Imm�ron teljes jog� tagk�nt vettem r�szt az edz�seken, �s a t�bbiek az orrom el�tt is ny�ltan haszn�lt�k a k�pess�g�ket, ha arra ker�lt sor. Az elej�n t�bbsz�r a sz�vroham ker�lgetett, de a hetek munk�ja sikeresen �ssz�bb kov�csolt minket. A Professzor t�bb mint h�rom h�nap pr�bat�tel ut�n el�rkezettnek l�tta az id�t a m�lyebb beavat�shoz. Szerencs�re (vagy m�gsem), ez nem csak nekem sz�lt, egy-k�t ember kiv�tel�vel a titkok egyes r�szeinek felfed�se m�soknak is �j volt m�g.
Hihetetlen mennyi minden t�rt�nik az emberek orra el�tt, h�nyszor �tk�z�nk bele olyasmibe, aminek k�ze sincs az �tlagos �lethez, hanem gy�keresen elt�r att�l. Vil�goss� v�lt sz�munkra, hogy amit eddig igaznak hitt�nk, annak nagy r�sze egy kisebb b�v�sz tr�kk�nt m�rhet� fel, ak�r a m�gus melletti h�lgy kett�f�r�szel�se, vagy  b�rmelyik k�rtyatr�kk. Milli�an �l�nk a F�ld�n, m�gsem sz�rta ki egyik�nk szem�t sem az, ami el�tte folyik. A mindennapos gyilkoss�gok h�tter�ben t�bbsz�r �ll valami megmagyar�zhatatlan, de mi becsukjuk a szem�nket, �s egyszer� emberi b�nnek fogjuk fel mindazt, aminek l�nyeg�ben k�ze sincs hozz�. Blaise-nek igaza volt, hab�r meg sem sz�lalt. �gy m�r kor�ntsem nevettem annyira a kijelent�semen, mint a k�nyvt�rban. V�mp�rok, v�rfarkasok �s d�monok, csak a kezdetleges kateg�ri�ba sorolhat�ak, vannak n�luk sz�zszor, s�t ezerszer vesz�lyesebb l�nyek, akik vagy megh�zz�k magukat, vagy ny�ltan j�rnak k�z�tt�nk.
F�lve pillantottam k�rbe a teremben, de nem voltam ezzel egyed�l, a t�bbieknek is hasonl� gondolatok fordulhattak meg a fej�kben. Hihetetlen volt, abszurd �s k�v�ncsis�g kelt� egyszerre. Ehhez kell, egy kis id� mire teljesen megem�sztem.
-     Minden ok� Elena? - �rintette meg a v�llam Caleb. S�r�n pislogva t�rtem magamhoz a gondolataim kusza h�l�zat�b�l.
- Persze. - mosolyogtam r� leplez�en.
-     Nem l�ttad Ol�vi�t? A megbesz�l�s �ta sehol sem tal�lom.
-     Fogalmam sincs, merre lehet. Az�ta �n sem tal�lkoztam vele. - pr�b�ltam visszaeml�kezni, de teljes ad�ssz�net volt a fejemben. Rem�ltem, hogy nincs baja, de m�gis ott motoszk�lt bennem az aggodalom.
-     �rtem. Akkor megyek, megn�zem kint. - intett �s magamra hagyott a szob�mban. L�vy �res �gy�ra pillantottam. J�l van, ugye? Kopogtak az ajt�n. Letettem a kezemben tartott k�nyvet �s fel�ltem miel�tt beh�vtam volna a l�togat�t.
-     Rem�lem nem zavarok. - l�pett be Blaise. - �gy elt�nt�l, gondoltam megn�zem mi a helyzet. - mosolygott �s le�lt mell�m.
-     Ma mindenkit mennyire izgat, mi van velem.
-     jegyeztem meg, f�lig-meddig az orrom alatt morogva.
-     Oh, bocs. L�tom, rossz kedved van. Akarod, hogy kimenjek? - visszar�ntottam az �gyra, miel�tt m�g jobban a t�voz�s mezej�re l�phetett volna.
-     Dehogy. Csak kicsit fesz�lt vagyok. - magyar�zkodtam. - Ne haragudj. Tudod, m�g sok ez az eg�sz, beletelik, n�mi id�be mire megszokom.
-     Meg�rtem - mosolyodott el. - Nekem sem volt k�nnyebb. Ha b�rmi k�r�sed lenne, sz�vesen v�laszolok, amennyiben tudok.
-     K�rd�sem lenne sz�z, csak a megfogalmaz�ssal vannak probl�m�im - vallottam be �szint�n.
-     No, akkor rajta! Majd kikeresem bel�le a l�nyeget. - b�tor�tott. Nagyot nyeltem miel�tt belekezdtem volna.
-     Ugye vannak ezek a... ezek a l�nyek, amikr�l a Professzor is besz�lt - b�lintott - T�nyleg nek�nk kellene szembesz�llnunk vel�k? M�rmint vannak plusz er�ink, meg itt �gymond felk�sz�tenek, de akkor is elk�pzelhetetlennek t�nik.
-     Ez egy bonyolult dolog, de mint mindennek a F�ld�n, nekik is megvannak a gyeng�ig. Te is rettegsz valamit�l, megsebezhet ak�r egy egyszer� k�s is, �k sem sokkal k�l�nbek n�lunk. P�ld�ul a v�mp�rok el�gnek a napf�nyben, a d�monokat a szenteltv�z puszt�tja el, �s m�g sorolhatn�m. Az pedig, hogy mi mit tehet�nk, n�lk�l�k csak a helyzeten m�lik, �s azon mennyire vagyunk felk�sz�ltek. A Professzor �s Mr. Spencer igyekeznek a lehet� legt�bb tud�sukat �tadni, ami kellhet az �tk�zetek sor�n.
-     � - ritka �rtelmes megnyilv�nul�s volt t�lem, de a t�bbi egyszer�en elveszett a fejemb�l. - Vagyis elker�lhetetlen a tal�lkoz�s, igaz? - ism�t csak b�lintott, �s besz�lni sem kellett, �gy is mindent �rtettem. - Mennyi id�nk van felk�sz�lni?
-     Napok, hetek, h�napok, ak�r �vek is, de lehet csup�n �r�ink. Senki sem tudhatja pontosan. Tal�n Ol�via m�gis, m�r ha a gondolatait �pp erre ir�ny�tja. Neki nincs k�l�n�sebben l�tv�nyos ereje, m�gis az egyik legfontosabb eleme a csapatnak. Egy�tt er�sebbek vagyunk b�rmin�l, ami az utunkba ker�l.
-     Nagyon g�z, hogy f�lek ett�l az eg�szt�l? - tettem fel az utols� k�rd�sem. Igaz�b�l ez csak kics�szott a sz�mon.
-     Mindenki f�l, �s fogunk is, mert sohasem tudhatjuk, mikor mi j�n vel�nk szembe. Ezt csak a sors d�ntheti el.
-     Annyira j�, hogy ilyen rendes vagy Blaise. K�sz�n�k mindent! - odahajoltam �s egy hatalmas puszit nyomtam az arc�ra. Ebben a pillanatban hirtelen kiny�lt az ajt�, �s Ol�via jelent meg Caleb k�s�ret�ben. Azonnal visszahuppantam a helyemre, de m�r k�s� volt.
-     Hopsz, bocsika a zavar�s�rt - n�zett r�nk Caleb kuncogva - Majd k�s�bb visszaj�v�nk.
-     Maradjatok csak, �gyis mennem kell - �llt fel Blaise. - K�s�bb tal�lkozunk Elena. - intett �s t�vozott. Biztosra vettem, hogy a fejem v�r�sebb az �tlagn�l, �s egy pillanattal k�s�bb mindketten nevet�sben t�rtek ki.
-     Tudtuk! - sik�totta L�vy miel�tt az �gy�ra hasalt volna - Pont ezt mondtam az el�bb! Ugye Cal?
-     Ez k�sz! - dobott egy h�tast mell� a sr�c. N�ztem hol egyikre, hol a m�sikra, mik�zben azon tanakodtam melyiket fojtsam meg el�bb.
-     Mikor jelentitek be hivatalosan? - fesz�tette tov�bb a h�rt Caleb. M�r most el�re l�ttam, milyen hossz�, f�raszt� nap el� n�z�nk...