University of Lusagen szellem mentora, a szellem mániám első áldozata szerepjáték terén. Fiatal... volt, és sok mindent elrontott, és... olyan kicsit átlagos karakter lett, de nekem szimpatikus, ami azért elég lényeges dolog. Ez a "mindig mindenre van egy bölcs monológja" típus, és ettől kihívás a dolog, mert igyekezni kell valami ötleteset kitalálni, ami nem ismétlés, szóval elvagyok vele. :D

ALAPOK
   Neve: Eric Woon
   Szül. idő, hely: 1968.05.30., London
   Faj: szellem
   Szerep neve, címe: University of Lusagen, lusagen.gp

LEÍRÁSOK
   Jellem: Eric világ életében, vagyis míg élt, és azóta is, rettentően forrófejű srác volt, s úgy tűnik ez már sosem változik meg. Azért persze tud kedves lenni, segítőkész és aranyos, de, ha valaki kiakasztja, akkor teljesen begőzöl. Még kiabálni sem rest az illetővel, mindegy milyen körülmények közt kell tennie. Vannak hangulatváltásai, melyek egyik pillanatról a másikra érkeznek, kiszámíthatatlanok. Ettől függetlenül a jobb pillanatokban rettentően édes, és akár még romantikus lélek is. Szeret olvasni, és hegedűjén játszani, amit halála után tanult meg egyébként. Ez a két dolog kikapcsolja, lenyugtatja, és után aújra "normálisan" viselkedik. Egy ideig. Nagyon sok érzelem szorult bele, mondhatni, csordultig van vele, és szívesen hallgat meg másokat is. Lételeme a társaság, ritkán vonul el, ám olyankor jobb békénhagyni.

   Külső: Fiatalos arcvonásai és külseje miatt rengetegszer botlik előítéletekbe, mert hiába nem számít itt a kinézet, de rendszeresen leszólják, hogy fiatal ő még a tanításhoz. Olyan átlagos magasságúnak mondható, ha nem kicsit magasabb. Testalkata sportos, hiszen egész életében törődött vele, futott, úszott, ami nagyon sokat segített neki. Még a sápadtsága ellenére is látszik, hogy valaha sötétebb barnás bőre volt, amihez szinte feket haj társul. Halálának napján egy fehér ing, egy fekete zakó és egy kopottas farmernadrág volt rajta.

   Előtörténet: Eric lassan már az ötvenedik évét tapossa, és mégis úgy néz ki, mint húsz évvel ezelőtt. Ezzenk oka az, hogy szellem. Valamikor réges régen, egy féletékeny nő bosszújának áldozatává vált, s ez míg létezik, míg tudatánál van, örökké kísérteni fogja. No, de ugrojunk vissza a kezdetek kezdetére, születésének és gyermekkorának eseményeire. 1968. május 30-án látta meg a napvilágot, úgy jött a világra, mint ahogyan a nap felkelt. Hatalmas örömet okozott ezzel a szüleinek, akik régóta vágytak egy ifjú trónörökösre, aki tovább viszi majd a nevet, megörökli egyszer a vagyont és ez a kívánság teljesülni látszott. Jó nevű magánóvodában, magániskolákban tanult, elvárták tőle a kellő eszességet, tudást, s igyekezett eszerint cselekedni. Hat évesen újabb örömök érkeztek a családba, ikerhúgai születtek, akik azonban pár évvel később egy igen súlyos betegség következtében elhunytak. Az akkor tizes éveinek elején járó Eric élete innentől változott meg. A szülei elhanyagolták, amennyi pénz kellett megkapta, a tanulmányaira figyeltek, de rá a kutya se volt kíváncsi. Mindent megtett a figyelemfelkeltésért, először jófiúként, majd olyan társaságba keveredett, ahol csakhamar áttért a rosszabbik életvitelre. Nem egy balhét tudott a háta mögött, de ettől függetlenül még tudta, hol a helye, mi a jó, meddig tart a megengedett határ.

    Alig múlt el huszonegy éves, épp elkezdte az egyetemet, amikor megtörtént egy az addigi életét lezáró dolog. A haverjaival sörözni mentek, betértek a bárba, jól szórakoztak, nézték a szebbnél szebb nőket, amikor megjelent Ő. Eric figyelme azonnal rá fókszálódott, megszűnt a külvileg, csak azt a gyönyörű nőt látta, aki ott ült a bárpultnál. A nő rámosolygott, állta a teintetét, és magához csábítgatta. Aznap éjjel Eric nem ment haza, ahogy másnap és harmadnap sem, végig vele volt. Képtelen volt betelni a gyönyörűségével, a szellemességével. Nagy vakmerséggel azt mondta, szereti, feleségül akarja venni, de a nő csak kinevette. Voltak ugyan furcsaságok, amit nem értett, és nem is kapott rá választ, ám mindezek lényegtelennek számítottak ahhoz képest, amit iránta érzett. Negyedik nap eljött tőle, s az egyetemre is bement. Rosszul érintette a távolság, mintha hiányozna az egyik fele, ám, mikor felkereste aznap este már nem találta a nőt. Teljes elkeseredésében barátai álltak mellé. Elvitték "tombolni", és még egy lányt is szereztek neki, ő azonban rá se hederített, hiába volt szép, és már-már tökéletes. Azért hazakísérte a lányt, hiszen az illem megköveteli, nem engedhette éjszaka egyedül mászkálni. Amire azonban nem számított, hogy valaki figyeli, mint az árnyék követi őket, és pontosan látta, azt a bizonyos csókot. Elutasította a lányt, elhúzódott tőle, és lelépett. Haza azonban már sosem ért. A híd éjszaka kihalt volt, csupán a lépései zaja hallatszott, majd még egy illetőé. A nő megszólította, Eric azonnal ugrott, s boldogan indult felé, ám a nő rátámadt. Kiabált, ordított, majd megmutatta valódi énjét. Eric sosem hitt a vámpírok létezésében, ostoba legendának vélte, de ezen az éjjelen bizonyítékot talált az ellenkezőjére. A nő féltékenységében a korláthoz lökte. A fiú utolsó emléke, belekapaszkodik a nőbe, annak sálja lefejtődik nyakáról, és azzal együtt zuhanni kezd. A víz hangja, az érzés, ahogy belecsapódott, talán sosem felejti el. Ahogy azt az arcot, illatot, amit egykor annyira szeretett...
     Magához tért a parton, körbenézett, mindenhol emberek nyüzsögtek. Egyenruhás rendőrök és mentősök, a szalag mögött pedig bámészkodók. Felülve körbenézett, és akkor valami olyat látott, ami teljesen lesokkolta. Tőle alig pár méternyire egy test húztak ki a vízből, a sajátját. Segítségért kiabált, de senki sem figyelt rá, mintha ott se lenne. Egyetlen ember figyelte pont őt a tömegből, aki közelebb érve mégsem volt annyira emberi. Ő segítette, elmagyarázta a kezdtekben rémült Ericnek, mi is történt vele, majd magával vitte egy ismeretlen szigetre, ahol hozzá hasonlóakkal találkozott, no meg olyanokkal, akiknek létezését ezidáig tagadta, és a feltevésen is csak nevetni tudott. Kezdetben ijesztő volt, félt tőle, aztán lassan elkezdte megszokni, és habár a kezdetek borzasztóak voltak, az évek előrehaladtával minden egyre könnyebbnek tűnt, már-már újra embernek érezheti magát. Miután úgy érezték az alapokat sikeresen megtanulta, látták benne a jövő ifjainak mentorát, megkérték, maradjon, és segítsen elkezdeni másoknak is ezt az új életet. Beleegyezett, szóval most segítőnek állt. Itt tart most a mi Eric Woonunk.

EGYÉB
   Szerepes nevem: Lyn

   Egyéb infók: Mivel elég fiatalnak mondható még, ezért igazán nagy tudásra nem tett szert, de amivel rendelkezik azt szívesen tovább adja. Annó, itt töltött évei alatt rengeteget fejlődött, és ezt látva megkérték, maradjon. Ő elfogadta, és most azon fáradozik, hogy az ifjú szellemeknek segítsen emernek maradni, avagy megtanítja őket tárgyak észlelésére, megfogására, és mivel neki is egészen jól megy, ezért idővel azt is megmutatja, hogyan lehet száz százalékban normálisnak tűnni, leszámítva a sápadtságot,a mi ugye örök bélyeg.