I/1. fejezet

1. fejezet

A kezdetek

 

   Zita leült az útszéli padkára és tenyerébe temette arcát. A finom nyári eső barna hajára csepegett, egyre hevesebben, míg végül szakadni kezdett. Nem érdekelte. A legkisebb gondjai közül az egyik most épp az, hogy teljesen elázik, ha itt marad. Minden előtte volt, az egész, ahogyan kezdődött és, miként végződik talán. Már megbánta, utálta magát a hülye ötletért, az először szerencsésnek gondolt meglepetésért, legszívesebben kitörölte volna az elmúlt hónapot. Annyira bolond volt!

 

2011 júniusa

 

- Ha még egy matekot végig kell ülnöm, esküszöm, leütöm a Borits-t! - roskadt le az udvar füves dombjára. - Mi közöm nekem a logaritmusokhoz? Én táncos akarok lenni nem matematikus! - sóhajtott fel.

- Gondolj arra, hogy már csak egy hét és vége! - próbálta lelkesíteni barátnője. - Ez az utolsó előtti óra, aztán élvezhetjük a két hónap szabadságot. - Kényelmesen hátradőlt a fűben és az eget nézte.

- Mondj az, akinek fixen megvan a kettese - húzta el a száját. - Brigi! Kapcsolj zenét! - Fordult a hármasuk utolsóként csatlakozó tagjához.

- Oké, de melyiket? - Elővette a telefonját és keresgélni kezdett.

- A Kép maradsz-t SP-től! - Szögezte le ellentmondást nem tűrő hangsúllyal.

- Jaj, ne már! Nincs valami más? This is te life? - szavazta le barátnőit. - Bármit, csak ne őt és ne magyart!

- Arról mi nem tehetünk, hogy nem csíped a magyar zenét.

- Nekem nagyon bejön, tök jó hangja van Sp-nek, és nem is néz ki rosszul - Becsukta a szemét és a szóló zenére mozgatta a felsőtestét. - „Tudom, hogy vársz rám, amíg érzed, lehet, hogy maradok, még nem ígérem…”

- Ájuljatok el, nekem nem jön be. Nincs jó hangja, és még átlagon alulinak is néz ki, tipikus tizennégy éveseknek való szépfiú. Nézzétek meg mondjuk… Chris Brown-t! Van hangja, a zenéit is rengetegen szeretik, és nem csak a tizenévesek, vagy Enrique Iglesias-t is ide sorolhatnám. A zenével foglalkozók kétségtelenül külföldön képesek normálist alkotni, Magyarország a béka segge alatt van.

- Azért ebben kételkedek, elég, ha megnézed a kedvenc kis színházi énekeseidet - érvelt ellene Brigi.

- Azért az egy kicsit más műfaj. Nekik nem csak énekelgetni kell, hanem előadni is, eljátszani a szerepet, amit rájuk osztottak.

- A klipben az énekesek is eljátszanak valamit. Szóval ez most nem volt túl jó indok. De szerintem hagyjuk, úgysem tudjuk egymást meggyőzni. Te nem szereted a magyarokat, mi igen, ennyi.

- Helyes meglátás - mosolyodott el. - Melegem van, bemegyünk?

- Ott mennyivel járunk jobban? - ült fel a középen, eddig bőszen hallgató lány.

- Majd kiderül, na, gyerünk csajok! - ugrott fel Brigi és magával rántotta a két lányt is. Befelé sétálva még jó párszor összevesztek a színész-énekes témán, az ízlésük ebben teljesen eltért egymástól, ám másban akár ikrek is lehettek volna. Barátságuk óvoda óta töretlen maradt, még a szembe kerülő „nagy Ő”-k hada sem szakíthatta el egymástól a hármast. Együtt tervezték az iskolákat, és később talán a munkahelyük is hasonló lesz. Betervezték az elkövetkező húsz évet, és minden passzolt, d egy pont valahogy üresen ácsorgott a listán. Tizenhét évük közepén jártak, de közülük egyedül Nóci volt képes egy igazi kapcsolatot felmutatni. Mint azt tudni illik, az átlagos ilyen korú lányok nagy része erről álmodozik, és a legtöbbnek sikerül is. Akkor mégis mi lehet a baj?

- Gergő elém jön a sulihoz. Azt mondta, van egy meglepetése. - Gyűrögette füzetét örömében Nóci. - Jaj, már alig várom!

- Csak nem egy jó barátja, aki mellesleg még facér és helyes is? - érdeklődött Brigi a hátuk mögüli padból.

- Vagy esetleg két jófej barátja? - kontrázott rá Zita. - Vagy ez már túl nagy kérés?

- Nem tudom mi lesz az. De majd megkérdezem hátha van szabad ismerőse. 

- Amilyen mázlink van...

- ... nincs neki. - fejezte be a mondatot Zita.

- Zavarok lányok? Mert ha igen, szívesen leülök és átadom a lehetőséget. Biztos örömmel tartanátok ti angol órát.

- Most inkább passzolnánk a lehetőséget Tanárnő, majd legközelebb - fordult előre Nóci. 

   Óra után izgatottan ugrott fel, és türelmetlenül sürgette barátnőit, hogy minél előbb a kapuhoz mehessen. A két lány irigykedve figyelte, ahogy Gergő egy szál virágot nyújt át Nócinak, majd kinyitja neki a régi Ford anyósülésének ajtaját és elhajtanak Csepel irányába.

- Mért nem látok semmi rosszat ebben a srácban? Valami csak van! -bosszankodtak mindketten. Fásultan indultak el a buszmegálló felé, tovább boncolgatva a fiúk témát.

- Oda nézz! - kiáltott fel hirtelen Brigi és az út túloldalára mutatott. Zita az említett irányba nézett, és értetlenül tárta szét a kezeit. - Ne már! Ott van! Kajak olyan, mint SP!

- Hol? - végül sikerült kiszúrnia a srácot. - Azért kicsit más. A haja meg a ruhája stimmel, de nem ő az.

- Vajon van barátnője? Juj, ide néz! - Zitát inkább kapta el a rosszullét, mint a szemérmes láz. - Észre vette, hogy figyelem? Megint minket bámul!

- Talán azért, mert ilyen feltűnően visongsz. Nem tudom mit eszel rajta, nekem nem jön be.

- Jaj ne! Jön a busz - húzta el a száját. - Megyünk a következővel? Légyszi!

- Nem! - mondta határozottan Zita és fellépett a buszra. Hátrafelé sétálva, tekintete néha a fiúra tévedt, aki folyamatosan visszanézett rá. Homlok ráncolva figyelte, amíg meg nem állt és le nem ült.

- Még mindig néz! Integessek neki?

- Szerintem felesleges. Úgysem látjuk többet. - zárta le a témát. - Váltás, szerinted elérjük még a hévet?

- Ha ügyesek leszünk biztos - Hangjából kiérezhető volt a csalódottság, a bosszankodás és a beletörődés keveréke. - Nincs kedvem haza menni.

- Gyere át hozzánk - ajánlotta fel. - Úgy sincs otthon senki.

- Okés! - Bólintott.
   A hév szerencsére nem szaladt el, sikeresen felugrottak rá, és hazáig ez a szerencse kísérte őket. A lakás üres volt, csendes és pont ez kellett nekik. Fél perc múlva minden hangzavarban úszott, random indítottak el a számítógép lejátszóját, és kiabálták a szöveget együtt az énekessel. Az esti órák kezdetén megérkezett Zita bátyja is, aki enyhén lehurrogta a lányok énekesi tudását mielőtt átadta volna húgának a számára érkező csomagot.

- Majd kölcsön adod? - Szinte azonnal széttépték a csomagolást és lehuppanva a kanapéra lapozgatni kezdték az újságot.

- Holnap odaadom. 

- Szuper! - Gyorsan átlapozták a lényeget, hiszen Brigi már így is késésben volt, és nincs is rosszabb, mint ha otthon számonkéréssel fogadnak. Zita, amint egyedül maradt félredobta a magazint, és kivonult a konyhába vacsorát keresni. Ráér még elolvasni, hosszú lesz az este...