I. R�SZ
�lmomban m�r l�ttalak

     Ah, megint a heged�. Az a csod�latos hang amely bet�lti a teret, a dallam ami �letre k�l bek�szik az ember elm�j�be, �s olyan utakat k�pes megnyitni el�tte, amely m�s helyzetekben tal�n ott sem lenne. Megnyugtat�, �s m�gis f�lelmet kelt a hallgat�ban, pedig igen kis hangszer, mely tudjuk j�l, hogy nem �rthat nek�nk, m�gis el�g a von�nak egyszer a h�rokhoz �rni, �s m�ris mindenki re� figyel. B�rcsak tov�bb besz�lne, mert a heged�nek igen is van mondanival�ja. Mindig mes�l, de senki sem figyel r� igaz�n, pedig � elsuttogja az �let legnagyobb titkait, melyekr�l tudnia sem szabadna. Szeretem amikor mes�l, amikor gondolataimat �sszef�zni �s vir�gcsokork�nt ontja mag�b�l a szebbn�l szebb �lmokat. Mintha �rezn�m ahogy a szirmok az arcomhoz �rnek. L�gyan megcir�gatj�k az arcom majd a f�ldre hullnak ahonnan majd egyszer tal�n ism�t olyan csod�latosan fognak r�nk mosolyogni ak�rcsak azel�tt. Hihetetlen, ha nem �rezn�m �n magam el se hinn�m, hogy ilyen �rz�s val�ban lehets�ges. Mintha sz�rnyaim lenn�nek �s sz�lln�k felfel�, egyre feljebb �s feljebb, am�g csak meg nem pillantom a boldogs�gom forr�s�t, ami m�g mindig ontja mag�b�l a gy�ny�r� dallamokat. �rzem magamban a k�sztet�st, hogy a bel�le �rad� ragyog� f�nysug�r fel� ny�ljak, csak egy apr�, r�vid �rint�s ere�ig, de amint kezem sz�p lassan elindul hirtelen minden sz�thullik. A hirtelen t�madt csend �s s�t�ts�g vesz most k�r�l, sz�vemben az el�bb �rzett hat�rtalan �r�m utols� szikr�ja is kialszik, a sz�rnyaim melyekkel az �g fel� t�rtem semmiv� foszlottak, �n pedig k�ts�gbeesetten pr�b�ltam megkapaszkodni, mert tudtam, most visszar�nt a f�ld, nem ereszt. Magatehetetlen�l zuhantam a m�ly fel�, mely m�g s�t�tebbnek l�tszott ahogy k�zeledtem fel�je. K�rlek dr�ga heged�, sz�lalj meg �s add vissza a f�nyt a sz�vembe! Ne hagyd, hogy elragadjon a s�t�ts�g! Seg�ts!!!

<<< vissza