I/8. fejezet

8. fejezet

Viharfelhők

 

     Zita az elkövetkezendő pár napban folyamatosan a két lány fülét rágta, hátha valamelyikük kikotyogja a meglepetést. Úgy gondolta joga van tudni, mégiscsak ő lesz vele két és fél napot a világ másik végén. Azt már most elhatározta, hogy, amint visszatér Balatonfüredre találkozni fog Áronnal, és miután beavatta a srácot a fejleményekbe az öröme csak tovább fokozódott.
- Megyek, Istenem el se hiszem! - dőlt hátra kényelmesen a fűben. - Bárki is lesz az, nem lehet olyan vészes, mert úgyis tudjátok, hogy ha megszívattok a barátságunk bánja! - Hangja egyszerre volt zsaroló és szimpla kijelentő.
- Élvezni fogod, hidd el! - győzködte folyamatosan Nóci. Folytatta volna tovább, ám egy mobil csörgése félbe szakította. - Lovag a túloldalon? - kérdezte kíváncsian, és közelebb hajolt a lányhoz.
- Ezt minek megkérdezni? Alap! - válaszolta Brigi és maga is a harmadik lány felé közelített fejével. Zita zavartan mosolyogva olvasta az sms szavait, széles mosoly jelent meg az arcán, aztán vörösség, végül felkuncogott. - Mit irt? 
- Újabb romantikusan csöpögő szöveg? - kérdezte Nóci is.
- Nem csöpögős, inkább aranyos - csukta be a mobilt, és maga mellé dobta. - Jaj, annyira édes! Totál belezúgtam!
- Meg sem lepődünk! - felelték kórusban, mire a trióból kitört a nevetés.
- Már csak én vagyok szingli, ez olyan bosszantó! - nyafogta Brigi. - Mi a baj velem?
- A pasik hülyék, és nem látják az igazi szépséget, vagyis... két kivétellel nem látják - javította ki magát egyből Nóci.
- Zizi, nem mehetnék veled? Azt mondjuk, hogy ketten küldtük be, és hátha a Balaton mellett talál rám is a nagy Ő! - nézett rá, nagy boci szemekkel. - Vagy esetleg épp ő, ha már neked úgysem kellene!
- Aha! - ült fel hirtelen Zita - Szóval pasi az illető!
- Brigi! - boxolta karon Nóci mérgesen.
- Ez még semmit sem jelent, sok híres pasi van Magyarországon! - próbálta menteni magát. Ismét megszólalt az előbbi telefon, s a tulajdonosa fel is vette azt. A két lány az előbbi nézeteltérésüket félre téve hajoltak Zitához, pontosabban a mobilhoz. Csalódottan húzták el a szájukat, amikor felismerték a lány anyjának a hangját.
- Megyek anyu, két perc! - köszönt el Zita és lenyomta a telefont. - Bocsi lányok, anyámra rátört a vásárolhatnék. Közös családi programot szervezett, és ha megpróbálnék kibújni csak kiakadna.
- Nekem is tiplizni kéne, megígértem, hogy ma bepakolok a bőröndbe. Juhé, jövőhéten go a nagyiékhoz! Lehet ennél jobb nyara az embernek? - ironizált. 
- Ha mindenki megy, minek maradjak? Gergő amúgy is este át akar jönni, rendet kéne teremteni a szobámnak nevezett káoszban... - Állt fel Nóci is a másik két lánnyal együtt. - Holnap reggel azért még összefutunk, ugye? Muszáj elköszönnünk mielőtt a gonosz vonat egész Nagykanizsáig száguld veled!
- Természetesen! - mosolygott Brigi és átölelte barátnőit. - Pápá csajok! - intett nekik és elindult a park túloldalán magasodó tömbház felé.
- Én is arra megyek te lökött! - futott utána Zita. Visszafordult és integetettek Nócinak, mielőtt eltűnt volna a szemük elől a bejárati ajtó mögött.
       A vásárlás sohasem kellemes dolog, főleg ha a szüleid közében teheted mindezt. A hatalmas áruház temérdek polca és áruja közt úgy érezheti magát az ember, mint labirintusban járna, végeláthatatlan sorok, egymásba nyúló polcok ölelik körül, amiből könnyen távozni szinte lehetetlen. Már ha a könnyűt, nem a pénztárcára értjük, ami garantáltan veszít súlyából az ittlét hatására.
- Megőrülök! Sok van még? - sóhajtott fel Zita, az elmúlt húsz percben talán századjára.
- Most jöttünk, ne türelmetlenkedj! - korholta le az anyja, mire a lány rosszallóan csóválta meg a fejét.
"Szörnyű!" - gondolta magában - "Bárcsak hívna!" - Reménykedett, mire a mobil megszólalt a zsebében. Izgatottan kapta ki onnan, és már füléhez is tartotta. A várt hang helyett azonban egy fiatal lány szólt bele.
- Szia! - köszönt Timi. Hangjából érezhető volt, hogy valami nincs rendben.
- Szia, mi a baj? - kérdezett rá azonnal.
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled! Igazán felhívhattál volna! Mikor történt?
- Micsoda? - torpant meg zavartan.
- A saját szememmel láttam.le se lehet tagadni!Azt hittem ennél azért tovább bírjátok együtt. - Mondta csalódottan.
- Mi van? Mit bírunk? Ne szórakozz Timi, nyögd ki végre! - jött ki a béketűrésből.
- Szóval te nem is tudod?! - ugrott fel a vonal túlvégén a lány - Ekkora egy szemétládát! - kiabálta a telefonba dühösen.
- Elmondanád végre?! - Zita lassan már kiabált, de nem érdekelte.
- Ma ott volt az a rohadék a kikötőnél! Nagyszerűen szórakozott egy másik csajjal! - bökte ki végül a lényeget.Zita nyakába,mint egyszerre villám csapott és jéghideg víz zúdult volna. Állt az áruház közepén és azon tanakodott most azonnal sirja-e el magát, vagy előbb üvöltsön és utána eredjenek el könnyei. 
- Ma... majd vissza hívlak! - csukta össze a mobilt és a zsebébe süllyesztette. Annyi lelki ereje még volt, hogy a szüleivel is közölte, hogy kimegy levegőzni, aztán amilyen gyorsan csak tudott a parkolóba rohant. Leült az egyik fa alatti padkára, fejét a lábára hajtotta és feltörtek belőle a könnyek. Épp csak eljött onnan, és máris új lányt talált magának. Hogyan is gondolhatta, hogy másként lesz? Fiúból volt az Istenért! Még hozzá nem is a rosszabbik típusból!
     Mire szülei végeztek ő is lenyugodott annyira, hogy szülei ne jöjjenek rá a történtekre. Hazaérve beült a szobájának csendjébe és azon gondol4kodott, hogy mit is csináljon ezután. A szíve továbbra is arról győzködte, amiről az elején: "Ez csak valami félreértés lehet!" Igazából Timit megkérhetné, hogy derítse ki, hiszen mást úgysem tudna innen messziről csinálni, de az túl gyerekesnek tűnhetne. De kit érdekel? Ettől a gondolattól vezérleve kereste ki mobiljában Timi számát és szerencséjére a lány, a második csöngetés után fel is vette. Először habozott belekezdeni a dologba, aztán végül mégis kiugrottak száján a szavak.
- Persze, hogy segítek! Ez a legkevesebb! - vágta rá azonnal a lány - Amint többet tudok, azonnal hívlak.
- Köszönöm! - felelte hálásan és kinyomta a mobilt. Maga elé meredve ücsörgött az ágyon, még az előtte álló nyaralás gondolata sem javította a kedvén. Mi van ha tényleg igaz az egész, és ő ott lesz három teljes napig, bármikor összefuthatnak majd és az borzasztó lesz! Azért az a tudat némiképp enyhítette a rossz hangulatát, hogy bárkit is szerveztek be barátnői a meglepetés gyanánt, az egy sztár lesz, igaz sztár, és biztos volt benne,hogy nem tolnának ki vele annyira...