1. fejezet

     - Amanda! Amanda ébredj! – a szemeim olyan hirtelen nyíltak ki, hogy szinte észre se vettem. Két kéz fogta a vállam és rázott folyamatosan majd abbamaradt. –Jól vagy?
-Mi? Hol? –hangom rekedten csengett, azt se tudtam mi történt, a szemem még szokta a szobába beáramló napfényt. –Ööö… persze.
-Kiabáltál, azt hittem valami baj van. –kezdett tisztulni a látásom. A szobámban voltam, ez stimm, feküdtem, ez is stimm, de mit keres itt Bella? Na ez még ködös.
-Hogy… hogy kerülsz te ide? – felültem az ágyban, és megdörzsöltem a szemem, hogy teljesen elmulasszam az álmosságom .- Azt hittem Londonban vagy.
-Én is, de az utolsó pillanatban lefújták. –láttam az arcán mennyire csalódott, a helyében biztos én is az lennék.
Bella az én egy szem nővérem, aki elvileg már nem lakik nálunk, de még mindig többet van itt, mint a saját házában. Már két éve végzett az egyetemen, és most valami újságíró féle, járja a világot, és érdekesebbnél-érdekesebb cikkeket ír, amiket persze kötelező kívülről fújnom, mert Bells a család büszkesége.
-Ne bánkódj, a téma se volt valami csúcs, és te csak mérgelődtél volna amíg megírod a cikket. –a vállára tettem a kezem, és valami bátorító mosolygás félét csináltam, ami így korán reggel lehet inkább vicsorításnak hatott.
-Lehet. –vállat vont. Majd az arca hirtelen felderült. –Na és? Mi a helyzet a suliban? Hogy megy a darab?
Az én kedven testvéremnek két féle fő témája volt, amiről állandóan képes beszélni: a munkája és a színház. Él hal érte, ahogy én is, de inkább maradnék a csendes megfigyelői posztnál, mint, hogy a színészi pálya felé kacsintgassak.
-Meg van. Heti négy próba, de lehet, hogy 5 lesz, mert nem haladunk.- lemásztam az ágyról és a fürdőm felé csoszogtam.
-Az nem jó. Mi történt? Mrs. Goodman kiváló dráma tanár. Nagyon sokat tanultam tőle én is.
-Az te voltál. Mi viszont… -kinyitottam a hideg vizes csapot és megmostam az arcom.-… lusta disznók vagyunk. –megtöröltem az arcom és visszatértem a szobámba.
A szekrényem melletti székre szoktam ledobálni a frissen mosott ruháimat, így már alapból arra vettem az irányt. Nem a takarítási mániámról vagyok híres az biztos. „A rend a lelke mindennek.” Ahogy azt a nagyim szokta mondani, de ebben az esetben én lelketlennek számítok.
-Mit is választottatok? Arra emlékszem, hogy a Hamlet, és a Rómeó & Júlia le lett szavazva, de mi volt a harmadik? –láttam a tesómon, hogy nagyon töri a fejét. Ilyenkor olyan érdekes arcokat tud vágni, hogy akaratlanul is, de vigyorognom kell.
-A Drakulát. –segítettem ki végül .- Mert az Modern.
-Oh tényleg!-felállt és besétált hozzám a  fürdőszobába, ahol épp a hajammal bajlódtam. Kivette a kezemből a hajkefét és mint valami profi fodrász nekifogott, hogy az amúgy is értelmes fejemhez illő frizurát varázsoljon. –Az én Lucym.
-Ne hívj így!-korholtam le. –Már kezdek allergiás lenni erre a névre.
-A karaktere igazán illik hozzád. Ugyanolyan vad, szókimondó és … -összetűzte a hajam.-
szexi vagy, mint Lucy.
-Na persze. –morogtam és kiráncigáltam a fürdőből.
-Ez így van, csak te próbálod elrejteni. –megint lehuppantunk az ágyra.
-Holnap Halloween, mész bulizni? –gyors témaváltás, ebben jó vagyok.-Állítólag Jackék rendeznek valamit, de konkrétan fogalmam sincs mi lesz.
-Igen, hallottam már róla, de idén kihagyom. Tavaly se úgy végződött a dolog ahogy reméltem.
Nos, csak, hogy mindenki képben legyen, az elmúlt évben a Haloween-i bulit Bryanék rendezték, őrült jó volt, leszámítva azt, hogy hirtelen beállított egy csapat idióta végzős, és nem gyengén áradt belőlük a pia szaga. Már attól szédültem ha egy helyiségbe kerültem valamelyikkel. A vége az lett az egésznek, hogy kijöttek a rendőrök, és annyi lett a bulinak, minket pedig, akik a szomszédban lakunk, átkísértek, mire anyáék jobban kibuktam, mint Bryan szülei a szétvert ház miatt, már ha lehet azt a romot így nevezni. Ami viszont Bellának az igazi traumát okozta, a szerelmi csalódás, Rick Danison, a nagy szívszerelme… hát… khm.. elvolt, csak nem a nővéremmel. Ez van. Nekem ezért nincs szükségem egy ilyen szemétre sem.
-Minden év tartogat valami újat.-mondtam nagy bölcsen.
-Te mit terveztél? Gondoltam ha nincs programod összeülhetnénk és az egész éjszakát végigretteghetnénk.
-Ez igazán… szuper ötlet Bells, de már le vagyok stoppolva. Mina szülinapját ünnepeljük holnap, meg persze a Haloweent.- van amikor mennék,de nincs kivel. Van amikor egyszerre hatan rohamoznak meg. Az első győzött.
-Hát jó, akkor majd egyedül unatkozom végig az estém.
-Bocsi. –tényleg sajnáltam, bár ha választhattam volna akkor is ugyanígy döntök, mert Mina holnap lép felnőtt korba, és ez a mi bandánknál már olyan hagyomány féle, hogy ilyenkor teljesítenie kell egy próbát. Kíváncsi leszek mit eszelte ki Beckyék.
-Semmi gond, túlélem.-rácsapott a combjára és megint talpra szökkent.-Erről jut eszembe. Anya megkért, hogy menjek el bevásárolni. Esetleg velem tarthatnál. Úgyis felébredtél már, fel is vagy ölözve, és tudom, hogy minden vágyad velem eljönni az áruházba.
-Te gondolatolvasó vagy Bells.-nevettem és én is útra késszé tettem magam. Kisétáltunk a szobámból, és elindultunk teljesíteni anyánk utasításait, közben valahogy megint visszatértünk a musicales témára.
     A nap nagyon gyorsan elszállt, miután bevásároltunk hazamentünk,de alig, hogy kiszálltunk máris mentünk tovább. A pláza az a hely ahova leginkább a szőke, kékszemű, anorexiás pic**k járnak, meg persze akadnak olyanok, mint mi akik havonta egyszer max kétszer ugrunk be, de csak a mozi miatt. Kivételesen most benéztünk pár üzletbe is, mert szükségem volt valami ajándékra Mina számára. Örültem, hogy Bella velem van, neki van ízlése az ilyesmihez, tudja mi kell egy 18 éves lánynak, nekem viszont halvány fogalmam se volt. Odáig megvoltam, hogy szeret nyáltól csöpögő szerelmes regényeket olvasni, és hozzá szintén csöpögős zenéket hallgatni. Nálam az ilyen csak nagyon gyenge pillanataimban menő, én inkább a zúzósabb, erősebb zenék kedvelője vagyok. De ez most lényegtelen, a fő cél Mina ajándéka, és erre kellene koncentrálnom. Próbálkozom…

<<< vissza