A t�bbiekr�l alkotott k�pem egy pillanat alatt megv�ltozott. Az igazs�g nem volt titok t�bb�. Reggel a megvil�gosod�som h�re fut�t�zk�nt terjedt, b�r ezt a sz�t m�r nem sz�vesen merem haszn�lni, tekintve, hogy a l�ngok k�zelebb voltak hozz�m, mint elk�pzeltem.
-     Annyira j�, hogy v�gre nem kell titkol�znunk! - lelkendezett Ol�via �s meg�lelt. Caleb mellett�nk �csorgott arc�n, ha lehet, m�g a szokottn�l is nagyobb vigyor ter�lt sz�t.
-     Az�rt m�g vannak hom�lyos foltok. - pr�b�ltam sz�hoz jutni k�t fojtogat�s k�zt.
-     T�l leszel rajta. Nek�nk is siker�lt, neked se lesz neh�z. - huppant le a kanap�ra Caleb. - De ink�bb mes�lj! Mi a helyzet Blais-sel? - �rtetlen�l n�ztem r�.
-     Csak azt ne mond, hogy t�nyleg a b�ntet�sedr�l volt sz�! - csatlakozott hozz� L�vy. - Blaise senkivel se rendes ennyire.
-     Ha tudn�d h�nyszor sz�vatott m�r meg minket! - vette �t a sz�t a sr�c. Egyik�kr�l a m�sikra n�ztem �s kellett egy perc mire leesett a c�lozgat�s.
-     Ti megbolondultatok - sz�geztem le els� hangos gondolatom. - Ez m�g meg se fordult a fejemben. Meg szerintem az �v�ben sem. Ne k�pzel�djetek, meg�rt.
-     Persze persze. - legyintett L�vy. - Sz�val?
-     Sz�val mi? Semmi sincs k�z�tt�nk �s nem is lesz. Egyel�re �r�l�k, ha siker�lt felfognom, ami itt t�rt�nik, azt�n majd r�t�rek a mag�n�letem boncolgat�s�ra. - z�rtam le a t�m�t. - Viszont ha j�l �rzem k�sz a reggeli. Menj�nk, miel�tt egy falat se marad. - indultam el az eb�dl� fel�.
-     Caleb, mi�rt van nekem olyan �rz�sem, hogy nem �hs�g van a dologban? - s�gta f�lhangosan. Figyelmen k�v�l hagytam diskur�l�sukat, persze bel�l bosszantott a dolog. Le�lt�nk az asztalhoz, s egyb�l neki is fogtam a k�tszers�ltb�l �s r�ntott�b�l �ll� �tkemet. A t�bbiek v�gan csevegtek, n�ha engem is megpr�b�ltak belevonni. Legink�bb nyugtattak, b�tor�tottak vagy �pp viccel�dtek, m�g Mr. Spencer is csatlakozott hozz�juk n�h�ny sz� erej�ig. Blaise k�sve csatlakozott hozz�nk, el�g volt feln�znem, hogy tekintet�nk tal�lkozzon. K�t oldalamr�l kuncog�st hallottam, azt�n egy-egy „au”-t, ahogy cip�m orra a l�bukat �rte. Belekortyoltam a narancsl�mbe, nincs is jobb a frissen facsart gy�m�lcs lev�n�l. Most azonban m�gsem tudtam �lvezni. Ak�r h�nyszor felpillantottam, minduntalan Blaise szemeivel tal�lkoztam. Magamnak se mertem bevallani, de j�g-szil�rd v�lem�nyem egyre jobban kezdett olvadni. Mi van, ha m�gis? Ugyan, ez bolonds�g! Vagy m�gsem? M�g pont ez kell nekem!
-     �n megmondtam - hajolt hozz�m L�vy, kiszak�tva �nmarcangol�somb�l. - Ne r�g�dj ezen, csak hagyd megt�rt�nni. - Mindegy. Ak�rmit is mond, itt az ideje egy kis Blaise- mentes id�szaknak. - Nehogy m�r! - akadt ki hangosabban, mint v�rtam. Kis h�j�n leestem a sz�kr�l akkor�t ugrottam. Homlokr�ncolva n�ztem r�, de viszonylag hamar leesett. K�rben�ztem. Term�szetesen mindenki minket b�mult.
-     M�ssz ki a fejemb�l - pr�seltem ki a szavakat �sszeszor�tott fogaim k�zt.
-     Bocsi - n�zett b�nb�n� arccal. Letettem a vill�m �s fel�lltam. Tekintetek keresztt�z�ben hagytam magam m�g�tt az eb�dl�t, s mivel a szombat szabadnap, h�t a szob�mba vonultam. A f�lhallgat�m a hely�re ker�lt, a zene hangerej�t maximumra �ll�tottam �s lehunyt szemmel igyekeztem relax�lni. A tervem nagyj�b�l a hatodik sz�m k�rny�k�n teljesedett be. �lveztem, ahogy a ritmus �tj�rja szinte az eg�sz testem. Kiskorom �ta oda vagyok a zen��rt, minden st�lus �s forma k�z�tt megtal�lom a nekem tetsz�t. Pr�b�lkoztam k�l�nb�z� hangszerekkel is, de az valahogy m�gsem fogott meg annyira. Ellenben �lmaimban rengetegszer megfordult m�r valami a kezemben. �gy t�nik ez is csak a k�pzeletemben sikeres. Ahol viszont sikeresnek bizonyultam, az a t�nc volt. H�t �ves koromban anyu be�ratott egy balett st�di�ba, mert tehets�get l�tott bennem. � is �vekig j�rt oda, de abbahagyta a k�z�piskola ut�n. Bevallom �szint�n, hi�nyzik. A tan�rn� egy h�rpia volt, de m�gis szinte var�zslatosan teltek az �r�k. Eml�kszem h�nyszor s�rtam el magam, ami�rt szinte el se kezdt�k m�ris v�ge volt. Az el�ad�sok alkalm�val a v�gy jobban hajtott, mint m�skor. Kint lenni, megmutatni m�soknak mit is tudok. Az ismer�s�k szerint, akik l�tt�k valamelyik el�ad�st, szinte ragyogtam a sz�npadon. F�lig �r� sz�jjal, vid�man ugr�ltam a betan�tott l�p�seket, ha elrontottam se omlottam �ssze, �gy csin�ltam ak�r a profik. Mert az akartam lenni. Ez azonban lehetetlenn� v�lt, miut�n ide ker�ltem. F�leg, hogy kider�lt mennyire el kell t�volodnom a val�s�gt�l. F�j a hi�nya, az egyetlen igazi �r�mforr�som volt, �s most csak az eml�keimben �l tov�bb. B�rcsak visszaforgathatn�m az id�t az utols� napra. Biztos m�sk�pp csin�ln�m az eg�szet, ha tudn�m, hogy utolj�ra l�pek a terem f�nyl� parkett�j�ra, a t�kr�k el�, amelyek kezdetben az agyamra mentek, de megszoktam �ket, s�t m�g tetszettek is.
Oldalra fordultam �s kinyitottam a szemem. Az �sszes gondolat �s �lom kiment a szememb�l az ijedts�gt�l. Egy fej �s a hozz� tartoz� nyak emelkedett ki a falb�l, k�rben�zett, s miut�n l�tta �bers�gem laz�n bes�t�lt a szob�ba.
-     Fel�bresztettelek? - k�rdezte. Az egyik f�lhallgat� a mocorg�sn�l kics�szott a f�lemb�l, tiszt�n hallottam minden neszt �s besz�det. Pislogva �ltem fel. Caleb az ajt�hoz s�t�lt, �s laz�n �thajolt rajta. - Semmi gond. Fent van. - ezzel vissza is t�rt hozz�m. - Ugye nem zavarok?
-     Ne... nem. - dadogtam. Nyeltem egy nagyot. A sz�l megz�rgette az ablakot. - Ez f�lelmetes.
-     Ugye? F�leg ha nem sz�m�tasz r�. Ritka pocs�k �rz�s mikor le�ln�l egy sz�kre �s laz�n �tesel rajta a f�ldre. M�g mindig f�j a seggem a tegnapit�l. - mikor l�tta mennyire le vagyok dermedve m�g mindig elnevette mag�t. - Az�rt te se vagy �m kutya. Nem lenn�k a haragosod. R�m k�ldesz egy j�ges�t �s laz�n padl�ra k�ldesz.
-     �tleteket adsz? - engedtem fel v�gre valah�ra.
-     Eszemben sincs. Hacsak nem m�sokon alkalmazn�d. Vannak tippjeim, ha gondolod.
-     K�szi, majd ha sz�ks�gem lesz, r� �rtes�telek - mosolyodtam el. - Te tulajdonk�ppen mi�rt is vagy itt?
-     L�vy agg�dott, ami�rt megb�ntott a reggelin�l. Nem akart � rosszat. Egyik�nk sem el�g j� m�g, ahhoz, hogy kezelni tudja a k�pess�geit. Ez�rt ne �t hib�ztasd.
-     De mi�rt pont az �n fejembe kell „v�letlen�l”... - direkt kihangs�lyoztam a sz�t
-     ...belehallgatnia? Annyian �lt�nk m�g ott! - �rveltem.
-     Min�l k�zelebb vagy, ann�l er�sebb. Honnan tudod, hogy nem hallotta egyszerre mindenki�t? - k�zelebb hajolt �s lehalk�totta a hangj�t. - Mikor elkezd�d�tt n�la ez az eg�sz, a sz�lei kis h�j�n dilih�zba csukatt�k. Ha a Professzor �s Mr. Spencer nem avatkozik k�zbe, most egy gumiszob�ban �lne benyugtat�zva. - a hallottak teljesen lesokkoltak. �gy m�g eszembe se jutott v�giggondolni a dolgokat. M�r ink�bb �n sz�gyelltem magam, s �reztem b�ntudatot, ami�rt ilyen bunk�n viselkedtem Ol�vi�val. - Az els� p�r h�tben itt is szinte gy�gyszereken �lt, az egyik legt�volabbi szob�ban, �s senki sem l�togathatta. Azt�n a Professzor seg�ts�g�vel elkezdte kord�ban tartani a k�pess�g�t. M�g ma is n�ha bevallja, mennyire szenved, de ink�bb t�r, mert tudja, hogy id�vel megv�ltozik a helyzet. Mind ebben rem�nyked�nk Elena, m�g te is, ezt gondolatolvas�s n�lk�l is bizton �ll�tom.
- Most annyira h�ly�n �rzem magam. M�rges voltam r�, �s mindenf�l�t gondoltam miel�tt otthagytam. - lehajtottam a fejem. Caleb �t�lelt �s megsimogatta a h�tam. J�l esett a k�zels�ge, megnyugtatott a tudat, hogy van, akire sz�m�thatok. Viszont a legfontosabb, meg kell tal�lnom Ol�vi�t �s bocs�natot kell k�rnem.
Szerencs�re nem egy haragtart� t�pus, meg�g�rte, hogy pr�b�l jobban vigy�zni, �s �n is eln�z�bb leszek, ha v�letlen�l belecsusszanna a fejembe. A Blaise-t�m�t viszont nem volt hajland� b�k�n hagyni, t�bbsz�r kellett r�sz�lnom mire r�vid id�re lenyugodott. M�g a v�g�n bel�m besz�l valami badars�got!