4. fejezet
Alig léptem be a régi raktárhelyiségbe, máris mellbe vágott a zene dübörgő, mély ereje, kis híján hátratántorodtam. Az emberek sokasága, az alkohol bódító szaga rettentően zavart, ha nincs ott Meredith és fogja a kezem, szerintem kiszaladtam volna, amerre jöttem.
- Beljebb megyünk - vörösre rúzsozott ajkaival formálta a szavakat, de még értelmezni se nagyon volt időm, mert már húzott magával a tömeg közepe felé. Testek csapódtak hozzám, kezek siklottak át rajtam, megérintve, végig tapogatva. Forró leheletek vágtak arcon, felfordult tőlük a gyomrom. A kiéhezett, kéjsóvár érzések úgy rohamoztak meg, mintha ágyúból lőtték volna rám őket. Mázli, hogy legalább csekély szinten megtanultam kontrollálni a képességem, mert ha eluralkodna rajtam... Fúj, abba inkább bele se gondolok. Amúgy se akadt volna erre túl sok időm, mert lépten-nyomon emberek, s ahhoz hasonlók fúródtak az arcomba, majd az áthatolhatatlannak tűnő fal ritkulni kezdett. A pultnál viszonylag kevesen álltak, itt még akár levegőt is vehettem, igaz, az alkohol tömény szaga elvette a kedvem tőle. Leültem Meredith mellé, a pultos egyből hozzánk fordult. Hosszasan nézett engem, aztán vigyorogva kivillantotta fogait és eltűnt, mielőtt a rendelésem leadhattam volna. Remek, ezek után merjek inni belőle. - Nyugi! - szorította meg a karom finoman barátnőm.
- Na persze - gondoltam magamban, s hozzá látványosan forgattam a szemeimet. Őt nem fenyegeti veszély, egy férfi, aki ismeretlen itallal áll elé és mutogatja a szájába nőtt agyarakat, neki minden sima ügy. Bizonytalanul húzódtam összébb a széken, ahogy közeledtek a szomjas idegenek. Komolyan kezdtem parázni, holott semmi rossz nem történt velem, eddig. Nem vagyok nyuszi, anyuci kislánya, aki sosem járt még ilyen helyen, nem ismeri a szórakozást, hanem otthon kuksol a sötétben, mégis a frász tört ki, ha csak felemeltem a fejem a pult vizsgálásából. Hirtelen egy ital csúszott elém, vékony, kényelmesen megfogható üvegpohárban. Érdekes vöröses színű italt vettem ki a váltakozó fényű lámpák világításában, semmi ijesztő halálfejes füstöt vagy porszerű apróságot nem fedeztem fel benne, mintha málnaszörp lenne, vagy talán felhígított vörösbor. Fekete szívószál állt ki belőle, egyenesen rám mutatva. Félve pillantottam túl a pulton, ahol a férfi egyenesen előttem állt. Lassan felfelé kúszott a tekintetem, ugyanazzal a vigyorral szemlélt, mint az imént. Akaratlanul a keselyűk jutottak eszembe először, amikor az áldozatukat vizsgálják a terepszemle után, s közben körülötte köröznek. Ki kell vernem a bolond gondolatokat a fejemből! Meredith mellettem van... - Basszus! - szaladt ki a számon, mikor oldalra nézve egy idegen lányt láttam a keresett nőszemély helyén. Gyorsan körbefordultam, mindenhol megnéztem, hátha talált valaki érdekeset és arrébb ment vele, de még látótávolságon belül maradt. Fenéket! Lelépett, ahogy a vacsora jelöltje feltűnt a színen, elvitte táncolni a parkett közepére, a szemeivel elbűvöli, esetleg itat is vele egy keveset valami löttyből, habár nem szereti a túl sok alkohol ízét a vérben, a célért viszont bármit. Meg fogom nyúzni, ha előkerül. Addig nincs más dolgom, mint itt ülni, várni, és amint visszatér kirángatni innen, aztán addig kiabálni vele, míg van hangom hozzá. Ezzel a tervvel kavargattam meg kicsit az italom, próbáltam megemészteni a tudatot, hogy fogalmam sincs, mi van benne, mennyire erős vagy, milyen íze lehet.
- Nyugodj meg, nem mérgezlek meg - felugrottam a székről. A szívem torkomba ugrott ijedtemben, s felkészülve a védekezésre pördültem szembe a hang forrásával. -, és nem kábítalak el.
- Te... - elkerekedett szemekkel néztem a férfire, aki látszólag roppantul élvezte a kialakult helyzetet. Valamikor kiszabadult a pultból, mögém osont és most elzárta az utam bármelyik kijáratnak látszó ajtóhoz. Tehát ki kellett eszelnem valamit. Furcsa volt, hogy hallottam őt a nagy hangzavarban, a saját hangom ellenben elnyelte a zaj, pedig nem is állt olyan közel hozzám. Nagyot nyelve nyúltam a pohárért, kisebb kortyot ittam belőle, és be kell vallanom, valóban ízlett. Semmi riasztó, csak valami különleges édes íz, eltalálta az ízlésem. Ennyire kiszámítható lennék?
Fejével a parkett felé bökött, a jól bevált taktika neki is, kár, hogy ismerem. Megráztam a fejem, de ő megfogta a kezem. Nem szorított, s nem is kényszeríttet, mégis lábaim megindultak, aztán mire észbe kaptam valahol nagyjából középen voltunk. A mozgása cseppet sem volt gyors, átlagos halandóként táncolt, az egész ennek ellenére valahogy több volt, vagy az én tudásom ennyire amatőr. Lassan rázódtam bele, a ritmus elsőre is megvolt ugyan, a gátlásaimnak ellenben kellett némi idő, ám ő türelmesen várt, nem erősködött, ami meglepő egy ilyen helyen. A legutóbbi esetet említeni se kéne... Az az éjszaka elég ködös, bevallom őszintén, a lényeg, hogy Meredith és Jeremy fellépése nélkül valószínűleg a sikátorban hűlök ki, teljesen lecsapolva, hála annak az átkozott koktélnak, amire rábeszéltek. Elég belőle kettő és arra sem emlékszel, honnan jöttél. Ezt láthatta meg rajtam az a vámpír, aki aztán kicsalt hátra, megtámadott, majd kitekerődött a nyaka vékony, tetovált nyaka Jeremy által. Ezután le kellett tennem a nagyesküt, többé be se teszem ide a lábam, ehhez képest itt vagyok, ittam valami névtelen italt, plusz egy idegennel táncolok. Ezért aligha kapnék dicsérő vállon veregetést tőle, holott kivételesen szerintem semmi befolyásolót nem nyeltem le, tehát józanul töröm a fejem, mit akarhat tőlem az előttem álló, mozgó, táncoló, vicces alak. Hazudnék, ha tagadnám, mennyire érti a dolgát, remekül el tudja csavarni egy magamfajta lány fejét, hogy ne figyeljen másra, és még élvezze is az estét.
- Megtudhatom a neved? - hajolt közelebb. Keze finoman a derekamra csúszott, eszembe se jutott tiltakozni. Az illata elvarázsolt, igazán férfias, mégsem az a szúrós, erős, inkább az, amit szívesen szagolgatsz hosszabb ideig is akár.
- Cat - válaszoltam szintén közelebb húzódva.
- Mint a macska? - játékos, huncut mosolyától, tetőtől talpig libabőrös lettem. - Dean vagyok. - Nahát, a vámpíromnak neve is van. Ettől valahogy pozitívabban kezdtem látni az éjszakám, mintha egy keresztnév olyan sokat számítana. Valamiért kevésbé láttam vérengzőnek, mint a többieket, ha ez volt a célja, sikerült.
- Ne csináld ezt, Nate menjünk! - A hang arcul csapott. Azonnal tudtam, ki az és hol van. Elszakadtam Deantől, egy gyors "Mindjárt jövök"-kel belé fojtottam a szót, s már olvadtam is bele a hirtelen megint sűrű ködként tomboló tömegbe, hogy átvágva rajta a távolabbi vészkijárathoz jussak. Közben végig füleltem, hallottam heves pulzusát, éreztem az idegességét, tudtam, hogy baj van. Nagy nehézségek árán küzdöttem át magam a célhoz. Zakatoló szívvel fogtam meg a vállát, mire ő rémülten ugrott arrébb. Tekintete félelemmel telt meg, aztán szép lassan tisztulni látszott, és, amire legkevésbé számítottam, megölelt.
- Sam, mi a baj? Mi történt? - kiabáltam a fülébe.
- Nate eltűnt! Az előbb még itt volt, most meg... - szófoszlányokat vettem ki csupán szavaiból, s mivel értetlenül néztem rá, erre kihúzott a kijáraton, az ajtóba valami szemetet lökött, nehogy becsukódjon teljesen. - Én nem tudtam, mi ez a hely. Nate azt mondta, jó móka lesz, itt vannak a legtutibb csajok...
- Hogy jutottatok be? Huszonegy alatt be se engednek! - Előhúzta farzsebéből a hamis személyit. Mérgesen néztem rá, erre ő morogva rakta el.
- Nem ez a lényeg, hát nem érted?! Valahol bent van... ezekkel és fogalmam sincs, hol! - Azt hittem elsírja magát, ám a düh sokkal erősebb volt a könnyeknél.
- Oké, nyugi, megkeressük! - Alig mondtam ki, az egyik biztonsági őr bukkant fel az ajtó mögött. Szemmel láthatóan nem voltunk szimpatikusak neki, viszont kívül álltunk, tehát a gond megoldva. - Hé, várjon! Van bent egy kiskorú. Hamis személyivel, őt keressük!
- Mi? - Homlokán elmélyültek a ráncok. - Hol van?! - A kérdést néhány nem épp nőhöz illő káromkodó kifejezés követte, ami most itt kimarad, de a lényeg, hogy megmozdult és valamilyen szinten segíteni akart.
- Bent! - kiabált rá Sam. Nyugtatóan fogtam meg a kezét, s mivel rá figyeltem, így az őr ránk csapta az ajtót. Azt se mondtuk el, hogyan néz ki, de ezek szerint volt egy tippje, mert meg se várta.
- Ki fogja hozni, ne aggódj! Előlük egy kölyök se bújhat el. Öhm... - elpirultam. - bocsi.
- Aha, egy se, csak, hogy ő nagykorú! - Ezt eddig miért nem mondta. A helyzet ezzel átbillent negatív irányba. Ha a srác nem fiatalabb külsőre a koránál, nem fogják elcsípni, mi meg szökhetünk vissza valahogy,
- Ennyi ésszel szabad lábon! Miért nem vágtál oldalba?! Itt állsz mellettem, az ég szerelmére és hagyod, hogy zöldségeket beszéljek?! - pechjére elém került, amikor az összes feszültség ki akart törni a felszínre. Mázlinak nevezhető az ezután történt, noha nem ez volt az első gondolat, ami eszünkbe jutott. Az ajtó ugyanis kivágódott, s mintha ez nem lett volna elég, egy egész ember repült ki rajta. Nekünk csapódva sodort el minket, vele együtt a betonon landoltunk.
- A szemétnek kinn a helye! - dörrent egy mély hang. Mivel a valaki mozdulatlanul hevert rajtam, az illetőt nem láttam, de biztos voltam benne, valamelyik őr volt.
- Hé, mássz le...
- Nate! - fojtotta belém a szót Sam. Megkövülten dermedtem az alakra, aki lélegzett ugyan, de alig volt eszméleténél. Sokkal finomabban fordítottam a hátára, kimásztam alóla és fölé hajoltam.
- El kell innen vinnünk! - szólaltam meg végül. Sam kábultan pislogott, két vállánál fogva kellett visszarángatnom az ép elméjét.
Nehezen talapra állítottuk a nyöszörgő srácot, alig tűnt többnek húsznál, ezt nyúzott arcából is meg tudtam állapítani. Ahogy hozzámért, a gyengesége beszivárgott bőrömön át, az ereimbe, s az agyam azonnal reagált rá, majdnem összeestem, szédültem és a szemem elé sötét színű füst kezdett el bekúszni. Oldalra néztem, San mintha értette volna, maga felé húzta Natet, átvéve tőlem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ahogy újra hozzám került az irányítás. Lassabban haladtunk, viszont mentünk legalább, közelebb jutottunk a célhoz, bárhol legyen is az.
- Mivel jöttetek? - kérdeztem néhány perccel később. Több parkoló autót láttam, és arrébb a bejáratnál a hosszan kígyózó sort, mind be akartak jutni a bolondok.
- Gyalog - A legkevésbé hallani kívánt válasz hangzott el. Lehunyt szemmel mélyen beszívtam a levegőt, mielőtt megfogtam Natet. Tudat alatt ki akartam zárni őt magamból, ezzel elérve, hogy kevésbé legyen rám hatással.
- Mutasd az utat!
|