I/4. fejezet
4. fejezet
Mert van az a srác...
- Bemegyünk holnap körülnézni, jöttök ti is, ugye? - kérdezte Klári vacsora közben.
- Persze, ha nem zavarunk, szívesen - mosolygott Anita. Tényleg jól érezte magát, és kedve volt újra közül nézni. A világ állandóan változik, és főleg azok a részei ahol rengeteg ember jár-kel minden nap, és Füred ezen része éppen ide tartozott.
- Zita, Timi majd elkalauzol téged is, gondolom szívesebben lógtok együtt, mint a szülőkkel. - vette át feleségétől a szót. Timi nagyjából annyi idős volt, mint Zita és az érdeklődésük is hasonló volt, ezért nem is csoda, hogy milyen jól kijöttek egymással. Dávid, az öcs', alig volt tizenkét éves, ám a szellemi szintje a nagyokéval vetekedett. Ő volta család csodabogara, és egyben, mint lenni szokott a nővére életének megkeserítője. - Esetleg Dávidot is magatokkal vihetitek.
- Jaj apa! - reagálta le egyből a lány.
- Jó jó, csak vicc volt! - nevetett, s vele együtt az összes tizennyolc fölötti.
A vacsora után Zita hiába szeretett volna fenn maradni és beszélgetni még kicsit, a nyári meleg és a kocsiban töltött hosszú órák teljesen lefárasztották. Gyors fürdés után elnyúlt az egyszemélyes ágyon és szinte azonnal el is aludt. Másnap reggel a kialvatlanság cseppnyi nyoma sem látszott rajta, úgy aludt akár a medve télen. Izgatottan szedte össze az aznapra szükséges holmiját és már szaladt is lefelé a lépcsőn. A reggeli alig akart lecsúszni a torkán, minden gondolata a part körül forgott. Víz, rengeteg víz!
- Egyezünk meg annyiban lányok, hogy kettőkor itt találkozunk, jó? - nézett rájuk Klári komolyan.
- Okés! - mosolygott rá Timi és egy puszit nyomott az arcára. - Vigyázunk magunkra, nem iszunk, nem cigizünk és még levegőt is csak annyit veszünk amennyi feltétlen szükséges, ne izguljatok! - ezzel karon is ragadta Zitát és elindultak a part mentén. Az árusok, és üzletek mögött vitorláshajók úsztak a kikötő vizén, mögöttük a távolban fel-felbukkantak a szigetek.
- Hű! - ámuldozott. Járt már a Balatonnál egyszer-kétszer kicsi korában, de így majdnem felnőtt fejjel minden másképp hatott. Timi végigvezette nemcsak az üzletek sorain, hanem a part mentén is egy jó darabon. Jó pár órán át elsétálgattak, mielőtt leültek volna az egyik kávézó asztalához, és némi hűsítőt vettek magukhoz a nagy meleg csillapítására.
- Voltál már vitorlázni? - kérdezte Timi váratlanul.
- Egyszer kicsi koromban ültem motorcsónakon, de vitorláson még sosem. Közelebbről is csak most látom. - vallotta be őszintén.
- Ez komoly?! Ne mond már! - Felugrott, kifizette a számlát, s ismét karon fogta Zitát, hogy a kikötő felé vezesse.
- Bemehetünk mi oda?
- Naná! - A bejáratnál egy őrszerű alak állt, és Zita erősen kételkedett benne, hogy bejutnak a hajókig. - Hello Krisz! - intett a férfinek és már túl is voltak a kapun.
- Ismered?
- Persze! Ide járok szinte minden nap. Jövőhéten lesz a vizsgám, de menni fog.
- Bátor vagy, vagy inkább bolond, még nem döntöttem el. - Hagyta, had irányítsa a lány, hiszen ő itt maximum eltévedni tudna.
- Megmutatom min tanulok, jó? - Zita nem győzött hova nézni, szebbnél szebb hajók sorakoztak fel végig a móló mellett. - Itt a kicsikém! - kiáltott fel vidáman és az egyik vitorlásra mutatott.
- Én is örülök, hogy látlak! - hallották meg maguk mögül valakinek a hangját.
- Balázs, ilyenkor te nem a vizet hasítod? - fordult meg mosolyogva. - Csak nem beteg vagy?
- Betegesen szerelmes, de ezt te úgyis tudod. - A fiú Zitára nézett és alig észrevehetően végigmérte a lányt. - Mesélj, kit hoztál ma szerény otthonunkba?
- Ő itt anyám barátnőjének a lánya, nálunk vannak egy pár napig. Zita, ő itt a világ legőrültebb sráca, a nevét már tudod. - mutatta be őket egymásnak.
- Hé, figyu! Nem jöttök át hozzánk? Van behűtve sör, és kevesen vagyunk hozzá.
- Milyen ócska duma! - nevetett Timi. - Bocs, de ha anyámék kiszimatolják a szagát kibuknak. Nem inni engedték el Zitát.
- Megoldjuk! Persze csak ha neked is van kedved. - fordult felé hirtelen.
- Ö... miért is ne? A mentolos rágó csodákra képes! - Félt ha visszautasítaná akkor lúzernek néznék, és ő inkább a jófej csaj akart enni, mint a nyomi anyuci-kedvenc.
- Akkor ezt megdumáltuk! - Megfordult és úgy három hajóval arrébb állt csak meg. Előre engedte a lányokat mielőtt maga is beszállt volna. - Kint vagy bent?
- Kintre szavazok! - vágta rá egyből Timi.
- Felőlem is jó itt. - bólogatott Zita.
- Remek, azonnal jövök! - odament a kabin bejáratához és lekiabált: - Áron, hozz már fel négy sört, vendégeink érkeztek! Told fel a segged! - Ellépett az ajtótól és leült a lányokkal szemben. Egy perc sem telt el, lentről hangok hallatszottak, némi nesz, s végül felbukkant az ideiglenes pincér.
- A csicskásod szabadságra ment, ne engem szívass miatta! - Zita szíve hirtelen hatalmasat dobbant, majd őrült lüktetésbe kezdett. - A tö... - kezdett bele a következő mondatba, ám egy szempár belé fojtotta a szót. Azzal felismerték egymást.
- Mi van? - lökte meg hirtelen barátja kezét. A két fiatal megrázta a fejét, de tekintetüket nem tudták levenni egymásról.
- Milyen kicsi a világ! - jutott ismét szóhoz a fiú mialatt kiosztotta a söröket.
- Várjunk! Ti ismeritek egymást? - kérdezték majdnem egyszerre meglepetten.
- Fogjuk rá - válaszolta Zita.
- Az fa**a! Legalább túl vagyunk a bemutatkozós részen, de azért nekem mesélhettek, én még tényleg új vagyok. - Magasba emelte a sörös dobozt. - Akkor az újra, meg a viszontlátásra! - Fogta, s ezzel a lendülettel le is húzta az ital több, mint felét. A többiek annyira a meglepettség bűvkörében álltak, hogy épp csak pár korty érintette a torkuk. Áron le sem bírta venni a szemét Zitáról, ahogy a lány sem róla.
- Ez tök jó! - lelkesedett Timi. - Legalább tudunk csinálni pár közös programot, míg itt vagy.
- Igen... ez tényleg jó - mondta zavartan Zita és a vitorlás padlójára nézett.
- Ma este ráértek? Lesz valami nyitóbuli itt a közelben. Állítólag nem nagy cucc, de ettől még megnézhetjük.
- Nem hiszem, hogy a szüleink beleegyeznek egy éjszakai kimenőbe, tudod milyen az anyám! - húzta el a száját Timi.
- Meggyőzzük! - érvelt továbbra is kitartóan.
- Neked lenne kedved elmenni? - kérdezte teljesen más hangsúllyal Áron a zavarban lévő lányt, hangja olyan kedves volt és lágy, hogy Zitán libabőr futott át.
- Ha rá tudnánk venni a szüleimet, akkor igen. - válaszolta halkan. - És neked?
- Szívesen - mosolygott a fiú, amitől Zitának is felfelé görbült a szája. - Hogyan győzzük meg az ősöket? Ha valamelyiket sikerül, akkor a többivel se lesz gond. Ki a legrosszabb?
- Engem még talán elengednének, de Zita miatt ez most szinte kizárt.
- Apa elég nehéz eset, még a barátnőimmel se nagyon akar elengedni. - Nagyon zavarta, hogy miatta úszik el egy remek buli, és, hogy ettől valószínűleg lenézik a többiek, főleg Áron. A gondolatmenetét egy felcsendülő zene szakította ketté, ami Timi mobiljából érkezett. Felvette a készüléket, pár szót váltott a vonal túlvégén lévő illetővel és végül morcosan tette le a telefont.
- Bocs fiúk, lépnünk kell.
- Máris? - kérdezte csalódottan Áron, és Zitára nézett, az ittlétük alatt majdnem századszor. - Maradjatok még!
- Ha megtesszük az este utolsó reménye is elszáll. - Felállt és Balázs kezébe nyomta az üres sörös dobozt. - Később hívlak, jó?
- Ha mást nem, megszöktetünk titeket - vigyorgott a srác. Zita is felemelkedett Áronnal egyszerre.
- Este találkozunk! - mosolygott a lányra.
- Remélem - felelte ő is mosolyogva.
A búcsúzkodás után a két lány elindult a megbeszélt találkozási pontra, útközben persze kibeszélték a történteket, és, ahogy lenni szokott Timi egyből összerakosgatta a dolgokat, s mire hazaértek már "Zita pasija" címmel illette Áront. A lány zavartan igyekezett lebeszélni erről a szerinte butaságról, de nem sok sikerrel. Talán ezért is gondolta úgy, hogy ideje felhívnia Brigit, akiből aztán Nóci lett, mert a másik lány telefonja választalanul csengett.
- Szia te világutazó! - köszönt vidáman. - Mesélj, mi a helyzet a távolban?
- Hú, ha én azt mind elmesélem! - kezdte, majd nagy levegőt vett. - Először is, tök jó idő van, másodszor Balatonfüred csodás, és te is tuti imádnád. Harmadszor... - habozott. Hogyan is fogjon hozzá? - ... emlékszel még arra a srácra, akit Brigi szemelt ki még Miklóson? Tudod, a barna hajú, fekete kocsis...
- Ja, az SP hasonmás! - kiáltott fel. - Mi van vele?
- Az előbb futottam össze vele a városban. - bökte ki az igazságot. - Estére meghívtak minket a haverjával egy buliba vagy mi, és ha anyáék elengednek akkor...
- Ugye van nálad gumi? - vágott közbe Nóci.
- Te megbolondultál?! - hüledezett. - Találkozom vele, nem rávetem magam!
- Jó, oké, csak hülyültem - nevetett a mobilba. - Szóval máris jó pasik után mászkálsz, pedig egy napja értél oda. Ez nagyon ismerős, ugye tudod?
- Nem mászkálok utánuk, csak összefutottunk. A véletlen műve az egész! - magyarázkodott. - Szóval ez van jelenleg. A Bravotól nem jött levelem? - váltott témát.
- Ma zárták le a versenyt. Szerintem holnap érkezik meg leghamarabb, de mondtam már! Amint ideér hívlak!
- Szeretlek Nóci! - hálálkodott a telefonba. - Most viszont megyek, megígértem, hogy besegítek Timiéknek a lovaknál. Szia, és puszilom Brigit is! - köszönt el, majd lenyomta a mobilt és farmerja zsebébe süllyesztette. Leszaladt a lépcsőn az istálló irányába, még ki kell eszelniük egy jó kis tervet az esti tervek megvalósítására.
|