Mint akit nyakon �nt�ttek egy v�d�r v�zzel. Sz� szerint kiugrottam az �gyb�l, �s �sszecsuklottam a f�ld�n. Leveg� ut�n kapkodtam, remegtem ak�r a ny�rfalev�l �s a rosszull�t ker�lgetett. A sz�l hevesen csapkodta az ablakom, ami egy er�sebb sz�ll�k�st�l v�g�dhatott �gy ki, hogy az �veg darabjai t�bbfel� hevertek a helyis�gben.
-     Elena, kicsim – �lelt �t apa. Fel se t�nt mi�ta is van mellettem, ahogy Blake-�k is. H�rmunkat �lelt �t, �vva valamit�l, amihez kellett egy pillanat, hogy felfogjam. Kint olyan vihar tombolt, amilyet m�g �letemben nem l�ttam. J�ges� tombolt, t�bb mint sz�z km/h- es sz�l z�gott odakint.
-     Mi ez? – pr�b�ltam t�lkiab�lni a ricsajt.
-     A semmib�l j�tt. De hamarosan �tvonul, nyugalom. – H�t persze. Lehunytam a szemem, �s csak a csendre a b�k�re koncentr�ltam. Ez most nehezebb feladatnak bizonyult, mint b�rmikor. �reztem, ahogy a vihar �tj�rja az eg�sz bens�m, kavarog ak�r egy torn�d�, megf�kezhetetlen, �m egyszerre uralkodni tudtam felette. M�ly leveg�t vettem, s lassan kiengedtem. Szemem el�tt �desany�m mosolyg� arca derengett fel, integetett fel�m, �s ez a k�p t�bb mint el�g volt a hangulatom v�ltoz�s�hoz.
-     Elment, ugye apa? – k�rdezte Bryan.
-     Igen. M�r tov�bb �llt. – nyomott egy puszit fia homlok�ra. – Rem�lem ez volt az utols� ilyen id�n. Mi�ta te elment�l kicsim, egy sem volt. Erre tess�k! Ezzel fogad Los Angeles.
-     Lehet �n hoztam magammal. – az ablakhoz s�t�ltam, kin�ztem a felh�tlen�l csillagos �gre, �s becsuktam az �vegmentes fa keretet.
-     K�tlem. B�r ki tudja? – emelkedett fel apa is a f�ldr�l. – Eml�kszem arra a k�oszra, amikor sz�lett�l. Es�, j�g �s sz�l keveredett �ssze. Puszt�t� napok voltak azok.
-     Mi t�rt�nt apu? – faggatt�k a k�lyk�k.
-     Ez egy r�mesen hossz� t�rt�net sr�cok. Majd tal�n reggel elmes�lem. – m�s helyzetben biztos �n is k�v�ncsi lenn�k r�, de m�r t�l j�l ismertem az akkori esem�nyeket. �s ett�l m�g jobban v�gytam vissza Black Falls-ba. Istenem, mikor lesz m�r holnap d�l?! Most bev�lt a j� �reg filmes, vagy k�nyves tr�kk. Az id� v�nszorgott, az �ra a falon alig ketyegett, minden lelassult. Ap��k el�tt nem akartam mutatni, de amint elj�tt a d�l puskagoly� szer�en l�ttem ki magam a kocsihoz �s addig nyavalyogtam, m�g elindultunk.
-     Hi�nyozni fogtok! – �leltem �t �ket. – Majd telefon�lok!
-     �gy, mint eddig? – g�nyol�dott apa. – Vigy�zz, nehogy a f�ledhez ragadjon a telefonkagyl�.
-     Jaj, apa! – csaptam r� j�t�kosan a v�ll�ra.
-     Elena! – ki�ltotta egy hang, akinek tulajdonos�t f�l pillanat m�lva teljes val�j�ban meg is l�thattam.
-     Hannah! – mosolyodtam el. – Pontosabb vagy, mint hittem.
-     El�fordul – felelte, �s apu�k fel� fordult. – �hm, j� napot Mr. Ledford.
-     Aha, sz�val te vagy a h�res Hannah. Lena, m�r sokat mes�lt r�lad.
-     T�nyleg? Biztos csupa j�t.
-     Ez csak term�szetes – helyeseltem. – �s a sz�leid?
-     Any�t bennfogt�k az irod�ban, apa pedig a b�r�nd�mmel b�bel�dik szerintem. De, lehet nem �rtana besz�llnunk.
-     Fel�lem ok� – vontam v�llat – H�t, akkor, sziasztok. - �leltem meg szeret� csal�dom az id�n utolj�ra.
-     Vigy�zz magadra kicsim - puszilt arcon apa. - �s h�vj, ha oda �rt�l!
-     Rendben! - �g�rtem meg, miel�tt elindultunk volna a kapu fel�. M�g p�rszor h�tran�ztem, �s integettem, de a v�g�n elt�nt�nk egym�s szeme el�l.
    Az eg�sz rep�l��t alatt �gy fic�nkoltunk, ak�r a partra vetett halak. Nem b�rtunk �lve maradni, ink�bb t�bbsz�r kiment�nk a mosd�ba vagy fel�llva ny�jt�ztunk nagyokat, csak �lni ne kelljen. A v�g�n a stewardess az �l�shez k�t�z�ssel fenyegetett minket.
-     K�rem, kapcsolj�k be biztons�gi �veiket, hamarosan megkezdj�k a lesz�ll�st. - t�j�koztatta a pil�ta az utasokat. Az izgalomt�l remeg�s futott �t rajtam, amit Hannah nevet�ssel d�jazott. Persze � sem volt sokkal  jobb.
-     Fussunk! - aj�nlotta fel, mikor le�rt�nk.
-     Bolondnak is n�zn�nek!
-     Kit �rdekel?
-     Igazad van! - megszapor�ztuk a l�pteinket, majd kocogni kezdt�nk �s a v�g�n rohantunk eg�szen az utasokra v�rakoz� t�megig. K�t alakot azonnal kisz�rtunk k�z�l�k. A fi� �s a l�ny hasonl� �r�mmel l�pett fel�nk, s csontropogtat� �lel�sben r�szes�tett�k egym�st.
-     Csajok! V�gre! - szorongatott meg Ol�via. Azt�n Caleb is csatlakozott, �gy ugr�ltunk ak�r az �t�vesek.
-     Micsoda babazs�r - g�nyol�dott valaki a h�tam m�g�l.
-     Mi is �r�l�nk, hogy l�tunk Blaise - h�zta el a sz�j�t Hannah.
-     F�leg Elena! - kontr�zott r� kuncogva Caleb.
-     Au! - kapott a karj�hoz, amibe egy sz�p nagyot belecs�ptem.
-     Gyertek, menj�nk, keress�k meg a csomagokat - karolt bele Ol�via a Hannah - Caleb p�rosba �s akarattal is, de elvonszolta �ket. Kettesben maradtunk Blaise-sel. K�nos csend �llt be k�z�tt�nk, miel�tt megsz�lalt volna.
-     �r�l�k, hogy visszaj�tt�l - megk�sz�r�lte a tork�t .- Ezt… neked hoztam - eddig �szre sem vettem a jobb kez�ben l�v�, apr�cska r�zs�t, ami val�sz�n�leg az egyik iskolai bokorr�l sz�rmazhatott. Ott mindig vir�gzik minden, k�l�n�s.
-     Gy�ny�r�, k�sz�n�m - elvettem �s az orromhoz �rintettem. Halov�ny illata volt csup�n, de �gy is t�k�letes aj�nd�k.
-     Igaz�n, nincs mit – k�h�g�tt ism�t, ezzel el�g �tl�tsz�an leplezve zavar�t. - �s, hogy telt a sz�net?
-     Gyorsan. De valami�rt ink�bb visszaj�ttem volna ide. Nem szeretek titkol�zni a csal�dom el�tt. -  A t�meg elt�nt k�r�l�nk, �s kezdtem k�nosan �rezni maga, kettesben azzal a sr�ccal, aki miatt m�r otthon is k�rd�sek keresztt�z�ben �gek, �s most m�g vir�got is hozott nekem. - Menni k�ne. - intettem fejemmel a kij�rat fel�, ahol nagy val�sz�n�s�ggel m�r t�relmetlen�l v�rnak minket, �s azt tal�lgatj�k egym�snak est�nk-e m�r. Ehhez m�g gondolat olvas�nak sem kell lennem.
-     Igazad van. T�nyleg. - helyeselt, �s innent�l kezdve n�m�n s�t�ltunk a kocsi fel�. L�vy�k t�nyleg ott toporogtak, �s mikor megl�ttak Caleb-bel egy�tt kuncog�sban t�rtek ki. El�vettem a legm�rgesebb n�z�semet, ez hatott r�juk n�mik�pp. Az �t h�tralev� r�sz�ben h�rmas csevej alakult ki, amib�l mi Blaise-sel kimaradtunk. Term�szetesen mell� �ltettek el�re, �gy t�bb okot adva a tal�lgat�sra. Bosszant�ak. F�leg, hogy Hannah-t is beavatt�k. M�r csak az hi�nyzik, hogy a f�l suli ezen cs�mcsogjon.
-     Otthon, �des otthon! - Ledobtam zs�kom az �gy mell� �s elny�ltam a puha paplanon.
-     Hi�nyzott, mi? - nevetett Ol�via. - K�pzeld! Ezt m�g nem is mondtam. A Professzor megk�rt minket Caleb-bel, hogy szervezz�k egy kis bulit szilveszterre. Csak ilyen vacsor�z�s, zenehallgat�s, besz�lget�s valamit szeretne. Majd megoldjuk.
-     Ez t�k j�. Ha kell seg�ts�g, �n itt vagyok.
-     Rem�lt�k is. A d�szletn�l k�ne egy p�r plusz �tlet.
-     T�r�m a fejem, �g�rem - tetszett a gondolat, v�gre tev�kenykedhetek, an�lk�l, hogy f�lnem k�ne, mikor csap egy vill�m valakibe, vagy z�d�tok j�ges�t az emberek nyak�ba. Ez eg�sz vicces feladat lesz, m�r el�re l�tom.
     Cs�ppet t�vedtem, mikor azt hittem, minden teljesen egyszer� lesz. A k�t rabszolgahajcs�r �lland� mozg�sban tartott, �r�ltem, ha egy perc nyugtot hagytak. Blaise t�bbsz�r is az utamba ker�lt, de csak mosolyogtunk egym�sra. Rettent�en zavart a jelenl�te, de nem ut�lom, vagy ilyesmi, csak tudtom, ha � felbukkan a pletyk�k is sz�rnyra k�lnek. V�gre valah�ra, el�rkezett a szilveszter este. Meg�rte a rengeteg f�radoz�s, ezt a visszajelz�sek is al�t�masztott�k.
-     �gyes munka. Gratul�lok sr�cok. - veregetett minket h�tba Mr. Spencer.
-     K�sz�nj�k - felelt�k k�rusban. A t�rsalg� t�nyleg el�g j�l festett, sz�nes l�mp�kat, lampionokat �s d�szeket aggatunk �ssze- vissza. Egy kicsit �t is rendezt�k a helyet, k�z�pr�l a kanap�t, a foteleket �s az asztalt kih�ztuk oldalra, hogy k�z�pen maradjon hely a t�ncolni v�gy�knak. �sszegy�jt�tt�k a suli legjobb CD-it, ami nem �pp a Top 10, de az�rt lehet r� ropni.
-     Szia - A h�tam m�g�tt megsz�lal� hangt�l ijedten ugrottam egyet. - Oh, bocs.
-     Semmi gond - mosolyogtam.
-     J� a buli. Tehets�ges szervez�k vagytok.
-     K�szi. Pr�b�lkoztunk.
-     Nincs kedved s�t�lni egyet? - legsz�vesebben egyb�l r�v�gtam volna egy „de”-t, viszont amilyen szerencs�m van a h�rmas figyel�b�l egy tutira kisz�rt volna minket. Haboztam a v�lasszal, amit Blaise persze, hogy elutas�t�snak v�lt, ez az arc�n is l�tszott.
-     J�t tenne a friss leveg� - egyeztem bele a b�ke kedv��rt. A lehet� leg�szrev�tlenebb�l pr�b�ltam kijutni az ajt�n.
    Egy ideig csak s�t�ltunk egym�s mellett csendesen, mindketten zavarban voltunk, �s kezdt�k k�nosan �rezni magunkat.
-     Sz�val… - sz�laltunk meg egyszerre, amit azt�n nevet�s k�vetett.
-     El�bb mond te.
-     Nem fontos - legyintettem. - Mond csak.
-     Ez sem l�nyeges igaz�n. Csak gondoltam, megt�r�m a csendet.
-     J� terv. �n is ezzel akartam pr�b�lkozni. - mosolyodtam el.
-     Hideg van. Nem f�zol? Visszamehet�nk ha…
-     Minden ok�.
-     Akkor mi�rt is dideregsz? - Most, hogy �gy mondta t�nyleg reszkettem. - Na, nyom�s befel�! - intett a kez�vel.
-     Musz�j? - nyafogtam.
-     Nincs ellenkez�s! - pr�b�lt szigor� lenni, de ott bujk�lt m�g�tte a vigyor.
-     Na! - n�ztem fel r� sz�pen.
-     A-a! - k�zelebb l�pett, �tkarolta a v�llam �s finoman az �p�let fel� ind�tott. Az �rint�s�t�l v�gigfutott a h�tamon a hideg.
�pp csak bel�ptem az ajt�n, Hannah, Caleb �s Ol�via tekintete egyszerre sz�rt �t rajtam. �sszen�ztek, �s ism�t r�m ir�nyult tekintet�k. M�rgesen meredtem vissza r�juk, amin szemmel l�that�lag j�t mulattak.
-     Blaise. �pp t�ged kereslek. - jelent meg mellett�nk Mr. Spencer. - Elrabolhatlak egy kicsit?
-     Persze - fel�m fordult - K�s�bb tal�lkozunk.
-     Menj csak - mosolyogtam �s intettem. Elindultam a h�rmas fel�, de valaki utam �llta.
-     Szervusz, Elena - k�sz�nt legb�josabb arc�t
 mutatva Jasper.
-     Mi a helyzet? - ittl�tem �ta nem igaz�n volt alkalmam besz�lni vele, �s most sem igaz�n tudom, mit szeretne t�lem, de a h�rnev�b�l �t�lve lenn�nek tippjeim.
-     L�ttalak odakint Blaise-sel. Csak nincs k�ztetek valami? - f�rk�szte az arcom. A k�rd�s meglepett, mellbe v�gott �s �sszezavart.
-     Bar�tok vagyunk, ennyi – v�laszoltam t�m�ren.
-     Ezt �r�mmel hallom. Akkor tal�n nem t�l nagy baj, ha felk�rlek t�ncolni, ugye?
-     Persze, hogy nem. B�r a t�nctud�som el�g karcs�. - vallottam be �szint�n. Megfogta a kezem �s a t�rsalg� k�zep�re vezetett. Isteni v�letlen, de �pp egy lassabb sz�mot fogtunk ki, azt a tipikus �sszeb�j�s fajt�t. Annyira nem vonzott ennek gondolata, �m mivel beleegyeztem, tartottam a szavam.
-     Nincs t�l sok �nbizalmad, nagyszer�en t�ncolsz.
-     T�lzol - tuti, hogy elv�r�s�dtem. M�g szerencse, hogy a sz�nes f�nyek miatt ez nem l�tszik.
- A t�nyeket k�zl�m. Mint, p�ld�ul, hogy ma is, mint mindig, csod�latosan n�zel ki. - k�zelebb hajolt - M�r r�g�ta figyellek Elena.
-     Oh, i.. igen? - dadogtam.
-     Te egy k�l�nleges l�ny vagy - suttogta a f�lembe. - �rdekes, titokzatos. Ez tetszik.
-     �hm… - kezdtem.
-     Pszt, ne mondj semmit - Meg�llt �s megfogta a kezem, tov�bbra is tartva kett�nk k�zt a „t�vols�got”. - Gyere, menj�nk ki egy kicsit.
-     O... ok� - egyeztem bele. Els�t�ltunk Hannah el�tt. R�meredtem, ajkaimmal egy sz�t form�ltam: „Seg�ts�g!”. De ezen � csak j�t kuncogott, �s integetett.
     Ha lehet, most m�g hidegebb volt kint, mint az el�bb. Nan�, hogy a pul�verem bent hagytam a sz�ken, a dzseki pedig �nmag�ban szinte semmit sem �rt.
-     Csod�s ez az este - folytatta tov�bb a sz�p szavakat Jasper. Igaz�n mes�s volt minden, t�nyleg, de szerettem volna fele ennyire zavarban �rezni magam. - Csak Te sz�rnyalhatod t�l ezt az eg�szet. - meg�llt �s szembefordult velem. Kisim�tott egy tincset az arcomb�l, �s v�gigh�zta hossz� ujjait a b�r�m�n, amik azt�n meg�lltam az �llamon, �s gyeng�den megemelte. Az arca egyre k�zeledett, �s mikor �ssze�rt, az ajka lassan massz�rozni kezdte az eny�met. �letem els� cs�kja, egy olyan sr�ct�l, aki… aki minden m�sodik l�nnyal fl�rt�l, �s most �n is egy lettem a sok k�z�l. M�r nem is tetszik annyira ez az eg�sz. H�tr�bb is l�ptem, kiszak�tva magam az �lel�s�b�l.
-     Valami baj van? - n�zett r�m k�rd�n.
-     Nem… semmi. �n csak… - a f�ny�rban �sz� kast�lyra n�ztem. -… kezdek nagyon f�zni. Bemegy�nk?
-     Persze - b�lintott. Egym�s mellett l�pdelve, csendben indultunk visszafel�. Akkor m�g nem tudtam, hogy az egyik fa m�g�l valaki nagyon is j�l l�tta az el�bbi jelenetet. B�rcsak meg sem t�rt�nt volna!