�t napon �t semmi k�zzelfoghat� bizony�t�kot nem tal�ltunk a vesz�lyre, lesz�m�tva ugye a k�t betolakod�t, r�luk megvolt a v�lem�nyem. L�pn�nk kellett volna, de bizonytalanul �lltunk a lehet�s�gek el�tt. Semmi r� utal� jellel nem tal�lkoztunk, a Professzor szerint a vesz�ly alapja, egy �lland�an felbukkan� alak volt, aki nem csak a h�zn�l, hanem apa munkahely�n�l �s a fi�k iskol�j�n�l is felbukkant, valamint pontosan tudta mikor van a v�s�rl�s napja, az edz�sek kezdete, �s v�ge. Figyelt�nk r�, szemmel tartottuk az eml�tett helysz�neket, de semmi. Az alak felsz�v�dott. Mr. Spencer szerint tal�n vissza kellene vonulnunk, a sulib�l szemmel tartani a dolgokat, h�tha �jra megmutatkozna.
-     Az biztos, hogy �n nem megyek vissza, am�g szabad l�bon van az az �r�lt! –  sz�geztem le forr� csokim kavargatva.
-     De m�g mi itt vagyunk, addig � valahol megh�zza mag�t. Ki tudja, milyen tervet eszel ki! – �rvelt Blaise velem szemben �lve.
-     A csal�dom ker�lne vesz�lybe, felfogtad mit jelent ez?!
-     Pontosan tudom, hiszen nekem is van csal�dom. A biztons�guk azonban biztosabb, ha m�sik ir�nyb�l k�zel�t�nk a probl�ma fel�. Mr. Spencer k�t embert k�ldene m�g az eddigiek mell�, tuti nem t�veszten�k szem el�l. Profi nyomk�vet�k mind a n�gyen.
-     A v�laszom nem m�s�tom meg, maradok, �s k�sz! – nagyot kortyoltam a csokib�l, a forr�s�g v�gig �gette nyel�cs�vem. K�h�gve, sz�m legyezgetve igyekeztem csillap�tani a f�jdalmat.
-     Neked is j�t tenne az edz�s, tov�bb kell tanulnod kontroll�lni az er�d, mert t�ls�gosan is szabadj�ra engeded.
-     Tan�ts te! Neked �gyis megy. – Nem adtam fel, musz�j meggy�zn�m, a csal�dom a legfontosabb, k�ptelen lenn�k nyugodtan �lne, mik�zben �k bajban vannak.
-     Messze �llok att�l a szintt�l. Elcsit�tani a ked�lyeket egy dolog, de megel�zni a probl�m�t, az m�r nehezebb feladat. – l�tszott rajta, j�l esik neki a kis f�nyez�s, de elt�ntor�tani a d�nt�s�t�l, nem tudtam. – Besz�lek a Professzorral, m�g biztos maradunk p�r napot, de ut�na visszamegy�nk. �g�rem… - megfogta a kezem. - … vigy�zni fogunk �desap�d�kra, hajuk sz�la sem g�rb�l.
-     B�r harcolnom kellene a v�laszod ellen, m�gis hiszek neked – megszor�totta a kezem.
–     B�zom benned te buta �rangyal! – egym�sra mosolyogtunk.
A vil�g tele van akaratos �csik�kkel, nekem a dobog�sok jutottak. Nem tudom hogyan csin�lt�k, �m mire r�j�ttem n�gyesben a mozi el�ter�ben �csorogtunk, kez�nkben a jegyeinkkel, v�rtunk a popcornokra.
-     Ma �n fizetek! – mondta m�r m�sodj�ra Blaise, �s el�h�zta p�nzt�rc�j�b�l a kell� �sszeget.
-     Akkor extra nagy adaggal k�rek! – piszk�ltam j�kedv�en, �m a v�g�n megel�gedtem a norm�lm�ret� kukoric�val, �s a hozz� j�r� jeges te�val. Blake �s Bryan el�reszaladtak, a termek k�z�tt keresg�ltek, majd �r�mmel ki�ltottak fel. Nevetve araszoltunk a sorok k�z�tt, le�lt�nk a hely�nkre �s, mint mindig �tlagos moziba j�r�, m�r a film el�tt belek�stoltam a vet�t�sre sz�nt r�gcs�lnival�mba. Valami k�mes filmet n�zt�nk, a fiatal l�ny egy tehets�ges di�koknak sz�nt mag�niskol�ba j�rt, ami tulajdonk�ppen a k�m suli volt, �s csak l�nyoknak volt fenntartva. Azt�n a l�ny egy nap tal�lkozott a v�rosban �l�, �tlagos sr�ccal, na innent�l volt romantikus sz�la a sztorinak, de m�gsem az a cs�p�g�s, ink�bb vicces, ahogy megpr�b�lt titkol�zni, mind a suli, mind a sr�c el�tt. Persze � sem boldogult volna a bar�tn�i n�lk�l, milyen igaz! Ha nem lenne Hannah �s Ol�via, szerintem �n is elveszett lenn�k. No, meg Calebet sem hagyhatom ki, csak � fi�, �s �gy kicsit s�nt�t a „l�nyok �sszetartanak j�ban-rosszban”. A film v�gezt�vel haza s�t�ltunk, nagyj�b�l f�l�r�s t�v lehetett, de rep�lt az id�, mert remek�l �rezt�k magunkat. Besz�lt�nk a l�tottakr�l, a k�r�l�tt�nk l�v� dolgokr�l �s arr�l, milyen �rdekes, hogy mi is mag�nsuliba j�runk. Bryan�k szerint k�mek vagyunk. Nem t�vednek sokat.
-     Apa, Elena k�m! – szaladtak be visongva a h�zba. – Tutira k�m, mindent kider�tett�nk! - mosolyogva t�maszkodtam az ajt�f�lf�nak, apa �rtetlens�ge mosolyg�ss� csapott �t, miut�n b�lintva, kacsintva otthagytam �ket. Had mes�ljenek, ehhez m�r felesleges vagyok. Az emeleten l�pdeltem, amikor fejem f�l�l hangot hallottam, l�ptek zaj�t. Megtorpanva hallgat�ztam, a zaj al�bb hagyott, azt�n �jra kezd�d�tt. Patk�nyn�l nagyobb teremt�nynek kellett, lenni, t�l nagy robajjal mozgott odafent. �k�lbe szor�tott kezem, hevesen dobog� sz�vemhez szor�tottam, mik�zben a l�tr�hoz mentem, a fal mellett �ll� botot beleakasztottam kallanty�j�ba �s lefel� h�ztam. L�baim remegtek, ahogy fell�ptem az els� fokon, amit k�vetett a m�sodik, a harmadik, s a szemem feljebb ker�lt a padl� vonal�n�l. Szerencs�re k�t�tt�nk be villanyt, amit nem mulasztottam el felkapcsolni, ezzel n�mi vil�goss�g adott l�t�si lehet�s�get. A por csiklandozta orrom, t�sszenthetn�kem t�madt, visszatartottam, ett�l k�nnybe l�badt a szemem. Feljebb l�ptem, jobban k�rbe kellett n�zem, a csendes padl�son. �vatosan fordultam, v�gig akartam n�zni mi van a h�tam m�g�tt, amikor sz�vrohamhoz k�zeli �lm�nyem lel�kte l�bam a l�tr�r�l �s a padl�ra zuhantam. Hangosa puffan�somn�l, csup�n az es�s k�zbeni sikoly lehetett ablakrenget�bb. Eszm�letveszt�s hat�r�t s�roltam, a testem sajgott, moccanni sem mertem az �les f�jdalomt�l, ami t�d�m k�rny�k�r�l sug�rzott v�gig traum�t �rt bens�m�n. Hallottam az ijedt hangokat, ki�lt�sokat, �m csak t�voli hangk�nt, a z�g�s elnyomta �ket. Hom�lyos l�t�som, utols� k�nz� k�pet engedett, any�m �llt a padl�s bej�rat�n�l, r�m n�zett, megk�v�lt, komoly arccal.
Fel�ltettek, azt�n rekedten, legink�bb suttogva meggy�ztem �ket, mennyire felesleges k�rh�zba vinni, �s hagytam magam �tcipelni a szob�mba. Puha p�rn�m �lel�se nyugtatta f�j� tagjaimat.
-     Csak pihenni szeretn�k – suttogtam. Mindannyian kimentek, kiv�ve Blaise, akinek utols� pillanatban, er�tlen�l megragadtam a kez�t. Le�lt �gyam sz�l�re, kisim�totta szememb�l a hajamat �s agg�dva f�rk�szte val�sz�n�leg falfeh�r arcom. – L�ttam.
-     Kit l�tt�l?
-     �t. Az any�mat. – B�rcsak Ol�via k�pess�g�t birtokoln�m, tov�bbfejleszten�m telep�ti�ra, �s mindent sz�pen elmondhatn�k Blaisnek, nem kellene szenvednem a leveg�hi�nnyal, �s a besz�d okozta �get� �rz�ssel.
-     Hol l�ttad? A padl�son? – apr�t b�lintottam.
–     Mit csin�lt? Mondott valamit?
-     A… azt hiszem, lel�k�tt – magam sem hittem el, amit kimondtam. Anya senkinek sem tudna �rtani, amit azonban �t�ltem, az legink�bb erre vezethet� vissza. Mikor megfordultam, a k�t karja fel� ny�lt, �reztem a h�v�ss�get �s egy apr� l�k�st, ami el�g volt az egyens�lyveszt�shez.
-     Micsoda? – szem�ld�ke homlok�ra szaladt. – B�ntani akart t�ged? – v�lasz helyett csup�n s�rni kezdtem.