I/3. fejezet

3. fejezet

"Nekem a Balaton a Riviéra, ..."

 

- Te mit csináltál?! - hüledezett Brigi másnap a házuk előtti park füvén ülve. - Meg fog ölni!
- Dehogy fog! - legyintett a másik lány. - Meglepetés lesz, és örülni fog neki.
- Aha, szerinted... - Brigi úgy tervezte kiélvezik a szombati napsütés minden percét, kiülnek a kedvenc fájuk alá és végig szórakozzák a napot. Nem így lett. Kezdődött azzal, hogy reggel veszekedésre ébredt, a szülei a válás határán állnak, aztán folytatódott azzal, hogy a kedvenc aranyhala meghalt és jelen pillanatban a szíve kiugrani kész, mert egyik legjobb barátnője olyan hírrel fogadta, amitől kis híján hátast dobott. A terv, amit a bolond lány kieszelt még neki is hajmeresztő volt, pedig ő nem is annyira bánná ha így történne. - Mikor akarod neki elmondani?
- Ha ideér a levél. Az a szerencse, hogy a hét közepén zárják le a versenyt, ha nyer mi előbb tudjuk meg, mint ő.
- Ki fog akadni!
- Ugyan! - nevetett Nóci. - Szeret minket.
- Viszont... - fogott bele a további ellenérvek vázolásába, de szavai bent akadtak, mert az emlegetett lány odaért hozzájuk, leült ő is fűbe, s kíváncsian hallgatta mi volt idáig a téma.
- Tökre szerencsés vagy amiért a suli vége előtt te már nyaralni mehetsz! - Nóci úgy váltott témát, mintha ezidáig tényleg erről diskuráltak volna. - Egy hét a Balaton partján, a sok helyes pasival... - álmodozott.
- Én nem amiatt izgulok, - gyűrögette szoknyája szélét Zita. - a Bravo versenyének lassan vége, és itthon sem leszek mikor kiértesítenek.
- Nyugi, mi figyelni fogjuk és ha ideér a levél azonnal szólunk! - ajánlotta fel lelkesen Nóci. Brigi szúró tekintettel nézett a lányra, ám az csak szélesebben mosolygott ettől.
- Ha ideér... - húzta el a száját. - Kössz csajok, rendesek vagytok.
- Mi mindig, igaz Bri? - karolta át a lányt és vidáman megölelte.
     A nap további része viszonylag eseménytelenül telt, rengeteget beszélgettek, nevettek és lelkiekben felkészültek arra, hogy egy teljes hétre szétszakad hármasuk. A kora esti órákban útjaik tényleg külön váltak, Zitára többek közt a csomagolás befejezése várt. A bőrönd másnap reggelre óriásira dagadt, alig lehetett becipzárazni, és a súlya is tulajdonosával vetekedett. Az autó is megtelt a szükséges felszereléssel, majd a család bepréselte magát az ülésekre, s már indultak is a rövidke vakációra. A nap fényesen sütött, az ég tisztán, kéken borult föléjük, valamint a hőség is elért hozzájuk. Zita sajnálta, amiért barátnői otthon maradtak, de a szüleinek tett célozgatásoknak hála, tárgyalni kezdtek a hármas egyedüli leengedéséről.
- Ha így folytatja az idő, hét közepére az úszást is meg merem kockáztatni - pillantott ki apja a lehúzott ablak fölött. Jócskán túl voltak a harminc fokon, az autó szinte égett alattuk a hőségtől.
     Zita anyjának szíve elszorult az emlékek hatására, melyek az ismerős tájtól, a házaktól és az épp utcán tartózkodó emberektől törtek elő hirtelen. Balatonfüreden nőtt fel, itt született és itt lakott szinte az esküvője napjáig. Ő ugyan messzebbre költözött, de gyermekkori barátnője a mai napig itt él, s máig hű barátságuk tette lehetővé, hogy nyaranta egy kis időt eltölthessen a városban. Klára volt Zita anyjának a jó példa, mit és hogyan kellene tennie, mert ő volt az, aki a kitűzött célok nagy részét meg is valósította. Mára férje van, két gyereke és állandó munkája, amit egyszerűen imád, hiszen a saját lovardájukat vezeti. Kellett ennél több?
- Anita! Csakhogy végre ideértetek! - sietett ki eléjük a nő. - Már azt hittem nem jöttök!
- Baleset volt az autópályán, teljesen megbolondultak az emberek! - tájékoztatta. - De itt vagyunk és örülünk, hogy meghívtál.
- Ez csak természetes! - ölelte meg rég nem látott barátnőjét. - No, gyertek be, ne álldogáljunk a melegben! - invitálta beljebb őket.
     A Balaton még gyönyörűbbnek látszott a lemenő Nap sugaraitól, mint máskor. Egyedülálló, varázslatos és nyugtató hatással bírt, és még egy enyhe szellő is csatlakozott hozzá, hogy elviselhetőbbé tegye az estét. Zita amennyire kellett kicsomagolt a számára kijelölt szobában és leszaladt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a környéket. A víz ugyan messzebb volt, de így is érződött, hogy mennyire más, mint otthon, a város közepén, a házak közt. Igen, ez az a hely, ahol képes lenne leélni az életét, és talán így is lesz, egyszer...