Az �lmok igaz�n �rdekes jelens�gek. Az ember egy bizonyos fokig �rzi, s tudja, mi t�rt�nik k�r�l�tte, mennyire van tudat�n�l �s mit engedhet k�pzelete. Persze ha az illet� tudja, hogy �lmodik minden m�sabb, b�r olykor ez a legrosszabb az eg�szben. �n most �pp azon a ponton �rzem magam, amikor fogalmam hol kezd�dik az �lom �s hol v�gz�dik a val�s�g.
     Az elm�lt �jszak�kon folyton ugyanazt a helysz�nt l�ttam magam el�tt. Egy f�vel �s vir�gok sz�zaival bor�tott r�ten �ltem, egy hatalmas alm�kat term� fa �rny�k�b�l szeml�ltem a felh�ket. �m most valami m�s volt. A felh�k �gy szaladtak, mint akiket kergetnek, egyre s�t�tebbek �s s�t�tebbek bukkantak fel a t�volb�l, a sz�l is feler�s�d�tt, a kor�bbi enyhe szell�nek m�r nyoma sem volt.
-     Elena! - ki�ltotta egy hang a k�zelemb�l.
- Alice? - eddig m�g nem tal�lkoztam senkivel sem a t�rsaim k�z�l, vagyis, igaz�b�l m�g egy �rva l�lekkel sem itt. Fel�lltam, s a sz�llel szembe szeg�lve kerestem a l�nyt.
-     Elena nyugodj meg! - ki�ltotta mell�m �rve. - B�rmi is a baj megoldjuk!
-     Semmit sem �rtek! - pr�b�ltam t�lkiab�lni a viharos erej� szelet. Por ker�lt a szemembe, reflexszer�en �sszeszor�tottam, s mire kinyitottam a r�t tovasz�llt, helyette egy ismer�s utc�ra ker�lt�nk. Az el�tt�nk �g fel� mered� �p�tm�nyt azonnal felismertem.
-     Fut�s! - ragadta meg a karom, �s a k�rh�z bej�rata fel� r�ngatott. - Mit keres�nk itt Elena? - fordult szembe velem a v�r�terem biztons�gosnak l�tsz� falai k�z� �rve.
-     �n... �n nem...
-     J�l van, semmi baj. Csak nyugodj meg. Minden rendben lesz, ha lenyugszol. Koncentr�lj! - lehunytam a szemem, m�ly leveg�t vettem, majd sz�p lassan kif�jtam. Kiz�rtam elm�mb�l a k�lvil�got. Anya mosolyg� arca villant fel el�ttem, a b�k�s, kedves arc, amit annyira szerettem. El�g volt r� n�znem �s elsz�lltak a gondok.
- Ez az kisl�ny - ragadott vissza Alice hangja. - Tudtam, hogy menni fog. - kinyitottam a szemem, �s meglepetten tapasztaltam, hogy ism�t kint �llunk a k�rh�z el�tti l�pcs�n. A sz�lnek, a viharnak azonban m�r nyoma sem volt, mintha az eg�sz csak �lom lett volna, mert val�ban az volt.
-     Ez meg, hogy? - bukott ki bel�lem a csod�lkoz� k�rd�s.
-     Te volt�l, elt�ntett�l mindent - mikor l�tta mennyire nem �rtem �jra nekifogott egy m�sik taktik�val. - A gondolataid, az �rz�seid... Mit �rezt�l az el�bb mikor tombolt a vihar?
-     Nem tudom. F�ltem, azt hiszem. - mire akar kilyukadni?
-     �s a p�ly�n m�ltkor?
-     Ideges voltam, mert f�ltem, hogy len�ztek majd a b�nas�gom  miatt.
-     Ez az! F�lsz, ideges vagy, az es� szakad, a sz�l s�v�t. �s mi van a t�bbivel? Ha h�t�gra s�t a nap? �r�lsz? Boldog vagy?
-     J� kedvem lesz t�le, de, hogy... - �s akkor beugrott �letem legnagyobb k�ptelens�ge.
-     Igen? Mi az? Mi jutott eszedbe?
-     Hagyjuk, ez �r�lts�g - r�ztam meg a fejem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem. Sz�val? Ki vele! - er�sk�d�tt tov�bb.
-     H�t... - egy er�sebb szell� megcsapta az arcom. -... csak felt�telez�s. - sz�geztem le egyb�l. - De mi van ha... ha miattam v�ltozik.... az id�? - k�rdeztem meg bizonytalanul.
-     Akkor az azt jelenti, hogy egy vagy k�z�l�nk     -     v�laszolta. Teljesen �sszezavarodtam. Semmit sem �rtettem az eg�szb�l. Biztos ezt csak az �lmom mondatja vele, hogy ne n�zzem magam komplett idi�t�nak. Hirtelen egy er�s r�nt�st �reztem a mellkasomban, valami megragadott �s a s�t�ts�gbe rep�ltem.
     Leveg��rt kapkodva �ltem fel az �gyon. Ol�via szerencs�re nem �bredt fel, m�ly �lomba mer�lten egyenletesen szuszogott. Felkeltem, magamra vettem lila, k�t�tt pul�verem �s az ajt�hoz osontam. Az eg�sz kast�ly csendes volt, mindenhol a n�mas�g fogadott. Annyira �l�nken �ltek bennem az el�bb l�tottak, s halottak, hogy abban sem voltam biztos, �bren vagyok-e egy�ltal�n. A l�baim c�ltudatosan vittek a k�nyvt�rhoz. Feloltottam az egyik asztali l�mp�t, meg a m�g�tte l�v� k�nyvespolc�t. Levettem az �js�gcikkeket rejt� albumot, le�ltem, �s felcsaptam �jra a legut�bb olvasott r�szekn�l.
- „1993. j�lius 21-�n minden id�k legpuszt�t�bb hurrik�nja �rte el Los Angeles partjait.” - ezt a mondatot t�bbsz�r is el kellett olvasnom. - „A legnagyobb, �s �szveszt� r�m�let k�zepett egy �j �let l�tta meg a vil�got.” - akad meg a szemem a k�vetkez� soron. - „... az �rd�g t�rt fel a pokolb�l...” - �gy �reztem v�gre felfogtam Blaise �zenet�t. - „... egy �jabb isteni csod�t...” - �sszezavarodtam, s k�zben egyszerre meg is vil�gosodtam.  A kast�ly melletti fa �gai az ablakhoz csap�dtak a sz�ll�k�st�l. Felugrottam, sz�lesre t�rtam az ablakot �s szemben�ztem a term�szettel. Lehetetlen! Ez egyszer�en k�ptelens�g! Hogy �n ilyenre lenn�k k�pes? Kiz�rt! Eszembe jutott Alice tan�csa. Nyugalom. Ez volt a legfontosabb pontja az eg�sznek. Ism�t becsuktam a szemem, m�ly l�legzetet vettem, �s amilyen lassan csak ment kif�jtam. Anya arc�t pr�b�ltam magam el� k�pzelni, kiz�rva a k�lvil�g vihar�nak szag�t. Most nehezebbnek t�nt, mint az �lmomban. Er�sen koncentr�ltam, m�g v�g�l a s�t�ts�gb�l egy halov�ny arc emelkedett ki. R�m mosolygott, gondoskod� tekintete l�gyan, csillogva figyel engem.
Kinyitottam a szemem. A fa l�gyan ringat�zott az apr�, enyhe szell� �rint�s�t�l. Az �gen milli�nyi csillag ragyogott, egyetlen felh� sem suhant �t el�tt�k.
-     Sajn�lom, hogy nem mondhattam el el�bb - sz�lalt meg a h�tam m�g�tt Blaise. Fogalmam se volt mit mondhatn�k, a szoba kiss� forgott k�r�l�ttem, �sszezavarodtam, a fejem z�gott, de pr�b�ltam megtartani a nyugodts�gom. - Magadnak kellett r��bredned arra, ami vagy. Mind, akik itt vagyunk �test�nk ezen, egyik�nknek sem volt t�l k�nny�, de �gy k�nnyebb megbirk�zni vele, ha olyanok vesznek k�r�l, akik pontosan tudj�k, mit �rzel most.
-     Az a sok ember, Los Angelesben... miattam s�r�lt meg?
-     Mindenkinek megvan a maga t�rt�nete, �s hidd el, sokunknak nem t�l vid�m a kezdet.
-     Te? - l�ptem k�zelebb hozz�.
- Hogy �n? - megemelte a kez�t mire a szoba �sszes l�mp�ja izzani kezdett, f�l pillanat alatt f�ny�rban �szott a k�nyvt�r. T�tva maradt sz�jjal, �muldozva fordultam k�rbe. A tekintetem meg�llapodott az asztalon hever�, kinyitott albumon. Szem�vel k�vette a tekintetem �s fels�hajtott. - New Orleans, ezerkilencsz�zkilencven, december h�rom.
-     Az elektromos vihar - id�ztem fel a cikkben le�rtakat. - �s Kalifornia? Az erd�t�z.
-     Darren, a sr�c, aki nem sokat besz�l, de ann�l t�bbet tud. Neki a legrosszabb a helyzete k�z�l�nk, de azt hiszem, nem szeretn�, ha err�l t�bbet besz�ln�k.
-     �, �rtem. A t�bbiek is...? - kezdtem, de kital�lta mire gondolok.
-     Mindenki. �pp ez�rt vagyunk itt, hogy meg tanuljuk kezelni a k�pess�geinket, hogy megf�kezhess�k magunkat, �s szemben�zhess�nk mindennel, ami r�nk v�r. Le�ltem a legk�zelebbi sz�kre. Kellett egy kis csend, hogy megem�sszem a t�rt�nteket. Blaise n�m�n v�rta, m�g helyrer�z�dom. Annyi k�rd�sem lett volna m�g, de feltenni �ket az valahogy rem�nytelennek t�nt. Blaise mell�m �lt, s miel�tt b�rmit is mondhattam volna, a puszta tekintetem el�rulta zavarts�gom, mire � besz�lni kezdett. A rengeteg inform�ci�, k�ptelenebbn�l k�ptelenebb t�rt�netek t�l soknak t�ntek, m�gis t�bbet szerettem volna tudni. El�rulta, hogy m�g � maga sem k�pes teljesen �rr� lenni k�pess�g�n, sokszor vannak r� hat�ssal az �rzelmei, de majd id�vel nekem is menni fog az elv�laszt�s. Azt�n j�tt a filmekbe ill� „de”, �s az eddig eg�sz j�nak l�tsz� k�l�nlegess�g, m�ris �tokk� v�ltozott.
-     Vel�nk ellent�tben vannak olyanok, akik az emberis�get nem egyenl�nek tekintik, hanem egy al�rendelt fajnak. Bizonyos r�sz�kn�l ak�r �gy is tekinthetn�nk, de a t�bbs�g�k alig k�l�nb�zik t�l�nk. Vagy k�ls�leg, vagy bels�leg, de olyanok, mint mi, vagyis voltak. Ezt nagyon neh�z elmagyar�zni Elena, m�g �n sem �rtek igaz�n mindent. Sz�p lassan a Professzor el�nk t�rja majd a sz�ks�ges inform�ci�kat, amikkel szembe tudunk n�zni az ellens�geinkkel.
- Mi f�le ellens�gek? Katon�k vagy... - hirtelen eszembe se jutott olyan sz�, ami ide illene, �gy azt mondtam, ami legel�sz�r megragadt -... v�mp�rok? - m�g ki se ejtettem a sz�t m�ris nevethetn�kem t�madt. Blaise azonban nem nevetett velem. Arca els�t�t�lt l�tva g�nyol�d�som. Nagyot nyeltem, ezek szerint nem traf�ltam annyira mell�.
-     M�g gyerek vagy te ehhez Elena - emelkedett fel. A hangja teljesen m�s volt, mint eddig, sokkal kem�nyebb, komolyabb. Kedvem lett volna a szavaira visszav�gni, de ink�bb n�m�n v�gign�ztem, ahogy kis�t�l. Hov� ker�ltem? Mi ez az eg�sz? �, mond, hogy csak �lmodom!