�jabb k�t nap telt el esem�nytelen�l. Apa szerint, ha m�r orvosr�l hallani sem akartam, legal�bb pihennem kellett. Rose azonnal felaj�nlotta a n�v�rke szerep�t, amit Blaise finoman visszautas�tott, �s biztos�tott mindenkit, majd � figyel r�m, m�g jobban nem leszek. H�l�san szor�tottam meg kez�t, de egyben tudtam, sok fejt�r�st okozunk egym�snak. K�ptelen vagyok, �t percn�l tov�bb nyugodtan �li b�rhol is, musz�j mozognom, csin�lnom valamit. Kezembe nyomott egy k�nyvet a polcomr�l, t�z oldalon �t igyekeztem eszemet a sorokra ir�ny�tani, felfogni b�rmit is bel�le, de nem ment. �r�mt�ncot j�rtam, amikor negyvennyolc �r�val k�s�bb elhagyhattam az �gyat, lemehettem a nappaliba, ki a kertbe, vagy el a p�r utc�val arr�bb l�v� boltba csoki�rt. Szigor�an mindezt az �rangyalommal, amit mellesleg cseppet sem b�ntam, b�r k�zelebb nem ker�lt�nk egym�shoz.
-     K�rsz? – ny�jtottam fel� a dobozos mentolos csokit. Kih�zott egy lapk�t bel�le, kicsomagolta, s egyben benyomta.
-     Most mi az? – k�rdezte pillant�som l�tva. – Ez egy falat, arra tervezt�k. A n�k finomkodhatnak vele, a f�rfiaknak van hozz� sz�juk.
-     Aha – hagytam r�. �n apr�nk�nt r�gcs�ltam, amolyan eg�r m�dj�ra, �gy �lvezetesebb. Els�t�ltunk a k�zeli parkba, ott le�lt�nk a padra, n�zt�k, ahogy p�ran kuty�ikat s�t�ltatt�k, m�sok gyerek�ket hozt�k le az elker�tett j�tsz�t�rre. �n is cs�szd�ztam itt, a hint�r�l t�bbsz�r leestem, anya ilyenkor mindig odaszaladt hozz�m, megn�zte nincs-e valami bajom, mire term�szetesen elkezdtem b�gni, ord�tottam, ahogy torkomon kif�rt, erre
õ     meg�g�rte, otthon kapok fagyit, az begy�gy�tja a sebet, ami nem l�tezett, de ez mell�kes. Elmosolyodtam az eml�ken. – Szerettem any�t.
-     Mindenki szereti az �desanyj�t, az �let�nk r�sze, ak�rcsak a leveg� vagy a pillanatnyi mag�ny – �tkarolt. – Egyszer elj�n az ideje, amikor saj�t l�bunkra kell �llnunk, d�nt�seket hozni, �s belet�r�dni, ez a sorsunk. Nek�nk mindez hamarabb j�tt, mint m�s korunkbelinek, de ett�l m�g ugyanolyan es�lyeink vannak a boldog �letre, mint m�soknak. Nem kell az els� kudarc ut�n feladni, a Sors rengeteg akad�lyt g�rd�t el�nk, sok szenved�st, amit t�l kell �ln�nk, k�l�nben �r�kre elveszt�nk. Az eg�sz sokkal k�nnyebb, ha van mellett�nk valaki, aki seg�t.
-     Mint p�ld�ul te nekem – mondta k�nnyes szememet t�r�lgetve.
-     P�ld�ul, mint te nekem – karj�val �t�lelt, a szabad kez�vel pedig az eny�met fogta. Tekintete tal�lkozott az eny�mmel, �sszekapcsol�dott, eggy� lett. Ugyanaz a fura, j�les� �rz�s t�rt r�m, mint �lmomban a tiszt�son. Rem�lni mertem, ha elford�tom a fejem, nem alakul �t Joshs�, mert r� legkev�sb� sem voltam akkor k�v�ncsi. Blaise megsimogatta az arcom. – Ideje elindulnunk. Apuk�d ideges lesz, ha el�bb �r haza.
-     Menj�nk – rossz volt elszakadnom t�le, mintha az ilyen pillanatok ut�n mag�val vinne egy darabot bel�lem, s az a r�sz hi�nyozna.
    �tk�zben b�tran lend�tettem kezem az �v�hez, �m miel�tt el�rte volna, r�t�rt az �ll vakarhatn�k, s ujjaim az �res leveg�t markolt�k. M�sodj�ra a gy�vas�g gy�zedelmeskedett.
-     Elena! – harsogt�k az ikrek, velem szembe szaladtak. – K�pzeld! Apa hazahozott egy csom� hirdet�st, �s tal�ltunk egy olyan sz�p h�zat! K�l�n szob�nk lenne, meg minden! Hatalmas!
-     Ez nagyszer� – hangomb�l kiveszett a kell� lelkesed�s.
-     Gyere, n�zd meg te is! – bel�m csimpaszkodtak, de ler�ztam �ket magamr�l.
-     Bocs fi�k, tal�n k�s�bb.
-     Tuti, tetszeni fog! – elszaladtak. Blaisre n�ztem, „Most seg�ts!” pillant�ssal, mire az emeltre korm�nyzott, be a szob�nkba, igen, a mi�nkbe, �s le�ltetett az �gyra.
-     Ne ideges�tsd fel magad, �k gyerekek, nem �rtik a l�nyeget – besz�lt, �m hangj�t elvitte a nem l�tez� sz�l. El�m guggolt, keze ujjaimra tal�lt, k�zfejem simogatta. – Az �desap�d pedig, csak j�t akar nektek, szeretn�, ha tov�bb l�pn�tek. Persze nem felejteni! – tette hozz� gyorsan – Az anyuk�d eml�k�t meg kell �riznetek, hiszen � az �desany�tok, viszont tudni kell tov�bbl�pni, a testv�reid kezdik megszokni, hogy van �let a szomor�s�g ut�n is.
-     Te mondtad, �k gyerekek, nekik lez�rult egy szakasz, most j�n a m�sodik. Nekem enn�l sokkal t�bbet jelentett, hiszen velem volt tizenhat �vig.
-     Tudom, �ppen emiatt nehezebb neked, �m lehets�ges, ha b�zol magadban, b�zol bennem, az �desap�dban, az �cs�idben, ne hagyd eluralkodni a vesztes�g okozta �rt.
-     Annyira h�l�s vagyok, ami�rt itt vagy – k�nnycsepp g�rd�lt v�gig arcomon. H�velykujja azonnal reag�lt r�, let�r�lte miel�tt �llamra siklott volna.
-     A k�vetkez��rt viszont lehet, s�t biztos ut�lni fogsz- �rtetlen�l n�ztem r�. – Besz�ltem a Professzorral, a h�tv�g�n visszamegy�nk. – tiltakoz�sra nyitottam a sz�m. – Azt mondta, ha ellenkezel, akkor �rted k�ld, vissza kell menned Black Fallsba, ak�rcsak nekem. Sz�val m�g van p�r napod, miel�tt el kell b�cs�znod a ny�ri sz�netig. Addig is vigy�zni fognak a csal�dodra, de most m�r a te biztons�god is fontos. – morcosan szor�tottam �ssze a sz�m, elfek�dtem az �gyon, h�ttal Blaisenek. Mellettem �ll, mi? H�tba d�f�tt a legv�ratlanabb pillanatban! Itt kellene maradnom, vigy�zni r�juk, meg�vni a bajt�l! F�lelemben fog telni az az id�szak, am�g messze leszek t�l�k, nem tarthatom rajtuk a szemem.
     Durcizva f�rtam fejem a p�rn�ba, m�g az �lom kezdett ker�lgetni. Kint m�r bes�t�tedett, az �r�n l�ttam a d�lut�n is elsz�llt, lassan nyolcat �t�tt az �ra. Ideje volt h�t bez�rk�znom a f�rd�be, be�llni szigor�an csak a zuhany al�, �s lemosni az eg�sz nap szenny�t magamr�l. El�sz�r forr� v�zzel kezdtem, azt�n fokozatosan h�s�tettem, m�g j�ghideg lett, akkor el�g �zottnak t�nhettem. Visszaballagtam, sz� n�lk�l, haragtart�an bem�sztam �pp csak kih�lt �gyamba, �s alv�st sz�nleltem, eg�szen annak t�nyleges elj�vetel�ig. Im�dkoztam az �lomtalans�g�rt, mert ha az elj�tt, t�bbnyire r�m�lmot hozott a zs�kj�ban. Szerencs�re viszonylag esem�nytelen�l t�lt�ttem az els� p�r �r�t  �jf�lt�jt azonban fel�bredtem. Torkom kisz�radt, s�rg�sen tej�rt ki�ltozott, amit ugye a h�t�ben tal�ltam, lent a f�ldszinten. T�lt�ttem egy poh�rral, majd elindultam felfel�, �m a l�pcs�h�z �rve Blake j�tt velem szembe. Szemei nyitva, arca kifejez�stelen, �rkez�semre, sem reag�lt.
-  J� est�t – mosolyogtam r�. Meg�llt, r�m n�zett, szeme �vegesnek t�nt. – Blake, mi van? Alva j�rsz tal�n? Menj ink�bb aludni! – megfogta a v�ll�t, �tba akartam igaz�tani, de ekkor vill�msebess�ggel ragadta meg a karom, apr�cska k�rmeit belev�jta a b�r�m�n �t h�somba. Azt�n ez a tette, amilyen gyorsan j�tt, annyira hamar elt�nt, elengedett, �s halkan megsz�lalt.
 M�r minden rendben lesz. Hamarosan minden rendben lesz. – t�bb sz� nem hagyta el az ajk�t, ott hagyott, visszament aludni. D�bbenetemben a falnak d�ltem, kavargott a fejem, a gyomrom bukfencezett. Mi t�rt�nt itt? �lmodtam tal�n? A f�jdalom annyira �letszer�nek t�nt, �s itt maradtam, nem �bredtem fel. Ebben a k�bulatban, zavarts�gban mentem szob�mba, a tejet �tk�zben elhagyhattam valahol, nem eml�keztem r�, csak Blake k�s�reties arca �s szavai j�rtak eszemben, sz�rny�, rossz eml�k, b�rcsak kit�r�lhetn�m!