A h�napok �gy elrep�ltek ak�r a g�ly�k �sszel. Mire felocs�dtunk a kar�csony siklott az utunkba, �s a Professzor javaslat�ra a legt�bben haza l�togattunk. Rossz volt a b�cs�z�s napja, de teljesen l�zba hozott a tudat: hamarosan otthon leszek. Hannah-val �sszebesz�lt�nk, �gy �tit�rsa is lelt�nk egym�s szem�ly�ben. A rep�l�n t�lt�tt id� is gyorsan elsz�llt.
-     Elena! - ki�ltott�k k�rusban az �cs�im amint kil�ptem az utasokra v�rakoz�k k�z�.
-     Sziasztok, sr�cok! - mosolyogtam �s szorosan magamhoz �leltem �ket. Ap�val is megropogtattuk egym�s csontj�t miel�tt a csomagomat �tadva neki, elindultunk volna a kocsi fel�. Aznap �jjel m�g nem k�lt�z�tt bel�m igaz�n a kar�csony szelleme, ink�bb hi�nyzott L�vy �s Caleb t�rsas�ga. M�snap reggelre viszont kamatostul el�rt az �nnepi hangulat, s�r�gtem forogtam a konyh�ban, rohantam boltt�l boltig. Anya hal�la �ta ez az els� igazi kar�csonyunk, szeretn�m, ha minden legal�bb olyan j� lenne, mint mikor m�g vel�nk volt.
     Szenteste. H�la, ezek szerint most m�r tal�n nekem is, de a h� sz�lling�zni kezdett, amint a fa k�r� gy�lt�nk �s d�sz�teni kezdt�k.
–     Elena, ez csod�s lett – dics�rt meg apu k�t falat k�zt. – M�r teljesen elszoktunk a remekm�veidt�l. Lehet, vissza sem enged�nk. - viccel�d�tt.
-     Persze, itt tartotok, �s konyhai rabszolgamunk�st csin�ltok bel�lem, mi?
-     Ez csak term�szetes – t�rta sz�t a karj�t komolys�got tettetve. – Mi m�s�rt?
-     Hm... – n�ztem a plafonra elgondolkodva - mondjuk, mert szerettek �s �r�lten hi�nyzom?
-     Biztos elkapt�l valamit – a homlokomra tette a kez�t – L�zad is lehet. Jobb, ha lepihensz, a t�bbit elint�zz�k mi, igaz fi�k? – v�llon veregette Bryan-t, aki l�that�an nem rajongott az �tlet�rt.
-     Ahogy akarod, te kis rabszolgahajcs�r – nevettem �s nyomtam egy puszit az arc�ra. T�nyleg r�m f�rt egy kis egyed�ll�t.
    �tmentem a nappaliba, �s elny�ltam a d�v�nyon. �pp csak el�rtem a puha k�ks�get, mikor a telefonom cs�r�gni kezdett. Morogva fordultam meg, �s lenyomtam a z�ld gombot.
-     Hall�? – sz�ltam bele.
-     Elena? Itt Blaise, szia! – kicsit, vagyis ink�bb nagyon meglepett a h�v�sa.
-     �, hello! Mi �js�g?
-     Nem sok. Rem�lem nem zavarlak.
-     Te? Sosem. – nevettem.
-     Csak eszembe jutott�l �s… gondoltam felh�vlak - hallatszott a hangj�n mennyire zavarban van. Ez annyira aranyos! Huh, miket gondolok �n?
-     Ez kedves t�led. J� hallani a hangod.
-     Lena bepasizott! Lena bepasizott! – k�nt�lt�k a sr�cok a f�lembe, meg persze a telefonba. Egy�ltal�n, hogy ker�ltek ide?
-     Csend legyen! – toltam arr�bb �ket m�rgesen, de csak tov�bb kiab�lt�k. – Ne haragudj Blaise. – �gett az arcom. Ennyire lej�ratni, Istenem!
-     Semmi gond – kuncogott. – Ilyen lelkesek az �cs�id?
-     El se tudod k�pzelni. Mindent f�lre�rtenek �s t�lreag�lnak. R�mes!
-     Aha. �s… mikor m�sz vissza a suliba? – t�maelterel�s. Milyen kit�n� �tlet!
-     Huszonhetedik�n indul vissza a g�pem. A szilvesztert m�r benn t�lt�m. �ll�t�lag Sarah szervez valamit. Ki nem hagyn�m! �s te?
-     Azt hiszem akkor p�r nap m�lva tal�lkozunk. Addig is boldog kar�csonyt, �s vigy�zz, nehogy pukkad�sig edd magad!
-     K�szi, a tan�csot. Neked is boldog kar�csonyt! – Amint kinyomtam a telefont, felugrottam �s meg sem �lltam a tes�im szob�j�ig. Addig �v�lt�ttem, m�g apa megjelent, �s f�l perc alatt rendet teremtett. Puffogva, duzzogva �tvonultam saj�t rezidenci�mra �s becsaptam az ajt�t magam m�g�tt, ezzel is hangot adva az �rz�seimnek. Nem el�g, hogy az iskol�ban megkapom Caleb-t�l �s L�vy-t�l a magam�t, m�g itthon is k�zponti t�ma lesz a szerelmi �letem. Szinte v�rom, apu mikor k�rdez r� el�sz�r.
A k�vetkez� k�t napban t�bbsz�r is eszembe jutott a suli, valahogy m�r nem �rzem otthon annyira j�l magam. Term�szetesen a k�rdez� lavina megindult, alig b�rtam elmenek�lni. Az eg�sz hat�s�ra el�sz�r havas es�t, azt�n szimpla es�t z�d�tottam a v�ros nyak�ba. Hannah biztos �tkozott emiatt.
-     Micsoda bolond id�! – �llap�totta meg apa az ablak el�tt �csorogva. – Az�ta nem esett ennyire mi�ta te elment�l. A v�g�n m�g azt hiszem, vonzod a felh�ket. – j�t kuncogott a saj�t vicc�n, mik�zben engem a rosszull�t ker�lgetett. Szerettem volna elmondani neki az eg�szet, de a Professzor alapszab�lyai k�zt �ll a titoktart�s, sajnos.
-     Azt hiszem apu, elmegyek, lefekszem – �s�tottam.
-     Rendben. J� �jszak�t kicsim!
-     J� �jt! – intettem �s m�r szaladtam is felfel�.
Az �gy h�vogat�s�nak nem b�rtam ellen�llni.
Beb�jtam a puha paplan al� �s m�r aludtam is.
     Felriadtam. Fel�ltem az �gyon �s pr�b�ltam helyrer�zni a l�legzetem.
-     J�l vagy? – hallottam magam mell�l Ol�via hangj�t. Meglepetten oltottam fel, az �gyam felett l�g� l�mp�t.
-     Te mit keresel itt? – k�rdeztem zavartan. Akkor t�nt csak fel, hogy nem a szob�mban vagyunk, vagyis nem a Los Angeles-i szob�mban.
-     Itt lakom, ahogy te is. Mi van veled? Olyan s�padt vagy. Minden rendben? Sz�ljak valakinek?
-     Ne… nem kell – Most melyik az �lom, �s mi a val�s�g? �sszezavarodtam teljesen. Felkeltem, �s kis�t�ltam a folyos�ra, nyomomban L�vy-vel. �gy l�pdeltem, mint aki �let�ben el�sz�r l�t falakat, festm�nyeket, ajt�t vagy ablakot. Minden meg�rintettem, megfogtam, mintha att�l f�ln�k, elt�nik.
-     Ez nem tetszik nekem. Ink�bb sz�lok… - r�n�zett az �pp szembej�v� ajt�ra. – Skyler- nek? Igen… vagy Jasper-nek. Csak maradj itt! Ok�? – v�laszv�r�s helyett benyitott, s felriasztotta a k�t sr�cot, akik �lmosan ugyan, de kibotork�ltak. Alig t�z perc m�lva, Ol�via m�retes aggodalma az eg�sz iskol�t �sszecs�d�tette.
-     Nem �n vagyok a l�tnok. Honnan tudjam mi baja? - menteget�z�tt Ol�via miut�n mindenki �t t�madta a k�rd�sekkel.
-     J�l vagyok, de t�nyleg! – nyugtattam meg a t�rsas�got. – Csak olyan… fura.
- Micsoda? – k�rdezt�k t�bben is.
-     Alice, nincs kezed a dologban, ugye? – m�regettem gyanakv�an.
-     M�r mi�rt lenne?
-     V�rj! Te most azt hiszed ez csak egy �cska �lom? - akadt ki Sarah. – Ez a csaj teljesen megzakkant. Felkeltett az �jszaka kell�s k�zep�n az�rt, hogy itt �lmodozhasson. H�t behalok, komolyan mondom!
-     Nyugi Sarah. Csillapodj. – Jasper �tkarolta a v�llam. – Biztos valami oka van, nem csin�lna csak �gy ilyet, igaz Elena? – mosolygott r�m.
-     H�t persze. B�r m�r fogalmam sincs, mi t�rt�nik. Az el�bb m�g otthon voltam Los Angeles-ben, azt�n itt �bredtem fel t�bb kilom�ternyire att�l a helyt�l, ahol lefek�dtem este. – Sarah fel� fordultam. – Ha ennyire nem �rdekel, akkor menj csak vissza az �gyadba, a t�bbiek is. T�nyleg. Csak… f�lre�rt�s volt, azt hiszem.
-     Biztos? – aggodalmaskodott Caleb.
-     Igen, biztos – er�sk�dtem. A t�meg sz�p lassan oszolni kezdett, ajt�k csuk�dtak, az eg�sz el�csarnok kihalt. Csak ketten �csorogtunk ott L�vy-vel.
- Gyere, menj�nk mi is - bel�m karolt �s az emelet fel� vonszolt. - Reggelre helyrej�ssz. – kinyitottam el�tte az ajt�t, �s el�re engedtem. Ebben a pillanatban t�bb ir�nyb�l is robban�s r�zta meg az iskol�t. A l�k�s egyenesen a falnak csapott, �s minden els�t�t�lt. Beletelhetett n�mi id�be mire magamhoz t�rtem. A fejem sajgott, meg �gy kb. az eg�sz testem. K�r�l�ttem t�rmel�kek, romokban hevert az eg�sz kast�ly.
-     Ol�via? – �lltam fel a fal maradv�nyaiba kapaszkodva. A szoba teljesen felismerhetetlen volt. A b�torok el�gtek, mindenhol romok. – Ol�via! – kiab�ltam. K�nnyek sz�ktek a szemembe, akinek a neve az eszembe jutott �v�lt�ttem, mik�zben rohantam szob�t�l szob�ig, de egy lelket sem tal�ltam. A p�nik lett �rra rajtam. Futottam, mint akit �ld�znek. – Blaise! Caleb! Valaki! – K�rlek ne! K�rlek csak ezt ne! Nem lehet… Mi t�rt�nt? Mi�rt?!