezet

Felejthetetlen Balaton

 

 

     Az elkövetkezendő napok bizonytalanságban teltek. Zita elmondta ugyan barátnőinek a történteket, de még ez sem vezette őt előbbre. A lányok nem tudok mivel is vigasztalhatnák meg, hiszen semmi konkrét dolog nem került szóba. Ott volt, egy másik lánnyal a kávézóban beszélgetett, de se csók, se ölelés nem történt, ami kicsit is az igazuk bizonyítaná. Először arról győzködték a kétségbeesett lányt, hogy csak félreértés az egész, ám amikor az mérgesen otthagyta őket, inkább áttértek a "tereljük a témát" című tervre. Nóci egész nap mellett volt, Brigivel a telefon túloldaláról tömték a fejét a rengeteg bolondsággal, Nóci különböző programokat eszelt ki neki, ám a felejtés nehezebb volt, mint gondolták. Egyik nap éppen a parkban üldögéltek, a hőség elől árnyékba húzódva, amikor váratlanul Zita telefonja csörögni kezdett. A lány, annyira várta ezt a pillanatot, hogy felpattant a fűből és azonnal felvette a telefont. Messzebbre sétált barátnőjétől, aki ezt igazságtalannak érezte. Messziről figyelte tehát Zitát, aki úgy sétálgatott fel, s alá, mint a mérgezett egér. Vagy negyed órát beszélhetett, mielőtt zsebébe került volna a mobil, s visszatért volna a lányhoz. Arcán zavartság ült, az a bizonyos egyik szeme szomorú, a másik nagyon is boldog volt.
- Na, mi a helyzet? - tette fel egyből a kérdést Nóci.
- Nem értem - húzta el a száját és lehuppant a fűbe - Timi nem látta azóta őket, és Balázsnál is puhatolózott, de az sem tud semmilyen más csajról. Timi ha akarja lazán kiszedi belőle az igazságot, szóval most továbbra is bizonytalan az egész. Nem értem. - ismételgette folyamatosan.
- Nyugi! Ez az egész azt támasztja alá, amit mondtam tegnap is. Lehetett egy ismerőse, vagy rokona is, nem biztos, hogy lelépsz és azon-nyomban megcsal! - simogatta meg a hátát biztatóan.
- Lehet - sóhajtott fel, és lehajtott fejjel nézegette maga előtt a fűszálakat. - Olyan nehéz azt színlelni, hogy minden rendben, miközben teljesen összezavarta az embert, s közben azon imádkozom, hogy tényleg igaz legyen, amit mondott.
- Tudom - ölelte át együttérzően. - Gondolj arra, hogy hamarosan láthatod, és akkor meg tudjátok beszélni az egészet, tisztázzátok a félreértést, és minden helyrerázódik.
- Igen, ez igaz - nézett rá könnyes szemekkel - Már csak egy hét, hogy elrepült az idő!
- Ugye? Gondolj bele, ott leszel egy szuper hétvégén, egy nagyon jófej sztárral. Lesz egy csomó szép emléked! Remélem képeket fogsz csinálni, és mutogatsz ha hazaértél!
- Alap! - mosolyodott el végre halványan.
     Rengeteget beszélgettek azon a délutánon. Később otthon Brigi is csatlakozott hozzájuk az internet segítségével. Szerencsére a lány nagyszülei nem egy kis faluban laktak, szóval talált wifit, és a laptopján át mesélte az ott létének borzalmait. Többször felnevettek, és a végére Zita is felengedett, már nem csak Áron járt a fejében, hanem barátnői, és persze az előtte álló hét, ami után egy számára Földet-rengető meglepetés következik. Nóci másnap, harmadnap, s minden nap átment Zitához, egy pillanatra sem akarta egyedül hagyni, s ezzel elveszíteni a nehezen megszerzett jókedvét. Átrendezték mindkettőjük szobáját, moziban jártak és megegyeztek, hogy ha Brigi hazatér a száműzetésből felkeresik a teaházat, amit utoljára vagy fél éve látogattak meg.
- Annyira király, hogy a Bravo kocsit küld eléd! - lelkendezett Nóci, a nagy esemény előtti estén. - Nyolcra jön, ugye?
- Ja-ja! Addig még olyan sok idő van! - nyafogta Zita, és a ruhakupacot vizsgálta az ágyán. - Melyiket vigyem? - emelte a magasba a piros-fehér és a fekete-fehér mintás nyáriruhákat. A laptop felé fordult, hogy Brigi is lássa.
- Az jó! - mutatott a fekete-fehérre Nóci. Brigi is begépelte a választ, ami eldöntötte, hogy kettő-egyre az nyert.
- Három napra megyek, de a bőrönd már most dugig van. Hova tegyem ezeket? - fogta meg a piperetáskáját és a hasonló tisztálkodási szereket rejtő táskát.
- Befér! - Nóci, mint hivatásos pakoló, fél pillanat alatt akkora helyet varázsolt a kis bőröndben, amennyi egy kisebb gyereknek elég lenne. A cipzár ugyan nehézkesen csúszott a helyére, de betuszkoltak mindent, és ez a lényeg! - Holnap reggel idejövök fél nyolcra, okés?
- Oké! - nyomott egy puszit az arcára. - Köszi az egészet!
- Ez csak természetes! - Kilépett a lépcsőházba, és még intett Zitának, mielőtt leszaladt volna a lépcsőn.
- Huh - dőlt a becsukott ajtónak pár percre, majd ellökte magát tőle, és bevonult a fürdőbe. - "Istenem, segíts, hogy ne vesszen kárba a szerencsém!"